Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-13 / 41. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. október 13. » 13 Tisztség, szolgálat - vagy mindkettő? Gondolatok Huszár Pál A presbiteri tisztségről című könyve alapján Levelet hozott a posta. A borítékban a Magyarországi Református Egyház Zsinata világi elnökének, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokának, dr. Huszár Pálnak a könyve rejtőzött. A feladó pedig az Evangélikus Élet szerkesztősége volt. Hetilapunk érdeklődése nem véletlen, hiszen a Magyarországi Evangélikus Egyházban (is) öt-hat éve elkezdődött a presbiteri tisztség és szolgálat újragondolása. Úgy tapasztalom, hogy ez nem egy stratégia részeként történt, hanem több esemény, történés mutat az újragondolás irányába. Egyházunk néhány éve rendezte meg először az evangélikus presbiterek országos találkozóját (EPOT), az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) előadás-sorozatot szervezett a presbiteri tisztségről, és Révfülöpön, az egyház Ordass Lajos Oktatási Központjában harmadik éve folyik presbiterképzés, amelyen több mint kétszáz presbiter vett már részt. Az egyházban a döntéseket nem a vállalati vagy banki szférához hasonlóan, vagyis azonnal vagy rövid időn belül hozzák meg, hanem egy hosszabb gondolkodási, beszélgetési, elemzési, érési folyamat után. Ennek most az elején tartunk, amikor református testvéreinknek a presbitériumról és presbiterekről szóló gondolatait Huszár Pál könyve révén mi is megismerhetjük. Nem túl rózsás helyzet „Hogyan választják ki gyülekezetükben a presbitereket?” - kérdezte a könyv szerzője 2009-ben németországi látogatása során egy ottani gyülekezet világi vezetőjétől. Tömör, egyszavas választ kapott: „Lasszóval.” A könyv elején oldalakon keresztül a presbiteri tisztség mai leértékelődéséről olvashatunk, mely, úgy gondolom, nem csak a németeknél és nem csak a reformátusoknál szomorú valóság. A magyarországi helyzetet a szerző a kommunista irányítás negyven évével magyarázza, amikor is „a hagyományosan keresztyén alapokon nyugvó társadalmi struktúrát céltudatosan lerombolták, szándékosan szétverték” Bár a „létező szocializmusban” valóban volt rombolás, szétverés, szándékosság és tömény egyházellenesség, mégis ez az a magyarázat, amelytől már hidegrázásom van. A szerző is megemlíti, hogy Nyugaton sem jobb a helyzet, pedig ott nem volt ateista diktatúra, mégis a szocializmus - egyébként valós - bűneivel magyarázza az egyházi tisztségek devalválódását, így a presbiteriét is. Ha a skandináv országokban vagy Hollandiában, Németországban, Svájcban, Angliában vizsgáljuk az egyházak, gyülekezetek mai állapotát (tudatosan olyan országokat, régiókat írok, ahol a protestánsok száma meghatározó volt, és ma is az lehetne), azt a következtetést vonhatjuk le, hogy - minden elnyomás ellenére - Isten érthetetlen szeretete és irgalma folytán nálunk abban a bizonyos negyven évben kegyelmi állapot volt. Tudom, e megjegyzésemmel a meghurcoltak, a hátrányt szenvedettek és hozzátartozóik tiltakozását vívom ki, mégis: Magyarországon azokban az évtizedekben olyan mértékű leépülés, egyházelhagyás, teológiai, etikai relativizálódás nem következett be, mint Nyugaton. Ezek a folyamatok már nálunk is elindultak, de most még mindennek az elején tartunk. Egyháztörténeti tanulságok Nem gyakran olvashatunk egyháztörténetet presbiteri szemüvegen keresztül. Ezért is izgalmas Huszár Pál könyve azoknak, akik e tisztség ősegyházi történetéről, majd reformáció kori újraértelmezéséről, a magyarországi reformátusságon belüli szerepéről akarnak többet megtudni. Mindez református részről minden bizonnyal hiánypótló, nálunk, evangélikusoknál pedig még feltárásra vár. Számomra azért is érdekes volt végigkövetni a presbiteri szolgálat tisztséggé való deformálódását, mert evangélikus egyházunkon belül is ugyanezt tapasztalom. Egyházainkban egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a presbiteri szolgálat az ősegyházban elsősorban igehirdetői, missziói, lélekmentői és lelkigondozói volt, most meg azt, hogy ez ma inkább tisztség, és csak másodsorban szolgálat, mégpedig azzal a feladattal - amiként egy evangélikus felügyelő fogalmazott -, hogy a lelkész lelki munkájának külső, azaz műszaki, pénzügyi, jogi feltételeit biztosítsa. A könyvből megtudhatjuk, hogy az első presbitériumot Magyarországon a református egyházban 1617-ben hozták létre Pápán, de csaknem százötven évbe telt, amíg mindenhol elfogadottá vált. Az evangélikusoknál 1610-ben a gömöri evangélikus egyházmegye kezdeményezte a presbitériumok létrehozását. Az unitáriusoknál viszont már 1579-ben döntöttek a kollektív egyház-, gyülekezetvezetés mellett. Tanulságosak az egyházfegyelemről és ebben a presbitérium szerepéről írottak. Hol van már mindez - sóhajtunk -, és nosztalgiával gondolhatunk a „régi szép időkre” Máshol meg is jegyzi a szerző, hogy ma az egyháztagok fegyelmezésének a töredéke sem valósítható meg, mert egy vállrándítással hátat fordítanának gyülekezetnek, egyháznak. Alkalmas vagy alkalmatlan Isten elhívása a gyülekezet nem lelkészi vezetésére, akár testületben is, alapvetően fontos - olvashatjuk a könyvben. E nélkül nem megy. Istentől ehhez ilyen-olyan képessé-HUSZAR PÁl. A presbiteri TISZTSÉGRŐL geket, karizmákat kapunk. Ezt jól látja főgondnok testvérünk is. Tapasztalataim szerint a mai presbiterínséges időkben ezt sokan „takarónak” használják: „Én nem kaptam semmilyen képességet az Istentől a presbiteri munkához” - hallottam nemegyszer. így azután nem is vállalnak ilyen szolgálatot. Éppen ezért hiányolom a könyvből a „kályhát” ahonnan el kell indulnunk. Azt, hogy az Isten szemében mindenki alkalmatlan, de ő az, aki alkalmassá tud tenni. Legtöbbször nem azonnal és nem az induláskor, hanem fokozatosan érleli meg bennem a presbitert, mint ahogy Mózessel, a prófétákkal és az első presbiterekkel, az apostolokkal tette. Ezért tartom a könyvbeli kiválasztás egyes szempontjait is rövidlátóknak. Mert rövidlátó az, aki jogász, műszaki és pénzügyi szakembereket szeretne a presbitériumban látni, nem pedig olyanokat, akik az örömhírt viszik másoknak, gyülekezeten belül és kívül. A nagyon fontos és le nem becsült jogi, műszaki, pénzügyi stb. „üzemeltetését" a gyülekezetnek nem presbiterekre kell bízni, hanem gyülekezeten belüli vagy - ha nincsenek ilyenek - külsős (egyházmegyei, -kerületi) szakemberekre. Presbiteri feladatok Ez az egyik fő fejezete Huszár Pál könyvének. Az egyháztörténeti fejezeten belül is, meg azon túl is a szerző sokszor szalad előre, majd ettől megijed, és kétszer annyit fut vissza. Például szól arról, hogy ha fiatal presbiterek is lennének, „nagyobb hatásfokkal tudnák megszólítani az életkorban hozzájuk közelebb állókat" ami missziós szolgálat. Ugyanakkor a mai presbiter feladatának nem elsődlegesen a lelki munkát tartja. Ha pedig nem a lelki munka a presbiter feladata, akkor előbb-utóbb elsősorban tisztséget tölt be. A szolgálat észrevétlenül tisztségbe „csúszik át”. Persze a tisztség mögött is lehet/van szolgáló szív, de világosan kell látnunk, hogy a sok szűk keresztmetszet közül a legszűkebb az Isten hatalmas dolgairól szóló beszéd, az evangélium vitele agytól agyig, szívtől szívig, lélektől lélekig. Az Isten Szentlelke által alkalmatlanból alkalmassá kimunkált presbitereknek elsősorban a lelkész igehirdetői, missziói, lélekmentői, lelkigondozói hangját és szolgálatát kell megsokszorozniuk. Nem szószékről és nem istentiszteleten, hanem a hét többi százhatvanhét órájában és elsősorban a templomon kívül. Tudom, hogy egyházunkban a presbiteri szolgálatról kialakult vélemény ma jobban hasonlít a református testvéreinknél követettekhez, de véleményem szerint ebben is vissza kell térnünk az ősegyházi gyakorlathoz. Amikor a felekezetek között a Magyarországi Evangélikus Egyházban a legnagyobb a szórványosodás, és egyik évtizedről a másikra váltak - és válnak ma is tucatjával - a települések evangélikus jelenlét nélkülivé, volt anyagyülekezetek és szórványok tömegesen nélkülözik a rendszeres lelkészi szolgálatot, ilyen korban a lelkészi szolgálat megtöbbszörözése a presbiterek szolgálatával elengedhetetlen az evangélikus megújulás és a missziói parancs teljesítése érdekében. Presbiterválasztás és -képzés Hasznos példákat olvashatunk Huszár Pál könyvében a presbiterválasztásról és -képzésről. A választásról szólva nem rejti véka alá a szerző, hogy a „kényszerpresbiterség” nem ritka a református gyülekezetekben, elsősorban a vidéki, kicsi egyházközségekben. Mintha az evangélikus helyzetről olvasnánk. A „lasszóval” fogott, a rábeszélésnek engedő presbiterekről. Sajnos nem derül ki a könyvből, hogy ennek igazi oka nem a csökkenő létszám, hanem a hívő elkötelezettség nagyfokú hiánya a gyülekezetekben. Reformátusoknál és evangélikusoknál egyaránt. A mai ember - szokták mondani - időhiányban szenved. Ezért sem vállalnak szolgálatot oly sokan a gyülekezetben vagy a gyülekezetből kiindulva, annak határain kívül. Ha azonban az időt Isten kezéből kérjük el, akkor megtapasztalhatjuk, hogy - szélsőséges eseteket kivéve - a szolgálat nem megy semminek a rovására. A presbiterképzés tekintetében református testvéreink előrébb tartanak. Korábban kezdték, és áldásait is hamarabb tapasztalták meg. Gyülekezeteink jövője szempontjából nagyon fontos, hogy presbitereink tanuljanak, az egyház képezze őket. Huszár Pál könyve a presbiteri tisztségről hasznos és tanulságos olvasmány. Egy egyházi vezető és a tisztséget évtizedek óta betöltő presbiter tapasztalatai akkor is fontosak, ha a kötetnek nem minden megállapításával, véleményével értünk egyet. Egy viszont tagadhatatlan és megkérdőjelezhetetlen: a szerző egyházszeretete és hűsége, mely hitéből fakad. ■ Garádi Péter Huszár Pál: A presbiteri tisztségről. Kálvin Kiadó, Budapest, 2013. Ára 900 Ft. Déli regionális felügyelői találkozó Mezőberényben ► A Déli Egyházkerületben immár többéves hagyomány, hogy a tavaszi országos felügyelői konferenciát követően az egyházmegyéknek és azok gyülekezeteinek világi tisztségviselői ősszel regionálisan is találkoznak. A Kelet-békési, a Nyugat-békési és a Bács-Kiskun Egyházmegye vezetői október 5-én, szombaton Mezőberény I. kerület gyülekezetének vendégszeretetét élvezhették. Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő az alkalomra dr. Cserháti Péter egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkárt és Buday Barnabás borsod-hevesi esperest, a Magyar Cserkészszövetség országos elnökét hívta vendég előadónak. IMII -’Ili Dr. Cserháti Péter előadása A nap kezdetén Wagner József, a házigazda gyülekezet felügyelője köszöntötte az egybegyűlteket, majd a német ajkú gyülekezet templomában Lázáráé Skorka Katalin helyi lelkész áhítata alapozta meg az egész napos találkozót. A program a gyülekezeti házban folytatódott, ahol a résztvevők először Cserháti Péter helyettes államtitkár Hit és politika című, vetített képes előadását hallgathatták meg. Az evangélikus előadó referátumát jézusi alapokra helyezte, amikor bevezető gondolataiban evangéliumi idézeteket vett kiindulópontként. Buday Barnabás A délelőtt másik előadása az idén százéves Magyar Cserkészszövetségről szólt. Buday HIRDETÉSEK Meghívó Október 17-én, csütörtökön 19 órakor a Kálvin teremben (Budakeszi, Fő u. 159.) Luther és az antiszemitizmus címmel tart előadást Véghelyi Antal evangélikus lelkész, teológiai tanácsadó, a Luther-könyvsorozat szerkesztője és fordítója. Szeretettel várunk minden érdeklődőt. Az előadás ingyenes. Adományokat a budakeszi Protestáns Kör tevékenységének támogatására elfogadunk. Szabadegyetem a Bécsi kapu téren A Bécsi kapu téri evangélikus templom kápolnájában (Budapest I. kér., Táncsics Mihály u. 28.) minden hónap első hétfőjén 19 órai kezdettel szabadegyetemi előadások hangoznak el. A következő alkalom október 14-én lesz (ez alkalommal a második hétfőn). Előadó: Gryllus Dániel Kossuthdíjas zeneszerző, előadóművész, zenész. Téma: Weöres Sándor művészete - Szolga csak egy van, az Isten. Házigazda: dr. Fabiny Tamás püspök. A részvétel ingyenes. A szervezők minden érdeklődőt szívesen látnak. Barnabás országos elnök nem csak a múltról ejtett szót, de lelkesen számolt be a szövetség jelenéről is, többek között a fiatalok számára olykor kihívásokkal és élményekkel teli táborokról és egyéb programokról. Mondanivalóját az említett rendezvényeken készült fotókkal illusztrálta. Ebéd után a résztvevőknek lehetőségük nyílt rövid látogatást tenni a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, illetve a Katicabogár Evangélikus Német Nemzetiségi Óvoda intézményeibe. Az „idegenvezető” szerepét mindkét helyen az intézmények vezetője - dr. Rückné Mező Györgyi, illetve Hoffmann Szilvia - vállalta. A délután második felében az egyházmegyei felügyelők - Dudla Erzsébet, Madarász Géza és dr. Rück András - beszámolóit hallgathatták meg az egybegyűltek, majd együtt vonultak át a szlovák templomba, ahol a Mezőberény II. kerületi felügyelő, Lestyán Ádám köszöntője után a gyülekezet lelkésze, Fejér Sándor úti áldásával ért véget a nap. ■ Boda Zsuzsa
