Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-14 / 28. szám
„Lelkészgyermekként igen sok „A tanár szerepe rendkívüli, „Huszárik Zoltán különös és nagyon „Ha tehát nyár, akkor A megmozdult szótár !► 6. oldal igehirdetést hallgatott, természetes nem lehet eléggé hangérzékeny művész volt, elhivatott emtáborozás. Hittan-Fiatalok a strandmisszió hullámhosszán !► 12. oldal késztetést érzett tehát, hogy súlyozni. A jó iskola egyet bér, akárcsak a kortársai által idehaza tábor, konfirmadus-Másfél millió (turista)lépés !► 12. oldal a strasbourgi egyetemre beiratkozva jelent a jó tanárokkal.” megmosolygott, különc festőzseni, és ifitábor...” Beavatás !► 13. oldal teológiát és filozófiát kezdjen tanulni." A reménység emberei Csontváry Kosztka Tivadar’.’ Ha nyár, akkor... Keresztény kultúrkörben a könyvfalók !► 13. oldal „...mégholta után is beszél” W 10. oldal !► 8-9. oldal Huszárik - Csontváry(ja) (► 7. oldal 1* 12. oldal Az óceán sem választja el őket !► 13. oldal Megújul az Európai Egyházak Konferenciája Budapesten ülésezett a szervezet közgyűlése ► Sokszínű, de végül eredményes vitafórum volt, néha kemény szócsatákkal - így jellemezték a résztvevők az Európai Egyházak Konferenciájának (Conference of European Churches, CEC) budapesti közgyűlését, amely elhatározta a több mint ötvenéves szervezet megújítását. A hosszú előkészítést és csaknem egy hétig tartó budapesti munkát lezárva július 7-én este százhatvan igen szavazattal, hét ellenszavazattal és hét tartózkodás mellett elfogadták a szervezet új alkotmányát. A száztizenöt protestáns, ortodox, anglikán és ókatolikus tagegyházat tömörítő konferencia hat napig - július 3-tól 8-ig - tartó közgyűlésén kétszázhúsz delegátus, illetve több mint kétszáz tanácsadó, szervező és újságíró vett részt. A küldöttek döntöttek arról, hogy megszűnik a konferencia genfi központja - a brüsszeli irodával egyesülve sokkal erőteljesebben tudja majd közvetíteni a tagegyházak közös állásfoglalásait az Európai Unió felé. A strasbourgi iroda révén az Európa Tanáccsal, vagyis a nem uniós tagállamokat is felölelő szervezettel, valamint más intézményekkel is szoros kapcsolatot ápolnak. I*- Összeállításunk a 4-5. oldalon Elfogadták az egyházügyi törvény módosítását Újból elfogadta a parlament az egyházügyi törvény módosítását, amelyre azért volt szükség, mert Áder János köztársasági elnök jogbizonytalanság miatt visszaküldte a jogszabályt az Országgyűlésnek. Az államfő kifogásának figyelembevételével átírt törvényt július 5-én 255 igen szavazattal, 57 nem ellenében hagyta jóvá ismét az Országgyűlés. A Ház június 26-án szabályozta újra az egyházként való elismerés rendjét, miután négy hónappal korábban az Alkotmánybíróság az egyházi törvény több rendelkezését is megsemmisítette. Az új szabályok szerint minden vallási közösség használhatja majd az egyház megnevezést. ■ MTI Gyülekezeti és diakóniai központot szenteltek Bobán ► Zsúfolásig megtelt a bobai evangélikus templom július 7-én, vasárnap kora délután, amikor a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, illetve a Vasi Egyházmegye lelkészei, a diakóniában dolgozók és a gyülekezet tagjai együtt adtak hálát az új gyülekezeti és diakóniai központ épületéért. Nagy nap volt ez a bobai gyülekezet és dern épületszárnnyal gazdagodtak, a Lakos Ádám Szeretetszolgálat mun- amely kettős célt szolgál majd a közöskatársai számára, hiszen oly hosszú ség életében: egyrészt a gyülekezeti évek után végre egy kifejezetten mo- alkalmak, gyermekfoglalkozások helyszínéül szolgál, másrészt pedig a gyülekezet szeretetszolgálatának lesz az új központja. Egy régi álom vált valóra. Korábban még vizesbiok sem volt a gyülekezeti házban, most azonban emellett egy kis konyhával, irodahelyiséggel és közösségi terekkel, kisebb termekkel is bővült. Folytatás a 13. oldalon A reménytől a bizalomig ■ D. Szebik Imre A napisajtóban kevés hír jelent meg az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) július 8-án befejeződött budapesti nagygyűléséről. Úgy vélem, kedves Olvasóink előtt - talán pont azért, mert ritkán foglalkoznak vele a sajtóban - kevésbé ismert ez az egyházi szervezet. Csendben és hangos viharok nélkül végzi munkáját 1959 óta, tehát több mint fél évszázada. Amennyire összeköti sorsunkat az egy kontinenshez tartozás, annyira fontosnak ítélték már 1957-ben az akkori egyházi vezetők az egymással való találkozást. Ezért meghívták az ortodox, anglikán és protestáns egyházi vezetőket a dániai Lieselundba, s Egbert Emment, a Holland Református Egyház főtitkárát választották meg a gyűlés moderátorául. A személyes találkozás és egymással való ismerkedés jegyében zajlott a konferencia. A szerény kezdetet bölcs döntés követte. 1959-ben megtartották - a szintén dániai Nyborgban - az első CEC-nagygyűlést. Résztvevői határozatban mondták ki: „Európa egyházainak közös örökségük van. Nem utolsósorban rájuk van bízva az evangélium. Ez különösen segítette Európát az egyes ember jogának, igazságának és méltóságának mint ajándéknak és feladatnak a felismerésében. Európa egyházainak be kell bizonyítaniuk, hogy Európa szolgálni is tud, és kész arra, hogy más világrészek népeinek önzetlen módon segítsen úgy, ahogyan azt Európától elvárhatják.” Az idei, július 3-8. között „Most tehát miért késlekedsz?” (ApCsel 22,26) mottóval megrendezett nagygyűlés nyitó istentiszteletén Budapesten, a Pozsonyi úti református templomban Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke prédikált. Igehirdetésében (ApCsel 22,14-16 alapján) korunkat többek közt az értékvesztettség tényével jellemezte. E válságos helyzetből igazi, valós kiút az evangélium hirdetése és elfogadása s az ebből következő belső tartást, értékeket felmutató élet. - mondotta a püspök. A nyitóülésen részt vett dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Felolvasták Áder János államfő üdvözlő levelét. Köszöntőt mondott dr. Erdő Péter római katolikus érsek, bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke. Beszédében hangsúlyozta, hogy a két testvérszervezet egymást erősíti munkájában, és állandó kapcsolatban állnak egymással, hiszen közös kihívásokra kell mai biblikus válaszokat adniuk. Fontos, hogy Európának legyen lelke. Nagyobb hangsúllyal kell megszólaltatni a keresztény meggyőződésen alapuló üzenetet, hogy eljuthasson minden embertársunkhoz. Jézus Krisztus korunkban is a reménység forrása. Köszöntötte a nagygyűlést Tarlós István, Budapest főpolgármestere. Hangoztatta, hogy a mai társadalom akkor gyógyul ezernyi bajából, ha a családnak mint legkisebb közösségi sejtnek a megbecsülése, támogató segítése megvalósul, s benne harmonikus személyiségek formálódására biztosítunk igazi otthont. Úgy vélem, az Európai Egyházak Konferenciája - mint a legszélesebb ölelésű ökumenikus nem katolikus szervezet - hivatott lenne az Európai Unió különböző szervezeteivel párbeszédet folytatni. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy brüsszeli uniós szervezetekben kevésbé érvényesül a keresztény vélemény, erőtlen az egyházak hangja. Ha a katolikus egyházzal együtt ez a minden egyházat képviselő szervezet közösen és hitelesen foglalna állást, akkor lehetetlen volna nem észrevenni, hogy a keresztények Európa alkotórészei ma is. Nemcsak a múlt kultúrájának letéteményesei, s nem egy sokak által elavultnak vélt nézeteket valló közösség tagjai, hanem éppen a jövő, a kibontakozás, a lelki-szellemi és anyagi értékeket megbecsülő és valós sorrendbe helyező kereszténység elkötelezett szolgálattevői. A budapesti nagygyűlés előkészítése idején a szervezők számára nyilvánvaló volt, hogy a konferencia saját szervezetének fennmaradásáért, megújulásáért küzd. Ebben akkor sokan csak reménykedtek, de csak kevesen bíztak benne. A delegátusok - sokszor nyílt vita után — végül közös álláspontra jutottak. Egyik fontos dokumentumuk címe is ezt tükrözi: A reménytől a bizalomig. Elfogadták a szervezet új alkotmányát, s hangoztatták az európai közös keresztény álláspont fontosságát. Szilárd meggyőződésem, hogy a jövő útja épp ez a közös képviselet, amely erőteljesebb, eredményesebb, hitelesebb s bizonnyal költséghatékonyabb is lehet. Vagy tényleg ütköznének az egyes nemzeti egyházak érdekei? Vagy a Szentírást oly sokféleképpen lehetne értelmezni, hogy ebből adódóan nem lehetne közös hitbeli és erkölcsi nézeteket artikulálni? Nem gondolom, hogy így lenne. Hiszen: „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy keresztség egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben’.’ (Ef 4,4-6) Miért késlekednénk elfogadni? Földrészünk keresztény egyházainak képviselői épp Budapesten tudtak megújulást kimunkálni. Örülünk, hogy hazánk fővárosát választották tizennegyedik nagygyűlésük helyszínéül. Vigyék magukkal a magyar kereszténység Krisztus iránti elkötelezett szolgálatkészségét és hazánk jó hírét. A szerző egyházunk nyugalmazott püspöke
