Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-22 / 38. szám
'2 4* 2013- szeptember 2i. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP - ZOF 3,8-9 Ha nem értünk a szép szóból... Oratio cecumenica [Lelkész:] Mint a szarvas kívánkozik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad lelkünk, Istenünk! Mert szeretetedből megtartasz minket ebben a földi életben, és irgalmaddal hordozol bennünket országod teljessége felé. Atyai jóságodat ismerve Jézus Krisztus bátorítására visszük most eléd könyörgésünket. Hallgass meg minket kegyelmesen! [Lektor:] Mennyei Atyánk, aki előtt Jézus Krisztus közbenjárt értünk, bűnösökért, könyörgünk gyülekezetünkért, testvérgyülekezeteinkért és minden keresztyén testvérünkért, hogy szavunkkal és életünkkel bizonyságot tegyünk Jézusról az emberek előtt. Add, hogy az igehirdetés sokak számára az élet forrása legyen! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus, aki előttünk jársz, és követésedre hívsz bennünket, segíts meg minket döntéseink között, lehetőségeink bőségében és örömeink gazdagságában, hogy tőled soha el ne térjünk, hanem jóságod jelei legyünk a szenvedők és a rászorulók számára, hogy életed fényét tükrözzük az igazi élet után vágyakozó világ számára. Szent nevedért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Szentlélek Isten, aki a hitet ébresztetted bennünk, hogy Jézus Krisztus kezéből senki nem ragadhat ki, erősíts meg minket kísértéseink között, tarts meg minket szenvedésünkben és halálunkban, hogy őbenne reménységet, vigasztalást és békességet találjunk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk! Teremtett világodért is könyörgünk. Add Lelked józanságát, hogy a nekünk adott kicsinyen, ezen a múlandó világon hűségesnek bizonyuljunk, hogy a sokat, az örökkévalót ránk bízhasd. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy életünk el van rejtve tebenned. Biztos helyen őrződ a keresztség által Jézus közösségében. Add, hogy elrejtett életünk egyszer nyilvánvalóvá váljék, és színről színre láthassunk téged - Jézus Krisztus, a mi Urunk, a te Fiad által. [Gyülekezet:] Ámen. Alaptörvénymódosítás Lapzártánkkor, szeptember 16-án a parlament elfogadta a 2012. január í-je óta hatályos alaptörvény ötödik módosítását. A képviselők átírták az egyházakat érintő alkotmányos passzusokat, igazodva ahhoz, hogy a parlament nyáron megváltoztatta az egyházként való elismerés rendjét. Rögzítették, hogy az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlására sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösségeket hozhatnak létre, továbbá hogy a vallási közösségek önállóak, az államtól különváltan működnek, de a közösségi célok érdekében együttműködhetnek vele. Az együttműködésről a vallási közösség kérelmére az Országgyűlés dönt, az együttműködő közösségek bevett egyháznak minősülnek, és sajátos jogosultságokkal rendelkeznek. M Forrás: MTI A Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap 1276-ban lett az egyház egységéért való imádság vasárnapja. Annak a Róma által kezdeményezett kísérletnek az emlékét őrzi, amely a Kelet és Nyugat közt 1054-ben létrejött egyházszakadás felszámolására irányult, de csak kérészéletű sikert hozott. A körülményeket és az okokat ugyanebben a rovatban egy évvel ezelőtt megjelent cikkem részletesen ismerteti. Most érjük be annyival, hogy a segítségre szoruló gyengébb fél kiszolgáltatott helyzetével visszaélve nem lehetett az egységet tartósan helyreállítani. * * * Zofóniás mára kijelölt próféciájában az egyház egységénél tágabbnak tűnő cél megvalósulását ígéri: az Istenben hívők eljövendő egységéről beszél. Ha önmagában vizsgáljuk ezt a jövendölést, akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy az az egy Istent hívő vallások egyesüléséről, de legalábbis egymással megbékélt együttműködésükről szól. Esetleg egy új világvallásról, amelynek keretei között keresztények más vallású egyistenhívőkkel együtt végzik istentiszteletüket. Az Újszövetség azonban ilyen egységet nem ismer. Az Újszövetség csak a hívők Krisztusban való egységéről tud. Az Újszövetség nem engedi meg Zofóniás próféciájának más értelmezését, mint hogy el fog jönni az idő, amikor a világ népei a Krisztusban való egységben imádják és tisztelik Istent. Zofóniásnak nincsenek illúziói az egységre vezető úttal kapcsolatban. Sajátos az esztergomi evangélikus gyülekezet helyzete. Kis közösség, mégis jelentős figyelemben részesül annak köszönhetően, hogy a „magyarországi Róma” árnyékában él. Isten nagy csodája, hogy gyülekezet született itt az 1920-as években. Isten humora, hogy a templomot egy apácától vett telken építették föl. Nem tudjuk életünket, még a hétköznapi életet sem függetleníteni attól, hogy a római egyház jelentős székhelye, bíborosi város Esztergom. Az egyház jelenlétét a levegőben szippantjuk. Itt mindenkit érdekel az egyház. Vagy azért, mert kötődik hozzá, vagy azért, mert - látva a hibákat - éhezi a tiszta krisztusi közösséget. Istenáldotta hely ez. Nemcsak evangélikusként érezzük így, hanem az ökumené nagy családjába tartozva is, együtt élve a nagyobb testvérrel. Nemrég német vendégek vettek részt az istentiszteleten templomunkban. Csupán néhány mondatot fordított a mellettük ülő vendéglátójuk. A templomajtóban azt mondták, nagyon jól érezték magukat. Kérdeztem, miért. Valójában nem értettek semmit, de azt mondták, érezték, hogy jó itt. Semmi különöset nem vezettünk be, a régi és az új istentiszteleti ren-Tapasztalataiból tudja, hogy amikor Isten szelíden szól, még a választott nép sem hallgat rá. Azért van ez, mert az ember Ádám óta nem ért a szép szóból. Ez pedig összefügg az emberi beszéd tisztátalanságával. Nem a trágársággal, hanem azzal, hogy amit az emberek mondanak, nem feltétlenül felel meg annak, amit gondolnak. Hogy milyen mértékben rejtik valós gondolataikat ellentétes tartalmú beszéd mögé, az hűen tükrözi az adott társadalom romlottságának mértékét. Isten beszéde ezzel szemben tiszta, mert Isten mindig azt mondja, amit gondol. Az emberek mégis úgy vélik, hogy Isten szavát is csak annyira kell komolyan venniük, mint a saját tisztátalan beszédüket. Ezért nem értenek a szép szóból. Ahhoz, hogy az emberek Isten szavát komolyan vegyék, előbb a saját beszédüknek kell tisztává lennie. Ha majd az emberi beszédben az igen mindig igen lesz, a nem pedig nem, és a szavak többé nem a gondolatok palástolását szolgálják, akkor lesz tiszta a szándék is, és akkor lesz az ember is tisztává. Ennek az ideje azonban magától nem jön el. A megtisztulás nem áll az ember hatalmában. Ezt a próféta is tudja. De tudja azt is, hogy Isten a rendelt időben elvégzi majd a tisztítás művét, hiszen ő maga mondja: „Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal” Az Úr neve Zofóniás és népe számára azonban kimondhatatlan volt. Hiszen az ember tisztátalan ajkú, és ez alól a választott nép sem tartotta mádét vegyesen használjuk. Az úrvacsorával egybekötött alkalmakon - a hónap első vasárnapján és az ünnepnapokon - a gyónási résszel kezdünk, a gyónóimádságot közösen, hangosan könyörögjük. Az új rend szerinti feloldozást mondjuk, mindkét előírt ige elhangzik az oltár előtti szolgálat során, de az Apostoli hitvallás nem az igehirdetés után következik, hanem a felolvasott igék után. Mindig az előírt textus alapján szól az igehirdetés. Az úrvacsora rögtön kapcsolódik az igehirdetéshez és az úrvacsorái énekhez; liturgiájában - a gyülekezet nagy örömére - imádkozzuk az anamnézist. A közös kehely mellett a bemártásos úrvacsorái kegyszert is biztosítjuk testvéreinknek. Vallom, hogy átéljük a Krisztussal való találkozás kegyelmi pillanatait. Az igehirdetés igyekszik előkészíteni az oltár előtt megélhető legigazibb közösséget Jézus Krisztussal, a mi élő Urunkkal. Az istentisztelet végén - mivel nem az utcára nyitjuk a templomajtót - sokan beszélgetnek együtt a templomban, a templomkertben. A testvérekkel való együttlét után pedig a gyülekezet felügyelője és gondnoka még külön is beszél a lelkésszel. Ekkor esik szó a textusról, az elhangzott igehirdetésről, az előttünk álló gát kivételnek. Ezért nem vették ajkukra a szent nevet. Zofóniás mégis arról jövendöl, hogy eljön az idő, amikor ezt minden ember megteheti, és meg is fogja tenni. De csak azután, hogy Isten tisztává tette a népek ajkát. Az ember azonban nem ért a szép szóból, ezért Istennek más eszközt kell választania. „Azért várjatok rám - így szól az Úr -, arra a napra, amikor előlépek mint vádló! Mert úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm a népeket, egybegyűjtöm az országokat, és kiöntöm rájuk bosszús haragomat, haragom egész hevét. Bizony, felindulásomnak tüze pusztítja majd az egész földet!” Ez a tűz lesz a tisztítás eszköze. Amikor Zofóniás az Úr nagy napjáról beszél, arról a napról szól, amikor Isten haragja pusztító tűzként söpör végig a földön. De ennek a tűznek a célja mégsem a pusztítás, hanem a tisztítás. A próféta nem lát lehetőséget ennek elkerülésére, mivel az ember nem ért a szép szóból. Nem tagadhatjuk, hogy az Újszövetségben a megtisztulásnak ennél szelídebb módjáról is hallhatunk. Bár a Szentlélek tüze is pusztító tűz, de csak a bennünk lakó Ó-Ádámot égeti, amíg testi halálunk óráján végleg meg nem semmisül. Arra azonban nincs ígéretünk, hogy a Zofóniás által - de Jézus által is - megjövendölt nagy napig, „az Úr napjáig” az egész emberiség elfogadja és átéli a tisztulásnak ezt a szelíd módját. Világosan kell látnunk, hogy bár az apostoloknak adott misszió a föld minden népéhez szól, mégsem fog mindenki megtérni és a Szentlélek szelíd tüze által megtisztulni. Nap feladatokról, terhekről, nehézségekről, látogatásról, betegekről. A gyülekezetnek egy lelkésze van, e sorok írója. Az elmúlt években - két gyermekünk születése után - Véghelyi Antal helyettesített, aki ma is boldogan jön közénk, és a gyülekezet sokat gazdagodik tartalmas szolgálatai nyomán. Luther-kabátban és stólában végezzük a liturgiát. A stólát 2005 óta használjuk, ezt presbiteri döntés és a gyülekezet tájékoztatása után vezettük be. Énekeket a kántorunk - gyülekezetalapító lelkészünk leánya - választ a javasolt graduál- és heti ének figyelembevételével, ám választását mindig a lelkésszel is egyezteti. Néhány példányban megvásároltuk az új zöld énekeskönyvet (a Gyülekezeti liturgikus könyvet), és szeretnénk használatba venni. Gyülekezetünkben kis létszámú énekkar működik, mely hetente egyszer tartja próbáit. Az ünnepi alkalmakon, böjtben, adventben és természetesen a három nagy ünnepen énekel. Két külön zenei programunk van: egy adventi hangverseny és egy nyári esti áhítat. Mindkét alkalom a városban, valamint a plébániákon is hirdetett esemény, így tele templomban énekel az énekkar. Adventi istentiszteleteinken a gyermekek szolgálnak, szüleik gyújtják meg az adventi koszorú gyertyáit. Jelenleg havonta két vasárnap gyülekezeti termünkben - párhuzamosan az istentisztelettel - fiatal édesanyák foglalkoznak a gyermekekkel. A VASÁRNAP IGÉJE mint nap végeznünk kell a ránk bízott missziót, de nem lehet olyan illúziónk, hogy annak sikere törölheti Isten üdvtervéből az eljövendő „nagy napot’] amikor - a Zofóniásnak adott jövendölés szavaival - Isten kiönti bosszús haragját, és felindulásának tüze pusztítja a földet, hogy az emberi nem végre teljes egészében megtisztuljon. Mivel erről senki sem hall szívesen, nagy a kísértés, hogy ne is beszéljünk róla. Beszéljünk csak a személyes megtérés és megtisztulás lehetőségéről, amely Jézus Krisztus keresztáldozatának gyümölcseként, a benne való hit által, a Szentlélek ajándékaként ma még mindenki számára fel van kínálva. És jó, ha legalább erről szólunk. Hiszen akkor arról is beszélnünk kell, hogy Isten igéje azért hív mindnyájunkat megtérésre, mert bűnösök vagyunk. A bűnről való beszéd viszont egyre inkább idejétmúltnak számít. Hogy mégsem mennek rendben a dolgaink, és a világ szénája is rosszul áll, azt persze tapasztaljuk. Mégsem akarjuk elfogadni, hogy ennek a bűn az oka. Inkább az egyenlőtlen fejlődést és más, rajtunk kívül álló körülményeket hibáztatunk. Mindaz, amit a bajok okáról mondunk, ahogy mellébeszélünk, azt bizonyítja, hogy beszédünk valóban tisztátalan. És mivel a szép szóból nem értünk, isteni beavatkozásra van szükség. Ami a próféta szerint fájdalmas lesz ugyan, de meghozza a kívánt eredményt: az emberi szó visszanyeri hitelét, és a népek megtisztult ajakkal „mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal”. ■ Véghelyi Antal CANTATE Szép ünnepünk az anyák napja: ekkor az édesanyákra gondolva az Istennek szóló hála kifejezéseként mindenki egy szál virágot hoz az oltárra. A legszebb csokrok születnek ilyenkor a feldíszített oltáron. Ennek ellentetje az, amikor semmi sincs az oltárunkon. Nagycsütörtökön történik mindez, az ünnepi istentisztelet után, az oltárfosztáskor. A nagycsütörtöki különleges liturgiát állandó vendégszolgálónk, dr. Hafenscher Károly vezeti. Egészen megrendítő és lélekben felemelő a nagycsütörtök Esztergomban. Igazi ünnep! Az istentiszteletekre a lelkész a gyülekezettel együtt készül. A vasárnapi beszélgetés a lelkészi hivatalban, a női kör alkalma, a bibliaóra, a találkozások egymással a hét során akár a gyülekezetben, akár az utcán, akár az otthonokban - mind-mind azt segítik, hogy az ünnepünk teljes legyen. És amikor az éppen soron következő templomtakarítóval van alkalmam beszélgetni, kiderül, hogy az Istennel való közösség az egyetlen megoldás a küzdő, szenvedő, a gyermekeiért aggódó ember életében. Ezért is imádkozunk az istentisztelet előtt háromnegyed tízkor imaközösségben. Nem magunkért, hanem az ő nevéért, amely legyen mindenki számára szent, félelmetes, kegyelmes és dicsőséges. ■ Klimentné Ferenczy Andrea E V A N G 1 É 1 L 1 K 1 U S 1 r E 1 L 1 E T . H U Élet a főszékesegyház kisugárzásában ► Magyarországon - kevés kivételtől eltekintve - kisebbségi létben élnek az evangélikusok. Múlt héten egy református dominanciájú városba látogathattunk el, ma pedig a legjelentősebb római katolikus központ, Esztergom kis evangélikus közösségét ismerhetjük meg.
