Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-08 / 49. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 49. szám ■ 2013. december 8. ■ Advent második vasárnapja Ára: 275 Ft „A 2,8 millió tagot számláló egyház 2014-ben több mint 843 millió euró bevételre számíthat, és valamivel több mint 820 millió euró kiadást tervez.” A cikluszáró bajor zsinaton !► 6. oldal „Mindig eszembe jutott, milyen jó lenne olyan könyveket kézbe vennem, amelyek arról tesznek bizonyságot, hogy él a remény, hogy létezik még egyfajta »isteni szikra« az emberi lelkekben.” Találkozás Füller Tímeával !► 7. oldal „Véleményem szerint az, hogy milyen egy idegen reagálása a fogyatékos emberre, attól is függ, hogy milyen a fogyatékos reakciója az idegenre.” „Nem szeretem, ha látványosan sajnálnak” !► 12. oldal „Eljön az a nap...” ► 2. oldal Lelkiség és tudomány !► 4. oldal Szentséges láncreakció 4. oldal Égi test 1^ 5. oldal A megváltás titka ^ 5. oldal Ne vígy minket kísértésbe? 1*- 6. oldal Rí ______________ KÉTNAPOS ZSINATI ÜLÉSSZAK Szolidaritási törvény született p- Az idei esztendő egyetlen kétnapos zsinati ülésszakát rendezték meg az elmúlt héten, pénteken és szombaton a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A tizedik zsinat negyedik ülésszakának, amely Szemerei Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökének áhítatával vette kezdetét, számos feladatot kellett megoldania. Mind közül legnagyobb horderejű kétségtelenül az évek óta vajúdó, úgynevezett „szolidaritásitörvény-javaslat” elfogadása volt. Az érdemi munka megkezdéseként az első ülésen a zsinati elnökség beszámolója hangzott el. Dr. Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke ismertette a jogértelmező testületnek a választásokkal és az egyháztagsággal kapcsolatos jogértelmező határozatait. Ezután a zsinat két új lelkészi jegyzőt választott Detre János és Stermeczki András személyében. Az Üllői úti épület sorsa került ezután terítékre. 2008 novemberében zsinati határozat született arról, hogy az Üllői úti épületrész lebontása után befektetői együttműködés révén új irodaház épül. A gazdasági körülmények gyökeres megváltozása azonban lehetetlenné tette a határozat megvalósítását. Ám az épület felújítására, korszerűsítésére továbbra is szükség van. 1^. Folytatás a 3. oldalon Díjátadás a templomban ► Egyházunk világi személyeknek adható legmagasabb elismerését, a báró Prónay Sándorról elnevezett Prónay-díjat idén dr. Cserháti Péter orvosnak ítélte oda a díj kuratóriuma. Az átadásra a zsinat őszi ülésszakának második napján, november 30-án, a nyitóáhítatot követően került sor a budapest-fasori evangélikus templomban. Az elismerést Gáncs Péter elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő nyújtotta át, laudációt dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke mondott. A reggeli áhítaton Smidéliusz Zoltán lelkész, zsinati tag Zsolt 95,i-7a és Kol 3,1-4 alapján a zsoltáros szavait kiemelve arra kérte a hallgatóságot: „Ujjongjunk, mert van Istenünk. És nagy király az Isten. Nem egymás előtt kell hajlonganunk, hanem őelőtte. Ha a bizonyosság bennünk él, hogy ő a mi szabadító kősziklánk, akkor nem kell félnünk a jövőtől sem" - tett tanúbizonyságot az igehirdető. Az igei gondolatok után került sor a Prónay-díj átadására. A díjazott, dr. Cserháti Péter egyházunkban több területen is aktívan tevékenykedett. Többek között az idén huszonöt éve alakult Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) egyik alapító tagja, később elnöke is volt. Neve szorosan összekapcsolódik a mozgássérültekkel foglalkozó úgynevezett Bárka szakcsoporttal, részt vett életre hívásában. Közreműködött az evangélikus gimnáziumok országos találkozóinak vagy az országos hittanversenyeknek a megszervezésében. A Mevisz egyháztörténeti szakcsoportjában is aktív szerepet töltött be. Többször választották meg zsinati tagnak, de nemcsak ebben a funkciójában vett részt az egyházi közéletben, hanem - 2006 és 2012 között - északi kerületi felügyelőhelyettesként is szolgált. Néhány évvel ezelőtt az evangélikus kórházügy zászlóvivője volt. Evangélikus lelkész felesége révén gyülekezeti szinten is igyekszik jelen lenni az evangélikus mindennapokban. Az oklevél átvételekor Cserháti Péter a köszönet szavai mellett azokat a családtagokat, barátokat és munkatársakat is említette, akikkel a több évtizedes egyházi szolgálatban együtt munkálkodott, és akikkel kapcsolatban úgy érezte, „vele együtt állnak a díj átvételénél” ■ Boda Zsuzsa A dr. Cserháti Péter tiszteletére elhangzott laudáció lapunk 3. oldalán, az Égtájoló rovatban olvasható, vele készített interjúnk pedig az Evangélikus Élet november 3-i lapszámának 5. oldalán jelent meg. Adventi valóság Széll Bulcsú Visszagondolok egy fiatalkoromban történt eseményre. Az utcán vártam egy barátomat fontos találkozóra. Elérkezett a megbeszélt időpont, de ő nem jött. Hideg decemberi idő volt. Gondoltam, még várok tíz percet. Nem jött. Hát még várok tíz percet. Akkor sem érkezett meg. De ha már ennyit vártam, most már biztos jön, még tíz percet... És végül háromnegyed óra múlva átfázva hazamentem. Nem találkoztunk... Advent a beteljesült és beteljesülő találkozás ideje. Úgy tudjuk, hogy a szó várakozást jelent, de igazából eljövetelt. Tehát azt várjuk, aki valóban eljön. Mert mi az adventét is karácsony felől nézzük. A beteljesedés felől. Isten minden ígéretét így látjuk: be kell, be fog teljesedni. De csakis az, amit ő ígért. És nem csupán egy fontos dolog oldódik meg ezzel, hanem maga a találkozás. Azzal, aki az ajándékokat adja, aki ismer bennünket, tudja szükségeinket, és megadja azt, ami javunkra van. Tehát nem is igazán az ajándékait várjuk mi, keresztyének, hanem őt magát. És ha ő ott van, ez elég. Ha kicsi, jelentéktelen, gyenge vagyok is, de mellettem van a Legnagyobb és Legerősebb, akkor jó helyen vagyok, akkor beteljesedett az adventi várakozás. Őt nem várjuk hiába most, 2013 adventján sem. Mert ő élő Úr. Advent első hetének az üzenete röviden: Jézus eljött alázatosan. A mostani, második vasárnapé pedig: Jézus eljön dicsőségben. Ezt a dicsőséget mutatja a hívő ember élete. De hogy eljön dicsőségben, az vonatkozik a végső jövendőre, a világ végére is. Négyen vagyunk testvérek. Édesanyám elmesélt kisgyermekkorunkból egy kis epizódot, amelyre én csak homályosan emlékszem. Eszerint eljött hozzánk néhányszor egy idős néni segíteni. Szívesen dúdolt egy különös éneket, amelyről édesanyánk és mi is azt gondoltuk, hogy ő találta ki: „Mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön.” Ugyanezt a mondatot négyszer egymás után, más-más dallammal énekelte, majd az újabb egymondatos strófa következett, szintén négyszer: „Mi repülünk elébe." És így tovább tíz versszakkal: „térdelünk elébe; mondd, mit teszel, te bűnös; ó, bűnös, el ne késs, mert Jézus jön”... Én is úgy gondoltam, hogy nagyon egyszerű kis éneket talált ki Páli néni a számunkra, hogy lekösse a figyelmünket. Amikor hitre jutottam, akkor fedeztem föl az egyik énekeskönyvben, hogy ez nem az ő együgyű gondolata, hanem hittel megírt bizonyságtétel, és óriási üzenetet hordoz a világ számára. Mert bizony a jövőt sokszor csak holnapig tervezzük. Kevés gyülekezetben és ritkán hangzik igehirdetés az utolsó időkről, a végső számadásról. Arról, hogy Jézus visszajön az övéiért. Nem egyházi év végi téma, hanem örök kérdés ez: mi lesz velem, hova jutok, miért élek, van-e reménységem. Van-e adventi kitekintésünk a szemmel láthatókon túl? Törődünk-e örök jövendőnkkel? Életünk hosszabbik részét hol fogjuk tölteni? Advent első hetének az üzenete röviden: Jézus eljött alázatosan. A mostani, második vasárnapé pedig: Jézus eljön dicsőségben. Ezt a dicsőséget mutatja a hívő ember élete. De hogy eljön dicsőségben, az vonatkozik a végső jövendőre, a világ végére is. Advent ráébreszt a valóságra. Hányán reménykedtek abban, hogy ha majd sok pénzük lesz... ha majd jó állásba jutnak, és tőlük függnek mások... ha majd meggyógyulnak... Volt, amit elértek, de boldogok nem lettek. Újabb vágy hajszolta és hajszolja tovább őket. Csak a hívő ember tudja, mi az, hogy „elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”. (2Kor 12,9) Irreális életet élünk. Mindig öt évre vagyunk álmaink megvalósulásától; azt gondoljuk, hogy a valutaalapú kölcsön mindent megold; ha pedig bajban vagyunk, az állam vagy a szomszéd segítségét kérjük. Ébredjünk föl az álmainkból! „Mély álmodtól meg kell, lelkem, válni, / Igyekezzél Urad elé állni.” (Szarvasi evangélikus keresztyén énekeskönyv, 222) A hívő embernek számolnia kell a bűn valóságával, de a kegyelem realitásával is, amely sokkal nagyobb - ha a mienk! Luthernak azt mondta egyszer a rendfőnöke, Staupitz: „Márton barát! Magának az a baja, hogy magát képzelt bűnösnek tartja, Jézust pedig képzelt megváltónak. Vegye eszébe, hogy maga valódi bűnös, Jézus pedig valódi Megváltó!” Jézus dicsőséges jövetele azt jelenti, hogy fölismerjük, hogy ő Úr minden fölött, ő az, aki szabadulást hoz. Az előttünk álló hetek arra biztatnak, amit egy Túrmezei-ének így mond: „Életet, békét hozol te nekünk. / Téged szolgáljon teljes életünk! / Ádventi csendben téged várunk. / Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!” (EÉ 148,3) Örüljünk, az adventi valóság minden képzeletet felülmúlhat. Szebb, mint a legszebb, legelképzelhetetlenebb álom. Elképzelhetetlen? Kipróbálható. A szerző a Kispesti Evangélikus Egyházközség lelkésze
