Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-11-10 / 45. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2013. november 10. *• 15 Szolidaritás és személyes felelősség Egyházi konferencia a klímaváltozásról terheken, nem pedig még nagyobb problémákkal sújtani a szegényebb országokat. Ugyan az étkezéshez, ruházkodáshoz, lakhatáshoz szüksé­ges források ma még elegendők len­nének minden ember számára, ám ezek a javak egyenlőtlenül vannak el­osztva - s ezt csak súlyosbítja a po­litikai határok megléte és a különfé­le érdekek. A fejlett országok által fel­kínált megoldási lehetőségek a segéd­püspök szerint mára már elégséges­nek is alig tekinthetők. Hans Diefenbacher, a Heidelbergi Egyetem közgazdászprofesszora sze­rint még mindig hatalmas a szakadék a rövid távú gazdasági előnyök és a hosszú távú fenntarthatóságot meg­célzó intézkedések között, pedig ez utóbbiakra lenne szükség, ha a klí­mánk folyamatos romlására méltá­nyos és igazságos megoldást próbá­lunk keresni. Martin Scheele, az Európai Bi­zottság Mezőgazdasági és Vidékfej-ÜZENET AZ ARARATROL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu mondta, hogy bármekkora legyen is a költsége a klímaváltozást megállí­tó intézkedéseinknek, az még min­dig csak töredéke annak az árnak, amelyet ily módon a jövő nemzedék keinek fizetünk kárpótlásként a tőlük elvett lehetőségekért. A szeminárium zárásaként az egy­házak képviselői leszögezték: készek lépéseket tenni a klímaváltozás ha­tásainak mérséklése érdekében. A technikai megoldások megtalálásá­nak előmozdítása mellett azonban alapvető fontosságúnak tartották azt, hogy a jól értelmezett sáfárság V, rf * -A# 17-1 ■I 11 A konferencián készült csoportkép jobb szélén a szerző ► Egynapos szemináriumot szer­vezett Brüsszelben október 17- én az Európai Egyházak Konfe­renciájának Egyház és Társada­lom Bizottsága, az Európai Püs­pöki Konferenciák Tanácsa, vala­mint az Európai Bizottság Szak­politikai Tanácsadó Irodája Kör­nyezetvédelem és a klímaváltozás kihívásai - az etika, az életvitel, a szolidaritás és a globális igazsá­gosság szerepe címmel. A ren­dezvényen - melyre az Európai Egyházak Konferenciája az Euró­pai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat (ecen.org) elnökségét hív­ta meg - a hálózat elnökségi tag­jaként e sorok írója is részt vett. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik jelentésének részeredményei és a 2013. novembe­ri varsói klímakonferencia adott ak­tualitást a párbeszédet hangsúlyozó szemináriumnak, amelyen egyházi és világi szakértők, politikusok és tudó­sok egyaránt részt vettek. Az IPCC-beszámoló tudományos eredményei alapján Hugues Goose, a Leuveni Katolikus Egyetem pro­fesszora mutatott rá arra, hogy a klí­maváltozás okai között egyértelmű­en kimutatható az emberi tényező. Ez a kétségbevonhatatlan tény szolgált az egész napos párbeszéd alapjául, amely a továbbiakban annak a kér­désnek a feszültségében telt, hogy elég-e, ha mindezt felismerjük és elismerjük, vagy tennünk is kell va­lamit a jövőnk érdekében. Janna Schönfeld tizenhét nagyobb, környezetvédelmi és humanitárius célokat szolgáló európai szervezet küldötteként azt hangsúlyozta, hogy mivel az Európai Unió a második leg­nagyobb szén-dioxid-kibocsátó az Egyesült Államok után, emellett a vi­lág egyik leggazdagabb régiója, ezért nyilvánvaló erkölcsi felelősséget vi­sel a gyakorlati megoldások keresé­séért. Ezt hangsúlyozta Bernd Nilles is, aki tizenhat európai és észak­amerikai katolikus szervezetet kép­viselt. Előadásában azt emelte ki, hogy „a kőolajszármazékok folyama­tos felélése, a növekedésalapú gazda­ság, valamint az, hogy nincs szándék az anyagi érdekeltség mértékének csökkentésére, a sérülékenyebb kö­zösségeket kritikus helyzetbe so­dorhatja” Theotonius Gomes dakkai (Bang­lades) segédpüspök videóüzenetében megerősítette, hogy a klímaválto­zást leginkább megszenvedő közös­ségek a szegényebb országok lesznek. A gazdagabb országoknak már rég­óta csökkenteniük kellene ezeken a lesztési Főigazgatóságának szakem­bere szerint a legfontosabb feladat a források hatékonyságának növelése, valamint az, hogy a termelői mellett a fogyasztói viselkedéseket is átgon­doljuk. Ha a klímaváltozás emberi té­nyezőjének hatását szeretnénk csök­kenteni, akkor azt kell elérnünk, hogy az emberek máshogy gondol­kodjanak a személyes felelősségről vagy az „elég” fogalmáról, s hajlan­dók legyenek változtatni az élet­módjukon. Scheele szerint az egyhá­zaknak kiemelt szerepük lehet ezen célok elérésében. Végezetül dr. Runge-Metzger, az Európai Bizottság Klímaügyi Igazga­tóságának vezetője előadásában elis­merte, hogy most azonnal bátor, nagy ívű és kötelező érvényű célok ki­tűzésére lenne szükség, majd ezeket el is kellene érni 2050-ig és az azt kö­vető időszakban. Runge-Metzger el­spirituális szempontjainak érvénye­sítésére is ugyanolyan hangsúly ke­rüljön. Jose Ignacio Garda SJ jezsuita szerzetes előadásában arról beszélt, hogy megalapozott az aggodalmunk, ha a jövőre gondolunk, de arra is fel­hívta a figyelmet, hogy a túlzott fé­lelem megbéníthat, azonban „a tel­jes szeretet kiűzi a félelmet” (íjn 4,18). Henrik Grape svéd evangélikus lelkész ennek a gondolatnak a foly­tatásaként azzal fejezte be a párbeszé­det, hogy az a szeretet, amellyel Is­ten szeret minket, s amelyet mi a te­remtett világ - s benne minden em­ber - iránt érzünk, cselekedetekre kell, hogy késztessen minket. (A cikk alapjául szolgáló, angol nyelvű hivatalos sajtónyilatkozat a konferencia honlapján - ceceurope.org - is olvasható.) ■ Kodácsy-Simon Eszter HIRDETÉSEK Köszönet az i%-os felajánlásokért A Csikvándi Evangélikus Gyüle­kezetért Alapítvány köszöni támo­gatóinak adójuk i%-át! A befolyt összegből látogatást tettünk a pesthidegkúti gyülekezetbe. Hálásan köszönjük azoknak, akik a 2012. évi személyi jövedelem­­adójuk bevallása során i%-os felajánlást tettek a Kelenföldi Evangélikus Templomépítő Ala­pítvány részére, melyek alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 313 314 forintot utalt át. Ezt az összeget a hátrányos helyzetűek segítésére, egyházi épületek kar­bantartására használtuk. Továbbképzés gyülekvzetimunkatársképző tantól yamot végzetteknek A gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamon végzett testvéreinknek továbbképző alkalmat szervezünk Piliscsabán november 29-től decem­ber í-jéig. Az alkalom költségtérítés-mentes. Programot a későbbiekben küldünk. Jelentkezését a kata.polyak@lutheran.hu e-mail címre kérjük megküldeni november 15-ig. Északi kerületi közgyűlés Az Északi Evangélikus Egyházkerület a közgyűlését a 2005. évi ív. tv. 84. § alapján november 15-én, pénteken 14 órakor az Északi Egyházkerület Püs­pöki Hivatalában (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.) tartja. Min­denkit szeretettel várunk. EVÉL&LEVÉL Szólnom kell... Nem vitába szállók a leírtakkal, és nem is a gondolatok lényegi tartalmát aka­rom bírálni A világ legszebb városa című cikkel kapcsolatban {Evangélikus Élet, október 20., 3. o.). Szólnom kell viszont a cikkben olvasható, szerintem cinikus és a rendőri munkát sértő kijelentés ellen. Harminc éve végzek lelkészi szolgálatot, illetve - a szükséges képzettség bir­tokában - lelkigondozást szükséghelyzetekben, valamint immár húsz éve az úgynevezett „kék fényes” testületeknél. A felsőőri krízisintervenció megyei ve­zetőségéhez tartozom, és tíz éve a Burgenlandi Rendőr-főkapitányságon be­lül, ezredesi rangban, a tartományi rendőri lelkigondozói szolgálat vezetője va­gyok. Mindezen szolgálatokat egyházi megbízás alapján végzem. A cikkben említett és más bűncselekményekről mi nem a médiából szer­zünk tudomást. Sajnos a mentő, tűzoltó, rendőri szolgálatot végzők testkö­zelből tapasztalják meg - és velük együtt gyakran mi is - ezeket a borzal­makat. Kollégáim dühtől, pillanatnyi tehetetlenségtől ökölbe szorult kezét, könnybe lábadt szemét látva tudom, hogy a kegyetlenség látványa örökre be­léjük vésődik - mégis tovább szolgálnak, szolgálunk hivatásunknak megfe­lelően, az emberek iránti kötelességtudattól vezérelve. Munkánk eredményének egyik közlési módja pedig a statisztika. A cikkben említett Budapesti Rendőr-főkapitányság a statisztikákat nem a részvétnyilvánítás és a megnyugtatás szándékával közli. Eredményt közöl! Az idézett statisztikai adat - tudniillik hogy egy eset kivételével, amely alig pár nappal a közlemény kiadását megelőzően történt, a fővárosban idén is­mertté vált minden emberölés elkövetőjét sikerült felderíteni - szinte hihe­tetlen sikerről tudósít. Hogyan lehet tehát ezt a közleményt, amely nyilvánvalóan tényeken alapul, és kiváló munkából fakadó rendkívüli eredményt ad hírül, ritka nagy butaság­nak és nevetésre méltónak nevezni azzal az indokkal, hogy ez nem segít senkin? Ilyen munkáért és ilyen eredményekért valójában két dolog jár: elisme­rés és köszönet. Tudom, hogy halottainkat senki és semmi nem tudja visszaadni. Sem Kardos Krisztinát, sem Bándy Katát, sem Kenéz Imrét, sem azokat a rendőröket és men­tőket, akiknek az életét alig pár hete Ausztriában oltották ki emberi mivoltuk­ból kivetkőzött egyének. De szolgálatomból fakadóan azt is tudom és garantá­lom, hogy a tettesek kézre kerülésének tudata hatalmas mérföldkő minden érin­tett számára azon az úton, hogy fel tudja dolgozni a kegyeden valóságot. Egyetértek azzal, hogy az Istentől való eltávolodás a bűn struktúrája. Igen, hiszen az istenképűség elhagyása odáig vezethet, hogy az emberség utolsó szikráját is lepattintjuk magunkról. De a káini indulatot nem tudták/tudják megfékezni sem Isten parancsai, sem az emberi törvénykezés. Utóbbi még ott sem, ahol az elvetemült tettekért akár halálbüntetés vár az elkövetőkre. Teljes szívből kívánom én is mindenkinek - és magamnak is - azt a va­lóságot, ahol „a közösség visszatartó ereje, a rendőrség jelenléte és hatékony­sága” meggátol majd minden bűncselekményt. Ehhez viszont két dolgot lá­tok szükségesnek azok részéről, akik a törvényhozásért felelősek. Az egyik: olyan törvények alkotása, amelyek védik, erősítik a rend őrei szol­gálatának erejét és hatékonyságát. Ne lehessen szinte büntetlenül az intéz­kedő rendőr arcába röhögni, leköpni, anyázni. Ne lehessen megtámadni, éle­tét veszélyeztetni vagy akár kioltani. Ne lehessen meghurcolni azért, • ért az épp elfogott gyilkoson intézkedés közben egypár kék foltot ejtett. Legyen újból méltósága, (ható)ereje ennek a szolgálatnak - és zárjanak ki belőle sür­gősen mindenkit, aki ezzel az erővel visszaél. A másik dolog a bűnözés okainak felderítése, meglátása és ebből kifolyólag olyan társadalmi struktúrák létrehozása, ahol a megelégedettségből és a feleba­ráti szeretetből fakadóan fel sem merül a bűnözés gondolata. „Van egy álmom...” Mesmer Otto evangélikus lelkész (Őrisziget, Ausztria) Teljesült az álmunk Mint egy képaláírás erejéig az Evangélikus Élet már hírt adott róla, október 20-án került sor somogyszobi templomunkban a felújítást követő hálaadó istentiszteletre. Hetvenkét éves templomunkat 1941. szeptember 14-én szentelte fel dr. Ka­­pi Béla püspök. Akkor Somogyszob Barccsal és Nagyatáddal missziói kör­zetet alkotott, és Molnár Lajos Barcsról látta el a szolgálatokat. Ma a gyü­lekezet a Porrogszentkirályi Evangélikus Egyházközség leánygyülekezete, lel­késze Sikter János. Komolyabb felújítás a templomon - a mostanit megelőzően - 1992-ben történt. A mostani felújítás pályázati pénzből (a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztéri­umtól hárommillió forint), egyházi tá­mogatásból (a Somogy-Zalai Egyházme­gyétől egymillió forint), a helyi önkormány­zattól (kétszázötvenezer forint), valamint gyülekezeti tagoktól kapott adományokból (kétszázhetvenezer forint) valósulhatott meg. Meg kell említeni, hogy nem csak evangélikus testvérek adakoztak. Somogy­­szobon évtizedek óta kiemelkedően jó az ökumenikus összefogás. így sikerült a te­tőt teljesen lecserélni, kívül-belül a temp­lomot tatarozni. Külön ki kell emelni azo­kat a vállalkozókat, akik a felújításban részt vettek, mert jelentős kedvezménnyel végezték el a munkákat. A felújítás körülményeit ismerve Szeme­rei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, aki az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát végezte, „álomutazásra vitt el minket” Igehirdetése alapjául a 126. zsoltár első három versét választotta. ...és valóban olyanok voltunk, amikor a felújítást terveztük, mint az álmo­dok... Az álmunk teljesült. Ennek a maroknyi leánygyülekezetnek - hiszen alig vagyunk húszán - a temploma megújulhatott. Ahogy énekeltük a há­laadó istentiszteleten: „Áll az Úr Isten temploma...”- immár kívül-belül meg­szépülve, és az ő segítségével élhet ez a kicsiny nyáj. Pálfi Istvánné gondnok, pénztáros (Somogyszob)

Next

/
Thumbnails
Contents