Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-14 / 28. szám
4 •« 2013- július 14. FÓKUSZ Evangélikus Élet EURÓPAI EGYHÁZAK Megújul az Európai Egyházak Konferenciája ► Folytatás az 1. oldalról Július 8-án, a tanácskozás zárónapján megválasztották a húsztagú központi bizottságot, amely az eddigi negyventagú vezetőtestületet felváltva hatékonyabban kívánja irányítani a szervezet munkáját. Takarékosabb és átláthatóbb lesz tehát a megújult konferencia, amely szorosabb ökumenikus egységet sürget. A testület Brüsszelben és egész Európában jobban hallható keresztény állásfoglalásokkal kíván jelentkezni, szembenézve a kontinensünkön egyre mélyülő társadalmi válsággal és a növekvő szekularizációval. A hidegháború idején, 1959-ben létrehozott keresztény tömörülés többször módosította alapokmányát. Napjainkban újra azzal szembesült, hogy más feltételek között kell életképességét bizonyítania. Ma már nem az éles nemzetközi politikai szembenállás határozza meg Európa életét, hanem a tömeges bevándorlás, a szűkülő anyagi források, az elszegényedés és az egyre növekvő munkanélküliség, amely főként a fiatalokat érinti. A delegátusok megszavazták a konferencia jövőjét meghatározó dokumentumot, a politikai referenciajelentést, valamint a pénzügyi jelentést. A budapesti közgyűlésen a keresztény tagegyházak közös üzenetben fordultak az európai döntéshozókhoz és a közvéleményhez, sürgetve az erőteljes fellépést a társadalmi válságjelenségekkel szemben. A közgyűlést lezáró istentiszteleten elhangzott prédikációjában Martin Schindehütte német evangélikus püspök így értékelte a konferencia budapesti munkáját: „Most visszatekinthetünk az Európai Egyházak Konferenciájának jövőjéről folytatott viták hosszú sorozatára. A közgyűlésen megvalósult sok elvárásunk - és sok más elvárás nem teljesült. Úgy térünk vissza saját egyházainkhoz, hogy nyitott marad a kérdés, amelyet saját magunknak is fel kell tennünk: mire jutottunk, mi lesz a hozadéka vitáinknak s határozatainknak? (...) A kérdés legfontosabb egyházi feladatunkra emlékeztet minket: missziónkra az alapvetően megváltozó Európában. Feladatainkat azonban nem mi magunk szabjuk meg. Akkor válnak világossá számunkra, amikor meghalljuk Isten szavát, amikor elhív minket. Mi most együtt ünnepeljük ezt az elhívást. M EvÉlet-infó A közgyűlés krónikája Ökumenikus istentisztelet a Duna-parti templomban Gyönyörű napsütés várta a CEC- közgyűlés több száz résztvevőjét az ökumenikus nyitó istentisztelet napján. A helyszín a Pozsonyi úti református templom volt. A küldöttek a templom Duna-parti mellvédjéről már az első nap rácsodálkozhattak a budai panorámára és a Margit-szigetre. Az 1940-ben felszentelt impozáns épület valóban méltó helyszín volt. A protestánsokat, ortodoxokat, anglikánokat és ókeresztényeket tömörítő szervezet küldöttei teljesen megtöltötték az óriási teret. A vezetők padsorában foglalt helyet dr. Kövér László, a parlament elnöke. Gáncs Péter igehirdetése Színpompás menetben vonultak be a templomba a szolgálattevők, köztük Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Elöl haladtak a fiatalok, akik a keresztség megújítását jelképezve kis edényben vizet adtak a szélen ülőknek. Ők keresztet rajzoltak szomszédjuk kezére, akik aztán sorban továbbadták a vizet. Én egy fiatal afroangliai házaspár mellett kaptam helyet, gyönyörű kisgyermekeik is velük ültek a padban. Gyakran irányult rájuk a kamera, minthogy a Duna World televíziócsatorna egyenes adásban közvetítette a szertartást. Az énekeket úgy válogatták össze, hogy minden egyház magára ismerhessen a zenében: volt korái, régi lutheránus és anglikán ének, valamint ortodox himnusz. Tisztán szólt és messze hallatszott a kórus, amelyhez bátran csatlakozott a gyülekezet. Pap Kinga Marjatta, egyházunk országos irodája ökumenikus külügyi osztályának referense volt az egyik szólóénekes; ő képzett kántor, s részt vett a konferencia egyházzenei anyagának összeállításában is. Több mint egy évig tartott ez a munka. Válságos pillanatok A tanácskozást részint a RaM Colosseum, részint egy közeli szálloda termeiben tartották. Nagy volt a sürgés-forgás, a pultoknál fiatalok irányították a delegátusokat a különböző helyszínekre, csengővel figyelmeztettek arra, hogy kezdődik a munka. A konferencia anyagait nagy gonddal vitatták meg a küldöttek, sokszor heves vita után jutottak közös nevezőre. A plenáris üléseket a sajtó is figyelemmel kísérhette, de a kényesebb témákat zárt ülésen tárgyalták. Voltak válságos pillanatok is, főként amikor a vezetőtestület megoszlásáról volt szó. Az ortodoxok ragaszkodtak ahhoz, hogy huszonöt százalékos részvételt kapjanak, még az is felmerült, hogy kilépnek a konferencia szervezetéből. A helyzet rendeződött, végül a húszfős központi bizottságban harmincszázalékos a képviseletük. A tanácskozásról hiányoztak az orosz és a bolgár ortodoxok. A távolmaradás oka nyilvánvalóan az lehetett, hogy az észtek létrehozták saját egyházukat, s felvételt nyertek a konferencia szervezetébe. Nem mindig kaptak szót a küldöttek. Volt egy kirívó eset is: épp a magyar delegátust tolta félre egy másik küldött. Volt, aki erőszakosabban próbálkozott, s végül elmondhatta felszólalását. Áramvonalas szervezet A konferenciát a takarékosság gondolata hatotta át, nem véletlenül, hiszen több tagegyház nem tudja az elvárt mértékben fizetni a tagdíjat. A szervezet pénzügyileg főként a skandináv és a német befizetésekre támaszkodik, s a takarékosság szükségessége napról napra hangsúlyt kapott. A vezetőtestület létszámát éppen ezért megfelezték, ami nemcsak olcsóbbá, hanem a remények szerint ádáthatóbbá is teszi a munkát. A húszfős új központi bizottság összetétele az arányosság szempontjából kérdéses lehet. Például a brit tagegyházak négy helyet kaptak - Anglia, Wales és Skócia is képviselethez jutott -, s a konferencia elnöke is angol, Cristopher Hill püspök. Rögtön megválasztása után gratulálhattam neki, sőt feltehettem az eszembe ötlő első kérdést: ki képviseli majd a bizottságban a magyarországi és a határon túli magyar egyházakat? Úgy válaszolt, hogy minden tagegyházra gondot fordítanak, ez kötelességük. Közép-Európából két ortodox, egy huszita és egy lutheránus delegátus tagja a központi bizottságnak. Ez utóbbi KB-tagot Adriana Floreának hívják, a romániai német evangélikusokat képviseli. Messze hangzó üzenetek Megtisztelte jelenlétével a konferenciát Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Beszédében kitért arra is, hogy az 1989-es változások idején támadt remények néha illuzórikusak voltak, de az egyházak munkája jövőbe mutató. Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke is szólt ifjúkori emlékeiről. Szavai megnevettették a hallgatóságot, főként amikor arról mesélt, hogy a vasfüggönyös időszakban hazatért külföldről - vagyis a kalandot választotta. A sok fárasztó tanácskozás után hajókiránduláson üdülhettek föl a résztvevők, megcsodálva az esti Budapest fényéit. A Duna egyébként nagyon közel volt a szálláshelyekhez: volt, aki a Margitszigeten szállt meg, mások egy Duna-parti szállodában pihenhettek. Amúgy kevés alkalmuk volt városnézésre, de beszélgetéseink során mindenki dicsérte a magyar vendégszeretetet. ■ B. Walkó György
