Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-27 / 43. szám
6 •« 2013. október 27. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Négyszáz éve választották Erdély fejedelmévé Bethlen Gábort Egy magyar protestáns prédikátor nyomában A protestánsok pártfogójának, Bocskai István erdélyi fejedelemnek a halála (1606) után II. Ferdinand megválasztásával (1618) úgy látszott, tovább romlik a helyzet hazánkban. A török ugyan fosztogatott, rabolt, de vallási kérdésekben közömbös volt. Ám a Habsburg uralkodók gyakran hatalmi szóval, paranccsal, fenyegetéssel, ígéretekkel és fegyverrel támogatták az egyre jobban megerősödő ellenreformációt. Alvinczi Péter kassai prédikátor magyarázatát kívánta adni Bethlen Gábor katonai beavatkozásának, ezért megrázó erővel igyekezett bemutatni a hitében üldözött protestáns nép sorsát Magyarország panasza című, 1620-ban megjelent röpirátában. Noha a röpirat inkább épített a jövőtől való félelemre, mint hogy tükrözte volna az 1608 utáni valós állapotokat, nagyon hatásos volt mind a kül-, mind a belföld felé, és kiválóan támogatott egy elindított háborút. A fegyverrel kivívott bécsi békét nem tartották meg. Egyre nagyobb méreteket öltött a protestánsok zaklatása és a küzdelem a hazafias érzés ellen - olvashatjuk a szenvedélyes hangú röpiratban. Hazánk függetlenségéért érzett felelőssége és a protestánsüldözés miatt fogott fegyvert a népszerű fejedelem, Bethlen Gábor. Negyvennégy csatában volt győztes hadvezér. Bethlent négyszáz éve, 1613. október 23-án választotta fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés. Több mint jelzésértékű ez az esemény. Komoly következményei voltak. Sokan sokat vártak tőle. Bethlen célja az volt, hogy Erdélyt és a Habsburg-országrészt egységes magyar állammá alakítsa. 1619- ben seregével kijött Erdélyből, és támadásba lendült. A jobbágyfalvak lakói és a városok polgárai örömmel, bizakodással fogadták. További sikerei nyomán Pozsonyban Forgách Zsigmond nádor a várral együtt a Szent Koronát is átadta a fejedelemnek. Az országgyűlés kimondta a két protestáns egyház és a katolikus egyház egyenjogúságát, és a főtemplomot minden nagyobb városban a többségi egyháznak ítélte oda. Ezt a szándékot a gyakorlatban már alig lehetett megvalósítani. Az 1620 nyarán tartott besztercebányai országgyűlés Bethlent királlyá választotta, de ő megelégedett a fejedelmi és kormányzói címmel. A fehérhegyi vereség (1620) hatására Bethlen Gábor rákényszerült a megegyezésre a Habsburgokkal: az 1621. december 31-én Bethlen és II. Ferdinánd által megkötött nikolsburgi béke csak a bécsi békét, ennek 1608. évi becikkelyezését - törvényi szintre való emelését - és az 1618. évi királyi hitlevelet erősítette meg újra, és ezzel biztosította a vallásszabadságot. Bethlen a politikai és vallási sérelmek kiújulása miatt fogott fegyvert. Részt vett a harmincéves háborúban is. Diplomáciája egész Európára kiterjedt. Az ipar és a kereskedelem előmozdítására merkantilista jellegű gazdaságpolitikát kezdeményezett. Erdélybe külföldi iparosokat telepített, a fejedelemség felemelésére, a tudományok és az iskolák fejlesztésére nagy gondot fordított. Törvényben biztosította a tanulás lehetőségét a jobbágyok gyermekei számára. A Bibliát huszonhatszor olvasta végig. Halálos ágyán az utolsó szavai ezek voltak: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” [Hóm 8,31) Élete, munkássága hálaadásra indít, emlékeztet és figyelmeztet a jelenben is. ■ Dr. Barcza Béla Az elmúlt szép, forró nyáron megadatott, hogy életemben először eljussak Vizsolyba, a magyar kultúra egyik bölcsőjéhez. Talán nem túlzás így aposztrofálnom a helyet. Szinte zarándoklat volt számomra a látogatás. Az az igen szép természeti környezettel megáldott út, amely Vizsolyig vitt Kossuth apánk faluján keresztül. Ez az út, ez a táj ha mesélni tudna! - gondolkodtam el, mert bizony annyi meg annyi történelmi esemény és múltbéli személyiség parancsol itt megállást a ma emberének... Igen, szeretett hazánk ezen csücske jelentős örökséggel bír, tiszteletre int. Egykor ősi huszita vidék volt, az európai reformáció fontos előzményeinek sok tanúja fordult meg errefelé, számos prédikátor lába érintette e földet, s többen húdették az igét az itt élő népek között. Mondhatni, méltó utódjukként emelkedett ki innen az első teljes magyar nyelvű Biblia életre keltője, Károlyi Gáspár. Az az alázatos „szőlőmunkás” aki miután négyszázötven esztendeje a török csapáson mélázva papírra vetette - Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul, melyből megérthetni, mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmeknek szerencsétlenségeknek, És micsoda jelenségekből esmerhetjük meg hogy az Istennek ítéleti közel vagyon című - értekezéseit, törve fejét, tördelgetve ujjait, jó pár álmatlan éjszaka után mégiscsak arra az elhatározásra jutott, hogy az 1586. évben belefog élete legnagyobb, legjelentősebb munkájába. Hosszú ideig tartó, lelkiismeretes fordítói munkájával - melyben segítői is akadtak - négyszázhuszonöt esztendővel ezelőtt, 1588 őszére készült el. Sokat fohászkodott vállalkozása közepette, hogy az Isten csak addig éltesse, amíg a Bibliát széles körben közreadja. Imája meghallgatásra talált. Nagylelkű pártfogói - miután Károlyi pontot tett a fordítás végére - megalapították a könyvnyomdát Vizsolyban, hogy abban a gönci prédikátortól és társaitól fordított Bibliát kinyomtassák. Négy prés segítségével Németalföldről érkezett betűkkel lengyel földről származó papírlapokra nyomtattak a mesteremberek. A 2412 oldal terjedelmű s a feltételezések szerint mintegy hét-nyolcszáz darabos példányszámú vizsolyi Bibliának igencsak nagy lett a keletje. Nem hiába, hiszen hosszú-hosszú évszázadokat kellett várni arra, hogy az egyszerű halandók a saját nyelvükön is kezükbe vehessék. Forradalmi ennek a gönci „szent” embernek és nyomdász barátainak a tette. Károlyi ekképpen fogalmazott szándékairól: „Azt mondják pedig, hogy nemcsak akarja Isten, hogy az papok olvassák az Szentírást, és az község azoknak szájokból hallja, hanem azt is akarja, hogy az Ó- és Újtestamentum könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek, és azokat olvassák, hányják-vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok, mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar idvözíteni. (...) Mindenkor intelek, és nem szűnöm meg inteni, hogy nemcsak itt hallgassátok, azmit mondunk, hanem mikor otthon vadtok is, az Szentírást olvassátok...” Amikor e ma is aktuálisan intő sorokat elolvastam, bizony elgondolkodtam. Elgondolkodtam, mert egyes felmérések szerint a Biblia ma is a világ egyik legkelendőbb könyve - ugyanakkor a legkevesebbet forgatott könyvek egyike is. Sokan megvásárolják, odahaza felteszik a polcra, s egyszer sem nyitják ki, vagy csak néhanapján; a napi bibliaolvasást pedig igen kevés vallásos ember gyakorolja. Pedig szerintem Károlyi „beszédes” évszázada s á Károlyi-féle „bibliás” szándék máig ható példa - lehetne. Mert a Biblia a ma könyve is! (Ha nem leginkább az!) Több, korunkra is értelmezhető aktualitása a tanulmányozására sarkallhat mindnyájunkat! Ej, szegény Károlyi, de kellenél te újból közénk... Az öreg gönci prédikátor, azon túl, hogy Bibliájával hozzájárult az egységes magyar nemzeti műveltség alapjainak megteremtéséhez, igazán példás lehet azért is, mert kiváló szervező is volt - gondoljunk csak az életéből ismeretes, vele kapcsolatos zsinatokra, azokon való szerepléseire, szilárdságára. De nemcsak bibliafordítóként, szervezőként és remek szónokként állta meg a helyét ez a kiváló ember, hanem - mondhatni mai szóval - népművelőként is. Buzgó művelőjeként, illetve vezetőjeként közösségének mindenre és mindenkire volt gondja. Többek közt patronálta a fiatalokat, tanácsokkal látta el őket. Kiterjedt ismeretségi körrel, kapcsolatokkal bírt, és ezeket fel is használta. Ékes bizonyítéka ennek például két, külhonba okulni készülő magyar diákot Wittenbergbe, a lutheránus város tanácsához beajánló, máig fennmaradt levele. Gönci gyülekezetének pásztoraként - a tűzvészt követve - óriási erővel, előteremtve minden szükségeset, a templom újjáépítésén és új harang öntetésén is szorgoskodott. Igazán aktív, csupa szív, küldetéses protestáns volt. Sírjára ma sem tudunk virágot helyezni, mert a pontos helye sajnos nem ismeretes. De talán azzal fejezhetjük ki leginkább a tiszteletünket az „istenes vén ember” iránt, ha a Bibliát mind többen és mind gyakrabban kezünkbe vesszük, s nemcsak olvassuk, de meg is értjük, és igazságait „modern Károlyikként” továbbadjuk. Ma is nagy feladat! ■ Kerecsényi Zoltán ízlelgetni a titkot! Részlet az augusztus 10-én hagyományteremtő szándékkal megrendezett „vizsolyi Biblia zarándoklatot” köszöntő írásból A vizsolyi reformátusok hírnevét régtől fogva a vizsolyi Bibliához kötődően határozzák meg Magyarországon. Kevés olyan helyszín van a köztudatban - Károlyi Gáspár munkássága, az első teljes magyar bibliafordítás miatt -, mely ennyi látogatót-zarándokot vonzana ma Magyarországon. Örökség, hírnév, történelmi emlékhely és az Árpád-kori gótika édes egyvelege teremti meg a különleges atmoszférát, e hely szellemét. A vizsolyi templomban, az első magyar nyelvű teljes Szentírás jelenlétében leülni, megpihenni, imádságainkban Isten jelenlétét keresni olyan lelki élmény, amiért sokan vállalják azt a két és fél órás autóutat, mely a fővárostól elválaszt bennünket. De persze nemcsak Budapestről, hanem az ország minden vidékéről érkeznek hozzánk bibliazarándokok. Felekezeti hovatartozástól függetlenül. Katolikusok, reformátusok, lutheránusok, határon inneniek és túliak, hívők és hitetlenek, hazafias érzelmű nemzettestvéreink, iskolások és nyugdíjasok egyaránt. Az emberek érkezésének mind oka van. Okot jelent az épített örökség, a gyönyörű kora gótika világa, a megelevenedő középkor levegője, mely állam- és egyházszervező őseink érdemeiről beszél. Okot ad a reformáció, a vizsolyi Biblia hírneve, a helyé, ahol a magyar nyomdászat kiemelkedő teljesítménye megvalósult, ahol a Szentírás „testet öltött”, és ahol Isten igéje a magyar szívek fohászaira először felelt magyarul. Ez a hely valamit közvetít magyar múltunkból, valami lényegesetesszenciálisat mond el magyarságunkról. A vizsolyi templomkert diófája alá telepedve megpihenni és egy kicsit otthon lenni - minden magyarnak jólesik. ■ Kovács Levente vizsolyi református lelkipásztor Szobrot állítanak Kolozsvárott Bethlen Gábornak. Erdélyben ez lesz a fejedelem első, egész alakos bronz emlékműve. A szobrot Bethlen fejedelemmé választásának négyszázadik évfordulóján, október 23-án leplezik le. Péterfy László, a Székelyföldről származó szobrászművész alkotása Kolozsváron áll majd, az alsóvárosi református templom kertjében. A nagy fejedelem tiszteletére 2013-ban emlékévet hirdetett meg a Bethlen Gábor Alapítvány.
