Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-11-03 / 44. szám

2 ■m 2013. november 3. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 23. VASÁRNAP - MT 17,24-27 A fiák szabadok! Oratio oecumenica [Lelkész:] Irgalmas Istenünk! Nincs ember, aki tisztátalanság nélkül áll­hatna meg előtted. Kérünk téged, ke­gyelmezz nekünk, és éreztesd velünk jóindulatodat, amikor könyörgése­inkkel hozzád fordulunk. [Lektor:] Irgalmazz a benned hí­vőknek! Add, hogy életünket, mely­nek te szabsz határt, a tőled kapott bölcsességgel, szolgáló szeretettel élhessük. Ismered gyengeségeinket, te vezess bennünket a te utadon, hogy megérkezhessünk hozzád, s Fiadért részesülhessünk országod örömében. Jézus Krisztusért ké­rünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Irgalmazz egyházadnak! Add, hogy az utolsó időkig hűséggel őrizze igéd rábízott drága kincsét, és világossággá lehessen a téged kere­sők számára! Jézus Krisztusért ké­rünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Irgalmazz a világ és né­pünk vezetőinek! Ne engedd, hogy a telhetetlenség és a hatalomvágy min­dent tönkretegyen. Te adj tisztánlá­tást számukra, és mutass kiutat jelen­legi nehéz helyzetünkből. A bizalmat­lanságot hadd váltsa fel újra a biza­lom! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Irgalmazz családjaink­nak! Gondviselő szereteted őrködjék a házastársak felett, hogy a másikban és a másik által megtalálhassák az igazi boldogságot. Te oltalmazd gyer­mekeinket minden bajtól és veszede­lemtől, hogy felnőve megtalálhassák helyüket a világban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Irgalmazz a szenvedők­nek és a betegeknek! Éreztesd jósá­gos atyai szeretetedet a haldoklókkal és a gyászolókkal. Végtelen hatalmad diadalmaskodjék minden betegség és gyengeség fölött! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Irgalmas Istenünk! Fiad szolgálata által megmutattad, meny­nyire szeretsz bennünket. Az ő ér­demében bízva tekintünk előre az utolsó időkre is. Kérünk, őrizz meg minket irgalmasan! [Gyülekezet:] Ámen. HIRDETÉSEK Fogadóórámat minden hónap első hétfőjén tartom. Mindenkit szeretettel várok délután három órától öt óráig a Déli Egyházke­rület székházában (1088 Buda­pest, Puskin u. 12.). Radosné Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelője Pesterzsébeti Ificafé Ificafé a város szélén Rejts most el címmel. Koncert és képkiállí­tás Balogh Tibor előadómű­vésszel és Drenyovszky Kingával. Hangulat, Hammond, tea, kávé, ige és beszélgetés november 9- én, szombaton: Budapest XX. kér., Ady E. u. 89., evangélikus nagyterem. EVANGÉLIKUS ÉLET. ÉLED? A Jézus korában szedett templom­adót Mózes törvénye rendelte el (2MÓZ 30,13 kk.). Összege húsz gérá­­ban, vagyis fél sekelben volt megál­lapítva. „A gazdag ne adjon többet és a nincstelen se adjon kevesebbet fél sekelnél, amikor megadjátok az Úr­nak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért” (2MÓZ 30,15) - olvashat­juk a törvény előírását. Mivel váltság­díjról van szó, amelyet kinek-kinek önmagáért kell adnia, a jelképes összegnek egyenlőnek kell lennie, hi­szen Isten előtt minden emberi élet értéke egyenlő. Jézus - Isten Fia, aki Isten háza né­péhez tartozik - még jelképesen sem szorul megváltásra. De nem akarja megbotránkoztatni az adósze­dőket, ezért kifizeti az előírt összeget. Mivel az adószedők Péter által keres­ték meg, az ő adóját is kifizeti. A ki­fogott hal szájában csodálatos módon talált ezüstpénzből épp ennyire telik. A templomadó évről évre arra emlékeztette az Isten ószövetségi népéhez tartozókat, hogy megváltás­ra szorulnak. Hiába alkotják Isten vá­lasztott népét a földön, hiába állhat­nak meg Isten földi házának, a temp­lomnak udvarában, csupán szolgák, akik nem tartoznak Isten háza népé­hez, nem tagjai Isten „családjának”. Mert a „fiák”, Isten „családtagjai” szabadok: nem kell váltságdíjat fizet­niük életükért. A történet a megváltás sajátos as­pektusára irányítja figyelmünket. Amikor Jézus a kereszten életét ad­ta értünk, nemcsak a bűn, a sátán és a halál hatalmából váltott ki bennün­ket, hanem Isten szolgáinak sorából is, és Isten háza népének, Isten „csa­ládjának” tagjává tett, hiszen a szol­gaság lelke helyett a „fiúság” Lelkét ajándékozta nekünk. Az új szövetség népe - mint Isten háza népe és „csa­ládja” - örökre mentes az ószövetsé­gi templomadó és minden más, az is­tentisztelettel kapcsolatos ószövetsé­gi előírás alól. Hiszen ezek az előírá­sok csupán Isten szolgáinak szóltak, és nem Isten „családtagjainak”. „A fiák szabadok” - mondja Jézus, de ez nem azt jelenti, hogy az isten­­tisztelet kérdésében kedvük szerint azt tehetnek, amit csak akarnak. Csupán arról van szó, hogy már nem a ház szolgáira vonatkozó elő­írások érvényesek rájuk, hanem - mint akik a ház Urának családját al­kotják - a család életének rendjébe kell beilleszkedniük. A család életé­ben pedig központi helyet foglal el a közös étkezés. Luthert félreértve ma sokan gondol­­ják egyházunkban, hogy az istentisz­telet adiaforon kérdés: rendje és for­mája közömbös az üdvösség szem­pontjából. Akik így érvelnek, elősze­retettel hivatkoznak arra is, hogy Jé­zus az evangéliumok tanúsága szerint semmilyen rítust, semmilyen szertar­tást sem rendelt követői számára. Ez azonban súlyos félreértés. Hiszen Jé­zus az utolsó vacsorán teste és vére szentségének megalapításakor hatá­rozott parancsot adott: „Ezt csele­­kedjétek az én emlékezetemre!” (íKor 11,24) Ezzel nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy mostantól az én szent vacsorám ünneplése mint az én halá­lom emlékezetének ünneplése legyen a ti istentiszteletetek. „Ezt cselekedjétek!" - vagyis ne mást cselekedjetek, amikor istentisz­teletre gyűltök össze! Az evangélium hirdetése a világ minden népéhez szóló küldetésetek, amelynek teljesí­tése mindennapi kötelességetek: ezt sem cserélhetitek fel tetszésetek sze­rint semmi másra - de amikor mint tanítványi közösségem, mint Istennek a fiúság Leikével megajándékozott háza népe istentiszteletre jöttök össze, akkor valamennyiszer ezt teszitek, házam asztalának vendégeiként része­süljetek az értetek váltságul adott testem és vérem közösségében. Jézusnak az utolsó vacsorán mon­dott szavait nem értelmezhetjük másként, mint az új szövetség népé­nek istentiszteletét meghatározó rendelkezést. Amíg tehát az igehir­detés a misszió eszköze, addig az Úr testében és vérében való közösség (communio) a hívők istentisztelete. A páli levelek és Az apostolok csele­kedeteiről írt könyv tanúsága szerint az 1. század egyházában a misszió és a már megkeresztelkedett hívők szent együttléte így különült el egy­mástól. A hívők istentiszteletén ugyan helyet kapott a zsoltáréneklés, a tanítás és a Szentlélek más ajándé­kaival való szolgálat is, igehirdetés azonban csak a misszió szabadtéri vagy - amíg lehetőség volt rá - zsi­nagógái alkalmain hangzott. Az igehirdetés csak a 4. század el­ső felében lett a gyülekezet istentisz­teletének része, amikor a keresz­ténység már nem volt üldözött val­lás, és az egyházhoz még nem csat­lakozott, a keresztségben még nem részesült érdeklődők előtt többé nem kellett titokban tartani a hívők gyü­lekezetének összejövetelére szolgáló helyet. A misszió és vele az igehirde-A VASÁRNAP IGÉJE tés így került a sokasodó bazilikák és templomok falai közé, és lett először csak az istentisztelet bevezető részé­vé (katekumenek istentisztelete), amelyet a már megkeresztelt hívők is­tentisztelete, az eucharisztia ünnep­lése követett. Míg a keleti egyház liturgiájában formálisan a mai napig is megmaradt a határvonal a katekumenek istentisz­telete és az eucharisztia ünneplése kö­zött, addig a nyugati egyház istentisz­teleti rendtartásában az igehirdetés a mise (az Úr asztalának közösségére utaló mensa szóból ered!) szerves ré­szévé lett, bár a középkorban a prédi­káció gyakran elmaradt, és csak a ki­jelölt igéket olvasták föl. Ez volt a jellemző a 16. század egy­házában is. Luther ilyen körülmények között tartotta szükségesnek az ige­hirdetés rangjának helyreállítását az istentiszteleten belül. Szabállyá tet­te, hogy igehirdetés nélkül nem sza­bad istentiszteletet tartani. A népnek a hit dolgaiban való nagyfokú tájéko­zatlanságát látva tovább is ment, és a hétköznapi istentiszteleteket kife­jezetten igehirdető, illetve tanító is­tentiszteletté tette. Ezt azonban csak átmeneti szükségmegoldásnak szán­ta, abban bízva, hogy a hitben fölne­velkedő új generáció majd minden külső kényszer nélkül, a „fiák” sza­badságával élve, belső igénytől hajt­va fogja újra naponta ünnepelni az Úr vacsoráját, Isten háza népének és „családjának” Krisztus szent testében és vérében való közösségét. De vajon megszületik-e végre ez a Luther ál­tal megálmodott új generáció? ■ Véghelyi Antal CANTATE tásuk van: az ötszólamú (szoprán nél­küli) első kórus az e világban maradók, a háromszólamú (két szopránból és baritonból álló) második kórus pedig a szeráfok és az üdvözült lelkek kara. Ennek megfelelően szövegük is külön­böző. Nyolcadik tónusú intonációval kezdve az első kar mindvégig Simeon próféta szavait énekli (ez a napzáró zsolozsma, a kompletórium canticu­­ma is): „Most bocsátód el, Uram, szol­gádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép sze­me láttára, hogy megjelenjék világos­ságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek” (Lk 2,29-32) Az éteri magasságban járó máso­dik kar vigasztalja a gyászolókat. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bi­zony, ezt mondja a Lélek, mert meg­nyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13; mint ahogy augusztusban írtuk, ezt a verset Johannes Brahms is megze­nésítette a Német rekviem utolsó té­telében.) „Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kín­ja nem éri őket!’ (Bölcs 3,1; Káldi-Neo­­vulgata) A szeráfokkal éneklő, boldog lelkeket jelképező együttes egyre tá­volabbról szólal meg - mintha a ha­lott lelkét az égbe kísérve egyre messzebb kerülnének a földtől. Kívánjuk, hogy a mű figyelmes meg­hallgatása (youtu.be/_Gd1DqDUC2U) adjon belső békét a halottaikra emlé­­kezőknek! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg!” ► November az egyházi év végének időszaka. Ilyenkor - nem csak a ha­lottak napja miatt - talán többet foglalkozunk az emberi élet végső kér­déseivel: élettel, halállal, örök élettel. Ehhez a belső úthoz szeretnénk zenei segítséget nyújtani Heinrich Schütz Musikalische Exequien című művének bemutatásával. Az ismertetés írásához a darab szövegköny­vét és partitúráját, valamint Gyarmati Eszter előadását vettük alapul, amely a Bartók rádió A hét zeneműve sorozatában hangzott el. Ma, amikor az emberi életpálya jelen­tős állomásait kísérő szertartások kö­zül általában csak az esküvőt előzi meg hosszas szervezés, különösnek tűnhet az a körültekintés, amellyel Heinrich Schütz (1585-1672), a kora barokk legjelentősebb evangélikus zeneszer­zője gondoskodott temetése zenéjé­ről: kiválasztotta a szöveget, legked­vesebb tanítványára bízta megzené­sítését, majd gondosan áttanulmá­nyozta az elkészült művet. Mindez azonban akkoriban nem volt szokat­lan: maga Schütz is több temetési kompozíciót írt. Ezek legpompásabb és legismertebb darabja a Musikalische Exequien (op. 7, SWV 279-281) ének­hangokra és basso continuóra, amely Schütz egész életművét tekintve is ki­emelkedő jelentőségű. A háromtételes zenei gyászszertar­tás az 1635-ben elhunyt Posthumus Heinrich von Reufi temetésére ké­szült, aki ugyancsak felkészülten várta élete végét: koporsójának tel­jes felületére a lutheri Bibliából vett igeverseket és korálszövegeket vése­­tett. Az idézetek a földi élet nyomo­rúságával, a halállal, a feltámadással és a túlvilági élet boldogságával kap­csolatosak. A kompozíció nagyszabású első té­telének címe: Koncert német temeté­si mise formájában. A „missa” szó a német lutheránus gyakorlatban a Kyriét és a Glóriát jelenti. A Kyrie tar­talma és szerkezete egyértelműen fel­ismerhető, hiszen a hatszólamú capella (kórus) megszólítja a Szent­­háromság tagjait, mindháromszor azonos könyörgéssel. E három pillér köré rendeződnek a bibliai szövegek. Az első zsoltártónusú gregorián intonáció, majd a férfi szólisták tercett­­je Jób könyvének döntő pontját idézi: „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Ezután a capella énekli a Ky­rie eleison első tagját: „Urunk, Atyais­ten az égben, irgalmazz nekünk!” A következő szakasz két újszövet­ségi igeverset kapcsol össze. „Mert nekem az élet Krisztus, és a megha­­lás nyereség!” (Fii 1,21) - énekli hit­vallásként a két szoprán (ennek alap­ján keletkezett 504. számú énekünk). Majd a tenor folytatja azzal a kijelen­téssel, amely az Agnus Dei szövegé­nek része lett: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29b) A capellától pedig a Kyrie ele­ison második tagját, a Christe eleisont halljuk: „Jézus Krisztus, Isten Fia, ir­galmazz nekünk!” A harmadik szakasz ezt a gondo­latmenetet teljesíti ki. „...mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha megha­lunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14,8) - énekli az alt és a basszus. Itt megfigyelhető a ba­rokk kor komponistáinak törekvése, hogy a zene eszközeivel ábrázolják a szöveg tartalmát, jelentését. Az élet és a halál szembenállását Schütz el­lentétes irányú skálákká fordítja le: a „sterben wir” vagyis a „meghalunk” zenéje lemondóan ereszkedő, míg az életre utaló „darum wir leben” élénk motívuma egyre magasabbra ka­paszkodik. A Kyrie eleison harmadik tagja zárja az első tétel nyitószakaszát: „Szentlélek Isten, irgalmazz nekünk!” A tétel második része bibliai igék és korálstrófák váltakozására épül. Az összeválogatott szövegek hatalmas biblia- és énekismeretről, rendíthe­tetlen hitről tesznek tanúbizonyságot. (Terjedelmi okokból az erről a rész­ről és a mű második tételéről szóló elemzést a jövő héten olvashatják.) Most a kompozíció harmadik té­telét mutatjuk be: az elhunyt rendel­kezésének, illetve a lutheránus teme­tési szertartásnak megfelelően Schütz ebben Simeon hálaénekét zenésí­­tette meg; ezt egyéb bibliai idézetek is kiegészítik. A szerző itt két együttest alkalma­zott, ezek viszonya azonban egészen különleges. Nem egymás tükörképei, kiegészítői, hanem külön szereposz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents