Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-15 / 37. szám
„Aki tehát az Újszövetséggel összhangban tanít és prédikál, annak a tanítása hiteles és követendő. Ez alól senki nem bújhat ki azzal az indokkal, hogy az igehirdető vagy a tanító személye és élete nem tükrözi azt, amit tanít.” Hol a tekintély? !► 2. oldal „Olyan egyházról álmodom, amely kompromisszumok nélkül ragaszkodik a biblikus és reformátori hagyományhoz, ám közben folyamatosan képes a megújulásra.” Emberi és Isten-álom w- 3. oldal „Teljesen spontán módon: kimentünk két hegedűvel a telep központját képező kereszteződésbe, elkezdtünk játszani, majd a körülöttünk összegyűlt gyerekeket meghívtuk a »Hangárba« (a máltaiak bázisa a telep közepén), hogy bemutassuk a hegedűt és a csellót.” Zenével a szegény roma gyerekekért W 4■ oldal A zene maga is igehirdetés W- 2. oldal Hálaadás Angyalföldön W- 3. oldal Interjú Tálai Aurél karnaggyal ^ 5. oldal Kávai kimozdulás I*- 5. oldal Az üveghegyen is túl... ^ 12. oldal „Áll az Úristen temploma” !► 15. oldal mm Az Evangélikus Hittudományi Egyetem épületegyüttese, háttérben a zuglói evangélikus gyülekezet templomával Teológusok szolgálatáról - Összeállításunk a 8-9. oldalon Evangélikus pályázati sikerek Innovatív évnyitás ► Nagy örömmel adjuk hírül, hogy a Környezet és Energia Operatív Programban (KEOP) beadott evangélikus pályázatok kiemelkedő sikeréről kaptunk értesítést. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája vezetésének és pályázati munkatársainak koordinálásában végzett tudatos tervezőmunka - hároméves előkészítés, tervezés és menedzselés - gyümölcse ez a kimagasló eredmény. A Magyarországi Evangélikus Egyház - a többi felekezethez hasonlóan - nem rendelkezik termelőeszközökkel, illetve olyan vagyonnal, pénzügyi lehetőségekkel, melyek az egyházunk tulajdonában lévő hatalmas épített ingatlanvagyon folyamatos rekonstrukcióját, szinten tartását, felújítását, különösképpen pedig érdemi korszerűsítését lehetővé tennék. Ennek következtében az ingatlanok állagmegóvására, fejlesztésére irányuló szándékok mellé szinte kizárólag pályázati forrásból lehet kellő pénzeszközöket csoportosítani, megállítva ezzel épített örökségünk pusztulását, állagromlását, olykor a további használhatóságot megkérdőjelező vagy megakadályozó tönkremenetelét. Különösen fontos csoportja az épületfejlesztésre irányuló pályázatoknak az úgynevezett épületenergetikai korszerűsítéseket célzó beruházások támogatása, hiszen ezek megvalósulása esetén az adott épület működtetése takarékosabbá, gazdaságosabbá, fenntartása lényegesen olcsóbbá válik - így a fejlesztés hosszú távon hozzájárul a gyülekezet vagy intézmény hatékonyabb gazdálkodásához, jelentősen segítve annak működését, esetleges megerősödését, hiszen a megtakarítások következtében felszabaduló pénzeszközöket más célokra lehet fordítani. Jellemzőjük ezeknek a pályázatoknak, hogy csak olyan projektek megvalósulását támogatják, amelyek kifejezetten komoly, nominálisan is tekintélyes megtakarítást eredményeznek. Ebben az összefüggésben még nagyobb, hosszabb távon is kamatozó sikerként értékelhetjük azt, hogy az elmúlt héten nyilvánosságra hozott pályázati eredmények reménységgel várt sikerrel jártak egyházunk számára. Az előjelek kedvezőek voltak, hiszen a tavaly beadott szépszámú épületenergetikai pályázat közül az elmúlt hónapokban már hat gyülekezetünk és a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium nyert mintegy 250 millió forintos támogatást, most pedig az Új Széchenyi-terv keretében elnyert 917 milliós támogatásról kapott értesítést több gyülekezetünk és intézményünk. A csővári és a győr-ménfőcsanaki gyülekezet mellett diakóniai intézményeink közül a Sarepta-otthon, a gödöllői Tessedik Sámuel Idősek Otthona és Családok Átmeneti Otthona, a kistarcsai Evangélikus Papnék Johannita Szeretetotthona, oktatási intézményeink közül pedig a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Rózsák terei kollégium nyert. Külön öröm számunkra, hogy egyházi központunk rendkívül elhanyagolt állapotban lévő épülete is jelentősen megújulhat az Üllői út 24.-ben. A fejlesztések eredményeképpen nemcsak az üzemeltetés válik gazdaságosabbá, hanem az épületek külseje is megújulhat a nyílászárók cseréjének és az új hőszigetelő vakolatnak köszönhetően. A munkák a támogatási szerződések megkötése, illetve a közbeszerzési eljárások lefolytatása után jövő tavasszal kezdődhetnek. A KEOP közreműködő szervezet tájékoztatása szerint a korábban hibásan, formai okokból bírálatra nem bocsátott pályázatokat is befogadták, így még ebben az évben további hárommilliárd forintnyi evangélikus energetikai fejlesztési projektről születik majd - reménység szerint pozitív - döntés. Mindezen pályázatokon való sikeres szereplés érdekében kiemelkedő munkát végeztek az országos iroda pályázati, építési és gazdasági osztályának munkatársai. A milliárdos nagyságrendű pályázatok megnyerése, a beruházások eredményes lebonyolítása a pályázati és műszaki szakemberek kiváló együttműködése nélkül éppúgy elképzelheteden lett volna, mint az illetékes gazdasági vezetők felelős vagyongazdálkodása nélkül, amely megteremtette a pénzügyi alapot az önrész és az előkészítés finanszírozásához. Munkatársaink fáradhatatlan munkájának eredményeképpen további nagyszámú pályázatunk áll elbírálás alatt. Bízunk abban, hogy apáinktól reánk hagyott épített örökségünk megóvása, ingatlanjaink fejlesztése hosszú távon is hozzájárul gyülekezeteink erősödéséhez, fizikai és lelki fejlődéséhez, evangélikus egyházunk gyarapodásához. Kérjük ehhez Isten áldását! ■ Kákay István és Kocsis István ■ Szabó Lajos Nem könnyű vállalkozás ma megmondani, milyen tudásra és képességekre lesz majd szükségük a tíz, tizenöt év múlva a lelkészi és hittantanári kar gerincét alkotó diplomásoknak. Pedig ez is küldetésünk része lenne egyházban és a teológián egyaránt. Konkrétan ezt kérdezhetjük: mit kell átadnunk azoknak, akik ebben a tanévben kezdik meg tanulmányaikat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen? Mire érdemes áldozni manapság a továbbképzéseken és a lelkészakadémián vagy az önképzés ma még élő műhelyeiben? Szakemberek megállapították, hogy a felsőoktatásban megszerzett általános ismereteknek tíz év elteltével mintegy a fele értékes még. A technológiai tudás esetében ez a vesztés már három év alatt bekövetkezik, az informatikai tudásnál pedig egyetlen év elegendő ehhez a változáshoz. Nem véletlenül forró téma és húsba vágó kérdés az, hogy miből és mennyit tanítunk meg a következő generációnak manapság. Ebben a gyors, sajátos „idői nyomásban” és feszültségben működő világban már semmilyen oktatást sem lehet eredményesen végezni ugyanúgy, mint az elmúlt évtizedekben, sőt már úgy sem szabad, mint ahogyan a tavalyi tanévben tettük. Az innovatív hozzáállás és gondolkodásmód ma olyanná lett, mint a szorzótábla ismerete vagy a legegyszerűbb nyelvtani szabályok megtanulása gyermekkorban. Lassan a gyülekezetek is úgy gondolkodnak, ahogyan a versenyszféra. Ennek a gondolati átállásnak nyilvánvaló jelei vannak. Olyan munkatársat - lelkészt és hittantanárt - veszünk fel, aki innovatív gondolkodású, önállóan megvalósítja az elképzeléseit, megszerzett tudását és ismereteit át is tudja adni. Naprakész és friss. Energikus és célratörő. Tisztában van azzal, amit képvisel! Ha teológiai irányba fordítjuk ezt az elvárássorozatot, akkor azt tehetjük hozzá, hogy belső szobával, személyes lelki kincsekkel, valamint Isten- és emberközelséggel is vértezze fel magát a kezdő lelkész. Legyen jó ránézni, és legyen jó hallgatni őt a szószéken. Szívesen mondjuk el neki a bajainkat és örömeinket. És ha nem jelentkezik be előre e-mailben vagy telefonon, akkor is örülünk a spontán látogatásának a modern világban is, amikor nem mindig nyitjuk ki mások előtt otthonunk ajtaját. A gyülekezetben dolgozó munkatársak ilyen tulajdonságai nélkül hiányérzetünk lenne a gyülekezetben, de a lelkűnkben is. Hála azért, hogy sok hitoktató, gyülekezeti munkatárs vagy lelkész sorolható az imént körvonalazott kategóriába. Jó lenne, ha számuk egyre szaporodna. Alkalmasságuk pedig egyre nyilvánvalóbbá válhatna. Az egészen biztos, hogy ennek érdekében érdemes sokat befektetni a mai egyházi életben anyagiakban és lelkiekben egyaránt. A mienknél kisebb egyházak ma Magyarországon több hallgatót, sőt a mienknek többszörösét képezik a felsőoktatásban. Kell ennyi? - kérdezhetnénk. Egy szakember így indokolta a napokban a nagyarányú képzést: mi jövőorientált egyház vagyunk, ahhoz pedig sok jól képzett munkás kell. Vajon ébreszt-e, mozdít-e jó irányba minket, evangélikusokat egy ilyen vallomás? A teológiai képzés örök és állandó tananyaga egyetlen zsoltármondattal kifejezhető: „Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen!” (Zsolt 85,9) Egy tanév kezdetén talán sokan megfogalmazzuk magunknak, hogy nem szeretnénk ugyanúgy tanítani, mint eddig. Keresünk valami újat, amivel jobban felkelthető a figyelem és az érdeklődés, mint korábban. Egészséges tanári fogadkozás ez. Nem véletlen, hogy ma a pedagógiában előtérbe kerül a módszer kérdése. Már az is indok lehet, ahogy a mindennapi beszélgetéseinkben megfogalmazzuk: mennyire más ez a mai fiatal generáció! Másképp közelítenek a játékhoz, az eseményekhez, a könyvekhez vagy magához a tanulási folyamathoz, mint a korábbi évtizedek fiataljai. Muszáj másképpen viselkedni és dolgozni a katedrán is, különben nagyobb lesz a távolság a tanári asztal és a tanulók padjai között. A legfrissebb iskolaépítészeti divatban már nincs is igazán kiemelt és tekintélyt parancsoló helye a tanári pulpitusnak. Kerülni kell a kioktatást, és meg kell teremteni az együtt tanulás csodáját. Ez az igazi pedagógia. Hit- és erkölcstanban is ez oldhat fel ellenállást és feszültséget. A tanévkezdés módszertani paradigmaváltással csak jó eredményt hozhat számunkra. Pont ugyanez a helyzet egyházunk lelkészképző műhelyében is. A teológiai képzés örök és állandó tananyaga egyetlen zsoltármondattal kifejezhető: „Hadd halljam meg mit hirdet az Úristen!” (Zsolt 85,9) Hallásfejlesztés és csiszolás ez a javából. Ez az igazi teológiai tudás. De ez sem érkezik meg úgy, hogy kitanítjuk a következő nemzedék tagjait, kemény, rideg tézisekbe foglalva mindazt, amit eddig mi megtanultunk. Nagy szükség van a közös felfedezés örömének átélésére. Kellenek az ünnepi és maradandó élményt nyújtó közös percek tanár és tanítvány alkotói munkájában. Ezért imádkozzunk igazi innovatív erőért a tanévnyitón és a teológiát hordozó gyülekezetekben egyaránt! A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora
