Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-08 / 49. szám
8 -m 2013. december 8. PANORÁMA Evangélikus Élet Lélekgyógyítás énekkel Imádság Ferencz Éva emlékére Élt közöttünk egy szép, tiszta arcú nő. Ha énekelni kezdett, kitavaszodott körötte, feledtünk gondot és veszteséget. Befejezte, a végén meghajolt mélyen, és úgy láttuk, egy boldog ember távozott közülünk. Pedig nem így volt. Sebzetten élt, küszködve, fuldokolva a magány csillagtalan éjszakáiban. Hányszor kapaszkodott tört szalmaszálba, de a közöny minduntalan eltaszította. Ősi gondolat, hogy a művészéletnek akkor van értelme, ha az ember valamibe belehal. S mivel szellemi lény, fel kell áldozza magát valamiért. Ferencz Éva égette magát régi imák, zsoltárok, balladák tüzében. Adakozott szüntelenül mint hű kenyérosztó, de valahogy neki a morzsákból se jutott. Aki hallotta templomok gyertyafényében énekelni Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós vendégeként, fölmelegedett a népi imádságoktól, és kint a tél is abbahagyta hófúvását. Mély hite, hogy sokszor énekelhet Istennek, átsegítette a megpróbáltatásokon. Sugárzóvá tette és áldozatossá. Csak a társ elvesztését, a magány kiáltó csendjét nem bírta ki. Gyógyító emberként élt, vele lenni, őt hallgatni mindig nagy ajándék volt. És ezt ezrek meg ezrek mondhatják el. Kivételes, nagy művész volt! Fiatalok és idősek érezték, hogy Éva (Évike) a barátjuk, mert hozzászegődni azt is jelentette, hogy megfürödhettünk finom és tágas énekében, egymásra találtunk szétszóratott magyarok a Teremtő kegyelméből. November végén a Klebelsberg Kultúrkúria emeleti termében barátok, tisztelők emlékeztek az életének 62. évében, október 17-én tragikus hirtelenséggel távozott művészre. Szál gyertya, piros-fehér-zöld zászló, a székely lobogó világolt a félhomályos színpadon. És egy régi kép: Ferencz Éva mosolyos, búcsúzó arca. Azután kigyúltak a fények. Elsőként Holtai Kálmán színművész idézte kedves osztálytársát, majd Faragó Laura énekművész adventi dalokból válogatott. Fekete György belsőépítész finom prózaversét hozta el; Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós üzenetét - betegsége miatt - lánya, Dobozy Borbála csembalóművész olvasta föl. Budai Ilona és Petrás Mária a fájó-szép énekeket személyes vallomásokkal egészítették ki. Jelenczki István rendező, az est megálmodója a közös filmkészítésekről beszélt. Kobzos Kiss Tamás megzenésített Balassi-versével, Tolcsvay Béla országféltő dalával tisztelgett. Pajor András plébános a közös, templomi estéket idézte, ahol Ferenc Éva tékozló szeretetével ajándékozta meg a hallgatóit. A két műsorvezető - Juhász Judit és Takács Bence - a háttérben maradva kalauzolta végig a közönséget a küzdelmes, felröppenő és kilobbanó életúton. ■ Fenyvesi Félix Lajos Útravaló a szabaduláshoz és a beilleszkedéshez ► Batyu, avagy útravaló a sikeres társadalmi beilleszkedéshez címmel futott a Magyarországi Evangélikus Egyház Oltalom Szeretetszolgálatának Családok Átmeneti Otthonában az a projekt, melyet az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával közel harmincmillió forintból valósítottak meg. A szükségletek előzetes felmérése alapján kidolgozott programnak az volt a célja, hogy szolgáltatásaival, rendezvényeivel hozzásegítse a krízist megélt gyermekeket és asszonyokat a társadalmi beilleszkedéshez. Brigitta négy gyerekével talált menedéket az Oltalom Szeretetszolgálat Családok Átmeneti Otthonában a gyerekek iszákos, erőszakos apja elől. Egy éve élnek a nyíregyházi intézményben, lassan megnyugszanak...- A gyerek azt csinálja majd felnőttként is, amit a szüleitől lát - és nekem három fiam is van. Ki kellett mentenem őket az apjuk kezei közül, remélem, még nem túl későn - meséli az okokról a mosolytalan fiatalasszony. - Eleinte még itt is nagyon féltek, főleg, ha azt hallották egy-egy ismerőstől, hogy az apjuk a városban van. Én se szeretek találkozni vele, elegem van a fogadkozásaiból, hogy megváltozott, tisztában vagyok már mindennel, nem először hagytuk ott... Nemsokára végzek a parkgondozói tanfolyamon, reménykedem, hogy lesz munkám, és akkor új életet kezdhetünk egy albérletben. Az anyaóvóban most tíz anya él huszonhat gyerekkel. Mind földönfutók lettek vagy egy agresszív férfi vagy a reménytelen szegénység miatt. Történeteik, sorsuk szerencsétlensége sokféle változatot mutat, de a velük dolgozó szakemberek évekkel ezelőtt leszűrték azokat a tanulságokat, amelyek mindnyájukra érvényesek. Az így rendszerezett ismeretek alapján alkották meg a Batyu projektet, hogy útravalót adhassanak klienseik számára a sikeres társadalmi beilleszkedéshez.- A nálunk élő hátrányos helyzetű gyermekek többsége roma, eddigi életük a deviancia és kriminalizáció árnyékában telt. Sajnos a civil társadalom hajlamos az apák bűnét a gyermekeknek is felróni, így nehéz sorsukban nemcsak a szeretetet és a hétköznapi javakat nélkülözik. Sokszor agresszió áldozatai, de még azt is elszenvedik, hogy sokan potenciális bűnözőként tekintenek rájuk - magyarázta az anyaóvó vezetője, Daskóné Sós Anita, hogy mi ellen vették fel a küzdelmet az elmúlt két évben. A komplex szocializációs program - melyet az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával mintegy harmincmillió forintból valósítottak meg - azt tűzte célul, hogy mintákat, értékeket közvetít, lehetőséget nyújtva a hányatott sorsú gyermekeknek esélyegyenlőségük megteremtésére, az anyáknak pedig a szülői szerepükben való megerősödésre. Mivel ehhez a szakemberek avatott segítsége nélkülözhetetlen, a projekt része volt a gyermekvédelemben tevékenykedő nyíregyházi intézmények és szervezetek munkatársainak továbbképzése, így az együttműködés és a bizalom fejlesztése. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oltalom Szeretetszolgálatának anyaóvó otthona partnerre talált a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Központja, a Nyíregyházi Gyermekjóléti Központ Családok Átmeneti Otthona, valamint a Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének Anya-Gyermek Segítőotthona és Krízisközpontja munkatársaiban. Pótolhatatlan segítséget nyújtott a Nyíregyházi Rendőrkapitányság az úgynevezett DADA programmal, vagyis a drog, AIDS, dohányzás, alkohol veszélyei ellen felvértező felvilágosító tevékenységgel. A Batyuban felsorolhatatlanul sok program szerepelt, Daskóné Sós Anita, az intézményvezetője a projektzárón se vállalkozott a teljes felsorolásra, inkább csak utalt a gyerekek számára szervezett személyiségfejlesztő, tehetséggondozó vagy épp felzárkóztató foglalkozások sokaságára, a drámapedagógiai, pszichológiai, játékos illemtan- és táncórákra, valamint az anyáknak szánt gyermeknevelési vagy épp munkaerő-piaci reintegrációs foglalkozásokra. Többet mondtak és érzékeltettek az elmúlt két esztendő fotói a családi napokról, a táborozásokról, a közös kirándulásokról, színházlátogatásokról. Azokról az élményekről, amelyek feledtetni és ellensúlyozni igyekeztek a korábban megélt tapasztalatokat, családdá, összetartozó egységgé forrasztva az anyaóvó lakóit. A projektben dolgozók arra tettek kísérletet, hogy a nélkülözésekkel, nincstelenséggel terhelt mindennapokkal folyamatosan küzdő gyermekek és szüleik önmagukban való hitét megerősítsék, mert enélkül nem sikerülhet talpra állniuk. Ha nincs remény, nem lelhetnek rá önmagukban azokra az erőforrásokra, amelyekkel széppé tehetik az életet. A projektzárón azt tudakoltuk Daskóné Sós Anitától, mit tudnak átmenteni a finanszírozás megszűnte utáni időkre:- Egyrészt a telecentrum megmarad: a számítógépek fontosak az anyáknak, legyen szó akár álláskeresésről, akár az albérlet felkutatásáról. És természetesen a gyerekeknek is - ellenőrzött keretek között - nélkülözhetetlen eszköz tanuláshoz, szabadidőhöz egyaránt. Másrészt a házi könyvtárunkat is a projektnek köszönhetjük. Igyekeztünk úgy kialakítani, hogy a gyerekek kötelező irodalma kéznél legyen, de az anyákra gondolva értékes gyermeknevelési kézikönyveink is vannak. A projektben közreműködők munkáját emléklappal köszönte meg Laborczi Géza, az Oltalom Szeretetszolgálat igazgató lelkésze, hangsúlyozva, hogy nem szokványos pályázatnak értek a végére: aki ebbe belekeveredett, elkötelezett segítővé vált. Az esemény zárásaként azt kérte, mindenki keresse az új pályázati kiírást, hogy folytathassák a munkát, mert útravalót kell adni. ■ Veszpémi Erzsébet Börtönmissziós szervezetek közgyűlése és konferenciája ► A magyarországi börtönökben immáron több mint húsz éve zajló börtönmissziós szolgálat idei eredményeiről tartott beszámolót és a missziós szolgálatot végzők számára konferenciát november 28-án a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete. A közös közgyűléssel egybekötött rendezvényen megjelenteket - házigazdaként - dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára köszöntötte a lágymányosi székház kápolnájában. Nyitóáhítatában Magyari Márton, a Magyar Testvéri Börtöntársaság ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: „Isten önmagát adta értünk, ezáltal mi is szolgáló testvérek lehetünk. Nekünk kell börtönön belül és azon kívül is bizonyságot tennünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát.” Evangélikus lelkész a mindkét szervezet elnöki tisztét betöltő Roszík Gábor is, aki emlékeztetett arra, hogy a 2012. évi közgyűlés keretében a Parlamentben ünnepelhették a Magyar Testvéri Börtöntársaság megalakulásának huszadik évfordulóját. „Az idei év az előzőekhez képest nehezebb időszak volt, ugyanis számos olyan támogatást nélkülözve kellett a szolgálatot végeznünk, amelyek korábban gördülékennyé tették a működést. Pályázatok hiányában a szervezet a Magyarországi Evangélikus Egyház, az Őskeresztény Apostoli Egyház és a Tessedik Sámuel Alapítvány támogatásából tartja fenn magát” - mutatott rá az elnök. Roszík Gábor ugyanakkor örömmel számolt be arról, hogy - külföldi börtönmissziós szervezetekkel összefogva - két európai uniós pályázatot is elnyertek, így jövőre két fontos programjukat (Apac körlet, illetve Zákeus program) is magasabb szinten folytathatják. Magyari Márton a Váci Büntetésvégrehajtási Intézetben működő, keresztény szellemiségű Apac körletről szólt, továbbá képeket vetített a fogvatartott szülők gyermekei számára szervezett gyermektáborukról. Az ügyvezető igazgató előadásában kitért arra, hogy a Magyar Testvéri Börtöntársaság keretein belül jelenleg közel háromszáz önkéntes tud az ország valamelyik büntetés-végrehajtási intézetében missziós szolgálatot végezni. Mészáros László dandártábornok, főtanácsos a missziókkal kapcsolatos biztonsági kérdésekről és a helyes eljárásokról tartott előadást. Beszédében főként a börtönök személyzetével való együttműködésre hívta fel a figyelmet. A dandártábornok a bűn, bűnhődés és büntetés viszonyából indult ki, majd a fogvatartott, a személyzet és a missziósok viszonyát taglalta. Az előadó emlékeztetett rá, hogy a missziósokkal való együttműködés 1989-ben indult, a börtönökben végzett lelkészi szolgálatnak pedig 2010-ben ünnepelték a tizedik évfordulóját. Az előadás után adták át a Charles W. Colson-díjat. A kitüntetést, amely a börtönisszió elindítójáról kapta a nevét, a börtöntársaság tavaly alapította, és 2013-ban Tamásy Lászlónénak és Lukácsi Gábornak ítélte oda. A konferencia dr. Sárik Eszter Katalin kriminológus előadásával folytatódott. A fiatalkorú bűnelkövetők megítélésével és helyzetével kapcsolatosan a kriminológus megállapította: „Bár a fiatalkorúak kezelésében az igazságszolgáltatás munkája javult, mégis kérdés maradt, hogy mennyire veszik figyelembe a fiatalkorúak lelkiállapotát.” Sárik Eszter meglátása szerint a fiatalkorú elkövetők esetében különösen is káros az ügyek kivizsgálásának akár évekig történő elhúzódása által keltett pszichés bizonytalanság. „A gyermekbarát igazságszolgáltatás vonatkozásában a nyelvi megértés mellett nagy igény van arra, hogy mindez empatikus magatartással legyen ötvözve. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy az igazságszolgáltatás mindig egy történet végét jelenti” - fogalmazott az előadó. Fiatalkorú bűnelkövetők között végzett kutatásának eredményeiről szólva kitért arra, hogy a komolyabb bűncselekményt elkövetők esetében nagyon nagy százalékban megfigyelhető az apa hiánya. Ezenkívül az iskolai rendszerből való kikerülés hordoz hasonló veszélyt. „A társadalom az alkohol és drog összefüggésére gondol, amikor kiskorú által elkövetett bűncselekményről hall. Az említett pszichoaktív szerek azonban az emberölést elkövető kiskorúaknak csak a harminc százalékánál mutathatók ki. Sokkal jobban meghatározza ezt a korosztályt az a közeg, amely körülveszi őket” - fogalmazott Sárik Eszter. A kriminológus után Frankó Judit projektmenedzser a Magyar Bűnmegelőzési és Börtönmissziós Alapítvány tevékenységét ismertette, majd a kérdések megválaszolása zárta a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete közös konferenciáját. ■ Galambos Ádám Evangélikus.hu
