Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-17 / 46. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. november 17. » 7- A tudomány ünnepe az EHE-n Az oklevelét szorongató friss doktornak, Szalai Andrásnak Hausmann Jutta gratulál Az egyetem új professzorai áldásra várva - balról jobbra: Korányi András és Béres Tamás Zuglói kereszt és ennek hatása a két vallás viszonyára címmel nyújtotta be disszertációját az EHE doktori tanácsának. A dolgozat külső opponense Jakab Attila, belső opponense Béres Tamás volt. A friss doktor oklevelének minősítése magna cum laude. Szalai András pályáját dr. Orosz Gábor Viktor, a rendszeres teológiai tanszék docense ismertette. A friss doktor elsőként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) szerzett német szakos nyelvtanári, majd az EHE levelező tagozatán hittanári diplomát, végül - a német nyelvtanári munkával felhagyva - a Zsigmond Király Főiskolán okleveles vallástudomány szakos bölcsész végzettséget. Életrajzának különlegessége, hogy a zen buddhizmus nyolcévi gyakorlása után döntött a keresztyén vallás, ezen belül a metodista felekezet mellett. Kutatási területei az összehasonlító vallástudomány és a keresztény apologetika. Szolgálati területe is sokrétű: ismeretterjesztés a keresztény egyházakban, tanácsadás a vallási útkeresésben levőknek, konzultáció teológusoknak és más szakok hallgatóinak. Szalai András számos publikációja megjelent teológiai szakfolyóiratokban, és már évek óta tart ismeretterjesztő előadásokat, tanfolyamokat országszerte, illetve a környező országokban. Az Apológia Kutatóközpont ügyvezető igazgatója, szerkesztője a központ ma már igen népszerűnek mondható tudományos weblapjának (apologia.hu). Megjelent kötetei: Jehova és a szervezet (2001), Segédanyaga vallások kutatásához (2003), Más Jézus, más lélek, más evangélium (1998, 2011). A doktori fogadalomtétel után Szalai András is mondott néhány szót, külön megköszönve konzulense, dr. Szentpétery Péter egyetemi docensnek, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszéke vezetőjének fáradhatatlan segítőkészségét. Még két kinevezési okiratot vehettek át a nap folyamán az érintettek: dr. Kodácsy-Simon Esztert egyetemi adjunktussá, dr. Galli Istvánt pedig címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. Tamás és András, András és Tamás Gáncs Péter elnök-püspök iktatta hivatalába az EHE két új professzorát, Béres Tamást, az egyetem rendszeres teológiai tanszékének vezetőjét, illetve Korányi András egyháztörténészt. Az iktatási ceremónián Gáncs Péter a „nőmén est omen” latin mondást hangsúlyozta, eljátszva a hivatalát elfoglaló két új professzor keresztnevével. A nevekkel együtt jár egy komoly kincs és örökség is - mondta a püspök. Máté evangéliumának egy igéjét magyarázta és ajánlotta az apostoli nevet viselők figyelmébe. „Őpedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából’.’ (Mt 13,52; Károli-fordítás) Mindezt a hivatalt és felelősséget vállalók - akik fogadalmuk tanúsága szerint elhatározták magukat a szolgálatra - a fölülről kapott éléstárból hozhatják elő. Tanításuk, amellyel a rájuk bízottakat éhezni nem hagyják, Istentől való lesz, ha Isten igéjére figyelnek. Ehhez kaptak áldást Tamás és András, András és Tamás írástudók, örökösök Szabó Lajos és Hausmann Jutta ószövetségi tanszékvezető professzor szolgálatával. A székfoglalók előtt mind a hallgatóságon, mind az előadókon ünnepi izgalom volt érzékelhető, amelyet Szabó Lajos rektor játékot nem megvető konferálása oldott kissé. Béres Tamás Rendszeres teológia - A keresztény hitvallás kifejtése és a rendszerszerveződés elméletei címmel tartotta meg székfoglaló előadását. Bacontői és Descartes-tól kezdve Pál apostol „tudományos elméletén” át a legrövidebb hitvalláshoz jutott: Jézus Krisztus. A rendszeres teológia feladata, hogy ezt a két szót őrizze, és aktívan értelmezni engedje. Béres Tamás felelős gondolkodásra hívta - ha talán első hallásra nem egykönnyen befogadhatónak tűnnek is az elhangzottak - hallgatóságát, rámutatva a keresztény ember ittlétének és szabadságának alapjára. Korányi András is rendszerteremtő, teljességigényű igyekezettel adott elő, a tudományos helyett inkább „rózsás” hangvétellel. Koncz Zsuzsa Ha én rózsa volnék című, a rendszerváltozás környékén (is) nagy népszerűségnek örvendő dalát hozta el, megidézve dallamára rendszerváltozás korabeli nagyreményű önmagát is. Élettörténete kutatói történetével találkozott a dalban, és táncba hívta nemcsak a középkori történelmi alakokat: szenteket, hősöket, királyokat, hanem a díszteremben ülő, történelembe ágyazott embereket is - rámutatva mindezzel végső soron arra, hogy valóságos, élő ünnep egyházunkban a tudomány napja. ■ Kinyik Anita Az énekkar Kinczler Zsuzsanna és Finta Gergely közreműködésével ízl(el)és dolgai Bolondos széljegyzet a „Hogyan (l)együnk együtt?” kérdéséhez Az ízlés etimológiáját tekintve rokona az ízlelésnek. Az ízlelés tulajdonképpen az ízlés egy alkategóriája. Ha szelektálni kívánunk a sokféle ízlésű között, válasszuk az ízlelést elsődleges szempontnak! Egy kategória alkategóriája - a besorolás szabálya miatt - rokona magának a fölérendelt kategóriának, hasonlóság, analógia mutatható ki a kettő között. Ha tehát valakinek az ízlelése (étkezési kultúrája) hasonlít a mienkhez, nagy valószínűséggel általános ízlése, azaz világlátása (létezési kultúrája) is hasonlít a mienkhez, feltehetjük tehát: egyízl(el)ésű társra találtunk. De nem ily egyszerű a történet, rokonszenv ugyanis könnyen születik, de hogy ebből valódi szövetség, együtt levés alakuljon, még bizonyos előkészületekre szükség van. Tegyük fel, a menza az a helyszín, ahová „társkeresés” céljából érkezünk. Ott kiszúrunk egy idegent, megtetszenek étkezési szokásai - nem feltétlenül azért, mert annyira kifinomultak vagy gyönyörködtetőek. Esetlenségük miatt is megtetszhetnek, tetszetős lehet a levesszürcsölés és húsnyiszatolás egyaránt. Inkább tehát az érzelmi dimenzión, a „szeretetreméltóságon” van a hangsúly választáskor, mint az esztétikai dimenzión. Érzünk-e melegséget, ahogy elnézegetjük az illető falatozását, el tudjuk-e képzelni az együtt étkezést. Ha igen -se kép otthonos, természetes, meghitt érzéseket implikál bennünk -, akkor a képzelgésben odáig is elmehetünk, hogy megidézzük az „egy tálból cseresznyézés” képét. Az étkezés bensőséges dolog: ahhoz, hogy valakivel j ó legyen lenni/enni, bizalom szükségeltetik. Az étkezésnek is vannak azonban könnyedebb formái, ezek megéléséhez nem kell több a rokonszenvnél. Nagyszerűen leképezik tehát a különböző együtt evési formák a különböző együtt levési formákat! Lássuk hát! Az előételt - melynek elfogyasztása csak valami tessék-lássék étkezési forma - „felebaráttal” a legjobb elkölteni. Ennek akkor és ott megvan a helye, de nem igazán fajsúlyos dolog, nem elégíti ki farkasétvágyunk, csak ízelítő, a főétkezés előszobája, itt még nem fogyasztott el elegendő mennyiségű sót a két delikvens. Hasonló a helyzet az édesszájú baráttal, ki csak akkor bukkan fel, ha valami mézesmázos dolog adódik, azaz desszert fogyasztásakor. Nem oly ártatlan társulás ez, mint az előző előételes volt, ilyenkor ugyanis közös bűnözésről, kéjes szövetségről beszélhetünk, mely a kalóriák mindenhatósága mellett köteleződik el. Közös bálványimádás, istentelenkedés ez. Művelése alkalmi szeretőkkel, határokat feszegető ismerős arcokkal lehetséges. Veszélyes projekt, könnyen túladagoláshoz vezethet! A német geil szó erre mutat, mely émelyítőt és buját egyaránt jelent, és épp a tömény, édes ételeket szokás illetni vele. A főételt magát viszont csakis jó baráttal, „édestestvérrel” lehet jóízűen elfogyasztani, előtte egy asztali áldást mondani. Az ilyen emberre nem kívánjuk ráborítani a levesestálat, nem figyelünk rá „kegyetlen figyelemmel”. Nem akadunk fenn, ha leeszi magát, s nem feszélyezi őt sem a mi jelenlétünk az önfeledt „befele pakolásban". Sőt: szeretjük nézni a másikat evés közben, megkívánjuk azt az étket, melyet fogyaszt, csupán azért, ahogyan ezt (t)eszi. Kedélyesen megve-j regetjük egymás hátát, ha valamelyikünk fullad egy sebesen leküldött májgombóc után, együtt fogpiszkálunk, stb. Közös asztal, közös étek. Közös ízl(el)és, közös élvezet, osztoz(kod)ás, adás-vevés - és ez mind az evés! Azért vagyunk, hogy (l)együnk! Azért vagyunk egymásnak, hogy együtt (l)együnk! ■ Kanyika HEISZ FLÓRA FELVÉTELEI
