Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-11-03 / 44. szám

Evangélikus Élet élő víz 2013. november 3. » 7 SEMPER REFORMANDA „Kérem fejedelmi Kegyelmességedet, vegye fontolóra, hogy Isten az egész Szentírásban, amióta világ a világ, egy pogány királyt és fejedelmet sem en­gedett dicsérni, hanem mindig csak feddte őket. Ez minden főúr számá­ra félelmetes, intő jel. Még saját népe, Izráel fiai között sem talált olyan feddhetetlen királyt Isten, aki csak di­cséretet érdemelt volna. Még Júda nemzetségében is - az egész emberi­ség legjavában, az Isten által annyira felemelt és szeretett nép között - csak néhány, mindösszesen hat király kapott dicséretet. Köztük a legfensé­gesebb és leghűségesebb fejedelem Dávid volt, akihez fogható a világi uralkodás történetében sem azelőtt, sem akkor, sem azután nem volt. S bár ő minden ügyét istenfélelemmel és bölcsességgel telve soha nem a maga esze, hanem Isten parancsa szerint in­tézte, mégis megbotlott néhányszor.” M Luther Márton: Magnificat (Takács János és Percze Sándor fordítása) Én és te - általad, veled, benned Evangélikus lelkigyakorlatos napok Máj kon ► Személyes jelenlétünk tudatos megtapasztalása itt és most; a velünk-kö­­zöttünk-bennünk jelen lévő Krisztussal való találkozás a csendben; lehe­tőség a szemlélődés, a Jézus-ima, a szentírásiszöveg-meditáció, illetve a lutheri Miatyánk-meditáció különböző imaformáinak kipróbálására, gya­korlására; az ezekkel kapcsolatos élmények, tapasztalatok, fájdalmak és örömök megbeszélése közösségben - mindezekre jó alkalmat kínált ez év októberében az Én és te- általad, veled, benned cím jegyében Majk­­pusztán megtartott, háromnapos evangélikus lelkigyakorlat. Az egyházunkban talán még újnak és különlegesnek számító lélek- és élet­mélyítő programon idén ősszel tíz lel­kész, illetve gyülekezeti munkatárs vett részt dr. Varga Gyöngyi és Percze Sándor lelkész vezetésével. A napköz­ben közösen végzett imagyakorlatok között bőven jutott idő arra is, hogy ki-ki egyedül vonuljon el a természet­be szemlélődni, illetve megtapasztal­hatták a résztvevők a reggeli torna gyanánt is végzett fohászmozdulatok kifejező erejét éppúgy, mint a szavak és beszélgetések nélküli csendes órák együtt megélt áldásait. A lelkigyakor­latos napok minden estéje úrvacso­rái közösséggel, majd azt követően jó hangulatú beszélgetéssel zárult. (Ez­úton is külön köszönet a ménfőcsa­­naki gyülekezetből érkezett asszo­nyoknak a konyhai ellátásért és a ki­tűnő házias ízekért.) Az együttlétnek - mint imádságos hely - a valamikori kamalduli kolos­tor cellaházai adtak otthont. A lombardiai gyökerű, némaságot fo­gadott, fehér csuhás, fejtetőjüket ko­paszra borotvált, hosszú szakállú ka­malduli szerzetesek 1735-ben érkeztek Majkra, és a bencéseknél is szigorúbb rend szerint éltek. Külön-külön el­mélkedtek cellaházaikban - minden háznak külön kápolnája volt -, imád­ságaikban hordozták a remeteséget támogató főúri családok tagjait, de tu­dományokkal és művészetekkel is fog­lalkoztak. A házakhoz egy-egy, azokkal megegyező méretű kert is tartozott, ahol gyógy- és fűszernövényeket, zöld­ségeket és gyümölcsöket termesztettek. A kamalduli szerzetesek Máj kon létének//. József 1782 januárjában ki­adott rendelete - mellyel feloszlatta a „hasznos tevékenységet" nem foly­tató rendeket - vetett véget, de ko­lostoruk, középen a templomból megmaradt magányos, jellegzetes toronyépülettel, ma is várja az elcsen­desedni, imádkozni vágyókat. ■ S. A. Hangoljunk a reformáció üzenetére! ► Október 31. ez évben hazánkban nemcsak a reformáció, azaz a visszaalakítás 496. emlékünne­pe, hanem a digitális átállás, az analóg televíziós műsorszórás lekapcsolásának határnapja is. E két dátum egybeesése inspirál­ta jegyzetté a következő nyitott kérdéseket, melyekre mindenki­nek válaszolnia kell, ha nem szeretne örökre ingyenes „élő” adás nélkül maradni! Megtörtént-e az átállás, és elkezdő­dött-e a visszaalakítás folyamata „vevőkészülékeinkben” (a választ segítő információkat lásd Péld 1,23; Mk 1,15; Róm 12,2; Gál 4,9)? A 496 éve felkínált 95 „csatorna” közül mértékadó „főadóvá” vált-e életünk­ben e három? 1. Urunk és mesterünk, a Jézus Krisztus ezt mondva: „Térjetek meg.. (Mt 4,17) akarja, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. (1.) 2. Az egyház igazi kincse az Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma. (62.) 3. Intsük a keresztyéneket, hogy fe­jüket, a Krisztust kereszten, halálon és poklon át követni igyekezzenek. (94.) Ne feledjük a határidőt (lásd zKor 6,2), hogy le ne késsünk! Van „közpon­ti” segítség az átállásban: az állandó­an ingyenesen hívható szám (nem titkos kódja Zsolt 50,15). Ha további kérdéseink vannak, válasszuk ki a háromszázas listából a szívünkhöz leg­közelebb eső gyülekezeti „szervizt”, s a finomhangolásban segítenek. A legjobb dekóderkészülék személy­re szólóan közvetíti az élő adást úgy, hogy közben bennünk vesz lakozást (lásd 2 Tím 1,14), így mi is a központi üzenet (lásd Jn 3,16) két lábon járó to­­vábbadóivá válunk, ha engedünk a föl­di adásokat kézben tartó Mester pa­rancsának (lásd Mk 16,15), Csak akkor lesz a vétel tökéletes, Krisztusról nyert képünk tűéles, ha hitünk antennáját a kalózadók helyett ráhangoltuk az igazi, hiteles „Szentírás­­frekvenciára”. De ne várjunk földi éle­tünk „lekapcsolásának napjáig” az in­gyenes átállással, mert akkor örökre nem lesz mit s kit néznünk, ezért már most nézzünkfel (lásd Zsid 12,2)! Végül ne feledjük: a reformáció adása sem fogható tisztán máshol, csak a kegyelem.Isten frekvencián! ■ - GARAI -A hónap igéje „Az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17,21bj Az embereket módfelett érdekli a vi­lág végének kérdése. Többször megjó­solták, készültek rá, de nem követke­zett be. Mégsem azt a következtetést vonták le ebből, hogy kár az időpon­tot számolgatni... Ezeket az embereket a kíváncsiság, a különlegesség vagy a kiválasztottság büszkesége hajtotta. De nem a hit. Jézus népének az életében is ott a várakozás: az Úr visszajön övéiért. így imádkozünk a Miatyánkban is: „Jöj­jön el a te országod...” De mi másképp várunk. Ha nem mint ítélőbírónkkal akarunk találkozni vele, hanem mint kegyelmes Urunkkal, akkor a szí­vünknek kell készen lennie az ő jöve­telére. Ahogy Dávid is belátta bűne­it, és így imádkozott: „Tiszta szívet te­remts bennem, Istenem... Add vissza nekem szabadításod örömét...” (Zsolt 51,12.14; újonnan revideált Károli­­ford.) A Jézus keresztje tövében bűn­bocsánatot nyert és őt szolgáló élet várja készen az ő visszajövetelét. Te is így, készen várod-e őt? Luther nagy kérdése volt, amellyel elindult a reformáció felé: „Hogyan találhatom meg Isten kegyelmét?” Megtett min­dent emberileg, hogy ne kelljen retteg­nie az ítélő Úrként visszatérő Krisztus­tól, de nem csillapult gyötrelme. Csak akkor, amikor csendes kis szobájában a Bibliát olvasva ezekhez a sorokhoz jutott: „Az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1,17), értette meg, hogy kiérde­melni, megszolgálni, megfizetni nem tudja, de ha hittel kéri, megkapja Isten legnagyobb ajándékát: a bűnbocsána­tot és vele az új életet. Amely már tud­ja, hogy ha földi élete véget fog érni, ak­kor bejut Isten örök országába. De Isten országa nemcsak az ezer­éves birodalmat és a végső helyünket, a mennyet jelenti Istennél, hanem azt is, amiről igénk beszél: azt, hogy Is­ten uralma tölti be bensőmet és ve­zeti egész életemet. A farizeusok azt kérdezik Jézustól, hogy mikor jön el Isten országa. Er­re ő így válaszol: „Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa benne­tek van’.’ (Lk 17,20-21) Pál apostol pe­dig így ír: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság békes­ség és Szentlélek által való öröm.” (Róm 14,17) Itt azt látjuk, hogy Isten országa már e földön megvalósul azok életében, akik hisznek Jézusban. Ez azt jelenti, hogy igazság uralko­dik az életem fölött, békesség tölti be szívemet, és az Úrral való közösség öröme járja át gondolataimat. Az ő országa, azaz uralma kiterjed életem­re, és azon keresztül elérkezik a kö­rülöttem élő emberekhez. Hogy ők is beléphessenek ebbe az országba. Talán ritkán hallunk mi az igehir­detéseinkben a világ végéről, Jézus visszajöveteléről, fölkészülésről és készenlétről. Ezután, ha imádkozzuk a Miatyánkban, hogy „jöjjön el a te országod”, akkor gondoljunk Luther­rel a következőkre: „Isten országa el­jön magától, kérésünk nélkül is, mégis azt kérjük ebben az imádság­ban, hogy hozzánk is eljöjjön.” (Lu­ther: Kis káté.) Keresd tehát, testvérem, először Is­ten országát és annak igazságát, és min­den megadatik neked (vö. Mt 5,33). ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ „Ő a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom’.' (íTim 6,15-16) Szentháromság ünnepe után a 23. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristen imádására hívnak. Járjunk elhívásunkhoz méltóan - két világ polgá­raiként. Ez a keresztyének küldetése; s aki e földön nem kezdi el a Szenthá­romság Isten dicsőítését, annak nem lesz mit folytatnia a mennyben. Pedig az írás ezt mondja: „Áron vétettetek meg, dicsőítsétek tehát Istent a ti teste­tekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” (íKor 6,20; LK) „Magasztallak téged, Uram, teljes szívemből, az angyalok színe előtt is csak rólad énekelek.” (GyLK 770,1) „Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 136,3) Egyházát ő mindenkor megtartja. Ne feledjük: két világ polgárai vagyunk! „Ad­játok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené’.’ (Mt 22,21) Pál is emlékeztet: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahon­nan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez ha­sonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.. ’.’ (Fii 3,20-21) Dr. Luther ezt így ér­ti: „Nekünk olyan igazságunk van, amely a hittel Krisztuson csüng a menny­ben. Egyedül reá támaszkodik, s mindig arra törekszik, hogy örökké benne maradhasson. Addig pedig várjuk a mi Üdvözítőnket, aki nekünk az égből örök életet, igazságot és dicsőséget hoz.” Péter erre kér minket is: jövevényként és idegenként úgy éljünk e világban, hogy jótetteinket látva mások is dicsőítsék az Istent. „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért...” Szolgáiként: „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent fél­jétek, a királyt tiszteljétek’.’ (íPt 2,13.17) S a próféta a bálványimádás bűne mi­att szól: a fa és a néma kő adhat-e útmutatást?! „Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne! Az Úr azonban ott van szent temp­lomában. .. a föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével.. ’.’ (Hab 2,19-20.14) Az ellenség támadásai közepette se a saját döntéseikben bízzanak a vezetők, hanem Istenben! „De ha nem hisztek, nem maradtok meg!” (Ézs 7,9) - szól az Úr, és Pál is erről ír: „E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. (...) Azért senki ne dicsekedjék emberekkel... Nem tudjátok, hogy ti Isten templo­ma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (íKor 3,19.21.16) Akik már a Krisz­tuséi, királyuknak vallják őt. Pilátus kérdésében benne volt a válasz: „Te vagy a zsidók királya?”„Te mondod!’ (Lk 23,3) A pogány helytartó nem találta Jé­zust bűnösnek az ellene felhozott vádakban; ő nem vezette félre népét, s nem ellenezte, hogy adót fizessenek a császárnak. Péter így bátorítja az Úr napját váró mennyei polgárokat: „...új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint... A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok... Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,13.15.18) „Áldott Jézus, segíts minket erre, / Jöjj, és vígy át az örök életre...” (EÉ 509,4) ■ Garai András IX0YC

Next

/
Thumbnails
Contents