Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-08 / 36. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. szeptember 8. »> 11 Az alábbi írás az idén száz éve született Gárdonyi Géza író, költő, népiskolai tanító 1898-ban megjelent elbeszélésgyűjteményéből való. Bogár Miska Eszembe jut szegény Ids Bogár Miska. Komoly kis tömzsök gyerek. Még csak palatáblával jár, de azt akkora vászontarisznyában hordozza, hogy a tábla csaknem a sarkát veri. Mingyárt az első nap, mikor az iskolába beléptem, az volt az első dolgom, hogy kiválogatom közülük azokat, akik hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.- Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak, hogy ide mosdatlan gyerek nem léphet be. Fél óra múlva itt legyetek. Miska is köztük volt. Komoly fiúcska, nagy fejű és apró szemű kis fekete csemete. A képét csak megmosták otthon, de a keze, lába... Persze, mezítláb járt a nyáron, mint a csirke. Visszatért csakúgy.- Még nem vagy tiszta! Mars vissza! - Bandukol szomorúan. Ismét visszatér. Néz rám aggodalommal. Csakolyan.- Hiszen még mindig nem vagy tiszta! Sírva fakad. Babszemnyi könnyek csöpögnek a szeme pillájáról.- Nem megy le, mester uram! Hát aztán hagytam. Ránéztem olykor, és elmosolyodtam magamban. Piszkos szegény, de azért szeretem. * # # Lehet, hogy majd mink is, mikor a másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé, az is visszaküld majd egynéhányszor bennünket, Bogár Miskákat. Végre is azt mondja:- Piszkos szegény, de azért hát csak maradjon. Tanítványaim emberközelből Több mint fél évszázados oktató-nevelő munkámból a legértékesebb tapasztalatokat kívánom megosztani az olvasókkal. Azokat is, amikor már nem tanárukként nyújthattam tanítványaimnak az általuk igényelt segítséget. Ez részben felkészítés volt a továbbtanulásra az érettségi után, de igen gyakran olyan nevelői segítés is, amit szinte el sem tudtam képzelni a szoros iskolai megkötöttségek között. Sokszor jelentettek számomra igazi örömöt és boldogságot az egyegy tanítványom életében bekövetkezett váratlan fordulatok, szép eredmények. Isten áldása kísérte munkámat, amiért mindenkor hálát adtam. Ugyanakkor mindig kértem az ő segítségét a tanulókkal való foglalkozáshoz. Akik elveszítették édesanyjukat. A legtöbb fájdalmat akkor éreztem, amikor félárva tanulóknak igyekeztem segítséget nyújtani. Mivel megtapasztaltam, hogy Isten mindig gondviselőm volt egész életem során, ezért fogadalmat tettem, hogy a gyógyíthatatlan betegségben elhunyt édesanyák gyermekeit különös szeretettel, minden ellenszolgáltatás nélkül, minden erőmmel pártfogásomba veszem, segítem, és felkészítem őket az érettségire és a továbbtanulásra. Erre több esetben is sor került. A legelső mindig a lelki vigasztalás volt Isten igéje által. Ezt tőlem el is fogadták, mert saját életemmel, írásos bizonyságtételeimmel bizonyítottam Isten gondoskodó, megmentő szeretetét. Azt, hogy ő az árvák Atyja, és nem hagyja magukra az elárvultakat. Ebben a szeretetteljes, megnyugtató légkörben már tudtunk foglalkozni a tanulás, a továbbtanulás gondjaival is, a további életre való felkészítéssel. Isten nagyon gazdagon megáldotta ezt a munkámat. Boldog voltam, hogy sokaknak segíthettem. Volt olyan, hogy a testvérek egyike a Bibliát olvasta, míg én a másik testvérrel matematikát tanultam. Egy óra múlva cseréltünk. Végül mindketten megbékélten mentek haza és jöttek a következő órára. A siker sohasem maradt el. Utolérték társaikat, gyakran még meg is előzték őket. Boldog voltam, amikor erről beszámoltak. Sokat imádkoztam értük, és hálát adtam Istennek, hogy megáldotta közös munkánkat. Áldott legyen érte! A tragédiában árván maradt segítése. Egy autóbalesetben édesapját elveszített kamasz fiút vettem pártfogásomba, aki ugyan életben maradt, de minden reménységét elveszítve próbált megküzdeni a tanulással. Nehezen ment.. Itt is szeretetteljes lelki vigasztalásra, a lelki egyensúly helyreállítására volt szükség. Ezt bensőséges beszélgetésekkel és érte való imádsággal sikerült elérni. Imádkozó szívvel szabadult fel reménytelenségéből, és szorgalmasan tanulni kezdett. Segítségemet teljes bizalommal elfogadta, s egyre jobb érdemjegyeket szerzett matematikából, míg végül az évet jó érdemjeggyel zárta. Lelki beszélgetéseink során szóba került, hogy konfirmálnia is kellene. Azt válaszolta, hogy ez volt édesapja kívánsága is, s ezért szeretne is erre vállalkozni. Örültem eredményének, legjobban annak, hogy hitvallását is szeretné megerősíteni. Isten legyen segítségére! vosi kezelések. Ezek után fáradt volt, pihennie kellett. Más napokon a legaktívabb, jó tehetségű tanítványként dolgozott. Tőle én magam is sokat tanultam. A bonyolult megoldások helyett gyakran hozott ügyes, szellemes, sokkal rövidebb megoldást feladatainkra. Boldog volt ő is, hogy segíthetett nekem. Én ezt azzal jutalmaztam, hogy az ő feladatmegoldása mellé odaírtam a nevét. Évek óta őrzöm ezeket a kincseket, amelyek azt bizonyítják, hogy a tanítvány is taníthatja mesterét, ha annak szíve, lelke nyitott, tanítványának kiváló értelmét, különös érdemeit is befogadó. E tanítványom testvérét is tanítottam, aki igen nehezen tudott megbékélni azzal a szomorú ténnyel, hogy a megkeseredett szülők egyetlen gyermeke maradt. Végül az evangélium adott neki is és a családnak is csendes megbékélést, mert a szívébe hullott igei mag később kikelt és megerősödött olyannyira, hogy egészséges gyümölcsöt hozott. Ez a fiatalon meghalt tanítványom azt is megmutatta, hogy nincs annál nagyobb boldogsága egy pedagógusnak, ha tanítványaitól is tud tanulni. # * # Nemcsak tanítok, de nevelek is. Egy közös presbiteri gyűlésről vittem haza két tanítványom nagyapját, aki mintaszerű tanár és hosszú ideig a megye tanulmányi felügyelője volt. Mindig bátran megvallotta hitét a legnehezebb években is. Ezért vállalta a háttérbe szorítást, kiválóan végzett munkája elismerésének mellőzését, sőt munkája akadályozását. Hű maradt Istenéhez és egyházához. Ebben a szellemben irányította családját és unokáit is. Mindkettőt tanítottam. Amikor a nagyapa kiszállt az autóból, csak ennyit mondott: „Köszönöm, hogy nemcsak tanítod, de neveled is unokáimat.” Valóban az egyiket az orvosi, a másikat a műszaki pályára készítettem fel. A tanórák pihenőperceiben sokszor beszélgettünk lelki dolgokról, amit ők teljes szívvel elfogadtak. Az egyik igazi testi-lelki gyógyító orvos lett, akinek én is boldogan lennék a betege; a másik kiváló mérnök. Lelki életük kiegyensúlyozott. Tanulok tanítványomtól. Boldog emlékű tanítványom korán itt hagyott bennünket. Huszonnégy évesen kellett tőle végső búcsút vennem. Fájdalmas napok voltak ezek a család számára, de az én számomra is. Tudtam, hogy gyógyíthatatlan beteg tanítványt tanítok, de mindkettőnkben élt a remény, hogy megmenthető, Erre biztatást adtak az orAz összegyűjtött és írásban is rögzített sok-sok példa közül csupán néhányat említettem. Ezek mind azt igazolják, hogy érdemes tanítványainkban bízni és tőlünk telhető módon mindenben segíteni őket. Felmerül bennem a kérdés: vajon megtettem-e mindent tanítványaim érdekében? Az elmúlt fél évszázad sikerek és kudarcok sorozata volt. Gyakran nehéz volt megtalálni a legjobb utat egy-egy tanulói zár felbontásához. Sokféle tanuló sokféle esete bizonyította, hogy nagyon alapos nevelői felkészültség és megértő szeretet kell hozzá. Tanulságokat kellett levonnom, sőt nem egy esetben nevelői szeretetből pótvizsgáznom is kellett, hogy az Úrtól kapott szolgálatot teljesíteni tudjam. Igen jó volt, hogy Mesterem állandóan tanított, újabb és újabb pótvizsgákra készített fel. Csak így tudtam megbirkózni azzal a szolgálattal, amelyre vállalkoztam az Úrban, hogy azt betöltsem (Kol 4,17). A szeretet pedagógiáját követtem oktatói-nevelői munkám során. Meggyőződtem arról, hogy csak a krisztusi szeretet tud igazi nevelői áldozatokat hozni. Köszönöm, Uram, az alázatra tanításodat, a biztatásaidat és a munkámhoz tőled kapott szeretetet, amelyet továbbadhattam tanítványaimnak. Tiéd legyen a hála és dicsőség! ■ SzencziLászló SEMPER REFORMANDA „Aki így kezd imádkozni: »Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy«, és ezt szíve mélyéből mondja, az elismeri, hogy van egy Atyja, aki a mennyekben van. Ő pedig egyedül és nyomorultul érzi magát a földön. Ebből egy olyan gyermek szívbéli vágyódásának kell következnie, aki atyja országától távol, idegenek között, nyomorban él, és így szól: »0, Atyám, aki a mennyekben vagy! Én, a te szerencsétlen gyermeked pedig a földön, nyomorban, tőled távol, szükségben és megpróbáltatások, ördögök, rettentő ellenségek között és tengernyi bajban.« Aki így könyörög, az igaz szívvel áll Isten előtt, képes imádkozni és Istent kegyelmességre indítani. Ez tehát olyan hatalmas beszéd, amelyet lehetetlen saját magunktól kimondanunk, mert ez Krisztus Lelkének munkája a mi szívünkben. Mert ha ezt magunkban keresnénk, egyetlen ember sem lenne olyan tökéletes, hogy valóban azt mondhatná, nincs földi atyja, sőt semmije sincs, a világtól teljesen elhagyatott, és Isten az ő egyedüli atyja, mert a természetünk olyan gonosz, hogy mindent csak e világon keres, és nem elégszik meg a mennybéli Istennel. Mégis ez a szó egyfajta bizalomra utal, amelyet egyedül Isten iránt szabad éreznünk. Mert senki más nem vezethet minket a mennybe, mint az Atya. Mint ahogy megírva találjuk: »Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.« (Jn 3,13) Őbenne és őáltala kell feljutnunk. Mindenkinek el kell mondania ezt az imát, aki megfáradt és megterheltetett, és azoknak is, akik nem tudják, mit jelentenek ezek a szavak. Ezt tartom a legjobb imának, mert itt a szív többet szól, mint a száj.” M Luther Márton: Miatyánk-magyarázat (Bellák Erzsébet fordítása) HETI UTRAVALO „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok’.’ (íPt 5,7) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek: csak egy urat lehet szolgálni. Hegyi beszédében Urunk kijelenti: „Senki sem szolgálhat két úrnak...: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak’.’ (Mt 6,24) Ne legyünk bálványimádók! „Áldott az Úr, napról napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene.” (Zsolt 68,20; LK) Jézus, Atyja gondviselő szeretetének tanúja e világban így tanít: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? ...a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,31-32) „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és mind hozzáadatnak nektek ezek, alleluja!” (GyLK 731) Luther is ezt tanítja: „Gondját a keresztyén ember, szívével együtt, Isten vállára veti. Néki van hozzá jó erős válla, hogy elhordozhassa. Hiszen neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, terhedet elhordozza.” „Vesd az Úrra terhedet, és őgondot visel rád!” (Zsolt 55.23) Péter ezt kéri: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején’.’ És ha ő a mi Urunk, e világ fejedelmének nincs hatalma rajtunk. A minden kegyelem Istenéé „a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké”. (íPt 5,6.11) Isten gondviselő szeretetének eszköze lehet a mai gyülekezet is. A filippiek felbuzdultak Pál támogatására: adományukkal segítették. „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban ”E vallomása minket is erősít: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is... Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fii 4,12-14) így hitelesen óv a pénzimádattól: Malóban nagy nyereség a kegyességmegelégedéssel... Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől... Te pedig Isten embere, kerüld ezeket” (íTim 6,6.10-na) Pál Rómába tartó úján is hitt gondviselő Istenében, aki tudtára adta: nem vesznek el a hajótöréskor. „Egy szigetre kell kivetődnünk’.’ Intette társait: „... egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről” (ApCsel 27,26.34) Mária és Márta példája tanít: nekünk is csak Jézusra van szükségünk. Talán te is, hűséges olvasó, „sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség valójában csak egyre”. (Lk 10,41-42) A mennyei kincset nem vehetik el tőlünk (lásd Mt 6,19-21). Az Úr gondot visel az ő gyermekeire, ezt a tanítványok is megtapasztalták. Jézus rá is kérdezett: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” Felelték: „Semmiben’.’ (Lk 22,35) Csak aki Isten szerint gazdag, s akinek Jézus a megváltó Ura, lehet boldog igazán. „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek... az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben..!’ (Lk 6,22-23) Vallod-e: „Jézus, boldogságom, / Te vagy örömöm. / Megváltóm, jó pásztorom...” (EÉ 357,1) ■ Garai András HIRDETÉS Háromszáz éves az irsai evangélikus templom „Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre’.’ (Zsolt 100,4-5) Istennek hálát adva tudatjuk, hogy szeptember 15-én, vasárnap 15 órakor az irsai evangélikus templomban ünnepi istentiszteleten emlékezünk meg gyülekezetünk fennállásának háromszázadik évfordulójáról, mely alkalmon dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végzi az igehirdetés szolgálatát. Szeretettel várjuk Önt és kedves családját erre az ünnepre és az utána következő szeretetvendégségre. evangelikuselet.hu
