Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-06 / 40. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET t * ' I ; 2013. október 6. !► 3 Optimizmust sugározva megszólalni Regionális felügyelői konferencia Pakson ► A Déli Egyházkerület két egyházmegyéjének, a pestinek és a tolna- Baranyainak a gyülekezeti felügyelői gyűltek össze Pakson a szeptember 28-i szép, napsütéses szombaton, hogy megtartsák immár hagyományosnak mondható felügyelői összejövetelüket. A szüretre való idő ellenére szép számban jöttek el a gyülekezetek világi vezetői, hogy az egymással való jóízű beszélgetések mellett meghallgassanak egy megindító és elgondolkodtató nyitóáhítatot, két nagyszerű előadást, és tájékoztatást kapjanak - a két egyházmegyei felügyelőtől - a pesti és tolna-baranyai evangélikus gyülekezeteket érintő történésekről, népmozgalmi adatokról. A helyi kántor, Koch Boglárka lendületes orgonajátékával kísért kezdőéneket követő áhítatában Szabó Vilmos Béla, Tolna-Baranya esperese - a paksi gyülekezet lelkésze - tMóz 50,15-21. verse alapján mondta el gondolatait a megbocsátásról és az ezzel szoros kapcsolatban lévő türelemről. Bármilyen nehéz is, próbáljuk meg a bennünket érő jó-rossz eseményeket Isten szemszögéből nézni, mert ő az, aki képes jóra fordítani a rosszat. Ahol Isten megbékélést akar, ott az ember ne szítson békétlenséget! - hívta fel a figyelmet az igehirdető. Az áhítatban elhangzott „Csak egy jó szót mindennap!” kérés sokunknak juttatta eszébe az ezzel szívbemarkolóan egybevágó „egy csepp emberség” történeteket... A konferencián elnöklő és moderáló kerületi felügyelő, Radosné Lengyel Anna két igazán érdekes témában hívott meg előadókat. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a hit és a társadalom kapcsolatáról, a hit és a közélet kérdéseiről beszélt. Az egykori pedagógus megemlékezett a hitük és egyházuk védelme miatt üldözött - többek között evangélikus - főpapokról, és hangsúlyozta, hogy csak a szolgáló közösség tud fennmaradni. Lezsák Sándor szeretettel emlékezett műfordítással is foglalkozó volt tanárára, aki egy irodalomórán - a Himnusz kapcsán - megkérdezte diákjaitól, hogy tudják-e kívülről Kölcsey versét. Amikor a diákok kórusban mondták, hogy kívülről tudják a költeményt, a tanár csendesen megkérdezte: „És belülről?” E kérdést követően nemcsak az egykori osztályteremben, hanem a szóban forgó felügyelői konferencia első részének helyet adó templomban is megsűrűsödött a csönd... Talán a bevezető áhítat inspirálta az előadót, mert többször szóba hozta a „politikai ökumené” kifejezést. Rámutatott a közéletből való kivonulás veszélyére: arra, ha a döntéseket olyanokra hagyjuk, akikre nem lenne szabad hagyatkozni. Politikusi vénája is megmutatkozott a rendszerváltást megalapozó „sátras” előadónak, amikor megjegyezte, hogy „ma Magyarországon nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van” Egy igen érdekes információt is megtudhattak a felügyelők: Norvégiában az alkotmány tartalmazza azt, hogy a király csak evangélikus lehet! Előadását - melyhez kapcsolódóan a résztvevők kérdéseket is feltehettek - azzal a gondolattal zárta Lezsák Sándor, hogy ma, ebben a válságokkal sújtott világban a hittel bíróknak kell erőt, optimizmust sugárzóan megszólalniuk. A két egyházmegyei felügyelő, Krizsán Zoltán (Pesti Egyházmegye) és Andorka Árpád (Tolna-Baranya) tájékoztató előadásában képet adott a gyülekezetek életéről és az érdekesebb népmozgalmi adatokról. (Nem keveseket lepett meg, hogy van olyan gyülekezet, amelynek egy-egy vasárnapi istentisztelete akár két óra hosszan is eltart!) Egy valódi paksi halászlé elfogyasztása után igazán „vagány” előadótól hallhattak érdekfeszítő előadást a jelenlévők egy fiatalos ügyről: a cserkészetről. A felügyelők között voltak páran, akik - egykori cserkészként - belülről is ismerték ezt az 1906-ban Angliában elindított, vallásos (de nem csak keresztény/keresztyén) mozgalmat. A Magyar Cserkészszövetség országos elnöke, Buday Barnabás evangélikus lelkész (a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese) cserkésztiszti egyenruhában osztott meg érdekes információkat a hallgatósággal a cserkészet múltjáról és jelenéről. Ma Magyarországon mintegy nyolc-tízezer cserkész tevékenykedik, akik az önkéntesség, a politikamentesség és a vallásosság (elvárás az aktív istenkapcsolat) talaján „cserkelik” magukat egészséges tevékenységekkel (túrázással, kerékpározással, vitorlázással, barlangászattal stb.) egészséges, teljes emberré. Az országos elnök a televízió számára készített félperces, a cserkészetet reklámozó videoklipet is bemutató előadása végén felhívta a figyelmet arra, hogy gyülekezeteink jobban kihasználhatnák a cserkészet nyújtotta missziói lehetőségeket. A konferencia Szabó Vilmos Béla esperes úti áldása után azzal zárult, hogy a jelenlévők egyöntetűen kinyilvánították: jövőre is rendezzék meg az összejövetelt. A következő vendéglátó a cinkotai evangélikus gyülekezet lesz. ■ Pálmai István paksi felügyelő Az öttalentumos szolga Albert Schweitzer-emlékünnep Hatvanban ► A hatvani kórház névadója, Albert Schweitzer evangélikus lelkész, orgonaművész, orvos az afrikai őserdő peremén, Lamberénében száz évvel ezelőtt alapította kórházát. A hatvani evangélikusok ennek apropóján szeptember 29-én, vasárnap délután várták az érdeklődőket, hogy együtt emlékezzenek meg „Isten öttalentumos szolgájáról” ahogyan Mekis Ádám Észak-Pest megyei esperes nevezte igehirdetésében Schweitzer doktort. Az ünnepi alkalmon dr. Cserháti Péter egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár tartott előadást. „A csordulásig megtelt” templomban Fatalin Helga házigazda lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Cserháti Péternek. A helyettes államtitkár személyes hitvallással kiegészített referátumában nemcsak az afrikai kórházalapító alakját idézte fel az életrajzi adatok alapján, de néhány pontban elemezte Albert Schweitzer mai hatását is. Az ünnepség középső részében a hallgatóság Albert Schweitzerre mint Bach-kutató és orgonaépítő zenészre emlékezett. Laukó Levente, a fóti gyülekezet kántora saját építésű orgonáján szólaltatta meg a Schweitzer számára is példaképül szolgáló, az ötödik evangélistaként emlegetett J. S. Bach két darabját. Mindezt jól kiegészítette a Domokos Éva karnagy vezette fóti gyülekezet kórusának szolgálata. Az Északi Egyházkerület nevében dr. Fábri György kerületi felügyelő köszöntötte az emlékező gyülekezetét. Felszólalásában a német tudós filozófusi oldalát emelte ki, majd feltette provokáló kérdését: vajon evangélikusként mi merünk-e olyan bátran szót emelni a társadalmi igazságtalanságok ellen, mint tette azt a néhai Nobel-békedíjas professzor? A közel kétórás templomi ünnepség - amelyet megtisztelt jelenlétével dr. Stankovics Éva, a hatvani kórház és rendelőintézet főigazgató asszonya is - Mekis Ádám igehirdetésével ért véget. Az esperes Jézus talentumokról szóló példázatának verseit vette alapigéül: „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot (...) Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt’.’ (Mt 25,14—15a.16) Albert Schweitzer ilyen öttalentumos szolga volt - mutatott rá Mekis Ádám. Az ő öt jelképes talentumán a filozófia, a teológia, a zenetudomány és orgonaművészet, valamint az orvostudomány és az árvaházi hálózat kialakításának a felirata szerepelt. Mind az öt rábízott talentumával jól bánt az Úr százharmincnyolc éve született szolgája. így nem lehet véletlen, hogy annak a Gabon nevű országnak, amelynek területén 1913-ban felépítette kórházát, lakossága ma nyolcvan százalékban keresztény - emelte ki az igehirdető. Az ünnepség záróakkordjaként a vendégek a kicsiny hatvani gyülekezet bőséges vendégszeretetét terített asztalok mellett élvezhették. ■ Boda Zsuzsa Fatalin Helga köszönti dr. Cserháti Pétert (papi padban) és a gyülekezetei Beszédes nyomok ÉGTÁJOLÓ A nyomok mindig információkat hordoznak. Úgy is mondhatnánk, hogy beszélnek. Persze hogy kinek, mit és mennyit mondanak el, az nagyon sok mindentől függ. A hold laza talaja érintetlenül őrzi a holdutazó űrhajósok lábnyomát, mert légtér híján nincs szél, amely befújná, csapadék híján nincs eső, amely elmosná. Furcsa belegondolni, hogy évszázadok, évezredek múlva is megtekinthető lesz, hacsak egy égből érkező meteor nem hullik éppen rá. A földön jóval hamarabb eltűnnek a nyomok. A bűncselekmények felderítésénél a nyomozók ezért igyekeznek sietve szóra bírni őket, úgy mondják, „forró nyomon” indulnak, amíg a nyomok ki nem hűlnek, vagyis amíg a nyomok szava el nem halkul. Nemcsak a hóban sikló síelő nyoma tűnik el a melegtől, hanem szinte minden, amit az ember maga mögött hagy. A csernobilratomkatasztrófa után az erőmű kiszolgálására épített, majd a balesetet követően ott hagyott betonrengetegre, az elhagyott városra a természet máris rátette a kezét. Az egykor forgalmas utakat felverte a gaz, a házak omlanak, a résekből fák nőnek. Egy idő után a város teljesen eltűnik majd. Persze nem kell feltétlenül atomkatasztrófa ahhoz, hogy az enyészet munkához lásson. Hazánkban is vannak elnéptelenedett települések, sajnos vannak gazdátlanná vált, magukra és az enyészetre hagyott templomok, köztük evangélikusok is. Ez utóbbiak omladozó falai hallották még a valamikor oda járó gyülekezet énekét, evangélikus himnuszunkat, az Erős vár a mi Istenünket. A nyomok beszélnek. Néha örömteli, máskor szomorú történésekről. Beszélnek közösségek és emberek sorsáról, értékrendjéről, hűségéről vagy éppen a bűneiről. Ma, október 6-án a szabadságra áhítozó eleinkre, a szabadságért tenni akarókra és a szabadságért életüket is adókra emlékezünk. Olyan hősökre, akiket elítéltek, de akik számunkra irányadó példaképek. Az elmúlt hetekben sokat forgattam öreg anyakönyveket, több száz éves levéltári iratokat. Lehet, hogy az öregedésem jele, de egyre jobban érdekelnek az előttünk jártak emlékei és az általuk hagyott nyomok beszéde. A kutatás tele van izgalommal, várt és nem várt információkkal. A korábban nem vagy alig ismert ősök előkerülése, a velük kapcsolatos információk rendkívül érdekesek. Ám van olyan is, amikor a hiányok beszélnek. A győri evangélikus anyakönyvekben például több mint három évtizednyi hallgatás beszél eleink életének egy nehéz időszakáról. A18. század második felében Mária Terézia betiltatta a városban az evangélikus hit gyakorlását. Ezen időszaknak evangélikus vonatkozású adatait vagy távoli artikuláris helyek evangélikus gyülekezeteiben, vagy közelebbi katolikus anyakönyvekben lehet fellelni. A katolikus anyakönyvekben itt-ott vannak olyan utalások, apró megjegyzések, amelyek evangélikus eleinket eretnekként, vallásukat „secta Lutheri”-ként említik. Az ökumené korszakából visszatekintve nem lehetünk eléggé hálásak Istennek azért, hogy eleink azokban az időkben, amikor hátrányos megkülönböztetésben, akadályoztatásban és megbélyegzésben kényszerültek élni, hűségesen kitartottak evangéliumi hitük mellett. És nem lehetünk eléggé hálásak azért sem, hogy mára nagyot változott a világ. Hogy a több évszázados ellenséges viszony után ma már egymást valamivel jobban megértve, testvérekként élhetünk egymás mellett. Az iratok sokat elmondanak a tollat forgatókról is. Én nem vagyok grafológus, de azt amatőrként én is látom, hogy egy írást reszketeg kezek formáltak, ami, gondolom, a szerző betegségét, a Parkinson-kórt jelzi. Egy régen élt lelkész a számjegyeket összevissza keverte. Valószínűleg diszgráfiás lehetett. Sok mindenről árulkodnak a moralizáló bejegyzések éppúgy, mint az, hogy egyáltalán mit tartottak fontosnak feljegyezni. A nyomok keresése és faggatása valószínűleg teremtésbeli program bennünk. Isten nyomát is szeretnénk meglelni, annak üzenetét is szeretnénk meghallani, megérteni. Mégsem mindig sikerül. Talán nem arra figyelünk, amire kellene, talán mást várunk, másra fókuszál a figyelmünk. Nagyon szeretem azt a bibliai szakaszt, amelyben Isten megmutatja magát az elkeseredett Illésnek a Hóreb hegyén. „És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott’.’ (íKir 19,11-13) Nyomokat kereső igyekezetünkben a jelzett ige arra tanít, hogy a nyomok sokféleképpen beszélnek. A gigantikus erők mozgása, a természet erőinek pusztító hatalma, az elemek rombolása meg tud bennünket rendíteni, félelmet is tud bennünk kelteni. Ugyanakkor a szeretet melegségére vágyó, megértésre szomjazó t lelkűnkhöz a hatalmas Isten nem az erő és hatalom nyelvén, hanem halk és szelíd hangon szól. A nyomkeresésben a földi történelem forró pontjához ér el az, aki a kereszt nyomát megleli. Mert Isten halk és szelíd hangja ott hallható a legtisztábban. Amikor vele szemben erőt alkalmaz az érteden ember, ő még ott is, a Golgotán is, halk és szelíd szóval válaszol. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek’.’ (Lk 23,34) Ez a lelkűiét, ez a szeretet a mi reményünk! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
