Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-20 / 42. szám
8 -m 2013. október 20. PANORAMA Evangélikus Élet Szakrális és profán Giuseppe Verdi bicentenáriuma AJÁNDÉK ► A Giuseppe Verdi nevet hallva szinte mindenkinek az opera műfaja jut eszébe, azonban tudjuk-e, hogy az olasz mester orgonistaként kezdte pályafutását? Verdi 1813. október 9-én vagy 10-én született a lombardiai Le Roncoléban. Mivel szülei a közeli Busseto városában kocsmárosként dolgoztak, a fiúcskát is magukkal vitték, és itt kapott rendszeres zenei képzést. Amint az nagy művészekkel gyakorta megesik, megbukott a felvételijén, nem vették fel a milánói konzervatóriumba, így magánúton tanult tovább, s mellette karmesterként működött. Bussetóba való visszatérése után, 1836-ban kinevezték a Filharmóniai Társaság igazgatójává, és átvette az orgonista állást is. Feleségül vette mecénásának lányát. 1838-ban visszaköltözött Milánóba, és ontotta magából az operákat, összesen huszonnyolcat. Előbb két kisgyermeke, majd 1840- ben felesége is meghalt, Verdi összetört. Ekkor elfordult a vígopera műfajától, csak utolsó operájában, a Falstaffban tért vissza hozzá. 1842-ben bemutatott Nabuccójának rabszolgakórusa hatására a megszülető olasz egység, a risorgimento vezéregyéniségévé kiáltották ki (nevének kezdőbetűiből falfeliratot alkottak: Vittorio Emanuele Re d’Italia = Viktor Emánuel, Olaszország királya). Verdi pályája egyre magasabbra ívelt, még akkor is, ha elsőre nem minden műve aratott sikert. Hosszabb szünet után keletkezett két utolsó operája egyedülálló összefoglalása művészetének. 1901. január 27-én halt meg Milánóban. Verdit aligha nevezhetjük szakrális zeneszerzőnek; de ha jobban megnézzük, bibliai-vallási témájú művei csodálatos keretbe foglalják művészetét. A Nabucco a Bibliából merítette témáját; talán maga Verdi is úgy gondolta, hogy a Requiem megírásával teszi le a lantot hatvanegy évesen; végül a két kései opera után írt Quattro pezzi sacrival, a Négy egyházi énekkel - melyet 1898- ban mutattak be - fejezte be a komponálást. Verdi nem habozott összekapcsolni a vallásost a profánnal, szerinte a művészetnek egyetlen célja van: „A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.” Az első áttörő sikert hozó Nabuccóban Verdi - Rossini Mózeséből véve a mintát - bibliai témát is választott: a zsidók élete a babiloni fogság idején, Kr. e. 587-586-ban, II. Nabukodonozor babilóniai király korában. A18. század végén Mozart Koronázási miséjével és Requiemjével elkezdődött egy tendencia, amely a 19. században egyre erősödött: német területeken a templomokból polgári környezetbe, a hangversenytermekbe került a „szent zene” Bár Verdi az olasz zene legfőbb mestereként egyházi műveiben Luigi Cherubini és Gioachino Rossini örökségéhez nyúlt vissza, a német tradíció s egyben általános európai zenei hagyomány az ő szakrális zenéjében is éreztette hatását. 1868-ban meghalt Rossini. Halálának első évfordulójára Verdi az ország tizenkét legelismertebb zeneszerzőjét bízta meg egy rekviem különböző tételeinek megírásával, s a tizenharmadik tételt, a Libera mét ő maga vállalta. Bár mindenki elkészült határidőre, a „Rossini-rekviemet” sosem adták elő. Verdi Libera me tétele azonban a nagy Requiem kiindulópontja lett. 1873 májusában meghalt az író Alessandro Manzoni, aki Verdivel a risorgimento lelkes elkötelezettjeként került kapcsolatba. Az első évfordulón Milánóban a - Hans von Bülow kritikus szavaival élve - „pompás színpaddá alakított” Szent Márk-templomban a szerző vezényletével mutatták be a darabot. A Requiem képiessége, drámája magával ragadó: a háromszor visszatérő Dies irae óriási hirtelenséggel kitörő viharként tör ránk; a Mors stupebit basszusszólónál tátongó szakadék tárul a szemünk elé; a Libera me tételben kézzelfogható a végítélettől való rettegés. Senki sem gondolta volna, hogy a Requiem - s pláne a két utolsó opera - után azok librettistája, Arrigo Boito még egy egyházi műsorozatot is kicsal a mesterből. 1888-ban Adolfo Crescentini kiadott egy „enigmatikus skálát” (szokatlan hangközökből felépített hangsort), hogy kortársai megharmonizálják. Verdi és Boito együttesen láttak neki a feladatnak, s közben ékelődtek. Verdi: „Gondolom, a skála alá lehetne tenni egy szöveget, mondjuk az Ave Mariát. [...] így talán bízhatok benne, hogy halálom után szentté avatnak.” Boito: „Igen sok Ave Mariára lenne szüksége, hogy Őszentsége (a pápa) megbocsássa magának fago (az Otelló gonosz férfi főhőse) Credóját." Verdi: „A főbűnös, akinek e miatt a Credo miatt meg kell bocsátani, ön. A legkevesebb, amit ezért tennie kéne, hogy ír egy négyrészes katolikus eredőt Palestrina stílusában.” És Palestrina művészete tényleg nagy szerepet játszott Verdi újjáéledt egyházi zenéjében. A Laudi alia Vergine Mariát - Dante Paradicsomából néhány vers megzenésítését - pár hónappal az Ave Maria előtt írta, s nagymértékben a 16. századi polifóniát hallhatjuk belőle. Palestrina stílusa ismerhető fel a Stabat Materben, Jacopo da Todi szekvenciájában is. A negyedik darabhoz, a Te Deumhoz Verdi hiába keresett megfelelő zenei előképet, így saját utat választott megírásához. A szerző sosem tekintette egységnek a négy művet, és együttes kiadásukhoz is csak vonakodva járult hozzá, mivel az Ave Mariát csupán mechanikus ujjgyakorlatnak tartotta. A mégis egységes kompozíció az életpálya méltó lezárása. És ugyan Verdit nem avatták szentté, de ez talán hozzájárult lelki üdvéhez. ■ Halász-Táborszky Györgyi Országos evangélizáció a Deák téren !► Folytatás az 1. oldalról Az egyház egyik fontos feladata, a lelkigondozás szempontjából gondolkodott el a kegyelem gyógyító hatásáról Ribár János nyugalmazott esperes. Laczki János orosháza-szentetornyai lelkész azt a kérdést feszegette, hogy meddig tarthat a kegyelem. Hasonlóképp a határmezsgyék kutatásába kezdett Gerőfiné dr. Brebovszky Éva Deák téri lelkész, aki a kegyelem-tői csak egy betűben különböző, de egészen más asszociációs bázissal bíró fegyelem szót hozta vizsgálódásainak körébe. Egészen speciális aspektusból, így a szülés-születés szempontjából értelmezhették a „kegyelem” fogalmát azok, akik a dr. Tolnay Lajos vezette szekciót választották. A szülésznőgyógyász súlyos demográfiai adatokat és nem kevésbé súlyos keresztény orvosi dilemmákat osztott meg hallgatóságával. Nem csak evangélikus szekcióvezetőkkel lehetett találkozni a Deák téri gyülekezeti központ, illetőleg a szomszédos gimnázium helyiségeiben. Saját megtérésének történetét tárta a hallgatóság elé a Vámos Béla felvidéki református lelkipásztorral érkezett Cséfalvay 'famás. A templomban pedig Cseri Kálmán a közönségből érkezett kérdésre - a többi között - a bibliaolvasás öt fázisát magyarázta el. A sok izgalmas eszmecsere után a kegyelem szó mégis a cigány testvérek egyórás éneklése és bizonyságtétele során vált érthetővé, láthatóvá, hallhatóvá. Az „evangélikus ebéd” után Bakay Péter országos cigánymissziós referens vezetésével érkeztek egyházunk missziós pásztorai és pásztoroltjai. Együtt álltak meg az oltártérben. Többen közülük (cigánymissziósok és cigány missziósok) a munka és a tanulás örömeiről és nehézségeiről beszéltek. Óvári Péter Tamásiban szolgáló lelkész humort sem nélkülözve szólt személyes tapasztalatairól. Mint mondta, ő ugyan egyébként nem dohányzik, és kávét sem iszik, ellenben mióta az egyik helyi cigány család rendszeres látogatója lett, cigarettafüstöt szív, és kávézik is. Mert ezt- állította - csak így lehet... Kari Jánosné Csepregi Erzsébetnek gyerekkorába nyúlik vissza a cigánysággal való kapcsolata. Sárszentlőrincen nőtt fel, ahová aztán- lelkészként - visszatért szolgálni. Hasonló visszatérésről számolt be a szarvasi Jónás Jánosné (Kriszti), aki miután megismerte az Urat, leérettségizett, és tanítói végzettséget szerzett, majd visszament az övéi közé egy olyan iskolába, ahol nyolcvan százalék a cigány gyerekek aránya. Most a kormány által indított romastratégiás program egyik koordinátora. Románné Bolha Márta józsefvárosi lelkész arról a most kibontakozó projektről számolt be, amelyet Dani Eszter református cigánymissziós lelkésszel indítottak el. Laczki János lelkész arról biztosította a hallgatóságot, hogy „Isten országában a kutyából is lesz szalonna!” Felszólalt még az éneklés közben roma testvéreit lelkesen átkaroló Czöndör István balatonboglári lelkész is, „szórványos tapasztalatait” ismertetvén Somogyvámosról, továbbá a felkaroltak: a most már nem csak földi értelemben gyümölcstermesztő Oláh Csaba és az épp érettségire készülő Rózsa Sándor Görögszállásról. Hallhattuk még Farkas Norbertét, a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium diákját és Szabó Andrásáét (becenevén Lambada Marit) Sárszentlőrincről. Végül Balogh Tibor roma képzőművész bizonyította be, hogy a kézügyességen túl más talentumokkal is bír: az Angyali üdvözlet című dalt énekelte el, majd mondott is pár valóban szívhez szóló szót. Az országos evangélizációt közös - felekezeti hovatartozástól eltekintő, testvériségre koncentráló - úrvacsoravétel zárta. Előtte az igét dr. Fabiny Tamás püspök hirdette a nap igéjére - „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által” (Ef 2,8) - építkezve. Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője a grátisz szó mai marketinges értelmének szegényességére világított rá: az ingyen szón ma egészen mást értünk, mint amit a kegyelem szava, evangélikus biblikus örökségünk, a grácia jelent. A kegyelem gyermekének érdek, érdem mit sem ér. Ha létezik földhözragadt ember - vélekedett a püspök -, akkor mi, keresztények mondhatjuk: „mennyhezragadt emberek” vagyunk. Az óembert bele kell fojtanunk a keresztség vizébe - radikalizálta mondandóját Fabiny Tamás. Csak így sarjadhat hit, így lehet halálból élet. Ehhez pedig csak Jézus Krisztuson át vezet az út. ■ Kinyik Anita Kegyelem - újjászületés címmel hívogatott izgalmasnak ígérkező szekcióbeszélgetésre Vámos Béla református lelkipásztor és az őt kísérő Cséfalvay Tamás gyülekezeti tag. Nem teológiai előadással, hanem őszinte, egyszerű bizonyságtétellel készültek. Tán még az újjászületés szó sem hangzott el, annyira egyszerű, gyakorlatias volt bizonyságtételük. Az önző, a másik felé megnyílni nem tudó élet ellehetetleníti a szolgálatot, a terméketlen szolgálat, a másikban bajt kereső magatartás pedig agresszívvá tesz. Mint ahogy a sátánista zenébe történő belegabalyodás is, ami ráadásul könnyen a másik gyűlöletéhez, rasszizmushoz vezet, de mindenképpen magából kifordult, Istenhez és emberhez méltatlan, üres, sehova sem vivő, sőt romboló életvitelbe. Az őszinte feltárulkozás, a tiszta, szelíd szó, a gyökeresen megváltozott életekről szóló beszámolók, amelyek határozottan Istenre, kegyelmére, csodálatos munkájára mutattak, megtették hatásukat. A hallgatók bizalommal kérdeztek, mondták el a családjukban jelentkező nehézségeket, és kaphattak bátorító tanácsokat. Jó döntés volt eljönni a mai napra - kezdte bizonyságtételét Vámos Béla. Jó döntés volt mindenki számára elmenni az általa vezetett szekcióba - mondhattam az együttlét végén mindazokkal, akik részesei lehettek Isten szabadító munkájának. ■ Bakay Péter A Deák téri oltár előtt Györfi Mihály és Csen
