Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-20 / 42. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. október 20. ► 15 Minden után Ha körbenézünk az interneten, könnyen azt hihetjük, hogy már mindent feltaláltak. Itt van például a Facebook mint a létező legnagyobb közösségi oldal - miért is gondolná bárki, hogy érdemes belefogni egy „új Facebook" fejlesztésébe, amikor szemmel látható, hogy a mostani rendszer a hatalmas tőkéjével és az abból finanszírozott rengeteg fejlesztővel legyőz - hetetlennek tűnik, és csaknem minden társas igényünkre megoldást nyújt? Ha valaki nem szereti, annak ott a Google+, elvégre minden nagyobb piac kétszereplős, elég csak a Coca- Colára és a Pepsire gondolni. Feleslegesnek tűnik tehát bárkinek is azon törnie a fejét, hogy valami újat alkosson az interneten, hiszen ilyen piaci szereplők mellett, amelyek tényleg mindent megtesznek a sikerükért, nemigen lehet labdába rúgni. Ismerjük Charles H. Duettnek, az amerikai szabadalmi hivatal egykori vezetőjének kijelentését: 1899-ben azt mondta, hogy „amit fel lehetett találni, azt már fel is találták” Úgy gondolta, a hivatalát akár be is lehetne zárni. Szerencsére nem így történt, és az esete azóta folyamatosan arra figyelmeztet, hogy óvatosan bánjunk a meggondolatlan kijelentésekkel. Pierre Packet professzor például merő viccnek nevezte Pasteur elméletét a baktériumok létezéséről, mai világunk egyik nagy problémája pedig az, hogy a legtöbb betegséget antibiotikumokkal próbáljuk orvosolni. Vagy például Ferdinand Foch marsall mondta az első világháború vége felé, hogy a repülőgépek érdekes játékszerek, de katonai szempontból nem jelentenek értéket. Darryl F. Zanuck, a 20th Century Fox filmgyár vezetője is felhozható példaként, aki a televíziónak csak hat hónapot jósolt, elvégre Id akarna egy kis fadobozt nézni minden éjjel? Vagyis bőven lesznek olyanok, akik szívesen lebeszélnek, ha valamilyen internetes projektet szeretnénk indítani. Napjainkban teljesen elmosódott a határ a valós és a virtuális világ között. Könnyen nevezünk barátunknak valakit, akivel csak on-line tartjuk a kapcsolatot egy közösségi oldalon keresztül, és veszteségként éljük meg, ha törli magát onnan, ugyanakkor nem fogadjuk el, hogy nem beszélhetünk barátságról, ha a másik fél a törlése előtt még csak nem is gondoskodott arról, hogy a valódi életben felvehessük vele a kapcsolatot. Jól látható, hogy a Wikipédia sikeres oldal marad, hiszen az internetes enciklopédiára van kereslet. Ugyanígy az on-line szakácskönyvek is mindig népszerűek lesznek. És várhatóan azok a webes megoldások is sikert érnek majd el, amelyek a virtuális kapcsolatok kiépítése helyett a valódiak menedzselését teszik lehetővé. Mondjuk egy olyan oldal, amelyen meg lehet osztani a fényképeket, de csak azokkal, akik ténylegesen ott is voltak az adott eseményen. Ahol a közös élmények tovább élnek, nem pedig csak a távoli ismerősöket informáljuk arról, hogy mi is történt velünk. Egy ilyen rendszer összerakása nem túlzottan nagy feladat, de valahogy a világ arrafelé halad, hogy mindenki inkább a „következő Facebookot”akarja felépíteni, nem pedig saját környezetének és közösségeinek a problémáját megoldani. Elisabeth Gilbert, az ízek, imák, szerelmek írónője (képünkön) igen érdekes előadást tartott a TED-en EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence (goo.gl/pyEaQC). Arról beszélt, hogy az egyén túlhangsúlyozása csak a reneszánsz beköszöntével következett be. Az ókorban ugyanis az emberek értelemszerűen maguk felett állóknak tartották az isteneket, magukat pedig csak a felsőbb hatalmak közvetítőinek tekintették. A zsidóság és a kereszténység egyistenhitén túlmenően a görögök és a rómaiak is hittek abban, hogy csodás tetteiket nemcsak maguknak köszönhették, hanem egy felsőbb szellemnek - múzsának -, aki lehetővé tette számukra a jó eredmény elérését. És ugyanígy a kudarc terhe sem egyedül az adott ember vállát nyomta, mert a múzsája a sikertelenségben is társa volt. Ha valaki hús-vér embereket szeretne közösségbe szervezni, ne féljen belevágni, hogy weboldalt készítsen nekik! Egy gyülekezetnek talán még mindig egy rendszeresen karbantartott blog a legjobb megoldás. És felső segítségre biztosan számíthat a vállalkozó szellemű ember. ■ N.B. EVÉL&LEVÉL A reménység Istene Miskolcon Az Evangélikus Életben is hirdetett Reménység koncertet Miskolcon október 2-án rendezték meg a város egyik legújabb épületében, a Művészetek Házában. Az alkalomra közel ötszáz ember fogadta el a miskolci evangélikus gyülekezet meghívását. Célunk az volt, hogy egy háromórás program keretében beszéljünk az Istentől kapható reménységről a zene, a dicsőítés mindenki számára érthető nyelvén. A program elején köszöntöttem a jelenlévőket, majd megfogalmaztam, hogy mit szeretnénk ezen az estén elmondani hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Ebben a városban és a környékén sajnos sok a reményvesztett ember, akiknek Istenre lenne szükségük. Köszöntöttük a jelen levő vendégegyüttest, a Magyar Continental Singerst, és örültünk, hogy elfogadták erre az estére a meghívásunkat. A dicsőítés megkezdése előtt dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere nevében Emődiné Csapó Barbara, a polgármesteri kabinet referense köszöntötte az egybegyűlteket. Ezúton is hálásak vagyunk városunk támogatásáért, azért, hogy segítséget nyújtottak ennek az estének a megszervezéséhez. (...) A Continental Singers közel egyórás szolgálatát az énekek közben egy-egy bizonyságtétel szakította meg, hogy a dicsőítő zenekar tagjai elmondják, hogyan találtak rá életük nehézségei közepette Istenre. A szünet után gyülekezetünk zenekara, az In His Steps (Az ő nyomában) volt a szolgálattevő. Nagy izgalommal álltak a Művészetek Háza színpadára, hiszen a zenekar több tagja csak „mellékesen” zenész, a hétköznapi életben mással foglalkozik. Az alkalom előtti közös elcsendesedésünk és az előttük szolgálókból áradó isteni erő adott bátorítást akkor, amikor a színpadra kellett állni. A színpadon Bodnár Balázs énekes és gitáros mellett a dobok mögött Fortuna László (Tüsi) ült, aki egykor az Edda együttes dobosa volt, kongán Virágh Márk játszott, Nagy Gábor szintetizátoron, Nagy Szabolcs basszusgitáron, Hirmann Bálint szólógitáron játszott, Jánosi Andrea vokalistaként szolgált a színpadon. Az énekszámokat és a hozzájuk kapcsolódó igei gondolatokat a jelenlevők nyitott szívvel hallgatták, és tapsukkal fejezték ki tetszésüket, egyetértésüket. Bodnár Balázs több rövid bizonyságtételében elmondta, hogy ha az evangélikus gimnáziumban Isten nem szólította volna meg őt, akkor ma nem lenne gitár a kezében. De Isten megszólította, és ő a zenélést választotta hivatásának. Ma gitárművészként és tanárként dolgozik. Élete legszebb pontja pedig az, hogy a munkája mellett Istennek énekelhet. Nagy tapsot kért a mi mennyei Atyánknak, aki nélkül egyikünk sem élhetne, a világ sem létezne, és ez az este sem jöhetett volna létre. Amikor az emberek tapsoltak, és a bizonyságtételek hangzottak, érezhető volt Isten jelenléte a teremben. Ezt követte igeszolgálatom Róm 15,13 alapján. A reménység Istenéről szóltam: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjeteka reménységben a Szentlélek ereje által’.’ Lehetőséget adtunk azoknak, akik Jézust az életükbe szerették volna fogadni, vagy megerősíteni a már megtett döntésüket, hogy helyükről felállva ezt egy közös imádságban megtehessék. Az alkalom után pedig személyes beszélgetésre nyílt lehetőségük mindazoknak, akik ezzel élni kívántak. Az alkalom záróéneke után odajött hozzám egy asszony, és a következőket mondta: „Életem legszebb estéje volt. Hónapok, évek óta vergődöm a felvett hiteleim fizetésével. Már úgy éreztem, nem bírom tovább. Ez az este, az elmondott imádság számomra a személyes Isten tapasztalása volt, reményt adott. Úgy érzem, mintha kimosták volna az életemet, lekerültek volna rólam a terhek. Nem is tudom elmondani.” Közben folytak a könnyei. Aztán ugyanezt a zenekar tagjainak is elmondta. Ekkor született meg bennem az írás címe: A reménység Istene Miskolcon. Mert itt volt és itt is marad velünk. Legyen ezért hála és dicsőség a mi Istenünknek! Sándor Frigyes lelkész (Miskolc) Sikeres pályázat a soproni Hunyadiban Iskolánk a TÁMOP 3.1.4-12/2-2012- 0821 pályázaton a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola pályázata az innovatív iskolák című konstrukcióra címmel 86195 044 forintot nyert. A program még ez év márciusában indult. címmel került sor. Ezen a napon változatos programok, vetélkedők gondoskodtak a résztvevők jó hangulatáról, kiállítások, bemutatók színesítették a napot. Megismertük az erre a napra vonatkozó népszokásokat, jövendöléseket, hiedelmeket, baboná-A művészetek napja projekt (Láttatni a láthatatlant) keretében májusban táncházi rendezvényre került sor. Erre az alkalomra szakavatott, minősített néptáncosokat hívtunk él, hogy ők vezessék be iskolánk diákjainak apraját-nagyját a néptánc és -zene birodalmába. Az első egészségnapi projekt keretében pedig tanulóink az egészséges életmód, a korszerű táplálkozás, a lelki egyensúly, a betegségek megelőzése, a környezetvédelem fogalmaival ismerkedhettek. Táplálékpiramist is készítettünk, zöldségszobrászattal, gyümölcs- és vitaminsaláta-készítéssel is foglalkoztunk. Nyári táborunkon (Gyermekláncfű egészségmegőrző és környezetvédő tábor) zömében iskolánk TÉT (természettan és életkultúra tagozat) tagozatos tanulói vettek részt. A tábort a Bakony hegység közepén, Vinye községben rendeztük meg. Kolléganőink változatos programokkal (például cseszneki kirándulás, népihangszer-bemutató, csillagászat, éjszakai túra, kirándulás Zircre és Pannonhalmára, lovaglás, íjászat, kézművesség, számháború stb.) tették felejthetetlenné diákjainknak az ott közösen eltöltött hat napot. A második egészségnap ez év szeptemberében a túrázás szellemében zajlott. Kihasználva lakóhelyünk helyi sajátosságait (Soproni-hegység), évfolyamonként más és más kilátót kerestek fel osztályaink. Az erdőben különböző turistaútvonalakon haladtak, eközben megtanulták a túrázás alapvető szabályait, megismerték az erdő életének és lakóinak titkait és az életközösségek együttélésének fontosságát. A napot vitamindús és zsírszegény ebéddel zártuk. Ez év szeptemberében indult a mindennapos testnevelés részét képező program. Ennek keretében száz tanulónkat négy csoportba osztva foglalkoztatjuk. Ezek az alkalmak forgószínpadszerűen zajlanak, kilenchetenkénti cserével. Egyik csoportunk az uszodába jár, és a vízi sportokkal ismerkedik. A másik csoportnak (szervesen illeszkedve az új NAT követelményrendszeréhez) aerobik jellegű zenés gimnasztikát és gerincjavító tornát tartunk. Két másik csoportunkban vegyes sportfoglalkozásokat tartanak kollégáink: asztalitenisz, tollaslabda, tenisz, labdarúgás, kosárlabda kisjátékokat, illetve egyéb tornatermi és szabadtéri játékokat. A foglalkozások célja a sport szeretetére, az egészséges életmódra nevelés, valamint az, hogy a mozgás épüljön be tanulóink mindennapjaiba. A csatolt képek önmagukért beszélnek, „árulkodjanak” helyettünk a megtartott programokról! ■ Tremmer Bernadett szakmai vezető A projektben beszerzendő anyagok és kis értékű eszközök megvásárlása mellett a programok tényleges indítására április 20-án Szent György-nap kát - népi iparművészek, kézművesek, árusok kínálták portékájukat, és gondoskodtak az igazi vásári hangulat megteremtéséről.
