Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-06 / 40. szám
Evangélikus Élet keresZtutak 2013. október 6. » 5 Élményprédikáció ■ Dr. Szabó Lajos Első látásra kissé provokatívnak tűnő címmel - Élményprédikáció - rendezték meg szeptember 16-18. között a németországi Braunschweigben a 4. nemzetközi Bugenhagen-szimpóziumot. Több mint hatvanan voltunk együtt olyanok, akik valamelyik európai evangélikus teológiai felsőoktatási intézményben az igehirdetés tudományának klasszikus tántárgyát, a homiletikát tanítjuk. A tudományos együttlétet Alexander Deeg lipcsei gyakorlatiteológyan a város evangélikus templomai már évek óta nem kis sikerrel kínálnak rendhagyó, formai megoldásukban a mi korunkhoz „illesztett” alkalmakat keresőknek, érdeklődőknek és a hagyományos gyülekezeti életbe már beépülteknek egyaránt. A város Európa-hírű evangélikus dómjában például már egy évtizede minden délután öt órakor ötperces áhítat hangzik el a mindennapok nyelvén. „Mindennap 5 órakor 5 perc a dómban!” - szimpatikus kis plakátok hirdetik mindenütt ezt a lehetőséget a városban. Nem kis sikerrel, hiszen azokban a napokban is, amikor megEreignis, Erfahrung és Erlebnis, azaz: esemény, tapasztalat és élmény. Vajon mi ma hogyan gondolunk leggyakrabban a prédikációkra? Mit jelentenek ezek a beszédek a gyülekezeti életben? Mint nyilvános beszédeknek milyen a társadalmi kisugárzásuk? Van-e hatásuk, és érvényesül-e az erejük a templom falain kívül is, vagy csak egy védett és zárt hely sajátos kommunikációs formái, amelyeket más körben nem értenek, és nem is gyakorolnak? Az evangélium hirdetésének pedig ma is az a legfontosabb szabálya, hogy minél több embernek és minél több váratlan helyzetben szólaljon meg, hogy gus-professzor vezette, és aktívan közreműködött Martin Nicol erlangeni gyakorlati teológus is, akit Magyarországon többen is nagyon jól ismernek. Megbízható szakmai hátteret jelentett a végig jelen lévő Michael Meyer-Blanck bonni gyakorlati professzor, aki ma az egyik legtöbbet publikáló és leginkább elismert szakember a gyakorlati teológia területén. Már a helyszín kiválasztásának is fontos szerepe volt, hiszen Braunschweigben több éve működik a híres Evangélikus Teológiai Centrum, amelyben továbbképzések sokaságát rendezik meg, és amely kutatásoknak is helyszíne. Wittenberg mellett Braunschweig ad otthont a Németországi Protestáns Egyház (EKD) nagy sikerű, a modern ember megszólítását középpontba állító, kommunikációs és igehirdetési kérdésekkel foglalkozó speciális programjának is. A braunschweigi centrumban teológiai tanárok irányításával folyamatos és magas színvonalú prédikációs továbbképzések várják a lelkészeket, de a laikus igehirdetőket is. Az intézet ars poeticája, hogy egyetlen egyházban sem kerülhet távol egymástól a tudományos szakmai képzés, az ismeretbővítés és a mindennapi gyakorlati gyülekezeti élet. Ennek a közelségnek épp az igehirdetés a legelevenebb példája. De ugyanilyen fontos az is, hogy a prédikáció mind színvonalát, mind tartalmi frissességét tekintve szinkronban legyen a mai társadalom és kultúra aktualitásaival. Nem véletlenül látogatnak ide évente német lelkészek százai, hogy felfrissüljön, megújuljon és színesedjen prédikációs gyakorlatuk. Hiszen az igehirdetés leginkább az a lelkészi munkaterület, ahol a tanulás és a „frissítés” hiánya azonnal látható, hallható, a színvonalesés pedig nehezen elviselhető. Élményt is csak a naprakész és szellemileg komolyan megalapozott prédikáció jelenthet. Élő illusztráció volt a szakmai találkozó résztvevői számára az, aholátogattuk ezeket az öt perceket, legalább hetven-nyolcvan ember ült a templomban. Friss, magas színvonalú meditációt és pár pillanatnyi nyugodt, kedves korálzenét is hallgathattunk, utóbbit is hasonló minőségben. Az öt perc maradt öt perc, az élménye pedig most is bennem van énekkel és igével egyaránt. Elgondolkodtam megint, honnan az a bátorság és ismeret, amellyel itthon sokan - és eléggé könnyelműen - csak a nyugateurópai evangélikus templomok kiürüléséről képesek szólni, de nem veszik észre, mennyi pozitív, sőt mintaszerű újítás és lelki-szellemi frissesség van jelen ott - viszont ezeknek a csírája is alig érezhető nálunk. A braunschweigi centrumban működik népszerű kurzusaival az Atelier Sprache elnevezésű homiletikai műhely is, ahol egyértelműen az a meggyőződés áll a tudományos kutatás középpontjában, hogy korunkban nem lehet a megszokott, belterjes egyházias nyelven prédikálni, hanem meg kell találni a ma élő emberek szóhasználatának megfelelő nyelvet, amely azonnal érthető szavakkal és kifejezésekkel dolgozik. Nem véletlen, hogy a kortárs irodalom és művészet, azon belül a filmművészet, színház külön is az érdeklődés homlokterébe került. Ezzel is aláhúzva azt, hogy az igazi prédikáció mindig életre kell, hogy keljen a szószéken és utána is - ahogyan Luther maga is egyedi és csodálatos eseményként definiálta a prédikációt. Ezt pedig csak frissen és kontextuálisan lehet elérni. Kétség sem fér hozzá, hogy a reformátor beszédei igazi események voltak! Kisugárzással és átütő erővel. A szimpóziumon elhangzott kilenc előadás mindegyike az igehirdetés mai helyzetét és lehetőségét kutatta. Médiaszakértők, irodalomtudósok és pszichológusok mellett mégis többségében teológusok elemezték a mai aktuális igehirdetési és igehirdetői állapotokat. Három, a német nyelvben különösen jól egymás mellé állítható kifejezés elemzése került elő nagyon sokszor: sok ember számára legyen életfordító esélyük az elhangzó szavaknak. Az evangélikus prédikáció a legnagyobb nyilvánosságnak szól minden időben. Nem válhat „konzerv nyelvvé” vagy gondolattá, hanem mindenképpen a mi mai aktuális életkérdéseinket érintő és ezekben „útmutató” jézusi szónak kell lennie! Mindenki számára érthető tartalommal és formával. Magas az elvárás, de nagy a hozzáfűzött ígéret is. Jó lenne ezt a szívünkön hordozni, akár igehirdetők vagyunk, akár igehallgatók. A küldetés és a felelősség is közös. Ennek a konferenciának egy mellékszálaként jelent meg csupán, de feltűnő lett egy gondolat: az igehirdetés szeretete és megbecsülése szorosan összefügg az igehallgatók és igehirdetők kölcsönös megbecsülésével és szeretetével. A Szenüélek ajándéka közösen szól ebben a hármas érintettségben mindegyikünk számára. Mert lehet örülni, és szabad könnyezni, lehet felemelkedni, és lehet leereszkedni egy prédikáció hallgatása vagy elmondása közben. Érzelmek dominálhatnak, és az érzelmek visszafogottabbak is lehetnek, de jelenlétük és hallhatóságuk vagy láthatóságuk nem gyengíti, hanem erősíti a prédikációs atmoszférát templomainkban. Élménnyé azonban az egyértelmű és minőségi teológiai tartalom emeli az igehirdetést, ha jól érthető és a mai kor minden embere számára is érezhető a megszólalás a szószékeken. Élményszegény környezetben nagyon fontos küldetésük van a minden hallgató számára nyújtott, értékes élményt jelentő „nyilvános” igehirdetéseknek! Ne féljünk ettől, hanem örüljünk neki, ha ilyen megszólalások érnek el minket, és legyünk hálásak Istennek ezekért a „speciális ajándékokért” Igehirdetési élményeinket pedig osszuk meg bátran egymással ma is! A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora Ökogyülekezetben tartották a teremtés hetének országos megnyitóját ► Gyógyhatású termálvízzel büszkélkedő fürdőváros impozáns református templomának falai visszhangozták szeptember 29-én a János evangéliumából idézett igét: „Adj innom!” Az evangélium 4. részének 4-7. verse annak a prédikációnak az alapjául szolgált, amelynek üzenete a közeljövő egyik legsúlyosabbnak ígérkező problémáját, az általános vízhiány rémét állította párhuzamba az ugyancsak egyetemes lelki szomjúság csillapításának sokkal, de sokkal jobb esélyével... A három éven át viselhető ökogyülekezet címet tavaly elnyert Hajdúnánási Református Egyházközség temploma volt helyszíne múlt vasárnap a teremtés hete országos nyitó istentiszteletének. A hazánkban öt évvel ezelőtt az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat ajánlására meghonosodott teremtésvédelmi hét eredendően ortodox egyházi kezdeményezés. Keleti keresztény testvéreink szeptember egész hónapját a teremtett világ megőrzésének jegyében „ünnepük” hálát adva Istennek a teremtés ajándékaiért. Mivel az aratás végeztével - a betakarítás időszakában - a kontinens nyugati felén többségi keresztény felekezetekben is ősi hagyomány a Te Deum a megművelésre kapott természet gyümölcseiért, e kérdésben nem volt nehéz közös (hit)elveket kinyilvánítani... Közmegegyezés eredményeként az ökumenikus teremtésvédelmi hét nálunk mindig szeptember utolsó vasárnapjával kezdődik. Tematikáját évről évre az aktív evangélikus részvétellel működő — természetesen szintén ökumenikus - teremtésvédelmi munkacsoport áüítja össze. Idén az éltető víz áll a programok fókuszában, az etióp kincstárnok Fülöphöz intézett szavait választva a gazdag bibükus forrásokból is merítő téma mottójául: „Nézd, itt a víz!” Az országos nyitó istentisztelet igehirdetője a viszonylag közeli Debrecenből érkezett Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkipásztor volt (képünkön), de az egyházunkon belül Ararát néven ismert teremtésvédelmi munkacsoport vezetője, Kodácsy- Simon Eszter lelkész (hittudományi egyetemünk tanársegédje) is jelen volt a rendhagyó liturgiával megtartott ünnepi alkalmon, amelynek végén - a víz témakörében készített - gyermekrajzokból nyílt kiállítás a Hajdúnánás főterén copf stílusban pompázó református templomban. ■ T. Pintér Károly felvétele Ózdi teremtésünnep A szombat délelőtti rendhagyó istentiszteleten közösen osztott úrvacsorát Tóth Melinda és dr. Széchey Béla Az egyházak első európai ökumenikus konferenciájától hosszú út vezetett a teremtés egyházi ünnepkörének meghirdetéséig. A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének székhelyétől, Budapesttől az autóbuszút is csaknem három órán át tart Ózdig. A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend szolgatársai esperesi, sőt püspöki támogatással jutottak el a hajdan neves ipari városba és annak ma is hűséges evangéükus gyülekezetébe, hogy szeptember 28-án istentisztelettel ünnepeljék a teremtés hetének kezdetét. Tóth Melinda lelkésznő már az evangélikus egyház Üllői úti központjában tartott teremtési ünnepen megismerte a teremtési mű leírását is adó liturgikus szöveget, az ünnepi istentisztelet vendég igehirdetőjeként pedig Széchey Béla címzetes egyetemi tanár, lelkész közvetítette az örömhírt: a megváltó és „teremtés-végrehajtó” Krisztushoz térés lehetőségét. A közös ebéd után a rend spirituálisa, Biczó Dénes adott tájékoztatást a környezeti ügyekért felelős államtitkár által szervezett konzultációkon elhangzottakról. Ennek során dr. Illés Zoltán késznek mutatkozott tanulmányozni a rendnek a teremtésgondozás gazdagítására tett ajánlásait is. ■ Jáki András Dániel felvétele
