Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-21 / 29. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2013. július 21. » 9 ;t vonult le az évszázad árvize s Sándor Győr-Moson-Sopron megyei kormánymegbízottal erejük végére értek. De akkor az Isten könyörületes volt, megindult az apadás. Nagyon kevés volt az idő a pihenésre, mert sok ember munkáját kellett koordinálni. Én azt kértem a vezetőktől, hogy az utolsó pillanatig tartsanak ki, személyes példamutatásukkal adjanak erőt annak a nagyon sok hivatásos és civil embernek, akik vállalták, hogy hét kritikus ponton megpróbálják a gátakat megvédeni.- Volt-e olyan pillanata a védekezésnek, amikor kételkedett a sikerben?- Egyetlen olyan időszak volt, amikor a vízügyi szakemberek azt mondták, hogy ötven százalék az esélye annak, hogy a gátak bírni fogják a víz nyomását... Akkor én is úgy éreztem, hogy a legrosszabbra kell felkészülni. Mindent úgy alakítottunk a településeken, a gátakon, az egész védelmi rendszeren, hogy ha szükséges, az embereket menekíteni tudjuk. Akkor az én fejemben is megfordult, hogy ez egy olyan kritikus időszak lesz, amikor bármi bekövetkezhet. De folyamatosan bíztam abban, hogy az a heroikus munka, amelyet végzünk, eredményes lesz.- A megyében a helyzet talán Győrújfalunál volt a legkritikusabb. Ez miben nyilvánult meg?- Abban a térségben EU-s támogatással gátépítés folyt. Ennek előzményeként az addig meglévő alacsony gátat még tovább kellett bontani, hogy meg lehessen építeni egy olyan új árvízvédelmi töltést, amellyel ennél magasabb vízszintet is ki lehet védeni. Viszont arra senki nem gondolt, hogy a lehető legszárazabb időszakban ennyi csapadék hull Németországban a Duna vízgyűjtőjének területén, és ilyen áradás ér el bennünket, soha nem látott vízhozammal. Amikor azon a bizonyos szakaszon vissza kellett tölteni a laza, humuszos, homokos talajt a töltésre, úgy nézett ki az egész, mint egy paplan: ha az em-ÉilSll bér valahol rálépett, akkor a másik oldalon megmozdult. Sem autókkal, sem mással nem lehetett közlekedni a gáton, csak kézi erővel tudtunk dolgozni, illetve helikopterekkel. Több száz méter hosszan még a páncélozott járművek sem tudtak megmozdulni. Helyenként másfél méter mély volt a sár és az iszap... Az egyik oldalon ott volt egy soha nem látott, nyolc-kilenc méteres vízoszlop, a másik oldalon pedig ott volt az átázott talaj, amelyen gyakorlatilag nem lehetett megközelíteni a töltést. Ez okozta ezt az óriási veszélyhelyzetet.- Győrújfalunál kitelepítésre is sor került. Hogy élték meg ezt az ottaniak?- Azokat az embereket, akik látták, hogy milyen állapotban van a gát, ez nem érte váratlanul. A lakosság jelentős része egyébként már a kitelepítést megelőzően elhagyta a falut. Elmentek a gyermekek, az idősek és a beteg emberek nagy része. Ismerősöknél, rokonoknál kerestek szállást. Amikor a kitelepítést elrendeltük, főleg az idős emberek nagyon megdöbbentek. Sokan sírtak, és sokakat megrázott az azzal való szembesülés, hogy talán olyan pillanathoz érkeztek, amikor az életük addigi munkája tönkremegy. Sokan azt mondták, hogy ők már ide nem is fognak visszajönni. Nagyon megrázó volt az a pár óra, amíg a kitelepítés folyt, de ugyanilyen megrázó volt a visszatelepítés is. Itt kell megemlíteni azt is, hogy amikor a rendőrség házanként visszaadta a falut a lakosoknak, mindenkit arra kértünk, hogy nézze meg, hiánytalanul megvan-e mindene. Egyetlen esetben sem jelezték a lakosok, hogy káruk lett volna. A rendőrség a faluban maradt férfilakossággal karöltve példaértékűen működött együtt, hogy egyetlen betörés vagy lopás se történjen.- Rengeteg önkéntes segített a védekezésben. Milyen üzenetet hordozott ez az Ön számára?- A jó cél érdekében az emberek az első hívó szóra képesek voltak összefogni. Egyetlen olyan esettel sem találkoztam, amikor bárki, aki a gátra kijött, vagy homokzsákot töltött, kritikát fogalmazott volna meg. Csak a pozitív, a javító szándék nyilvánult meg ezekben a napokban valamennyi védekezési ponton. A lakosok rengeteg élelmiszert hoztak, naptejet, szúnyogriasztót, ásványvizet is. Voltak, akik rétest hoztak, vagy egy tál pogácsát. Mindenkiben az munkált, hogy a másik munkáját hogyan tudná segíteni. Ilyen hihetetlen civil összefogással, támogatással én még Magyarországon nem találkoztam. Számomra ez azt bizonyítottá, hogy a baj igenis ki tudja hozni a jót az emberekből.- Mi volt a legdrámaibb eset, amellyel találkozott?- Drámainak a kitelepítés időszakát tudnám nevezni, és a kitelepítési időszak után a gáton maradtak lelkiállapotát. Ők is megijedtek, ők is átgondolták a mindent eldöntő éjszaka estéjén, hogy ha ilyen nehéz a helyzet, és ennyire rossz állapotban van műszakilag a gát, akkor képesek lesznek-e megtartani. Az ott lévő parancsnoki állomány tagjai felmentek a gátra, és próbálták tartani az emberekben a lelket. Amikor aztán hajnali két órakor négyszáz új, friss ember jelent meg a gáton, az olyan lelki többletet adott az addig ott dolgozóknak, hogy azt mondták, most már biztosan képesek lesznek a feladatot végrehajtani. Ez valóban felemelő pillanat volt: megélni az erő megtöbbszöröződését. Attól fogva azok a kemény, harcedzett férfiak - akik mellett szép számmal dolgoztak nők is - egész más szemmel néztek egymásra és a feladatukra. A gáton éjszaka több tízezer fáklya és reflektorok világították meg a fáradt, mégis a végletekig elszánt arcokat. Az emberek akkor már bizakodva várták a reggelt. Ez nagyon megrázó, soha el nem felejthető pillanat volt.- A korábbi árvizekkel szemben most mindenhol sikeres volt a védekezés. Minek köszönhető ez?- Ezt én két dologgal tudom magyarázni. Egyrészt az emberek akarták, hogy a védekezés eredményes legyen. Minden olyan eszközt bevetett a magyar kormány, a magyar állam, A pontos költségeket most összesítjük, de örömmel mondom, hogy az interjú készítésekor Győr-Moson- Sopron megyében a helyreállítás nagyjából befejeződött. Még hátravan az utak helyreállítása, hiszen nagyon sok helyütt szükséges aszfaltozni. Még sok helyen van homokdepó, amelynek az elszállításáról gondoskodni kell. A kiszállított homokzsákok elhelyezését is meg kell oldani. Tehát van még feladat bőven. De az emberek normális életét, tevékenységét hátrányosan befolyásoló tényező már nincs.- A károk jó része az ártereken épített ingatlanokat érte. A miniszterelnök arról beszélt, hogy közpénzen ezeket az ingatlanokat a jövőben nem tudják megvédeni. Mi az Ön véleménye erről?- Sok helyen valóban kiderült, hogy teljesen szabálytalanul építetazzal a polgármesterrel, akinek ilyenkor egyéb elfoglaltsága volt. A következő időszakban azonban én mint a megyei védelmi bizottság elnöke ezt nem engedhetem meg. Mindenkitől számon fogom kérni betűről betűre a védekezési terv ismeretét és a végrehajthatóságát. A kommunikáción is javítani kell. Ennél az árvíznél a kommunikáció nagyon fontos eleme volt a védekezésnek. A lakosságra lehetett számítani, ha megmondtuk nekik, hogy miben kérjük a támogatásukat, hogyan kérjük, és milyen eszközt hozzanak magukkal.- Hívő emberként vallja-e, hogy az emberi erőfeszítés mellett a jó Isten is velünk volt?- így van. Az emberek, amit lehetett, megtettek. Azt éltem meg azokban a napokban, hogy mindenki fölfogta a helyzet súlyát, és tette a maLevonult az ár amely a rendelkezésére állt. A helyben lakók is teljes erejükkel vettek részt a védekezésben. Nem volt olyan pillanat, amikor hiányzott volna a fizikai erő. Másrészt ott volt az Isten • az emberekkel a gáton. Az Isten kegyelme tartotta meg ezeket a nagyon gyorsan készített töltéseket, gátakat. E nélkül bármilyen emberi erőfeszítés hiábavaló lett volna.- Összesítették-e már a károkat és a védekezés költségeit, és sikerült-e befejezni a helyreállítást?- A védekezés költségeit most vesszük számba. Országos szinten biztos, hogy ötven- és százmilliárd forint közötti összeg lesz az, amit a még nagyobb károk megelőzésére fordítottunk. Ebben az összegben benne vannak a tönkrement önkormányzati és állami tulajdonú utak, a mezőgazdasági területeken okozott károk, ahol egyszerűen letapostuk a terményt, vagy ahol a gáton belül több száz hektáron kipusztult a termés. Azok a károk is itt szerepelnek, amelyek az árterületen belül épült házakban keletkeztek. Benne van a homokzsákok költsége, a rengeteg üzemanyag, a sok munkaóra, amelyet a hivatásos állomány többletként használt fel. tek fel nyaralókat, házakat, illetve valamilyen rejtélyes módon szereztek építési vagy fennmaradási engedélyt ezekre az ingatlanokra. Ezeket minden esetben felül kell vizsgálni, és olyan rendszert kell kidolgozni, amely mindenki számára egyértelművé teszi, hogy az ilyen esetekben a kockázatot a tulajdonosnak saját magának is viselnie kell. Nem várható el, hogy az állam egy szabálytalanul és teljesen indokolatlanul az ártéren emelt épületet horribilis költséggel védjen meg, illetve a felújításáról gondoskodjon. Azt tapasztaltam, hogy itt a megyében az érintett ingatlantulajdonosok ezt megértették.- Milyen tapasztalatokat szűrt le az évszázad árvizéből?- Az egyik tapasztalat az volt, hogy azok a felelős személyek, akik a védekezésben és a védekezés irányításában részt vesznek, még komolyabban kell, hogy vegyék a felkészülést az ilyen helyzetekre. Nem lehet véletlenszerűen arra várni, hogy majd sikerül a vizet megfogni. Nagyon tudatosan, nagyon pontosan kell felkészülni ezekre a helyzetekre, és a szükséges együttműködési gyakorlatokon mindenkinek részt kell vennie. Eddig elnézőek voltunk ga dolgát. De azt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ha az Isten nem áll mellettünk, akkor ez az emberi erőfeszítés teljesen eredménytelen lett volna. Olyan helyzettel szembesültünk, amelyet pusztán emberi eszközökkel nem lehetett kezelni, megoldani. Én több olyan szakaszt láttam a százhatvan kilométeres védekezési vonalon, ahol emberi ésszel, tapasztalattal azt kellett volna mondani, hogy itt képtelenség megtartani a vizet. Most így, visszatekintve még inkább azt érzem, hogy az Úr végig velünk volt. Ha nem így lett volna, esélyünk sem lett volna, hogy több tízezer ember otthonát megvédjük. Ezt csak Isten kegyelme és jó szándéka tette lehetővé. Nagyon sok sms-t kaptam - távoli vidékekről is - arról, hogy imádkoznak értünk. Nagyon jólesett tudni, hogy azok mellett, akik eljöttek személyautóval, busszal arról a vidékről, hogy lapátot vagy homokzsákot ragadjanak, még mások is vannak, akik gondoltak ránk, és imádságukban is hordoztak minket. Ez a nehéz pillanatokban, például éjszaka nagyon sok többleterőt adott. ■ Kiss Miklós FOTÓK: SZÉLES SÁNDOR KORMÁNYMEGBÍZOTT KABINETJE
