Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-10 / 45. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. november 10. *• 15 Szolidaritás és személyes felelősség Egyházi konferencia a klímaváltozásról terheken, nem pedig még nagyobb problémákkal sújtani a szegényebb országokat. Ugyan az étkezéshez, ruházkodáshoz, lakhatáshoz szükséges források ma még elegendők lennének minden ember számára, ám ezek a javak egyenlőtlenül vannak elosztva - s ezt csak súlyosbítja a politikai határok megléte és a különféle érdekek. A fejlett országok által felkínált megoldási lehetőségek a segédpüspök szerint mára már elégségesnek is alig tekinthetők. Hans Diefenbacher, a Heidelbergi Egyetem közgazdászprofesszora szerint még mindig hatalmas a szakadék a rövid távú gazdasági előnyök és a hosszú távú fenntarthatóságot megcélzó intézkedések között, pedig ez utóbbiakra lenne szükség, ha a klímánk folyamatos romlására méltányos és igazságos megoldást próbálunk keresni. Martin Scheele, az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfej-ÜZENET AZ ARARATROL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu mondta, hogy bármekkora legyen is a költsége a klímaváltozást megállító intézkedéseinknek, az még mindig csak töredéke annak az árnak, amelyet ily módon a jövő nemzedék keinek fizetünk kárpótlásként a tőlük elvett lehetőségekért. A szeminárium zárásaként az egyházak képviselői leszögezték: készek lépéseket tenni a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében. A technikai megoldások megtalálásának előmozdítása mellett azonban alapvető fontosságúnak tartották azt, hogy a jól értelmezett sáfárság V, rf * -A# 17-1 ■I 11 A konferencián készült csoportkép jobb szélén a szerző ► Egynapos szemináriumot szervezett Brüsszelben október 17- én az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa, valamint az Európai Bizottság Szakpolitikai Tanácsadó Irodája Környezetvédelem és a klímaváltozás kihívásai - az etika, az életvitel, a szolidaritás és a globális igazságosság szerepe címmel. A rendezvényen - melyre az Európai Egyházak Konferenciája az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat (ecen.org) elnökségét hívta meg - a hálózat elnökségi tagjaként e sorok írója is részt vett. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik jelentésének részeredményei és a 2013. novemberi varsói klímakonferencia adott aktualitást a párbeszédet hangsúlyozó szemináriumnak, amelyen egyházi és világi szakértők, politikusok és tudósok egyaránt részt vettek. Az IPCC-beszámoló tudományos eredményei alapján Hugues Goose, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora mutatott rá arra, hogy a klímaváltozás okai között egyértelműen kimutatható az emberi tényező. Ez a kétségbevonhatatlan tény szolgált az egész napos párbeszéd alapjául, amely a továbbiakban annak a kérdésnek a feszültségében telt, hogy elég-e, ha mindezt felismerjük és elismerjük, vagy tennünk is kell valamit a jövőnk érdekében. Janna Schönfeld tizenhét nagyobb, környezetvédelmi és humanitárius célokat szolgáló európai szervezet küldötteként azt hangsúlyozta, hogy mivel az Európai Unió a második legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó az Egyesült Államok után, emellett a világ egyik leggazdagabb régiója, ezért nyilvánvaló erkölcsi felelősséget visel a gyakorlati megoldások kereséséért. Ezt hangsúlyozta Bernd Nilles is, aki tizenhat európai és északamerikai katolikus szervezetet képviselt. Előadásában azt emelte ki, hogy „a kőolajszármazékok folyamatos felélése, a növekedésalapú gazdaság, valamint az, hogy nincs szándék az anyagi érdekeltség mértékének csökkentésére, a sérülékenyebb közösségeket kritikus helyzetbe sodorhatja” Theotonius Gomes dakkai (Banglades) segédpüspök videóüzenetében megerősítette, hogy a klímaváltozást leginkább megszenvedő közösségek a szegényebb országok lesznek. A gazdagabb országoknak már régóta csökkenteniük kellene ezeken a lesztési Főigazgatóságának szakembere szerint a legfontosabb feladat a források hatékonyságának növelése, valamint az, hogy a termelői mellett a fogyasztói viselkedéseket is átgondoljuk. Ha a klímaváltozás emberi tényezőjének hatását szeretnénk csökkenteni, akkor azt kell elérnünk, hogy az emberek máshogy gondolkodjanak a személyes felelősségről vagy az „elég” fogalmáról, s hajlandók legyenek változtatni az életmódjukon. Scheele szerint az egyházaknak kiemelt szerepük lehet ezen célok elérésében. Végezetül dr. Runge-Metzger, az Európai Bizottság Klímaügyi Igazgatóságának vezetője előadásában elismerte, hogy most azonnal bátor, nagy ívű és kötelező érvényű célok kitűzésére lenne szükség, majd ezeket el is kellene érni 2050-ig és az azt követő időszakban. Runge-Metzger elspirituális szempontjainak érvényesítésére is ugyanolyan hangsúly kerüljön. Jose Ignacio Garda SJ jezsuita szerzetes előadásában arról beszélt, hogy megalapozott az aggodalmunk, ha a jövőre gondolunk, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a túlzott félelem megbéníthat, azonban „a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (íjn 4,18). Henrik Grape svéd evangélikus lelkész ennek a gondolatnak a folytatásaként azzal fejezte be a párbeszédet, hogy az a szeretet, amellyel Isten szeret minket, s amelyet mi a teremtett világ - s benne minden ember - iránt érzünk, cselekedetekre kell, hogy késztessen minket. (A cikk alapjául szolgáló, angol nyelvű hivatalos sajtónyilatkozat a konferencia honlapján - ceceurope.org - is olvasható.) ■ Kodácsy-Simon Eszter HIRDETÉSEK Köszönet az i%-os felajánlásokért A Csikvándi Evangélikus Gyülekezetért Alapítvány köszöni támogatóinak adójuk i%-át! A befolyt összegből látogatást tettünk a pesthidegkúti gyülekezetbe. Hálásan köszönjük azoknak, akik a 2012. évi személyi jövedelemadójuk bevallása során i%-os felajánlást tettek a Kelenföldi Evangélikus Templomépítő Alapítvány részére, melyek alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 313 314 forintot utalt át. Ezt az összeget a hátrányos helyzetűek segítésére, egyházi épületek karbantartására használtuk. Továbbképzés gyülekvzetimunkatársképző tantól yamot végzetteknek A gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamon végzett testvéreinknek továbbképző alkalmat szervezünk Piliscsabán november 29-től december í-jéig. Az alkalom költségtérítés-mentes. Programot a későbbiekben küldünk. Jelentkezését a kata.polyak@lutheran.hu e-mail címre kérjük megküldeni november 15-ig. Északi kerületi közgyűlés Az Északi Evangélikus Egyházkerület a közgyűlését a 2005. évi ív. tv. 84. § alapján november 15-én, pénteken 14 órakor az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.) tartja. Mindenkit szeretettel várunk. EVÉL&LEVÉL Szólnom kell... Nem vitába szállók a leírtakkal, és nem is a gondolatok lényegi tartalmát akarom bírálni A világ legszebb városa című cikkel kapcsolatban {Evangélikus Élet, október 20., 3. o.). Szólnom kell viszont a cikkben olvasható, szerintem cinikus és a rendőri munkát sértő kijelentés ellen. Harminc éve végzek lelkészi szolgálatot, illetve - a szükséges képzettség birtokában - lelkigondozást szükséghelyzetekben, valamint immár húsz éve az úgynevezett „kék fényes” testületeknél. A felsőőri krízisintervenció megyei vezetőségéhez tartozom, és tíz éve a Burgenlandi Rendőr-főkapitányságon belül, ezredesi rangban, a tartományi rendőri lelkigondozói szolgálat vezetője vagyok. Mindezen szolgálatokat egyházi megbízás alapján végzem. A cikkben említett és más bűncselekményekről mi nem a médiából szerzünk tudomást. Sajnos a mentő, tűzoltó, rendőri szolgálatot végzők testközelből tapasztalják meg - és velük együtt gyakran mi is - ezeket a borzalmakat. Kollégáim dühtől, pillanatnyi tehetetlenségtől ökölbe szorult kezét, könnybe lábadt szemét látva tudom, hogy a kegyetlenség látványa örökre beléjük vésődik - mégis tovább szolgálnak, szolgálunk hivatásunknak megfelelően, az emberek iránti kötelességtudattól vezérelve. Munkánk eredményének egyik közlési módja pedig a statisztika. A cikkben említett Budapesti Rendőr-főkapitányság a statisztikákat nem a részvétnyilvánítás és a megnyugtatás szándékával közli. Eredményt közöl! Az idézett statisztikai adat - tudniillik hogy egy eset kivételével, amely alig pár nappal a közlemény kiadását megelőzően történt, a fővárosban idén ismertté vált minden emberölés elkövetőjét sikerült felderíteni - szinte hihetetlen sikerről tudósít. Hogyan lehet tehát ezt a közleményt, amely nyilvánvalóan tényeken alapul, és kiváló munkából fakadó rendkívüli eredményt ad hírül, ritka nagy butaságnak és nevetésre méltónak nevezni azzal az indokkal, hogy ez nem segít senkin? Ilyen munkáért és ilyen eredményekért valójában két dolog jár: elismerés és köszönet. Tudom, hogy halottainkat senki és semmi nem tudja visszaadni. Sem Kardos Krisztinát, sem Bándy Katát, sem Kenéz Imrét, sem azokat a rendőröket és mentőket, akiknek az életét alig pár hete Ausztriában oltották ki emberi mivoltukból kivetkőzött egyének. De szolgálatomból fakadóan azt is tudom és garantálom, hogy a tettesek kézre kerülésének tudata hatalmas mérföldkő minden érintett számára azon az úton, hogy fel tudja dolgozni a kegyeden valóságot. Egyetértek azzal, hogy az Istentől való eltávolodás a bűn struktúrája. Igen, hiszen az istenképűség elhagyása odáig vezethet, hogy az emberség utolsó szikráját is lepattintjuk magunkról. De a káini indulatot nem tudták/tudják megfékezni sem Isten parancsai, sem az emberi törvénykezés. Utóbbi még ott sem, ahol az elvetemült tettekért akár halálbüntetés vár az elkövetőkre. Teljes szívből kívánom én is mindenkinek - és magamnak is - azt a valóságot, ahol „a közösség visszatartó ereje, a rendőrség jelenléte és hatékonysága” meggátol majd minden bűncselekményt. Ehhez viszont két dolgot látok szükségesnek azok részéről, akik a törvényhozásért felelősek. Az egyik: olyan törvények alkotása, amelyek védik, erősítik a rend őrei szolgálatának erejét és hatékonyságát. Ne lehessen szinte büntetlenül az intézkedő rendőr arcába röhögni, leköpni, anyázni. Ne lehessen megtámadni, életét veszélyeztetni vagy akár kioltani. Ne lehessen meghurcolni azért, • ért az épp elfogott gyilkoson intézkedés közben egypár kék foltot ejtett. Legyen újból méltósága, (ható)ereje ennek a szolgálatnak - és zárjanak ki belőle sürgősen mindenkit, aki ezzel az erővel visszaél. A másik dolog a bűnözés okainak felderítése, meglátása és ebből kifolyólag olyan társadalmi struktúrák létrehozása, ahol a megelégedettségből és a felebaráti szeretetből fakadóan fel sem merül a bűnözés gondolata. „Van egy álmom...” Mesmer Otto evangélikus lelkész (Őrisziget, Ausztria) Teljesült az álmunk Mint egy képaláírás erejéig az Evangélikus Élet már hírt adott róla, október 20-án került sor somogyszobi templomunkban a felújítást követő hálaadó istentiszteletre. Hetvenkét éves templomunkat 1941. szeptember 14-én szentelte fel dr. Kapi Béla püspök. Akkor Somogyszob Barccsal és Nagyatáddal missziói körzetet alkotott, és Molnár Lajos Barcsról látta el a szolgálatokat. Ma a gyülekezet a Porrogszentkirályi Evangélikus Egyházközség leánygyülekezete, lelkésze Sikter János. Komolyabb felújítás a templomon - a mostanit megelőzően - 1992-ben történt. A mostani felújítás pályázati pénzből (a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól hárommillió forint), egyházi támogatásból (a Somogy-Zalai Egyházmegyétől egymillió forint), a helyi önkormányzattól (kétszázötvenezer forint), valamint gyülekezeti tagoktól kapott adományokból (kétszázhetvenezer forint) valósulhatott meg. Meg kell említeni, hogy nem csak evangélikus testvérek adakoztak. Somogyszobon évtizedek óta kiemelkedően jó az ökumenikus összefogás. így sikerült a tetőt teljesen lecserélni, kívül-belül a templomot tatarozni. Külön ki kell emelni azokat a vállalkozókat, akik a felújításban részt vettek, mert jelentős kedvezménnyel végezték el a munkákat. A felújítás körülményeit ismerve Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, aki az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát végezte, „álomutazásra vitt el minket” Igehirdetése alapjául a 126. zsoltár első három versét választotta. ...és valóban olyanok voltunk, amikor a felújítást terveztük, mint az álmodok... Az álmunk teljesült. Ennek a maroknyi leánygyülekezetnek - hiszen alig vagyunk húszán - a temploma megújulhatott. Ahogy énekeltük a hálaadó istentiszteleten: „Áll az Úr Isten temploma...”- immár kívül-belül megszépülve, és az ő segítségével élhet ez a kicsiny nyáj. Pálfi Istvánné gondnok, pénztáros (Somogyszob)
