Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-07 / 27. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. július 7.* ►•7 Besszarábia evangélikusai között ► „Elfelejtettek minket” - ezzel a rövid megállapítással jellemezte és foglalta össze helyzetüket Valentin Drágán, a moldovai evangélikusok egyetlen lelkésze a múlt év őszén az Ausztriai Luther Szövetség (Martin-Luther- Bund) nevében tett látogatásomkor. Szavaiból kiérezhető volt a csalódottság, de az élni akarás is. ■ Fónyad Pál Valóban keveset tudunk a Szovjetunióból 1991-ben kivált és most független Moldova (hivatalos nevén: Moldovai Köztársaság, a Függetíen Államok Közösségének tagja) területén élő evangélikusokról - nemcsak a földrajzi távolság, hanem elzártságuk okán is. Az ország mai területe nagyjából azonos az egykori Besszarábiáéval. A történelem során váltakozva oszmán, magyar, lengyel, orosz, illetve szovjet és román hatalmi érdekeltséghez tartozott. 1940 júniusában a Szovjetunió része lett. Protestánsok - legnagyobbrészt lutheránusok (német nyelvű telepesek)- 1814-től telepedtek itt le. Valószínűleg már a 6. században éltek a területen a magyarokkal rokon népek is, a 15-16. századtól kezdve viszont megjelentek a magyarok, akik szórványhelyzetük miatt később asszimilálódtak. A négy és fél milliós ország hivatalos nyelve a moldáv - a román nyelv egyik tájszólása -, ám a többség ért és beszél oroszul is (a liturgia nyelve is ez). Az ország délkeleti részén élő, a lakosság öt százalékát kitevő gagauz népcsoport- melynek eredete nem ismert - egy török nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszél; többségükben ortodoxok, kevés protestáns van közöttük. A kétszázaléknyi bolgár kisebbség többségében ortodox vallású, de protestánsok is vannak közöttük. Ukrán, orosz és lengyel kisebbség is él Moldovában. Különös politikai és stratégiai helyzetet képvisel az ország keleti részén, keskeny földsávon elhelyezkedő Transznisztria - hivatalos nevén Dnyeszter Menti Köztársaság -, amely 1992-ben rövid háború után kivált Moldovából, de nemzetközileg nem elismert állam, erős orosz „békefenntartó” katonaság van jelen. Tapasztalható és érezhető a Moldova és Transznisztria közötti nyugat-keleti érdekszféra találkozása. A besszarábiai evangélikusok egy része a 20. században rövid ideig az erdélyi szász egyházhoz tartozott. A háborús időkben csaknem valamennyi evangélikus vagy önként elhagyta az országot, vagy az orosz és román hatalmi összeütközések során életét vesztette, illetve szibériai kényszermunkára vitték. Az utolsó hivatalos számlálás szerint 1940-ben 12 esperesség 142 gyülekezetében körülbelül 93 ezer evangélikus élt. * * * Valentin Drágán lelkész komoly erőfeszítéseket tesz a maroknyi evangélikusság összegyűjtésére és a gyülekezeti munka megerősítésére. Három városban létezik egy-egy kis közösség: Chisináuban (Kisinyov, Kisjenő), Báltiben (Belz) és Benderben (Tighina). Utóbbi a Moldova és Transznisztria közötti katonai biztonsági övezetben fekszik. Statisztikai adatok nincsenek, hozzávetőlegesen száz-százötvenen tartoznak mindhárom gyülekezethez. A három hétvégi istentiszteleten összesen hatvanan vettek részt. A lelkész és felesége minden hétvégén ötszáz kilométert autózik igen rossz utakon. Anyagi okokból sokszor inkább az autóbuszt választják. Az ötvenkét éves Drágán lelkész román és német, felesége bolgár származású. A családban oroszul és bolgárul beszélnek. A lelkész eredeti foglalkozása bányamérnök, teológiai tanulmányait Szentpétervárott végezte. Lelkésszé avatása előtt is szolgált a gyülekezetekben, amelyek a nagy szegénység miatt nem tudják a lelkészt fizetni, ezért ő saját cége alkalmazottjaként hétfőtől péntekig fűtésszerelőként dolgozva tesz szert jövedelemre. * * * Az ortodox egyház nagy befolyása a társadalomban erősen érezhető, jogi és anyagi előnyöket is élvez az állam részéről, így az evangélikusok magukra hagyva adományokból élnek. A chisináui gyülekezet 2003 óta államilag bejegyzett egyházközség két filiával, egyházként való elismerésük még folyamatban van. A chisináui evangélikus templomot 1962-ben az úgynevezett városrendezéskor felrobbantották. A templom helyén most egy kormányépület áll. A mai jogállás szerint a gyülekezet kártérítést kaphatna- mivel a kommunisták által feloszlatott egykori evangélikus egyház jogutódja -, de ennek intézése a bürokrácia útvesztőjében elakadt. Az evangélikus lelkész óriási energiával és missziói öntudattal járja a gyülekezeteket. Jelenleg utánpótlásról még nem lehet beszélni, habár két fiatal tervezi a teológiai tanulmányok elvégzését. Katekétaképzésre fiatal lányokkal és asszonyokkal a szomszédos Ukrajnába járnak, remélve, hogy sikerül majd a gyerek- és az ifjúsági munkát elindítani. Nagy konkurenciát jelentenek a nagyobb létszámmal és rendezett anyagi körülményekkel bíró baptisták és pünkösdisták, akik anyagi eszközeik legnagyobb részét külföldről, adományként kapják. Ilyennel az evangélikusok nem rendelkeznek. Megtévesztő például, hogy a pünkösdista gyülekezet új épületének homlokzatán nagy betűkkel ez áll: „Evangélikus gyülekezet” és alatta kis betűkkel: „Pünkösdi gyülekezet” A chisináui római katolikus gyülekezetben - szintén külföldi támogatással- hat lelkész hat különböző nyelven szolgál a nemzetiségek és a külföldiek között. Ökumenikus összefogás és együttműködés még nem alakult ki. # * * A mély kegyességű Drágán lelkész egyedüllétét és elhagyatottságát jellemzi többek között, hogy nem sikerült állandó egyházi kapcsolatot kiépítenie a testvéregyházakkal. A nagy távolságok és a hétvégére leszűkített szolgálatok miatt nincs lehetőség a folyamatos lelkigondozói munkára. Az istentiszteletek utáni együttlét erősíti ugyan a közösségi érzést, de nem jut idő és erő mélyebb beszélgetésekre és családlátogatásra. Az oroszul tartott istentiszteletek liturgiáját a lelkész maga állította össze az 1916-os oroszországi lutheránus agenda, a mai kazahsztáni egyház és a Karéliában élő ingermanlandi egyház istentiszteleti rendje alapján. A liturgikus gesztusokon érezhető az ortodox hatás. Nincs saját énekeskönyvük, hanem a volgai németek orosz-német és az erdélyi szászok német énekeskönyvéből énekelnek. Ezekből is kevés van. Orgonistájuk, a chisináui filharmonikus zenekar egyik koncertmestere nem gyülekezeti tag. Moldova lakosságának húsz százaléka él a fővárosban. A nagy kiterjedésű városban az istentiszteletre hosszú órákat kell utazni és gyalogolni. A német nemzetiségi egyesület és a gyülekezet közösen használ egy lakótömb alagsorában kiépített központot. A benderi gyülekezet egy kis lakást bérel, szintén a német kisebbséggel együtt. Ugyanígy a belzi gyülekezet is a német egyesülettel közösen vesz bérbe egy iskolatermet. Itt egy órával az istentisztelet kezdete előtt gyermek-istentiszteletet tart egy fiatalasszony. Ezen ottjártamkor heten vettek részt. A mindenütt jelen lévő ortodox egyház mellett és munkatársak hiányában nincs lehetőség a médiában való megmutatkozásra, így csak szóbeli információk alapján értesülnek az érdeklődők a gyülekezeti munkáról. A lelkész felesége a német egyesülettel karöltve fontos szociális munkát végez. Ezáltal természetesen emelkedik a gyülekezet iránt érdeklődők száma. A magammal vitt segély csak vízcsepp volt a forró kövön. A lelkész nem is hirdette meg a külföldi látogató érkezését, mert akkor olyan sokan jöttek volna, hogy nem lehetett volna az igényeket kielégíteni. A chisináui központban a gyülekezetnek saját konyhája van, ahol a szegények számára naponta meleg ételt főztek. Ezenkívül kifőzdeként a környékbelieknek ételt árusítottak, és a bevételt a konyha fenntartására fordították. Többek között az egykori besszarábiai németek németországi székhelyű egyesülete is támogatta ezt a fontos diakóniai szolgálatot. Sajnos azonban be kellett zárni a konyhát, mert hiányzott a pénz az egészségügyi hatóság által megszabott higiéniai követelmények teljesítéséhez. * * * Moldova, az egykori Besszarábia gazdag és virágzó mezőgazdasági vidék volt a szovjet időkben is, most pedig Európa „szegényháza”. Vajon miből élnek itt az emberek? - kérdeztem újra meg újra, látva a parlagon heverő zsíros fekete termőföldeket és a szőlőket. A több száz kilométeres úton csak egy tehéncsordát láttam, meg itt-ott néhány - önellátás céljából - féltve őrzött tehenet és kecskét. A helyi oligarchák és a mindenütt jelen lévő korrupció az országot nyomorba döntötte. A lakosság negyede, azaz körülbelül egymillió ember külföldön dolgozik, legtöbben illegálisan. Fiatal lányok pedig - sőt anyák is - sokszor prostitúcióval keresnek pénzt, hogy gyerekeik számára hazaküldhessék. A gyerekek a nagyszülőkkel élnek, szüleiket évente egyszer-kétszer látják néhány napra. Tragikus körülmények. Az állam tetemes külföldi segélyekben részesül. A társadalom további fejlődését negatívan befolyásolja a jelenlegi gazdasági és erkölcsi helyzet. Ezért arra a kérdésre, hogy „mit hoz a jövő?” nehéz választ adni. Az egykori telepesek biztató jelszava érvényes azonban ma is: „Ne hagyj fel az újrakezdéssel, és ne kezdj el felhagyni!” A szerző nyugalmazott evangélikus lelkész, az Ausztriái Luther Szövetség elnöke Tiraszpol: a ’go-es háború emléke A chisináui gyülekezet központja... Istentisztelet a chisináui központban. A szerző mellett - az első sor jobb szélén - Valentin Drágán lelkész
