Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
2013- július 28. » 11 Evangélikus Élet élő víz Uram, hallgasd meg imádságomat! Az Úr látogatása Zakariásnak, Keresztelő János édesapjának vallomása: „Áldott az Úr, hogy meglátogatta népét!’ (Lk 1,68) Sok könnyes vallomás kezdődik így: „Jaj, nagyon meglátogatott az Isten!” A folytatás pedig megrázó beszámoló átélt tragédiákról, szenvedésekről és lelki kilátástalanságról. Pedig Isten látogatása nem bajt, hanem áldást hoz. Jézus szívesen lépte át otthonok küszöbét, és ahova betért, oda áldást vitt. Meggyógyította Péter anyósát, Zákeus lelkét megszabadította a pénz fogságából, Kánában megmentette a lakodalmas házat kínos helyzetéből, egy farizeus házában egy szerencsétlen asszonyt ajándékozott meg bocsánatával, Emmausban feltámadásának örömével töltötte el Kleopás és társa szívét, és ki tudja, még hány otthont látogatott meg, hogy áldása örömöt fakasszon. A feltámadott Jézus ma is otthonok ajtaja előtt áll, és várja, hogy kinyíljék otthonunk ajtaja és a szívünk. Uram, ma köszönöm otthonomat. Kérlek... Áldott függőség Ha embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. (Gál 1,10) - A legkevésbé törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztekfelettem. Aki felettem ítélkezik, az az Úr. (lKor 4,3-4) Krisztus tanítványa nem mások véleményének kiszolgáltatottja. Magatartását nem az határozza meg, hogy megtapsolják vagy kifütyülik. Nem sodorja jobbra vagy balra a többség, a hatalom, a divat, a reklám, a média manipulációja. Nem igaz, hogy „a nép szava Isten szava” Pál apostol magatartása egyedül Jézus Krisztustól függ, nem pedig mások kritikájától. Uram, ma azért imádkozom, hogy csak a te tetszésedet keressem. Kérlek... Védelmet adó szeretet Ezt mondja Jézus: „Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit’.’ (Mt 23,37) Sf MPER REFORMANDA „Aki egészsége érdekében értelmét nem használja, amivel felebarátja veszélyeztetése nélkül élhetne, az elhanyagolja a saját testét, és vigyázzon, nehogy az Isten elítélje majd őt, mint aki saját magának gyilkosa. Ezen az alapon mondhatná azt is valaki, hogy félredob ételt, italt, ruhát és házat, és hitében vakmerő lesz, és azt mondja: ha az Isten őt éhségtől és hidegtől meg akarja óvni, akkor azt élelem és ruházat nélkül is meg tudja tenni. így önmaga gyilkosa lenne. Ráadásul az a még borzasztóbb, hogy valaki, aki a saját testét elhanyagolja, és nem védekezik a pestis ellen, amennyire csak lehet, az sokakat megmérgezhet és megfertőzhet, akik különben egészségesek maradhatnának, ha saját testét - amiért ő felelős - gondozná. Ebben az esetben ő lenne felelős a felebarátaiért, és az Isten előtt többszörös gyilkos lenne. Valóban, az efféle emberek éppen olyanok, mint azok, akik amikor a városban egy ház kigyullad, nem tesznek semmit, és hagyják leégni az egész várost, és azt mondják: ha Isten akarná, megóvná a várost víz és tűzoltás nélkül is. Kedves barátaim, ne így A tyúkanyó, látva a magasban köröző héját, kárálva adja le vészjelzéseit, hogy szárnya alatt megvédje szétszéledt kiscsibéit. A hasonlat Jézus védelmező szeretetét és a mi helyzetünket tükrözi: egyedül vagyunk, ismert és ismeretlen hatalmak fenyegetnek. Ragadozó madárként akarnak lecsapni ránk pusztító erők. Jézusnál azonban az elrejtettség biztonságát találhatjuk meg! Uram, ma köszönöm neked védelmet adó szeretetedet. Kérlek... Biztos alap Ászáf imádságából: „Kicsodám van az egekben? Szívemnek kősziklája te maradsz, Istenem, örökké!’ (Zsolt 73,25-26) Pletykáló szomszédok vagy munkatársak sokszor mondogatják: „Ennek lehet valakije.” Mindegy, hogy protektorra vagy éppen szeretőre gondolnak. Ászáfnak van valakije. Imádságában arról vall, hogy Istene van, aki olyan biztos alap, mint egy kőszikla. Életünkben sokszor elbizonytalanodunk, mintha ingoványos talajra lépnénk. A legrosszabb, amikor nemcsak a környezetünk hagy magunkra, hanem önmagunkban, szívünkben is kérdésessé lesz minden. Düledezik, amit felépítettünk. Félő, hogy maga alá temet. De ha van valakid, akkor tudhatod, hogy szeretete és hűsége olyan, mint a szikla: bátran építhetsz rá! Nem pletyka, hanem a hit fehérizzású vallomása: van valakim, az élő Isten! Uram, ma azokért imádkozom, akiknek senkijük sincs. Kérlek... Egyedül Jézus! Pál apostol jajkiáltása: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg?” (Róm 7,24) Franz Kafka A kastély című, nyomasztó, sötét tónusú könyvét sokféleképpen értelmezték. Egy biztos: ez az írás megdöbbentő dokumentuma annak, hogy az ember nem tudja mategyétek, mert ez így nem jó, hanem használjatok gyógyszereket, vegyétek be mindazt, ami segít, füstöljétek be a házat, az udvart és az utcát. Kerüljétek el azokat a helyeket és embereket, ahol nincs rátok szükség, vagy már meggyógyultak. Viselkedjetek úgy, mint aki egy hatalmas tüzet el akar fojtani. A pestis olyan, mint egy tűz, amely nem fát és szalmát, hanem testeket és életeket emészt föl. Gondolkodj így: ám legyen! Az ellenség az Isten engedélyével mérget és halálos ragályt küldött ránk. Ezért arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Ezután füstölök, hogy a levegő tisztulását elősegítsem. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyiségektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát. Ha az Isten meg akar találni, akkor meg is talál, de így mindent megtettem, amit megtehettem, és így sem a magam, sem pedig mások haláláért nem vagyok felelős. Ha a felebarátomnak szüksége van rám, nem fogom elkerülni sem a helyet, sem a személyt, hanem önként odamegyek hozzá, és segítek neki, ahogy arról fentebb volt szó. Nézd, ez egy igazi istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő. Megfordítva: aki a pestisben meggát megszabadítani, nem tud kitörni a saját maga által emelt falak mögül, ezért nem tud bejutni a kastélyba. Hasonló életérzést fejez ki Babits A lírikus epilógja című versében: „Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.” Ki szabadít meg? Egyetemes keresztény hitünk azt vallja, hogy Jézus a szabadító, aki nyolcnapos korában kapta az Immánuel nevet, amely magyarul ezt jelenti: szabadító. Jézus ellenségei is erről tanúskodnak: „Másokat megszabadított!” Nem a hatalom, nem a pénz, nem a tudás, nem az emberi jó igyekezet, egyedül Jézus a szabadító! Uram, ma megköszönöm, hogy nekem is Szabadítom vagy. Kérlek... Egy formabontó rendező Igyekezzetek a szeretetre! (íKor 14,1) Jézus azt akarja, hogy a szeretet rendezze át életünket. Ne a régi, megszokott stílusban éljünk, a már beidegződött szokásaink és bevált játékszabályok szerint. A szeretet meglepően új, a magunk és mások számára is szokatlan rendezői felfogása érvényesüljön életünkben. Ebben a rendezésben nem én vagyok a főszereplő, aki a reflektorok fényében tetszelegve kimondja a döntő szót, és tapsot várva áll a színpad közepén. A szeretet rendezésében nincs smink, jelmez, álarc. Nélkülözhetetlen az őszinteség. Nem mutathatok mást vagy többet annál, mint aki vagyok. A szeretet még statisztának sem alkalmazza a farizeusokat. Tündöklő magánszám helyett a szeretet rendezésében a hangsúly a kapcsolatokra kerül, amelyeket nem az érdek, hanem a segítőkészség határoz meg. Az ilyen kapcsolatokban felértékelődnek, tartalmassá lesznek a pillanatok. Jézus akarata szerint a szeretet új rendezésében éljünk tovább! Uram, ma azért imádkozom, hogy elfogadjam rendezői utasításaidat. Kérlek... ■ Madocsai Miklós betegedett, de már új erőre kapott, az kerülje el az embereket, hogy szükségtelenül ne tegye ki őket veszélynek. Bár támogatni kell őt a bajban, és nem szabad cserbenhagyni, amint azt már írtuk, de ha már túl van a veszélyen, akkor megfordul a dolog, és akkor már neki kell úgy viselkednie, hogy senkit se sodorjon veszélybe, nehogy más halálát okozza. »Aki kihívja maga ellen a veszélyt - mondja a bölcs -, el is vész annak következtében.« (Sir 3,26) Abban a városban, ahol hitben merészen viselkednek akkor, amikor a felebarát állapota azt megkívánja, és megfordítva, ha már nem szükséges a segítség, akkor mindenki elővigyázatos, ezekben a városokban kevesebben halnak meg. Ha pedig ez úgy történik, hogy egyesek elcsüggednek, és a veszélyben elmenekülnek a felebarátjúktól, mások meg vakmerőségükben nem megfékezni, hanem terjedni segítik a ragályt, ott a halottak száma gyarapodik, és jó dolga van az ördögnek. Mindkét oldal, az isteni és az emberi is, a legnagyobb mértékben csorbát szenved, itt az istenkísértés, ott a kétségbeesés miatt, így üldözi az ördög azokat, akik menekülnek, mindamellett fogva tartja azokat, akik helyben maradnak, így karmaiból senki sem szökhet meg.” M Luther Márton: Elmenekülhetünk-e a halál elől? (Kovács Áron fordítása) Múlt heti lapszámunkban, a Thesaurus rovatban volt olvasható a somogyzalai evangélikus lelkészek irodalmi munkáit bemutató sorozatban dr. Jani János írása Sárkány András Tiborról. Ezúttal e lelkész költő néhány versét tesszük közzé. A hegy alatt... Ahogy állok a hegy alatt... Úgy érzem, rám dől, leszakad! Egy pillanat csak az egész, S én ezalatt oly csenevész Törpének érzem magam. Megnémultam, Nincsen szavam... Mellette az én gyér időm, Az én súlyom, az én erőm, Az én munkám, az én karom S az én korom - füst és korom... Ahogy állok a hegy alatt, Szikrát vet bennem e pillanat, És rám szakad, úgy rám szakad Sok gondolat... száz gondolat. Feléd tartva a fél-úton Sok tév-úton, Óh, Jézusom... Lélekben gyakran állok így. S a gondolat-hegy elborít. Amikor zúg az orgona... S végigver igéd zápora, Feltornyosulsz, mint piramis, Előttem, ki zúzott kavics... S én úgy vágyódom, hogy legyen Találkozásunk a Hegyen, Mint akkor... ama Tizenegy, Mint ama boldog Tizenegy. A kis asztal mellett Hallgattunk némán a kis asztal mellett, Odakünn a szél falevelet kerget, S mintha anyánkat mellettünk a széken Látnánk kaláccsal ölbe tett kezében, És egy piciny morzsát szája széliben Kávézgatás közben, ahogy elpihen... Merengve néz a csendes félhomályban, Szemében szelíd sugarazó nyár van, S nagy szenvedések őszi bús beszédje Felszáradt könnyek színtelen visszfénye... Búcsúzó csókját a nap ideszórja, S olyan megint e kedves alkonyóra, Régi meghittségek jól ismert kora, Mintha nem változott volna meg soha... Pedig az évek mindent kicseréltek, Azóta egymást kergették a képek, Csak a kis asztalkánk melletti békét Élvezzük, s nézzük a nagymama székét Uzsonnatájon így alkonyat fele, S míg halkan szálldos kint a fa levele, Csillogó emlék színes fátyolén át Anyánk megbékélt szelíd szeme párját Látjuk ragyogni pár tűnő perc alatt, Ahogy ideszórja aranyát a nap. Emlékek szonettje Perdül-iramlik, mint sebes kerék, Fut a gondolat - melletted vagyok, S látom a szemed, amint felragyog, Hallom halk-puha lépteid neszét... Eszelős ez a kóbor gondolat, Eldől, sikamlik, mint a részegek, Felhők futását, fénylő kék eget Merengve nézi - mégis vak marad. Suhan utánad - de nem érhet el, S száz emlék csordul... majd életre kel, Egy régi hang szól: „Drága kisfiam! A lélek sír - miközben térdepel, S a balga vágyak rímben égnek el Emlékezések bús óráiban... HETI ÚTRAVALÓ i „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b) Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli s heti igéi új életfolytatásra hívnak e világban Krisztussal közösségben, hűség és engedelmesség által. „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre” (íKor 1,9; LK), aki Isten mindenek iránti szeretetének tanúja e világban. Valljuk is: „Ha elenyészik is a testem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten.” (GyLK 723) Azok jutnak asztalközösségre Isten országában, kik engedelmeskedve akaratának a tőle kapott testi-lelki képességeikkel, talentumaikkal csak neki szolgálnak. S a számadáskor ezt hallják: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”(Mt 25,21) Pál megvallja:„...arm nekem nyereségvolt, kárnak ítéltem a Krisztusért!’Miért? „Hogy kitűnjék rólam őáltala: ...a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől..., hogy megismerjem őt és feltámadása erejét..., hogy eljussak a halottak közül való feltámadásra!’ (Fii 3,7.9-11) Salamon bölcs és értelmes szívet nyert Istentől; ezt a talentumát jól hasznosítva tudott igazságos ítéletet hozni: „Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg mert ő az anyja!” (íKir 3,27) A próféta mai őrállói hivatása is Isten igéjével figyelmeztetni mind a bűnös úton járó, mind az igaz útról letért embert: „Ha viszontfigyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad..., és te is megmented a lelkedet'.’ (Ez 3,21) A farizeusok kísértő kérdéseire az elválásról Isten eredeti teremtő szándéka szerint felelt Jézus: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. (...) aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. (...) Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott’.’ (Mt 19,6.9.11) Pál is figyelmeztet: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül hanem bölcsen!’ S az igazi ünneplés: „...adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében’.’ (Ef 5,15.20) Az Úr Jézust elítélőtől s elítéltetőktől is többet kérnek majd számon; ők a császár barátságát választották az ő királyi uralma helyett. „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked..’.’ (Jn 19,11) Mi ne jussunk a hűtlenek sorsára! „Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap...” (Vö. Mt 25,30) „Ki tehát a hű és okos sáfár... ? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12,47 és 42-43) Dr. Luther szerint: „Mindig marad szolga, aki zúgolódik ura ellen. De akkor azt vallja is be, hogy Isten ellen vétkezett. De jó is volna nékünk, ha soha el nem felejtenénk: munkánk nem embereknek, hanem Istennek szól, ő a mi gazdánk!” Kérd Uradtól: „Jöjj... / Adj erőt utad járnom, / Hogy azt tegyem hűségesen, / Amit kívánsz, Megváltóm!” (EÉ 375,2) ■ Garai András
