Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. december 22-29. » 3 Formabontó Maek-elnökségi ülés ► Ülésezett a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) elnöksége december 10-én a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalában. Az elnökség tagjai - részben átfedésben a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnökségével - kiegészültek a határon túli evangélikusság küldötteivel: Nagy Olivér alsószeli lelkész képviselte a felvidéki evangélikusságot, Gémes Pál Stuttgartból a nyugat-európai evangélikus gyülekezeteket, Fejér Olivér pedig - Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi püspök képviseletében - az erdélyi magyar ajkú lutheránus egyháztagokat. Meghívott vendégként jelen volt Végh Szabolcs megbízott országos irodaigazgató és munkatársai is. A Maek elnöke, Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője amerikai útjáról visszaérkezve egyenesen az ülésre sietett. Adventi igeolvasás és ajándékozás ► Lassan másfél évtizede, hogy a békéscsabai evangélikus gimnázium diákjai advent idején meglátogatnak valamely határhoz közeli, romániai árvaházat, hogy az ott élőknek átnyújtsák karácsonyi ajándékukat, éreztessék velük szolidaritásukat. Idén az éppen félszáz gyermeket számláló, Böjté Csaba ferences szerzetes által életre hívott nagyszalontai gyermekotthonban jártak. Az ülés fontosságát az adta, hogy a Maek tevékenysége 2006-os megalakulása óta nem teljesen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amelyek - az elnök megfogalmazása szerint - talán túlzott elvárások is voltak. Az elnökség átgondolta és újraértelmezte a Maek lehetőségeit és szerkezeti felépítését, és azt a határozatot hozta, hogy a Maek az eddigi - drága - egyesületi struktúra helyett a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezetén belüli önálló egységgé alakuljon át. Ez azt jelenti, hogy a Maek tevékenységi és hatásköre teljes egészében megmarad, a neve sem változik, csak a szervezet formája alakul át. Mivel az egyesületi struktúra fenntartása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (nem nyert például többet állami vagy egyéb pályázatokon), ezért - mivel az egyház is tud pályázni - egyszerűbb, ha fenntartására nem kell külön költeni (például könyvelés, adminisztráció), hanem ez megoldható az MEE országos irodáján belül. Az így megtakarított pénzt programokra, találkozásokra, támogatásokra lehet fordítani. A Maek újragondolásának egyik legfontosabb, új eleme, hogy a jövőben a Maek-üléseket az MEE elnökségi üléseivel együtt tartják. így a testület legitimitása sokkal magasabb lesz, hiszen azonnal minden egyháztestre kiterjedő, döntéshozó képességgel ruházódik fel. Prőhle Gergely elnök úgy fogalmazott, hogy „a Maek tulajdonképpen így tölti be igazán nemzetegyesítő funkcióját”. Az újragondolt struktúrában az Útitárs című lap szerkesztője továbbra is Szűcs Petra gimnáziumi tanár lesz. Személyi kérdéseket az elnökség egyelőre nem tárgyalt, az új ügyvivő személyéről a jövőben születik döntés. Első lépésként a 2014. április 4-re tervezett Maek-közgyűlés kimondja majd a szervezet egyesületi formájának megszűnését, és egyúttal megalapítja az országos presbitérium által addigra életre hívandó új Maek testületet. Az ülés tartalmas és konstruktív volt, a határon túli elnökségi tagok beszámolója után hosszú, de sikeres vitát követően született meg az új formáról szóló döntés. Jó reménységgel volt az elnökség az új forma és a leendő kollégák felé, de köszönettel tartozik a Maek miden korábbi munkatársának is, akár főtitkári, akár más minőségben szolgálta a közös magyar ügyet. ■ CSELOVSZKYNÉ dr. Tarr Klára, az MEE külügyi osztályának vezetője Forrás: Evangélikus.hu !► Folytatás az 1. oldalról A kezdeményezés ötletgazdája és motorja a székelyföldi gyökerű gimnáziumi fizikatanár, Sándor-Kerestély Ferenc. Ebben az évben is ő kérte fel a diákokat, osztályokat, hogy gyűjtsenek ruhafélét és játékokat, készpénzt, valamint készítsenek ajándékcsomagokat édességgel, írószerrel, apróbb csecsebecsékkel. A csomagokat minden gyermek „személyre szabottan” vehette át december 8- án, advent második vasárnapján. Az alig hatvan kilométeres távolságra, a határ túloldalára elutazott huszonnégy békéscsabai gimnazista meglepetésműsorral is készült. Elmesélték a Mikulás igaz történetét, és hangszerrel kísért énekes fellépésük is sikert aratott. Mikulás-csomagokat is vittek, ezeket a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének békési csoportja állította össze (melynek titkára Sándor-Kerestély tanár úr). Meglepetésvendég is volt, Molnár Imre székkutasi bűvész személyében. A Mikulás-csomagokból a városban élő többi szegény gyereknek is bőségesen jutott. A közösen elfogyasztott ebéd után sötétedésig folyt a vidám játszóházas program. Lapunknak Szaszák Anita, a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium 9. osztályos tanulója elmondta, a kötelező közösségi szolgálat keretében indult Nagyszalontára, de olyan sok csillogó, hálás gyermekszemet látott, hogy elhatározta, máskor is jelentkezik, amikor hasonló önkéntességre lehetősége nyílik. Élvezte az együtt játszást, és látta, milyen sokat jelent ezeknek az árváknak, félárváknak, hogy ők fontosak az anyaországiak számára. Sándor-Kerestély Ferenc elmesélte még, hogy a nagyszalontai gyermekotthonban a szegény sorsú, hat-tizenhat éves gyerekek kilenctíz fős „családokban” élnek egy-egy nevelőnővel. Ezekben a közösségekben a nagycsaládos szemlélet szerint nevelik a gyerekeket. Természetes számukra, hogy amijük csak van, megosztják egymással, közösek az örömeik, és közös a felelősség is. A nagyobbak egyben nevelői is a kisebbeknek. Mindannyian tudják, hogy abból a sorsból, melyből kiemelte őket a gyermekotthon valamely munkatársa, a tanuláson keresztül vezet a kiút. Ez a legfontosabb alapelv náluk. Külön figyelmesség, hogy a békéscsabai delegáció a nevelőnőknek is vitt ajándékot, kinek-kinek, amit kért. Volt olyan nevelőnő, aki karácsonyfát kért a „családjának”, mert arra idén sem futotta volna más módon.- Mit tanulhatnak meg a mi gyermekeink az ilyen kezdeményezésekből? Az biztos, hogy mindig sok ajándékot és nagy szeretetet viszünk, de lelkiekben sokkal gazdagabban térünk haza. Annak tudatával, hogy a legrászorulóbbaknak sikerült mosolyt csalni az arcára - fogalmazta meg az Evangélikus Élet olvasóinak Sándor-Kerestély Ferenc. ■ Szegfű Katalin „Megaöröm A karácsonyi történet szíve közepe a „nagy öröm” meghirdetése a betlehemi mezőn tanyázó pásztoroknak: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus..!’ Ük 2.11) Lukács, akinek evangéliumában kulcsszó az öröm, itt szinte halmozza a szavakat az eredeti görög szövegben. Már a „hirdetni” (eüangelidzomai) igenévben ott rejlik az evangélium, a jó hír szava. Az öröm pedig a magyarban is újabban meghonosodó és divatos „mega” jelzőt kapja: „megaörömöt” hirdet, evangélizál az Úr angyala. Kissé bizarr kontraszt, hogy ez a megaöröm egy kicsiny gyermekben ölt testet. Az öröm tehát nem egy hír csupán, hanem egy élő gyermek, aki nekünk születik, hogy üdvözítőnk, szabadítónk, megtartónk legyen. Gyakran halljuk szószékeinkről, hogy az igehirdető örömüzenetet szeretne átadni nekünk. De úgy hiszem, még többről van szó. Nem csak postások vagyunk, akik egy távoli jóakarónktól hozunk valami biztató hírt. Reménységünk szerint igaz, amit énekelünk: „Itt az Isten köztünk...” (EÉ 280) Nem csupán örömhírt postázunk, hanem a Jézus Krisztusban inkarnálódott isteni öröm és szeretet megjelenését ünnepeljük karácsonykor. Immánuél: „Velünk az Isten!” Ez az evangélium öröme, amely több mint örömhír, örömüzenet. Nem véletlen, hogy Ferenc pápa éppen egy hónappal karácsony előtt, november 24-én közzétett apostoli buzdításának az Evangelii gaudium (EG), az Evangélium öröme címet adta. Ez a számunkra is iránymutató, szinte prófétainak is mondható dokumentum már bevezető mondataival megszólít minket: „Az evangélium öröme eltölti mindazok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Azokét, akik engedik, hogy ő megmentse őket a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm. Ebben a buzdításban a keresztény hívőkhöz szeretnék fordulni, hogy meghívjam őket egy új evangélizációs útszakaszra, amelyet ez az öröm jellemez, és utakat jelöljek ki az egyház előrehaladására az elkövetkező években.” (EG 1) Új evangélizációs útra hív minden keresztény hívőt a katolikus egyház feje, akit joggal választott a Time magazin az év emberévé. Most, amikor igyekszünk méltóképpen készülni a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megünneplésére, észre kell vennünk, hogy Isten Lelkének egyházat újító ereje hogyan formálja a legnépesebb keresztény egyház közösségét is. Szinte reformátori az a krisztocentrikus tanítás, amellyel Ferenc pápa homíliájában a hit évét lezárta, éppen Krisztus király ünnepén, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján: „Jézus a teremtés középpontja; ezért a hívőnek, ha annak kívánja tartani magát, olyan magatartást kell követnie, amely elismeri és életébe befogadja Jézus Krisztusnak ezt a központiságát: gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben. így gondolataink keresztény gondolatok, krisztusi gondolatok lesznek. Műveink keresztény, krisztusi művek lesznek. Szavaink keresztény szavak, krisztusi szavak lesznek. Ha azonban elveszítjük ezt a középpontot, mert valami mással felcseréljük, akkor abból csak károk származnak a minket körülvevő környezet és maga az ember számára.” (Homília 1) Akkor, amikor a missziói bizottság és a zsinat tagjaival együtt lázasan keressük egyházunk 21. századi missziói stratégiájának prioritásait, érdemes odafigyelni a „nagy testvér” útkeresésére, amely bizonyos részleteiben akár számunkra is útmutatássá válhat. Róma püspöke ugyanakkor józan realitással látja az ilyen stratégiai iratok korlátáit is: „Nem tagadom, hogy napjainkban a dokumentumok nem váltanak ki akkora figyelmet, mint más korokban, s hamar elfelejtik őket. Ennek ellenére hangsúlyozom: amit itt kifejezésre akarok juttatni, annak programszerű jelentősége van, és fontos következményekkel bír. Remélem, hogy a közösségek megtalálják a módját annak, hogy megvalósítsák azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a lelkipásztori és missziós átalakulás útján való előrehaladáshoz, amely nem hagyhatja úgy a dolgokat, ahogy vannak. Itt most nem elég egy »egyszerű adminisztráció«. Hozzuk létre a föld minden térségében »a misszió permanens állapotát«!” (EG 25) Vajon nem rajongás permanens misszió vizionálása a föld minden térségében? Maga a pápa is álomról ír: „Egy olyan missziós döntésről álmodom, amely képes átalakítani mindent, hogy a szokások, a stílusok, az időbeosztás, a nyelvezet és minden egyházi struktúra alkalmas csatornává váljon a jelenkori világ evangélizálására, s ne csak az önmegőrzést szolgálja." (EG 27) De idézzük csak emlékezetünkbe az egyház és a misszió Ürának soha vissza nem vont, tehát ma is érvényes utolsó parancsát: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek’.’ (Mk 16,15) Jézus utolsó földi mondata tökéletes egységben van a születésekor felhangzó angyali evangélizálással. A ÉGTÁJOLÓ t karácsony éjszakáján felcsendülő megaöröm valóban „az egész nép öröme lesz” (Lk 2,10)! Elég nagy, elég hatalmas ahhoz, hogy betöltse az egész kozmoszt, az egész földet és benne a mi szívünket is. Erre a globális megaörömre csak globális ének lehet a méltó visszhang, ahogyan az ősi, 14. századi latin himnuszban zenghetjük. „Omnis mundus jucundetur” azaz: „Örömdalok hangozzanak világszerte széjjel! / Betlehemben Üdvözítünk született az éjjel. / Mindenki vigadjon, / Hálára fakadjon... / Angyalok zengenek, / Örömre intenek.” (EÉ 153,1-2) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
