Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-14 / 28. szám
Evangélikus Élet 20x3. július 14. *• 11 elő víz Uram, hallgasd meg imádságomat! A belső szoba Ezt mondja Jézus: Menj be a belső szobádba... (Mt 6,6) Egyre többet hallani arról, hogy testi-lelki egészségünk érdekében szükség van a rohanó világ hangzavarában csendes percekre, amikor szembenézünk önmagunkkal és feladatainkkal. Ezt ajánlják a divatba jött meditációs gyakorlatok is. Amikor azonban Jézus a belső szobáról beszél, mást és többet mond ennél. Kevés, ha csak a magunk lelkének mélyébe látunk, kevés, ha csak a feladatokra koncentrálunk. Ennél többre van szükségünk. A belső szoba az Istennel való találkozás szent és boldogító helye, ahol Atyám szól hozzám, én pedig mindent elmondhatok neki. Uram, ma belső szobám áldásaiért imádkozom. Kérlek... Adósok vagyunk Jézus ezt mondta a farizeusnak, aki meghívta otthonába: „Simon, van valami mondanivalóm neked’.’ Az így szólt: „Mester, mondd!”Erre Jézus ezt mondta: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte’.’ (Lk 7,40-42) Jézus nem olyan, mint Keresztelő János, aki a pusztában dörgedelmes szóval hirdette meg Isten ítéletét. Jézus nem hasonlít a jeruzsálemi papokhoz, akik a templomban végzik az áldozatok bemutatásának szent liturgiáját. Jézus elfogadja a vele nem szimpatizáló farizeusnak a meghívását, mint barát lép be otthonába, és felhasználva ezt az alkalmat nem örök igazságok vagy általános vallásos elvek taglalásába kezd. Személyes mondanivalója van: nemcsak Simonnak, akit nevén szólít, hanem nekünk is. Egyszerű és megrázó az üzenete: mi mindnyájan Isten adósai vagyunk. Mindegy, hogy mennyivel, mert akár kevéssel, akár sokkal tartozunk, fizetésképtelenek vagyunk. Ezért sem érdemes ítélgetni egymást, hogy a magunk javára billentsük a mérleget. Tartozásunk egyetlen megoldása: Isten bocsánata. Uram, ma azért imádkozom, hogy nekem is bocsáss meg. Kérlek... A felületességről Ezt mondja Jézus: Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek... (Mt 6,8) A felületesség sok baj forrása a munka területén és emberi kapcsolatainkban. Sokat szenvedünk miatta. Úgy látszik, nem találjuk meg rá az orvosságot. Szigorú előírások és sms-ek sem oldják meg ezt a problémát. A felületesség hitünket is elbizonytalanítja és tönkreteszi. Hiányzik a mélység dimenziója. A „vallásosság” sokszor csak futó kaland, nem életre szóló elköteleződés. Jézus segít rajtunk. Arra bátorít, hogy elhiggyük: Isten nekünk mennyei Atyánk! Mennyi melegség, a gyermeki státus önfeledt ráhagyatkozása, a szeretet biztonsága van ebben a bensőséges kapcsolatban. Nem személytelen istenség, felfoghatatlan transzcendencia, kiismerhetetlen végzet kiszolgáltatottjai vagyunk, hanem Isten gyermekei, akiket az Atya név szerint ismer, akiknek sorsa nem közömbös számára, aki szemmel tart mindnyájunkat, és javunkat akarja. Atyánk szeretete átfogja egész életünket. Nem felületes, hanem mélyreható, örök kapcsolat ez. Uram, ma megköszönöm, hogy Atyámnak szólíthatlak. Kérlek... A hit modellje Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhivatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. (Zsid 11,8) Ábrahám egész életútja nagyon tanulságos, de a start különösen is fontos. Nem startpisztoly lövésére, nem külső körülmények hatására, nem mások rábeszélésére, nem kedvező csillagállásra, nem egy jobb jövő reményében indul, hanem azért, mert Isten hívta. Elindul, noha nem tudja, hová. Igaz, nem látja a jövőt, de jól látja Istent, akiben megbízhat, aki jó úton vezeti, nem hagyja cserben, és akivel a célt biztosan el fogja érni. A célnál nem dobogós hely, nem dicsőség, nem a bőség kosara várja, hanem a mennyei Atya ajándéka. A technika világában ha egy modellkísérlet sikeres, megvalósítják. A hit területén a feltételek adottak: Isten hív, hogy elinduljunk követésére azon a keskeny úton, amelyen kevesen járnak ugyan, de amely az örök életre vezet. Ábrahám modellje megvalósítható. Uram, ma azért imádkozom, hogy vezess a célig! Kérlek... Messze és közel Dávid imádsága: „Ne légy messze tőlem, Uram, mert közel a nyomorúság!’ (Zsolt 22,12) Fájdalmas tapasztalat, hogy a nyomorúság közel van hozzánk. Kritikus helyzetek, testi-lelki bajok mellett a magunk és mások bűne is sok baj forrása. Nyomorúságunkat csak tetézi, hogy időnk is fogytán van. Sötét árnyékok vetődnek utunkra. Közel a nyomorúság. Betegség idején végzetes, ha nincs kéznél orvos. Életünk válságos pillanataiban végzetes, ha nincs kéznél Isten. Sokszor úgy érezzük, messze van tőlünk. Nem halljuk hangját, szeretetének biztatását. Mintha elérhetetlen távolságban lenne tőlünk. Pedig Isten meghallgatja a nyomorúságban szenvedők imádságát. Jézus azokhoz lépett közel, akik bajban voltak, hogy segítsen rajtuk. Ma is ezt teszi. Ezért ez lehet vallomásunk: Igaz, közel a nyomorúság, de Jézus még közelebb van hozzánk. Uram, köszönöm, hogy nem vagy távol tőlem. Kérlek... Alattomos kísértés Légy hű mindhalálig! (Jel 2,8) A hitünket fenyegető kísértések között az egyik legveszélyesebb, alattomos kísértés a korszellem csábítása: sikert ígér a megalkuvó alkalmazkodóknak. Észrevétlenül mérgezi a lelket, és azt sugallja: lehet Isten nélkül is élni és boldogulni. Sokkal kényelmesebb elfogadni az erkölcsi normák lazulását, a többség gondolkodását, mint az ár ellen úszni. Jézus is szembekerült ezzel a kísértéssel, amikor az ördög magával vitte egy magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és ezek dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem’.’ Jézus győztesen utasította vissza ezt a kísértést is. Győzelmével minket is győzelemre segít, ha bukások-tagadások mélységében vergődünk, hogy így kegyelméből mégis hűségesek maradhassunk hozzá mindvégig. Uram, ma azért imádkozom, hogy védj meg a kísértések támadása idején. Kérlek... A tett halála? Dávid imádsága: „Uram, taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!” (Zsolt 143,10) Dávid azért imádkozik ebben a zsoltárban, hogy megcselekedje, teljesítse Isten akaratát. Hamis az a vád, hogy az imádság a tett halála, hogy passzivitásra ösztönöz, éppen ellenkezőleg: tettre sarkall. Az imádkozó emberek életrajza is ezt bizonyítja. Albert Schweitzer vagy Teréz anya imádkozó ember volt, és aktivitásuk lenyűgöző. Az imádság valójában az a néhány méter, amelyet futva tesz meg a rúdugró, hogy átugorja a lécet. Imádság közben nemcsak az Isten akarata szerint való feladatokat látjuk meg, hanem erőt is kapunk a teljesítésükhöz. Uram, ma az imádság erejét köszönöm. Kérlek... ■ Madocsai Miklós «ah»* «• V»“ * Imádsággal zárult az Európai Egyházak Konferenciája „Ne félj!” - bátorító igék minden napra Hetilapunk július 7-i számában A hónap igéje című rovatában Széli Bulcsú lelkész megemlítette, hogy a „Ne félj!” tartalmú biztatás 365-ször fordul elő a Bibliában. Érdeklődő olvasóink számára közlöm, hogy megtaláltam mindet, sőt eggyel többet, és egyik biogomban naponta olvashatják is e bátorításokat (a bibliai könyvek sorrendjében egész évben) három fordításban (andreas.blog.hu), vagy egyházunk portáljának Blogok rovatában is elérhetik (Evangélikus.hu). Az Úristen bátorít: „Nefélj!”, mert „Én vagyok!” - mondja az örök Vagyok minden időben, sőt az időn túl, mindörökké. Egy tucat igében e két kijelentés együtt fordul elő, így minden hónapra jut belőlük; ezeket bátorításul megosztom lapunk tisztelt olvasóival, mégpedig az egyes hónapokhoz társítva. Az esztendő ó- és újszövetségi vezérigéi lehetnek: Ézs 41,10 és Ap- Csel 18,9-10. Január: íMóz 15,1. Február: íMóz 26,24. Március: íMóz 46,3. Április: Ézs 41,13. Május: Ézs 43,5. Június: Jer 1,8. Július: Jer 30,10. Augusztus: Jer 46,28. Szeptember: Mt 14,27. Október: Mk 6,50. November: Jn 6,20. December: Jel 1,17. Ez az öröknaptár soha el nem évül, és mindenkor újabb és újabb erőforrást jelent az igéket fellapozó christianusok számára. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy evangélikus köszöntésünk kulcsszavai - Úr, Isten, erős vár - is egy tucatszor fordulnak elő a zsoltárokban. Megtalálhatók egész évben honlapomon: http://goo.gl/eOok2.) ■ - Garai -EROS VARVNK AZ t RISTEN: M/nooi i>\i Ez a köszöntés olvasható a Nvkegjfeáa Evangélikus Nagytemplom orgona karzatának a homlokzatán. Reformáció «mepen -.rgyuk do uiforditasű <’) Sipkánkat és oh«sok d a Zteicárok kotjyv* alábbi igehelveinek a let;« szöveget Luther éneke $ egyházunk himnusza, valamint evangélikus köszöntésünk elkísér egész életünkön Biztatásul, erősítésül és vigasztótená olvashatjuk, havi vezéngekmi is ezeket a zsoltár verseket, például így: Hójnap Esés évben Zsolt 46,2. S. 12 Istma mi erősségünk, a Seregek ÚRa vehinl van, Jákob Istene a mi vdionk Januárban Zsolt 18,2.3 S’&aégem az ŰR, az én váram Februárban Zsolt 31,2:3 É'Msm, légy’ erős kősziklám. e>ős váram Márciusban Zsolt 4 Ügy ismerik Isteni. man etős várat Aprifeban Zsák 59,10 istán árén erős vtóam Májusban Zsok 59.14 1* Isten uralkodik, eres iothi vagy Júniusban Zsák 59,18 Erős váram az Isten Júliusban Zsák 61,4 és 91.,2 Te vagy eres bástyám, oltalmán « váram. Istenem Augusztusban Zsolt 62Z1-3 Csak Isten az én kősziklám, és erős ' aram Szeptemberben Zsolt 62.6.7 . Csak isten az én kősziklám, is erős, váram Októberben Zsolt TI.I.3 i ram, légy erős kősziklám, te vagy az én sziklaváram Novemberben Zsolt 94,22 és 62,8 Az L’R a váram, erős sziklám és oltalmam r-v___<__«_ . . « - r!m — : . . r.-t__ 1 HETI ÚTRAVALÓ „Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek’.’ (Ef 2,19) Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben a hit ajándékával az Úristen örök életre hívja háza népét. S az úrvacsorában megerősítésül előízét kínálja a Bárány menyegzőjén beteljesedő, vele s gyermekeivel lévő örök szeretetközösségnek; ezért: „ízleljétek meg, és lássátok, hogy jó az Úr: boldog az az ember, aki benne bízik.” (Zsolt 34,9; LK) Ő az egész föld királya: „Örvendezzetek az Istennek vigasságnak szavával!” (GyLK 708) „Te tudd, Isten tulajdona vagy, édes gyermeke, mert hiszen igéjét kedveled. Mert amikor téged Krisztus szeret, akkor Isten maga szeret. Igéjében mindent megtalálsz, ami akaratát s a te üdvösségedet illeti.” (Luther) Urunk az Atya hűségének tanúja e világban; és ő saját kezűleg vendégelt meg ötezer férfit, családtagjaikkal együtt: „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak’.’ (Jn 6,11) A tizenkét kosár kenyérmaradék ellenére ő nem kenyérkirály, hanem Jézus az élet kenyere; és aki őbenne hisz, annak már most örök élete van (lásd Jn 6,35.48.47). Ezt vallotta s megélte az első gyülekezet, ők „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban”. Isten népének istentiszteleti életét mindenkor e négy alapelv fémjelzi, és missziói szolgálatu(n)k nyomán „az Úr napról napra növelte a gyülekezetei az üdvözülőkkel”. (ApCsel 2,42.47) Ez a megújulás kezdete: vissza a forráshoz! Ezékiás király helyreállította az Isten tiszteletét az Úr házában, és meghirdette a páska ünnepét: „Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. (...) Azután megtartották... a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel... Ünnepi lakomát tartottak, dicsőítve az Urat’.’ (2Krón 30,15.21-22) Az a királyi menyegző, amelyet az Úristen készített egyszülött Fiának, örökké tart - és máig.zeng e hívás: „íme..., minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!” Mert az először meghívottak nem voltak rá méltóak, még mindenki jöhet: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak’.’ (Mt 22,4.14) A Seregek Ura boldog jövendőt ígér választottainak: „... megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek. (...) jót teszek Jeruzsálemmel ésjúda házával. Ne féljetek!” (Zak 8,13.15) A Krisztus testéből és véréből való részesedés kettős közösséget teremt: „Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk!’ (íKor 10,17) Jézus utolsó páskavacsorája úrvacsorával végződött: „... többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában. (...) Ez az én testem, amely tiérettetek adatik... Epohár az új szövetség az én vérem által.. ’.’ (Lk 22,16.19.20) És lesz beteljesedés! „Halleluja, mert uralkodik az Úr... dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya..!’ (Jel 19,6-7) S a trónhoz: „Jő minden tájról, együtt énekel // Halleluja!” (EÉ 454,7) ■ Garai András
