Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
28 •« 2013. december 22-29. Evangélikus Élet ÚJÉV - JN 14,13-15 „Az Ür nevében indulunk” Jól kezdődik ez az esztendő! Szívet örvendeztető Urunk ígérete, amellyel „körülmetélésének és szent nevének ünnepén” (Jánossy Lajos) az új év útjára indít bennünket. Legtöbb kortársunk - köztük számos hittestvérünk - számára újév csak a polgári élet évváltásának ünnepe, amelyet kellő hangoskodással, kicsapongással, esetleg a régóta (és majd néhány hét múltán ismét) esedékes fogadalmak megtételével kell megünnepelni. Olyan dátum, amelynek csak a gazdasági, a társadalmi és a politikai közélet területén van jelentősége; személyes sorsunk összefüggésében legfeljebb csak annyiban, hogy az ó- és új év fordulója életünk múlandóságára emlékeztet. És mintha a szilveszteri össznépi vigalommal éppen erről a nyugtalanító felismerésről akarnák sokan elterelni a figyelmüket. Legalább egy éjszakára, legalább egy-két napra, s aztán majd minden megy tovább... Éppen ezért kell hangsúlyosan emlékeztetnünk magunkat arra, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére újév napja is Jézus-ünnep! Isten népe számára újdonsága nem az új naptár és évszám varázsa és nem a még nem járt utak izgalma. Hanem az, hogy Isten és Mária Fiában a bűn és törvény rabságában sínylődő teremtményeihez megérkezett a Szabadító. Lk 2,21 óegyházi evangéliuma rögzíti újév ünnepének bibliai eseményét. Bár az egyházi esztendőnek ez a legrövidebb, de annál gazdagabb üzenetű evangéliuma 2014 első istentiszteletén nem hangzik fel, ünneplésünket mégis megalapozza és meghatározza: Jézus nevével indulhatunk. Mai igénkben adott ígérete szerint pedig még a nevében mondott imádság lehetőségével is megajándékoz bennünket. Sőt szavát is adja, hogy a nevében mondott imádságainkat meghallgatja, és amit csak kérünk tőle, megcselekszi. Amit egykor a János evangélista által feljegyzett búcsúbeszédeiben tanítványainak megígért a Mester, nekünk is szól. Először ők tapasztalhatták meg, hogy ígéreteit számon tartó és valóra váltó Urunk van. így részesültek a Szentlélek ajándékában, és így lettek hajladozó nádszálakból oszlopokká. És Jézus Krisztusnak ez az örökké érvényes és mindig újra teljesített ígérete teremti, élteti, tartja meg és újítja meg földön küzdő egy-AZ ÜNNEP IGÉJE házát, vándorúton lévő népét - nemzedékrőlnemzedékre, ma is. Ezzel fakasztja fel az imádság forrását is a benne hívők szívében. De mégis olyan rest a szívünk, és gyarló a hitünk! Ezért, hogy imádságunk ösvényét be ne nője a fii, nem hiányozhat napi imádságkincsünkből a tanítványok két könyörgése sem: „Növeld a hitünket!” (Lk 17,5) és „Uram, taníts minket imádkozni...!” (Lk 11,1). Csak az tud az ő nevében kérni, akit Jézus Lelke tanít meg imádkozni! Mert aki Jézus nevében imádkozik, az nem imádkozik akármiért. Aki Jézus nevében kér, az nem kér akármit. Nem kér másra bajt és átkot, nem kér könnyű sikereket, mások kárán való érvényesülést és még sok mást sem, de kéri azt, ami Isten szent nevének dicsőségét és övéinek üdvösségét szolgálja, ami neki tetsző és akaratával egyező. A Jézus nevében mondott imádság minden helyzetben a „legyen meg a te akaratod” mértéke alatt áll. Meglehet, hogy ez némelyeknek kedvét szegi, és ezt a mértéket szabad életük és vallásosságuk korlátozásának tartják. Esetleg még azt is gondolják, hogy ezzel Jézus szavait jogtalanul szűkkeblűén értjük. De ez nem így van! Mert a bizodalmas hitből fakadó legbátrabb, legszabadabb, legmerészebb imádság éppen ez! Az imádságnak ezt a titkát csak azok ismerhetik meg, igazi mélysége és távlata csak azok előtt tárul fel, akik a Jézus Krisztusban való hit által részesülnek Isten gyermekeinek szabadságában (vö. Gál 3,23-29, az ünnep epistolája). Számukra a Jegyen meg a te akaratod” Istennek a bűnt és halált legyőző szeretetében való elrejtettséget jelenti. Azt a védelmet és biztonságot, amelynek hiányától ma is olyan sokan szenvednek, és amelyet ilyenkor, az új esztendő kezdetén oly sokan kívánnak maguknak és szeretteiknek. De hogyan is lelnék meg, ha rossz helyen keresik? Hogyan is találnák meg, ha azt sem tudják, hogy hol keressék? Vagy valójában még azt sem, hogy minek a hiányától szenvednek. A Jézus Krisztustól kapott ígéret és küszködő emberlétünk valóságának ez a feszültsége döbbent rá most arra, hogy mit is jelent rövid igénk zárómondata: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat..” Itt nem a tanítványai egymás iránti szeretetének új parancsolatáról szól (Jn 13,34), hanem többes számban fogalmaz: parancsolataimat. Én ezt most, ünnepünk és textusunk összefüggésében nem tudom másként érteni, mint ami imádságra biztató parancsot is jelent. Máskor is előfordul, hogy Jézus Urunk nemcsak az imádság lehetőségéről, ajándékáról beszél, hanem szinte kötelezi az övéit. A „ti így imádkozzatok!”, a „kérjetek, keressetek, zörgessetek!” imperatívuszával vagy a hamis bíró meghökkentő példázatával is (Lk 18,1-8) ezt teszi. Talán jobban, mint eddig bármikor, szükségünk van arra, hogy egyházunkat, lelkészek és gyülekezetek közösségét az egymásért mondott imádságban elmélyülő testvéri szeretet hordozza. Csak ez a szeretet képes megőrizni a generációs feszültségek, a nézet- és véleménykülönbségek miatt egymástól eltávolodó tanítványokat abban a - Mester által teremtett - szolgáló közösségben, amelyben mindnyájan „hordozottak és hordozók” vagyunk. A mi imádságaink csak belesimulnak Urunk értünk is mondott és az Atya jobbján most is közbenjáró könyörgésébe (Róm 8,34). így lesz újév napján bátorító útravalóvá számunkra Jézus Urunk ígérete: „megteszem”. Imádkozzunk hát bátran, hogy ne csak új évet kezdhessünk, hanem egyházunk oly nagyon várt megújulása is elkezdődjék végre - rajtunk! ■ Ittzés János Imádkozzunk! Urunk, sokszor nyugtalanító kérdéseink most elcsendesednek, és békesség van a szívünkben, mert nevedben kezdhetjük ezt az új esztendőt. Nekünk ebben semmi érdemünk nincs, egyedül a te ígéreted és hűséged az alapja reménységünknek. Megígérted, hogy velünk maradsz, meghallgatod könyörgésünket, és közbenjársz mennyei Atyánknál értünk. Mást nem is kérünk most, Urunk. Tégy velünk, ahogy jónak látod! Ámen. Oratio oecumenica Mennyei Atyánk, aki hűtlenségünk ellenére is megtartod népeddel kötött szövetségedet, hallgass meg minket, amikor egy új év kezdetén fordulunk hozzád imádságunkban. Az új esztendőben is megújuló hitért, benned meglelhető reménységért, belőled táplálkozó szeretetért könyörgünk magunknak és egész egyházadnak. Tégy bennünket követeiddé ebben a világban azon az úton, amelyre elhívtál bennünket. Taníts minket igaz módon és szeretettel szólni és cselekedni. Tudjuk, hogy mélységek is várnak ránk ebben az évben. Kérünk, ne engedd, hogy életünk nehézségei felülírják bennünk az evangéliumodban nyert békességet. Te légy velünk, mikor terheket kell cipelnünk, és vereségeket kell elszenvednünk. Könyörgünk azokért az embertársainkért, akik reménytelenül, boldogtalanul, testi-lelki betegségtől elgyötörtén indulnak el ebben az új évben. Ne hagyd magukra a szenvedőket, te adj nekik támaszt, segítő kezet, megértő szíveket. Könyörgünk országunkért. Segíts bennünket, hogy a közöttünk feszülő ellentétek ne tegyék lehetetlenné, hogy éljünk a nekünk adott lehetőségekkel. Segíts egyetértésre jutni a jóban és ellenállni az önzés és a gonosz veszélyének. Légy velünk kegyelmeddel, Urunk! Tarts meg minket a benned való reménységben, segíts mindeneket a jóra és igazra a te Fiad, Jézus Krisztus által. Ámen! Új nap - új kegyelem Vasárnap (december 29.) Pál írja: Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. Gál 1,11-12 (Zsolt 143,5; Lk 2,722-24/25-38/39-40/; íjn 1,1-4; Lk 2,29-32) Mi, emberek törvényeket tudunk alkotni a társadalom rendjének biztosítására, de ezek nem tökéletesek. Isten törvényét pedig nem vagyunk képesek betartani a magunk erejéből. Jézus Krisztus azonban az evangéliummal Isten kegyelmét hozta el, amely nem szünteti meg, de felülírja a törvényt. Az evangélium, amelyet Pál hirdet, megszabadít a törvénynek alávetett rabságunkból. Hétfő (december 30.) Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Fii 2,4 (Ám 6,6; Zsid i,/5-6/7-i4; Jn 1,43-51) Megkezdődött a visszaszámlálás... Már csak alig néhány óra van hátra az évből. Amit idén nem sikerült elrendezni, az a 2014- es év feladata lesz. Jó lenne tiszta lappal indulni, nem görgetni magunk előtt semmilyen hordalékát az évnek. Van valaki, akivel rendezetlen a viszonyunk? Egy rokon, egy ismerős, egy szomszéd? Még ma szólítsuk meg! Van „adósságunk” amelyet halogatunk, mert nehéz rászánni magunkat a rendezésére? Tegyük meg, lépjünk, cselekedjünk! Sokkal, sokkal jobb lesz a közérzetünk! Valamekkora jelentőséget mindannyian tulajdonítunk a naptári év fordulójának - akkor hát tegyünk rendet a lelkűnkben is, rendezzük sorainkat, hiszen az ige is erre vezet a mai napon. Kedd (december 31.) Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretető nagy. Zsolt 103,8 (JSir 3,31- 32; Ef 2,8; Lk 12,35-40; Róm 8,3ib-39; Zsolt 103) Nagy hangzavarral, vigassággal ér véget az év. A bajokról, aggodalmakról néhány órára ki-ki megfeledkezik, és beleveti magát egy egyetemes, nagy ünneplésbe. A jóval visszafogottabb vigadozók táborába tartozva örömmel vettem a mai igét. Erre igen nagy szükségünk van! Mindnyájan az Úristen kezében vagyunk, felhőtlenül örülni és bízni a jövőben csak őáltala tudunk. A jelenben velünk lévő Isten szeretetét, áldását kérve, az elmúlt évben minket megtartó jóságáért köszönetét mondva álljunk meg előtte. Ugye, van mit, kit megköszönnünk, van miért, kiért imádkoznunk?... Szerda (január 1.) Jézus mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” Jn 10,10b (Ez 20,12; Lk 4,16-21; Jak 4,13-15; Zsolt 97) Nekem ez az ige azért is kedves, mert Jézus az őt követőknek, akiket az Isten gyermekeiként szeret, a jó teljességét ígéri. Gyerekkorunk régi álmai elmúltak, de az élet értelmét keresve vágyunk valami megerősítésre. íme, itt van, az évünk ezzel a jézusi szóval indulhat. Isten egész gazdagságát kész odaadni nekünk. Persze ahhoz, hogy tudjuk, mi a jó, ismernünk és élnünk kell a Szentírás tanítását, arra menni, amerre Isten vezet, most, 2014 minden egyes napján is. F Csütörtök (január 2.) Tartsd meg életemet, ments meg ne szégyenüljek meg mert hozzád menekültem! Zsolt 25,20 (Róm 5,5; Józs 24,i-2a.i3-i8.25-26; Jn 2,1-12) „Keresztyénnek lenni kockázatos vállalkozás. Annyi, mint belekerülni a halálzónába. Aki komolyan Krisztus oldalára áll, egyszerre ellenségekkel találja szembe magát” - Túróczy Zoltán püspök igehirdetésében olvastam e sorokat. És azt érezheti: „Mindig szembefűj a széL” Dávid is elfáradhatott. Magányosnak, üldözöttnek érezte magát, de... tudta, hogy van egy hatalmas Isten, aki megvédi. Nemcsak panaszkodik, hanem megvallja hitét és bizodalmát az Úrban. Elismeri a maga kicsiségét, és úgy áll Isten elé, ahogy van, nyíltan vállalva, hogy megtört. Az ilyen megnyíló szívet, a tört életet az Isten kegyelmesen kezébe veszi, és megkezdi gyógyítását. Szólítsuk meg őt most, ha Dávid érzéseiben a magunkéira ismerünk! Péntek (január 3.) Legyen bátor az ország egész népe - így szól azúr-, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! Hág 2,4 (íKor 14,12; 2MÓZ 2,1-10; Jn 2,13-25) Emlékszem, a műtétem és betegeskedésem után - utólag persze - milyen másnak, elviselhetőbbnek tűntek a megpróbáltatások, amelyeket akkor emberfelettinek hittem, és iszonyúan féltem tőlük. Bátorság és munkálkodás - ez jó életprogram, amellyel elindulhatunk az új évben, főleg, mert egészen kis dolgokból is képesek vagyunk nagy ügyet csinálni, s akkor a nagy problémák alatt összeroppanunk. Mit közvetített a próféta akkor, és mit közvetít ma is?„...mert én veletek vagyok’.’Nincs „én ügyem, én utam, magánügyem” az Isten minden dolgunkra figyel, és mindenben velünk van. Szombat (január 4.) Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Ézs 53,3b (2Kor 4,6; íMóz 21,1-7; Jn 3,1-13) A szenvedő szolgáról szólnak Ézsaiás legismertebb, legszebb messiási próféciái. Rossz érzés, ha valaki helyettünk, ártatlanul kap büntetést, de - gyarló emberek vagyunk - az talán még jobban fáj, ha nekünk kell más helyett „megfizetni” egy bűnért. Egy fájdalmaktól fetrengő ember látványát pedig csak a legerősebbek viselik el. Igen, ezek a prófétai sorok mélyen eltalálják a megnyíló lelket. Jézus a mi büntetésünket vette magára, a mi fájdalmainkért szenvedett, nem ő, hanem mi vagyunk méltók megvetésre és arra, hogy elforduljanak halálra méltó bűnös életünktől. Megvilágosodásunk pillanatában mi is így szólhatunk: „Én Uram, és én Istenem!” ■ Kőháti Dorottya Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu. ♦ EvÉlet on-line: www.evangelikuselet.hu. * Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: elofizetes@evelet.hu. • Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 1/317-1108, 20/824-5519; fax: 1/486-1195. Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Fedor Sára (sara.fedor@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Károly György Tamás (evelet@kgyt.hu). Munkatárs: Kinyik Anita (kinyik.anita@lutheran.hu). Rovatvezetők: dr. Hafenscher Károly - Régi-új liturgikus sarok (hafo@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu). Szerkesztőbizottság: Adámi Mária, B. Walkó György, dr. Fabiny Tamás, Horváth-Hégyi Áron, Kendeh K. Péter, Kiss Miklós, Orosz Gábor Viktor, Prőhle Gergely, Radosné Lengyel Anna, T. Pintér Károly. Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486-1228,20/824-5518; fax: 1/486- _________ 1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi n—O u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. ♦ INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. " co Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3575 Ft, fél évre 7150 Ft, egy évre 14 300 Ft, európai országba egy évre 48100 Ft (172 euró), egyéb O külföldi országba egy évre 56 320 Ft (201 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő • ^ hónap elsejével regisztrálni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem ■— küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor CO kizárólag a hét végi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. 1 Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.
