Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
12 -m 2013. december 22-29. Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Vasárnap (december 22.) Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Zsolt 19,8a (íjn 2,3; Lk 1,(39-45/46- 55/56/; Fii 4,4-7; Lk 1,68-79) A közvélemény sokszor döbbenten áll egy-egy bírósági ítélet hallatán: a törvény szerint kiszabott büntetést kevesli vagy épp sokallja. S ilyenkor ki-ki megállapítja: nem jó a törvény. Vagy: jó, de nem jól alkalmazzák. Hiszen emberek alkotják és szabják ki, a hiba lehetősége benne van. Emberi létünk tökéletlenségekkel, sebekkel, igazságtalanságokkal teli. Az egyetlen igazság és tisztaság forrása Isten, törvényének mindenkor engedelmeskedve nem kell félnünk, hogy rossz útra tévedünk. A tiszta lelkiismeret nyugalma boldogságot ad. Ma pedig: „Örüljetek..., az Úr közel!” Hétfő (december 23.) Azúr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávidfia, nefélj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentiélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből’.’1,20-21 (Ézs 45>i7; Róm 15,8-13; Mai 3,13-24) József rossz döntést akart hozni: el akarta küldeni Máriát, de kapott egy jelet. Ez a mi életünkben is nagyon sokszor így van: Isten küld egy jelet, küldi követét, hogy megmutassa a helyes irányt. Segít, hogy jó döntést hozzunk. Kérdés, figyelünk-e a jelekre. Mindenkor szükségünk van útmutatására, de a fordulópontokon különösen is. Ám Isten előtt zárt szívben, csak a magunk bölcsességében bízva nem lesz részünk ilyen meglátogatásban. Alázattal és bizalommal kérjük Isten útmutatását! Kedd (december 24.) És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat’.’ Lk 2,13-14 (Zsolt 68,20; Mt i,/i-17/i8- 21/22-25/; Róm 1,1-7; Jn 1,1-13) Délután négy óra körül elcsendesedik a világ. Leáll a tömegközlekedés, elnéptelenednek az utcák. A mennyei seregekkel együtt dicsérjük az Istent, hiszen az ajándékok, amelyeket adott nekünk, az év minden napján elkísérnek: ez a nap az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és a lelki otthon együttes ünnepe. Assisi Ferenc az ünnepek ünnepének nevezte a karácsonyt. Vigyázzunk rá! Őrizzük meg! Vigyük tovább, legyen bennünk a fényekből egy kis láng, amely melegít, amely utat mutat. Krisztus megszületett, az Isten odahajolt hozzánk ebben a kisgyermekben. Örüljünk, és imádjuk őt, hozzánk és értünk érkezett! Szerda (december 25.) Jézus Krisztus mondja: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből’.’ Jn 10,27-28 (Zsolt 66,12; Lk 2,/i- 14/15-20; Tit 3,4-7; Jn 1,14-18) Jézus hangja „a világ hangja” avagy: mitől is ünnep az ünnep? Sokan bajban lennének, ha meg kellene fogalmazniuk az igazi tartalmát. A család együttléte - de ha nincs békesség, csak eltakart feszültségek vannak? Az evés? Az ajándék? Akkor aki szegényebb, annak az ünnepe is szegényebb, szürkébb? A világ hangja a karácsonyi időszakban is hangos, üvöltve csábít, provokál, fényes kirakatokkal, szédületes akciókkal „készít fel” az „ünnepre” Ezek nem igazi hangok, hamisak, falsak, kiragadnak a lelki békénkből, másfelé fordítják tekintetünket. Ne hagyjuk, álljunk ellen! Egy más hang szólít, aki ismer, és tudja, hogy mi a jó nekünk, akit ma a közösségben együtt dicsérünk, és otthon, a csendben is megszólítunk, és hangjára figyelünk... Csütörtök (december 26.) Seregek Ura...! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene! Te alkottad az eget és a földet. Ézs 37,16 (Ef 1,3; Jn 1,1-5/6-8/9-14; Zsid 14-3/4-6/; Jn 1,19- 28) Egyre „kisebb” a világ, legyőzhető a távolság, élőben nézhető az internet webkameráin a föld másik pontján élők mozgása, az időjárás, még az űrből is kapunk képeket. Óriási kísértés, hogy azt érezze az emberiség: minden a miénk, kezünkben a világ, nemcsak ez a bolygó, hanem immár a Naprendszer távoli pontjaira is kiterjeszti uralmát az ember. Ez abból fakad, hogy nem ismerjük Istent és igéjét. Ézsaiás szavai ma és mindenkor arra emlékeztetnek: mi teremtmények vagyunk, a világ egyetlen Ura a teremtő Isten. A mai ünnepen a gyermek Jézusban a megváltó Isten „szent orcáját" látjuk, aki nem távoli, megközelíthetetlen Úr, hanem hozzánk szeretettel és gondoskodással odahajló, aki elkészített mindent, ami földi és örök életünket illeti. Álljunk meg alázattal a jászol, a gyermek Jézus és a mi mennyei Atyánk előtt! Péntek (december 27.) Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, minta világosság gyermekei. Ef 5,8 (Bír 5,31b; 2jn 1-6/7/; Jn 1,29- 34) „Jónak lenni jó!” - egy kampány szlogenje ez, amely jótettekre ösztönzi az embereket. A médiában bemutatott esetek pedig talán motiválják a többieket is, hogy vegyék észre, kinek milyen aprósággal lehet megszépíteni az életét, segíteni a sorsában. Megfigyeltem, általában egészen apró, banális, hétköznapi dolgokról van szó - ami lényeges, hogy szeme, füle, szíve van az illetőnek, észrevesz, és megmozdul, lép, segít. Pál apostol nekünk életre szóló „programot” ad át: a világosság gyermekeiként fényleni, hirdetni azt, akitől fényünket kapjuk. Ez nem „nehéz”, sőt ez a természetes a megtért ember számára: Jézust követni, hiszen ez ad boldogságot. Szombat (december 28.) Az Úr ezt mondta Ábrámnak: ...megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. íMóz 12,2 (Róm 12,14; Mt 2,13-18; Jn 1,35-42) Idézet egy régi magyar áldásból: „Legyen áldott benned a Fény, / Hogy másoknak is fénye lehess. / Legyen áldott a nap sugara, / És melegítse fel szívedet, / Hogy lehess enyhet adó forrás / A szeretetedre szomjazoknak. /És legyen áldott támasz karod / A segítségre szorulóknak. / Legyen áldott gyógyír szavad / Minden hozzád fordulónak. / Legyen áldást hozó kezed / Azoknak, kik érte nyúlnak.” Talán ma már nem is értik sokan e szót, régimódinak tartják... Pedig Isten és ember kapcsolatának drágagyöngye, ígéret, amelyet beteljesít az Isten, amelyet Krisztusban csodálatosan minden nép és nemzetség megkapott. Áldás legyen életünkön, hogy őt szolgáljuk és hirdessük életünk minden napján! ■ Kőháti Dorottya Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! KARÁCSONYESTE - MAL 3,20A Sugarai gyógyulást hoznak Szenteste - bár sokak számára már maga karácsony - mégis csak a nagy ünnep előestéje, ahogy a régiek mondták: vigíliája. Ez pedig a szó eredeti értelmében „imádkozó virrasztás” Várakozás a nagy találkozásra. Az adventi várakozás csúcspontja, amikor már a küszöbön állunk, s nyílik az ajtó. Nem csak úgy, mint gyermekkorunkban, amikor a karácsonyfára és az ajándékokra nyíló ajtó előtt toporogtunk... Készek vagyunk-e találkozni Krisztussal, készek vagyunk-e, hogy ne csak egy pólyás kedvességére gondoljunk, hanem mindarra, amit a Betlehemben született gyermek értünk tett a bölcsőtől a keresztfán át a húsvéti sírig, sőt a mennybemeneteltől pünkösdig? Készek vagyunk-e vele találkozni? - ez az igazi nagy kérdés karácsonykor! Az új szövetség első pillanataiban - az Isten emberré létele (incarnatio) ez- egy ószövetségi ige mondja ki a lényeget. Nemcsak azért, mert a két szövetség ugyanannak az embert szerető Istennek a műve, hanem azért, mert az ige is ugyanaz: Isten teremtő, életet jelentő szava. Amit mond, az úgy van. „Mondta Isten...” - és úgy lett! (Lásd a teremtéstörténet visszatérő fordulatát.) „Fölragyog majd az igazság napja”- hangzott a malakiási próféciában az ige, és úgy lett. Fölragyogott! „Sugarai gyógyulást hoznak” - és úgy lett. Sugarai gyógyulást hoztak. S az ige érvényes ma is, ezért 2013 karácsonyán hiszem, hogy számunkra is felragyoghat az igazság napja, és sugarai gyógyulást hozhatnak. S kívánom is mindannyiunknak - magamnak is - , hogy majd december 26-a múltával, az ünnep mérlegét megvonva kimondhassam: úgy lett. Nekem felragyogott, nekem már gyógyulást hozott. S ha ez megtörténik, akkor hirdetem tovább mindenkinek, aki még sötétben van, aki gyógyulásra vár, hogy higgyetek, felragyog, és gyógyulást hoz. Az igazság napjára mindenki vár. Azt hiszem, kivétel nélkül. Emberi létünk meghatározója az igazságérzet, az igazság utáni vágy. Várjuk az igazság napját..., és szenvedünk a sok igazságtalanságtól. Néha felkiáltunk: nincs igazság! S így is látjuk, valamiért mindig az igazságtalanság győz. Néha bosszankodunk, néha kiabálunk, máskor morgunk vagy méltatlankodunk. Olykor utcára megyünk az igazságtalanság ellen, néha meg cinikusan legyintünk Pilátussal együtt: „Mi az igazság?” Filozófusok, bölcsészek, természettudósok, politológusok és társadalomtudósok fogalmazták meg, szerintük mi az igazság. Mi, keresztény emberek nem kell, hogy végigjárjuk a keresésnek ezt a zsákutcáját. Mi tudjuk, hogy nem valamit, hanem valakit kell keresnünk. Amikor a próféta - ma is aktuális, reménykeltő szavaiban - meghirdette: felragyog az igazság napja, akkor egy személyre gondolt. Azóta fel is ragyogott, el is jött, és bemutatkozott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet...’’ (Jn 14,6) Az ő megjelenése igazi napfelkelte volt. Amikor ma megjelenik az életünkben, újra felragyog. A tél sötét hónapjaiban minden kis napsugarat nagyra értékelünk. Az élet, a világ s a halál sötétjében mindent meghatározó a jézusi napfelkelte. Ennek első nagy pillanatát ünnepeljük a jelképes értelme miatt tudatosan a téli napfordulóra tett karácsony ünnepén. Ennek az életünk minden napját meghatározó napfelkeltének az örömét tankoljuk magunkba évről évre Jézus születésnapján. Mivel felragyogott az igazság napja, Jézus Krisztus, mi az ő igazságából élünk. így, evangélikus megközelítéssel gondoljuk végig karácsony drága és mély üzenetét - túllépve a pásztorromantikán, a gügyögő gyermekünneplésen, kilépve a kereskedelmi világ talmi csillogást kínáló bóvlikarácsonyából. Az igazság napjának sugarai gyógyulást hoznak - mondja Malakiás próféta. Ismerjük a fénysugarak jótékony hatását. A gyógyítás világában is gyakran élnek ennek sokféle formájával. Nemcsak a testi betegségek, de a lelki panaszok orvoslásához is szükség van a fényre. www.digitalstand.hu Az igazság napsugara is gyógyít. Nem úgy, hogy valamiféle belső titokzatos folyamatokat indít el. Inkább úgy, hogy az igazság napjának fénye más fényben engedi látni az Istentől elszakadt, bűnös ember helyzetét. A helyzet valóban rossz, a diagnózis végzetes, halálos bajt mutat. De ha az igazság napja beragyogja az életünket, akkor Isten másként tekint ránk. Nem azért, mert mi olyan tiszták, szépek, világos életűek, lelkűek és gondolkodásúak vagyunk. Azért, mert Krisztus fényében lát minket az ítélő Isten. Krisztusért, az ő fényéért elfogad minket az Isten. Az igazság napja fényével így gyógyít, hogy a reménytelen, elveszett emberből a megigazított, Krisztus fényét továbbtükröző emberekké válhatunk. Ahogy énekünk is tanít: „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen / Fényedből fénysugár az életem...” (EÉ 389,4) A betlehemi csillagfény égi fényjelenség volt. A betlehemi gyermek mennyei fényjelenség: az igazság gyógyító sugarú napja. Karácsonyeste minden gyertyája, minden fenyőfaizzója, minden csillagszóró-tündöklése ezt a csodát jelezze számunkra, akik az ő nevét féljük: fölragyogott az igazság napja. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Imádkozzunk! Jöjj el, betlehemi gyermek, Urunk, Jézus, és ragyogd be a mai éjszakát, életünk éjszakáját s a múlandóság sötét zugait fényeddel. Világosságod űzzön el minden félelmet, rettegést a szívünkből, ragyogja be az utat vissza az atyai házhoz, ahol veled együtt mi is újra Isten gyermekeiként élhetünk. Igazságod fénye járjon át minket, hogy amikor ma és egykor az út végén hazaérkezünk, Atyánk el- és befogadjon minket örök országába. Áldott légy, Urunk, hogy eljöttél, emberré lettél értünk, és újra Isten gyermekeivé tettél minket. Hadd legyen fényedből fénysugár az életünk. Ámen. DIGITALSTAND www.dlgitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. AZ ÜNNEP IGÉJE HIRDETÉS
