Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-11-10 / 45. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. november 10. »> 13 „Arról ismeri meg a világ...” Elindult a negyedik országos presbiterképző tanfolyam > Új tanfolyammal vette kezdetét október 25-27-én a négy éve in­dult presbiterképzés. A negyedik országos presbiterképző tanfo­lyam épít az eddigi gyakorlatra, de új elemeket is tartalmaz. Is­mét lelkes csapat gyűlt össze Révfülöpön, hogy összesen há­rom teljes hétvégét szánjon ta­nulásra. Az, akit Jézus tanítványának nevez­nek, egy életen át tanulásra kötele­zett. Ez azonban sohasem keserű kö­telesség, hanem életre szóló lehető­ség. S ha az ember elkezdi, nem tudja abbahagyni, hiszen rácsodálko­zik hitünk titkainak gazdagságára, ki­meríthetetlen tótjára. A „csapat” rendkívül színes. A most induló tanfolyamon minden korosztály képviselteti magát, s a középgeneráció mellett arányosan sok a fiatal és az idős testvér is.'Ez kü­lön öröm a szervezőknek. Az ország minden részéből érkez­tek testvérek. Ne vegye unalmas felso­rolásnak a kedves olvasó, ha leírom a küldő gyülekezetek nevét. Inkább a színgazdagságot lássuk meg abban, - hogy hazánk keleti, nyugati, északi és déli részéből egyaránt érkeztek részt­vevők: Bakonycsernye, Budakeszi (Páty), Budafok, Budavár, Budapest- Kelenföld, Budapest-Deák tér, Buda­­pest-Rákoskeresztúr, Celldömölk, Cin­­kota, Csánig, Csömör, Dabas-Gyón, Dombóvár, Eger, Főt, Kondoros, Ne­­meskolta, Nyíregyháza-Nagytemp­lom, Nyíregyháza-Kertváros, Őrima­­gyarósd, Ősagárd, Répcelak, Siófok, Szolnok, Veszprém, Uraiújfalu. Legalább ilyen színes a foglalkozá­si háttér. Mezőgazdaságban dolgo­zók, mérnökök, idén viszonylag sok tanár, ügyvéd, egészségügyben dol­gozók, vasútnál állásban lévők, üzlet­emberek, aktív nyugdíjasok... „De hát ez egy kis egyetem” - mondta az első előadásszünetben az egyik résztvevő. Igen, a tanfolyam komoly koncentrációt, intenzív tanu­lást, összeszedett szellemi munkát igényel. Az előadók magasra teszik a mércét, hogy azután a tavaszi vizs­gát követően „jól megtalpalt” szolgá­lattevők induljanak vissza a gyüleke­zeti munkába. • Most is gazdag lelki munka zajlott a tanulás mellett: a nyitóáhítaton az aznapi igével indultunk: „Arrólfog­ja megtudni mindenki, hogy az én ta­nítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35) Reggel, délben, este közös imaórák alkották az együttlét gerincét - kü­lönböző áhítatformákkal. Ezek közül különleges volt a szombat reggeli elcsendesedésünk, amelyet a révfü­löpi 13. századi romtemplomban tartottunk napfelkeltekor, átélve az ősi keresztény jelképet: a napfelkel­te - Krisztusra mutat. O a világ vilá­gossága, a mi világosságunk, aki nap mint nap felragyog életünkben. Az előadók olyan szolgálattevői egyházunknak, akik a gyülekezeti mellett a teológia vagy az egyházi munka egy-egy területén különösen mélyre ástak, és ismereteiket szívesen megosztják a rájuk bízottakkal: dr. Ga­­rádi Péter (képünkön), dr. Fabiny Ti­bor, Gregersen-Labossa György, Isó Do­rottya, Szakács Tamás, Tubán Jó­zsef, Vető István és e sorok írója. A szellemi és lelki munka mellett nagy hangsúlyt kap a közösségépítés. Nem úgy, ahogyan ezt egy-egy vál­lalati tréningen teszik. Hisszük és valljuk - miként ez az egyik előadás­ban el is hangzott -, hogy nem mi építjük az egyházat, hanem az egy­ház Isten Szentlelke által épül. A tan­folyam résztvevői ezt kérték a kezdő Veni sanctéban: „Isten maga for­máljon minket közösséggé. A tanfo­lyamon éppen úgy, mint az otthoni szolgálati helyünkön.” Át is éltük ezt a csodát: a péntek este egymás számára többnyire még ismeretlen résztvevők vasárnap test­vérként, barátként, családtagként búcsúztak el egymástól a mielőbbi viszontlátás reményében. Ha Isten engedi, és élünk, akkor ez március­ban meg is történik, hogy a napfel­keltét, Krisztus felragyogó szerete­­tét ismét együtt élhessük át a Bala­ton partján. S hogy a hálózatos gondolkodást nem ma találták fel, hanem a keresz­ténység, a misszió természetes vele­járója, azt látjuk, tapasztaljuk a pres­biterképzés folyamán. A természetes módon „csak” a saját gyülekezetük­kel foglalkozó presbiterej< megis­merik a másik gyülekezet gondjait,, örömeit. Kapcsolatok épülnek ki és működnek, s az ember észrevétlenül megtanul szűk, provinciális gondol­kodás helyett egész egyházban gon­dolkodni. Hiszen az a jelszó, amelyet a 20. században véltek felfedezni - „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” a kereszténységben már évezredes gyakorlat. Istennek hála, a tanulás folytató­dik, elkezdődött a negyedik országos presbiterképző tanfolyam! ■ Dr. Hafenscher Károly Teológusok tanulmányi kiránduláson Az egyházművészeti értékek és az épületek megismeréséhez kevés a vetítés. Sokkal fontosabb a helyszínen látni az emlékeket. Ez történt októ­ber 19-én, amikor az egyházművésze­ti előadásokhoz kapcsolódóan az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói tanulmányi kirándulást tet­tek, és megtekintettek néhány ki­emelkedően fontos dél-magyaror­szági templomot. A programot úgy állította össze Harmati Béla László oktató, hogy a di­ákok megismerkedhessenek új építé­sű, modern templommal (Dunaúj­város), a türelmi rendelet korában épült, jó állapotban lévő templommal (Bikács), hasonló korú, de pusztuló műemlékkel (Varsád - képünkön) és a historizmus stílusjegyeit magán vi­selő, a 19. század végén épült, sajátos hangulatú templommal (Gyönk) is. Stermeczki András dunaújvárosi és Be ke Mátyás gyönki lelkész templo­muk történetének szakszerű és ala­pos bemutatásán túl a mai állapoto­kat, az élő gyülekezetek által rendsze­resen használt épületek problémáit is a hallgatók elé tárták. ■ HBL Taizé-ima és énekegyüttlét A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hő­­£Ök tere 10-11.) minden hónap második keddjén, legközelebb november 12- én, 19 órától Taizé-ima és énekegyüttlét. Minden alkalommal van igehirde­tés is. Információ: gyertyafeny.lutheran.hu. EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE Szekrény mélyén, pincében vagy padláson ► Rovatunk jelen írása két olyan esettel ismertet meg, amely jól példáz­za a rejtőzködő kincsek sorsát. Az is kiderül azonban, hogy e leletek nem holt tárgyak, hanem megannyi érdekességgel szolgálnak az utó­kor számára, s nemcsak múltunk ismerhető meg belőlük, de a jelen számára is életre kelthetők. Egy-egy könyv vagy könyvtár törté­netének feltárása során gyakran talál­kozunk a következő idézettel: „Ha­­bent sua fata libelli.” Érdemes azon­ban Terentianus Maurus tanköltemé­nyének (A szótagokról) egész versso­rára figyelnünk: „Pro captu lectoris habent sua fata libelli” (szabadon fordítva: A könyveknek a sorsát az ol­vasó felfogó-, illetve megértőképes­sége határozza meg - 1286. sor). A könyvek tehát nem csak megőr­zendő holt tárgyak. Fontos, hogy olvassák őket. Sőt a könyv tulajdono­sa legyen egyben a szöveg értő befo­gadója is. A közelmúltban két olyan 16. szá­zadi könyv került elő, amelynek sor­sa a 2-3. század fordulóján élt latin grammatikus hexameterét juttathat­ja eszünkbe. Mindkettő holt tárgyként rejtőzött az elmúlt évszázadban. Mindkettő erősen megviselt és cson­ka - hajdanán valószínűleg sokat ol­vasták, használták őket, erről a lapszéli bejegyzések is tanúskodnak. Mindket­tőt restauráltatnunk kellett, hogy új­ra kézbe vehessük, és hogy evangéli­kus múltunk e két értékes emlékét to­vábbörökíthessük utódaink számára. Mindkét könyvnek létezik ma már ha­sonmás kiadása, így a teljes mű elol­vasása sem okoz gondot. Kulcsár György alsólendvai prédikátor 1574-ben kiadott nép­szerű postillás könyvének töredé­ke - Postilla, az az, evangélio­­moknak, melyeket esztendő által a keresztyének gyöleközetiben szoktak olvasni és hirdetni, pré­dikáció szerint való magyará­zatja - egyik dunántúli paróki­ánk szekrényének mélyéről került elő. Kulcsár prédikációi olvasmá­nyosak, a bizonyságtevő keresz­tény élet gyakorlásáról szólnak. A másik könyv énekeskönyv­­töredék (Énekek három rendbe, Detrekő, 1582), amelyet az egyik leghíresebb 16. századi evangélikus lelkész-író, Bornemisza Péter szer­kesztett. Gémes István egy padlásról mentette ki, és ajándékozta az Evan­gélikus Országos Könyvtárnak. A kötet gyülekezeti énekei közül ma is többet éneklünk. Mint a fotó mutat­ja - melyen a könyv restaurálás előtt látható -, éppen Luther zsoltárpara­frázisával kezdődik a töredék (Erős várunk nekünk az Isten). A19. század THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra eleji tulajdonos az egyik lapszélre fel­jegyezte: „Jó köll Rája vigyázni hogy el ne vészön ez kön[yv] [Mert] igön hasznos tudományok vágynak [benne].” A manapság sokat em­legetett fenntarthatóság­ban, az evangélikus ha­gyományok őrzésében ki­tüntetett szerepet játsza­nak ezek az írott (nyom­tatott) emlékek, amelyek élővé tehetők istentiszte­leteken, gyülekezeti al­kalmakon vagy kiállításo­kon. Ehhez azonban leg­először is gondosan őriz­ni kell őket. A fenti példák mellett a magyarországi szlová­kok családi és istentiszte­leti életében 1636-tól kezdve nélkülözhetetlen szerepet játszó, úgyneve­zett Tranoscius-énekeskönyv emelhe­tő ki. A családi bejegyzéseket őrző, rézveretes vagy sima bőrkötéses Tra­­nosciusok nemcsak könyvtörténeti relikviák, hanem értékes egyház- és kultúrtörténeti források is. Az isten­­tiszteleti használaton kívül került példányoknak ott a helyük vagy a csa­ládi, vagy az egyházközségi könyves­polcon vagy valamelyik közgyűjte­ményben. Az MEE Gyűjteményi Tanácsa számon tartja az egyházközségi érté­keket. Útmutató az egyházközségi gyűjtemények kezeléséhez című kiad­ványa olyan előírásokat és ajánláso­kat tartalmaz, amelyek segítenek az evangélikus iratok, könyvek, műtár­gyak, fotók és épületek megőrzésé­ben. Ez a füzet 2009-ben valamennyi egyházközségbe eljutott, és az inter­neten is elérhető (goo.gl/40xe3d). Vajon az Útmutató olvasatlanul hever a parokiális könyvtárakban, vagy pedig mindazok, ákik felelősek írott emlékeink és tárgyaink megőr­zéséért, haszonnal forgatják? Hiszen rendrakás közben értékeket talál­hatunk a szekrények mélyén, pincé­ben vagy padláson... ■ H. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa '**?^**i ■ f - ec. töí jjánc met íulyfcok-f, "Mahatic, is,kotr jC 'kol, übaü;is ki Ka® lií . iám r., - _ - — , ---------- «. tstlan «y foglyokat fok­gy ío akafjft \ Ncfeém minőinkére, de. keránc te­\ rofclanoc mind 2t »• 1-érető Saenx Fiadért, ) ucn éc nem aknánkat í ttikias^aa.Q)y< « Fiunae, «gyemben-(zott Vi­\ De ennec - *<ot adunc irgaLiuJnac. nur.d ar ő Taromfagnac, pec meg > *S-<LMPS, & varunc nekóne a2 Men,es fe- MMTM­&ygfmxinc cílcnfeg dhm, Meg Csaba* Oe zz hhUt vefscJ. Ic,ntói, kk ránc fúgnec háborgat tmakei ■, cs csalarduguai, es imndht nagy hata hűt­.Nfejífot nekánc Cemmi Émhtnmc , fc*aeí neki VR \ Glitte, Ha kérded hogy ki tegyen •£ _ C*"<» «= fengekn« Vr, Jti An mtí a-r wh, aanaJ wgyoc az gyózedelem. P m Ha /M Útmutató az egyházközségi gyűjtemények kezeléséhez

Next

/
Thumbnails
Contents