Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
i6 ■m 2013. december 22-29. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Credo háromféleképpen ► Változatos formákban mutatkozott meg a „hiszekegy” december 16- án Budapesten, a Mozsár kávéház emeletén megtartott Credo-esten. A negyedévente megjelenő evangélikus kulturális folyóirat, a Credo szerkesztősége időről időre várja az érdeklődőket ezekre az alkalmakra. Az adventi összejövetelen a széksorokat megtöltő közönség három új kötettel, illetve kettőnek a szerzőivel is megismerkedhetett. Az est háziasszonya Zászkaliczky Zsuzsanna, a folyóirat főszerkesztője volt, az egyes „felvonások” között pedig Bach-muzsika csendült föl Bozzai Balázs hegedűművész jóvoltából. Füller Tímea (balra) hallgatja az első kötetét méltató Vancsó Évát Karácsony zenei esszenciája A jég hátán is imádkozva Ki gondolta volna, hogy Ordass Lajos evangélikus püspök a messzi északra vágyott? Hogy egy 17. századi izlandi lelkész-költő, Hallgrímur Pétursson imádságait is magyarra fordította? Az elhallgattatás, a belső emigráció éveiben találkozott Ordass az idegen táj különös, mégis talán ismerős kincseivel. Bár a fordításról értesülő akkori izlandi püspök nagy szeretettel invitálta, mégsem juthatott el a mesés vidékre - az államhatalom egy korábban tervezett másik útját is megakadályozta. Erről a közönség a püspök egyik 1964. májusi naplójegyzetéből értesülhetett, amelyet ifj. Zászkaliczky Pál olvasott fel. A jelenlévők ellenben közelebb kerülhettek az egzotikus vidékhez az Izlandi Köztársaság magyarországi tiszteletbeli főkonzuljának, Utassy Ferencnek a jóvoltából, aki a Passió-énekek címet viselő kötetet, illetve az imádságok szerzőjét bemutatta. Az Ordass Lajos Alapítvány gondozásában most megjelent kiadvány az első magyarországi, de nem az első magyar nyelvű kiadása Hallgrímur Pétursson munkájának: 1974-ben már kiadták Reykjavíkban. Ezzel együtt az új kiadást történelmi eseménynek lehet nevezni, annál is inkább, mert jövőre lesz a szerző születésének négyszázadik évfordulója - hívta fel a figyelmet a konzul. Utassy Ferenc a Credo-esten is hidat tudott ácsolni az izlandi és a magyar népiélek között. Munkáján tűi személyes élményei is segítették ebben: egykor orgonistaként is szolgált Izlandon, és számtalanszor találkozott a passióénekekkel. A szigetország egyik legjelentősebb, ma is ható költője Hallgrímur Pétursson. Földi útjának végén minden izlanditól az ő zsoltáraival búcsúznak napjainkban is. A Passió-énekek alapmű, mely nemhiába ért meg nyolcvanhat kiadást hazájában - hangzott el. Probstner János grafikáival jelent meg az északi imádságoskönyv egyedi magyar köntösben. A művész elárulta a közönségnek: a kötet elolvasása után más ember lett. Tócsatükörbe pillantva A jeges tengerek után tócsatükörbe nézhetett a közönség, és benne megláthatta az eget - ahogy erre a Füller Tímea első kötetét bemutató, az írások által láthatóan megérintett Vancsó Éva irodalomtörténész rávilágított. Az ötgyermekes tengelici lelkészfeleség - végzettségét tekintve zeneművész, zenetanár - mesélős kedve sokak számára ismerős lehet, hisz Füller Tímea évek óta rendszeres szerzője hetilapunknak. Nem véletlenül szövődött szívbéli szövetsége az Evangélikus Élet olvasószerkesztőjével, Dobsonyi Sándorral, aki örömmel vállalta a Tócsatükörben címmel a Luther Kiadónál megjelent kötet szerkesztését. Vancsó Éva személyes hangon mutatta be a kisprózái alkotásokat - meséket, tárcákat, novellákat - tartalmazó kötetet, kiemelve azt a két írást is - a Béka Réka és a Gyerekkincs címűt -, amelyeket azután a meghívott színművészek, Bokor Zsuzsa és Nagy Ferenc elevenítettek meg felolvasásukkal. A talpig becsületes, hatéves szöszke kislány fürdőruhában didergő alakját vagy a fogfájós, gyerekeinek a semmiből lakomát készítő édesanya arcát bizonyára magával vitte a közönség, és a hallottak hozzáadtak valamit a csillogó-villogó Andrássy út fényeihez... Megállva Kertész Eszter vékony kis kötetéről, melyet „negyed óra alatt” el lehet olvasni, Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész bizonyította be: hatása órákban nem mérhető, szavait ugyanis érlelnie kell magában a befogadónak. A jó könyvek ismérve - állította a Németh Lászlót idéző Szigethy Gábor -, hogy az ember kénytelen néha félretenni őket. Kertész Eszter Szalma és glória című kötete a szerzőre jellemző pontossággal, letisztultsággal megállásra, elidőzésre készteti olvasóját. És nem csak a szavak megkapóak a kötetben, a versekhez társuló fotókat - meglepő finomsággal - a szerző kamasz fia, Kertész Ambrus készítette. ■ Kinyik Anita ► Mi más is fejezné ki legjobban a megtestesülés csodáját, örömujjongását, imádatát, dicsőségét, valamint mindennemű, karácsonyhoz kapcsolódó emberi érzést és érzelmet, mint Johann Sebastian Bach Magnificatja (BWV 243)? Bach a lipcsei Tamás-templom zeneigazgatójaként és kántoraként eltöltött első évében, 1723- ban zenésítette meg - mintegy bemutatkozásul - Lukács evangéliumának latin fordítását (Lk 1,46- 55), Mária hálaénekét. A remekmű pontosan 290 éve, december 25-én, az esti istentiszteleten, az akkor még háromnapos karácsony első napján csendült fel először. És hogy miért is este? A zsolozsmában a négy nagy hóra, vagyis imaóra (laudes, vespera, kompletórium, matutinum) mindegyikének van egy úgynevezett kantikuma (dicsőítő éneke). így Máriának az angyali üdvözlet után mondott hálaéneke a vesperás kantikuma. Ekkor azonban még nem a sokak által ismert - a Lutheránia előadásában nemritkán felcsendülő - tizenkét tételes D-dúr verzió szólalt meg, mert Mária hálaénekét az eredetileg Eszdúrban elhangzott műben (BWV 243a) a mester négy betéttel látta el, amelyeket az eredeti kézirat végére írt. A korabeli lutheránus gyakorlatban ugyanis - alighanem népi hagyományként - karácsonykor a gregorián Magnificatba német és latin nyelvű karácsonyi énekeket iktattak, s ezek alatt pásztorjátékot játszottak. így szerepel Bach eredeti kéziratában a Vom Flimmel hoch kezdetű korái, a Freut euch und jubilieret és a Gloria in excelsis Deo kartétel, valamint a Virga Jesse floruit szoprán-basszus duett. Lipcsében a bibliai szöveg vagy annak megzenésítése húsvétkor, pünkösdkor és a három tradicionális Mária-ünnepen is (Mária tisztulása - február 2., angyali üdvözlet - március 25. és Mária látogatása Erzsébetnél - július 2.) elhangzott. Ezért Bach egy 1728 és 1731 közötti átdolgozás során elhagyta feldolgozásából a karácsonyi betéteket, fél hanggal lejjebb transzponálta művét, és egyéb kisebb változtatásokat eszközölt rajta. Az így átalakított Magnificatot 1733. július 2-án mutatták be. A két verzióban fennmaradt Magnificat azon kevés mű egyike, amelyben Bach az öt szólista mellett ötszólamú kórust használt (az élete végén összeállított h-moll mise és a Jesu, meine Freude motetta mellett). Szintén az ünnep dicsőségét hangsúlyozza a korabeli hangszerekből kihozható legfényesebb hangszereléssel s a szokaüanul nagy apparátussal. A szokásos két hegedű, brácsa és continuo mellett üstdobot és három trombitát, két oboát (illetve oboa d’amorét), valamint két furulyát (Blockflőtét) vagy harántfuvolát írt elő. A barokk retorika a Magnificatban is kiemelt figyelmet érdemel. Erről bővebben dr. Kamp Salamon írt és tartott rádió-előadást (például az Omnes generationest a kezdőhangok és a téma rengeteg ismétlése teszi érzékletessé). Bachot ugyanis az teszi a szövegábrázolásban naggyá, hogy Csak egyes, különösen fontos szavakat emel ki, s egy-egy tételt teljesen ennek rendel alá. A mű keretes szerkezetű (nyitó és záró kórustétel, ez utóbbi a doxológia), s ezen belül három részre tagolható. A részeket hatalmas, mindent elsöprő kórustétel zárja: az Omnes generationes, a Fecit potenciám és a Sicut locutus. Számomra a szólótételek közül - s talán nem csak személyes kötődésem miatt - az Et misericordia a legemberközelibb, ahogy az alt és a tenor összefonódik a duettben, eggyé válnak Isten tiszteletében, hiszen ő irgalmas mindazokhoz, akik őt félik. A Deposuit tételben a tenorszóló érzékletesen fejezi ki, hogyan dönti le az Úr trónjaikról a hatalmasokat, hogy igazságot szolgáltasson, és az alázatosakat felemelje. A kórustételeken kívül egyedül ez a szólótétel drámai, a többi inkább bensőséges. Ezt követően - Esurientes implevit bonis - az alt szólista meséli el a fuvolák egyszerűséget megfestő kíséretével, miként tölti be az Úr az éhezők szükségleteit, és ajándékozza meg őket gazdagon: a zenében gazdagon díszített hosszas tizenhatodmenettel. Gregorián gyakorlatra utal vissza a Suscepit Israel tercettje, ahol az oboák a három énekhang fölött a gregoriánból ismert zsoltárdallamot (tonus peregrinus) játsszák. De ha mindezeket nem is tudjuk a műről, mindenképpen hatással lesz ránk, mert sugárzik belőle a karácsony ünnepi légköre. ■ Halász-Táborszky Györgyi Karácsonyi koncertre várta a meghívott vendégeket a Boyzless Voice női kamaraegyüttes, amely tagjai között tudhatja szerkesztőségi titkárunkat, Bállá Máriát is (jobbról a második). A budapesti Benczúr Házban rendezett, december 13-i estével a csapat tagjai - az Evangélikus Külmissziói Egyesület „arcaiként” - a külmisszióra igyekeztek irányítani a figyelmet. Ennek célját szolgálták az osztatlan sikert aratott koncerten összegyűlt adományok is. A este házigazdája Radosné Lengyel Anna déli egyházkerületi felügyelő, fővédnöke Prőhle Gergely volt. Egyházunk országosfelügyelője családi indíttatása révén - mint elmondta - maga is jó barátságban van a muzsikával.
