Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
28 41 2013. augusztus 18-25. > • I < < Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 18.) Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az Úr, ki beszélhetné el minden dicső tettét? Zsolt 106,2 (2Pt 1,3; Mk 7,31-37; ApCsel 9,1-9/10-20/; Zsolt 104) Van úgy, hogy az örömtől, meghatottságtól (vagy sajnos a bánattól) nem találjuk a szavakat. Kisebb, hétköznapi dolgok, események is kiválthatnak ilyen földrengésszerű érzelemhullámot. Hogy is ne érezhetne ilyet a halandó ember, ha Isten nagyságának, jóságának, kegyelmének, szeretete gazdagságának fényébe tekint? Hogy is találna rá szavakat? Mint a zsoltáros, csak ámulatát fejezi ki. Hétfő (augusztus 19.) Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak. Zsolt 86,11a (iThessz 2,13; Mt 9,27-34; 2Kir 22,14-23,3) „Mióta GPS-em van, nem szoktam eltévedni - mondja ismerősöm. - Csak beírom az úti célt, és »0« odavezet. Igaz, ráférne már egy szoftverfrissítés, mert néha a tavalyi útlezárások miatt jókora kerülő útra visz.” A zsoltáríró az emberi életút GPS-ére mutat rá: mennyei Atyánktól kell eligazítást, vezetést kérnünk. Vele beszélni, igéjét olvasni. Az út nem könnyű. Bukdácsolós, kanyargós, és mi oly sokszor kerülő útra megyünk, felesleges köröket futunk, zsákutcákba navigáljuk önmagunkat. De ha teljes szívünkkel, lelkűnkkel rábízzuk magunkat, akkor célba érünk. Ha igazsága szerint járunk, utain nemcsak hogy eljutunk a célba, de mindvégig biztonságban is leszünk, és nem magányos utasokként haladunk, mert Isten velünk van. Kedd (augusztus 20.) Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. ApCsel 16,25 (Zsolt 71,8; 4MÓZ 12,1-15; zKir 23,4- 25) A nemrég hazatért börtönlelkésszel, Bízik Lászlóval készült utolsó interjúnkon sokadszorra ragadott meg, hogy milyen mély szeretettel beszélt a „csibészekről”. Bizonyságtevő, hiteles szolgálata a rácsok, falak között foglyok sokaságát vezette hitre, új életre, és bontotta le körülöttük az igazi fogság a lelki rabság rácsait - a bűnt letéve megkaphatták a kegyelmet és a bűnbocsánatot. Pál, Szilász és minden mai tanúja Jézus Krisztusnak: te, én, hívek, lelkészek, fiatalok, öregek falakon kívül és belül: igen nagy feladatunk van. Mi, akik megtapasztaltuk a szabadságot őbenne, hirdetni tartozunk azt. Ne mulasszuk el dicsőíteni a minket megszabadító Istent! Olyan sokan élnek még rácsok között, talán pont a mi imánkra várva... Szerda (augusztus 21.) És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. Kol 3,15 (Zak 9,10c; Mt 17,14-20/21/; 2Kir 23,26-37) Egy rossz hír kora reggel e-mailben, egy bántó szó a házastársunktól, dugóba kerülünk, elkésünk, leszid a főnök, még egy csekk, amelyet be kell ma fizetni, a gyerek is rossz jegyet hozott... Máris oda a nagy nehezen megszerzett békességünk. Nem tudjuk megtartani, ehhez önmagunkban kevesek vagyunk, be kell látni. Pillanatok alatt elvész. Mert ez nem az a békesség, amelyről Pál beszél. Akiben Krisztus uralkodik, abban az ő békéje vesz szállást. Ez nem pillanatok alatt semmivé váló, nem hangulatfüggő. Bízzunk benne, bízzuk rá magunkat mindenestül! Csütörtök (augusztus 22.) Az Úr pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. 5MÓZ 26,7b-c (Zsid 5,7; Jak 5,13-16; 2Kir 24,1-10) Isten kihozta Izráel fiait Egyiptomból. Nemcsak hallgatta, de meghallgatta kiáltásukat. Nemcsak látta, de meglátta szenvedésüket, fájdalmaikat, sebeiket. Bátran forduljunk hozzá, hiszen Jézus Krisztusban Atyánkká lett! Ahogy egy apa sem nézi tétlenül gyermeke szenvedését, sírását, úgy Isten sem hagyja válasz nélkül jajkiáltásunkat. Péntek (augusztus 23.) Adjatok, és adatik nektek. Lk 6,38a (íSám 2,7; Lk 23,6-12; 2Kir 25,1-21) A hívő ember nem azért ad, mert kapni akar, hanem épp fordítva: azért ad, mert felsorolhatatlanul sokat kapott. Anyagiak terén azt tanuljuk: takarékoskodj, vonj meg még magadtól is, másnak ne adj, őrizd a vagyonod, és tegyél félre, akkor kapsz rá kamatot. Félő, hogy testi, földhözragadt, anyagi látásunk rátelepszik minden másra is: azokkal vagyunk jók és megértők, akiktől ugyanezt elvárhatjuk, megkapjuk. Akkor vagyunk kedvesek és szívélyesek, ha kamatokat is remélhetünk. Ez ördögi körbe visz, nem Isten útja! Hiszen Isten áldott körforgásba akar bekapcsolni: „Azúr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal” (íSám 2,7) Ő ad, gazdagít, s akkor én is adhatok örömmel. Szombat (augusztus 24.) Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. Péld 11,19 (ApCsel 24,15; Ézs 57,15-19; 2KÜ 25,22-30) Az igazság áldást ad, a bűn átkot... Ne gondoljuk, hogy önzőn, gonoszul, ügyeskedve, Isten törvényét tiporva boldog és harmonikus lehet az élet! A látszat tűnhet akármilyennek, lehet gazdag, irigyelt, sikeres valaki - napi kis halálokat, börtönöket készít magamagának az ilyen ember. Az igazsághoz, azaz Istenhez, a szeretethez, az élethez, az Úrhoz ragaszkodó ember pedig napi áldást és életet talál emberi kapcsolataiban, meghozott-megküzdött döntéseiben, hivatásában. Nem tökéletes, nem bűntelen, de éppen ezért nem is felfuvalkodott, hanem alázatos, mert a mindenható Isten kezében tudja életét. Minden este úgy alhat el, hogy jó úton jár, Isten vezeti, és jó cél felé halad. ■ K.D. SEMPER REFORMANDA „Isten különös rendelkezéséből történt, hogy azoknak az egyszerű keresztényeknek, akik nem tudják a Szentírást olvasni, elrendelte a Tízparancsolat, a Hiszekegy és a Miatyánk megtanítását és ismeretét, mert ez a három szöveg igazán alaposan és bőségesen tartalmazza mindazt, ami a Szentírásban áll, amit mindig prédikálnunk kell, és amit minden egyes kereszténynek tudni szükséges. Ráadásul olyan rövid és egyszerű megfogalmazásban, hogy senki sem panaszkodhat arra, vagy mentegetőzhet azzal, hogy túlontúl sok vagy nehezen megjegyezhető volna az, ami az üdvösséghez szükséges. Mert három dolgot kell az embernek ismernie ahhoz, hogy üdvözüljön. Tudnia kell először is, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. Másodszor, ha már látja, hogy ezt saját erejéből nem képes tenni és nem tenni, akkor ismerje fel, honnan kaphat, kereshet és találhat erőt arra, hogy ezt tegye és ne tegye. Harmadszor pedig, ismerje meg a módját, hogyan keresse meg és nyerje el ezt az erőt. Amint egy betegnek is először azt kell felismernie, milyen betegségben szenved, mire képes, és mire nem képes. Utána meg kell tudnia, hol van az az orvosság, amely segít neki, hogy ugyanazt tegye és ne tegye, mint egy egészséges ember. Harmadszor, kérnie kell ezt az orvosságot, keresnie, beszereznie vagy megrendelnie. A Tízparancsolat tehát arra vezeti rá az embert, hogy ismerje fel betegségét, hogy lássa és érezze, mit kellene tennie és nem tennie, mit képes megtenni és nem megtenni, hogy döbbenjen rá tulajdon bűnös és gonosz voltára. A Hiszekegy ezután azt tárja elé, és arra tanítja, hol találja meg az orvosságot, azaz a kegyelmet, amely segít neki, hogy igaz lehessen, hogy megtarthassa a parancsolatokat. Megmutatja neki továbbá Istent és az ő Krisztusban kinyilvánított és felkínált irgalmasságát. Harmadszor, a Miatyánk megtanítja, hogyan kérje, szerezze meg és nyerje el ezt az irgalmasságot, mégpedig rendszeres, alázatos, bizakodó imádsággal, akkor ugyanis megadatik ez neki, és Isten parancsolatainak betöltése révén üdvözül. Ez a három dolog az egész Szentírás lényege. Ezért először a Tízparancsolaton kezdjük el megtanulni és felismerni bűnünket és gonoszságunkat, azaz lelki betegségünket, amelynek folytán nem azt tesszük és nem tesszük, amit kötelesek vagyunk.” N Luther Márton: A Tízparancsolat, a Hiszekegy és a Miatyánk rövid magyarázata (Csepregi Zoltán fordítása) Lapunk következő, 35. száma szeptember í-jei dátummal jelenik meg 275 Ft-os példányonkénti áron. Tájékoztatjuk továbbá kedves olvasóinkat, hogy szerkesztőségünk augusztus 15-21. között zárva tart. Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 25.) Az Úr... eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket. Zsolt 98,9 (Jn 4,34; Lk 10,25-37; íjn 4,7-12; Zsolt 28) Az előző igevers is fontos: ujjongjon a teremtett világ, mert jön az Úr ítélkezni. Hogyan? Hát nem félni, rettegni kell az elkerülhetetlentől? Örülni és hálát adni? Igen, mert nem e világi, emberi bíró elé kerül ügyünk. Az igazságos Isten jön ítélni, ez pedig alázatra, magunkba nézésre, hitre, belé vetett bizalomra indítson; ne félelemre, hanem örömre. Kegyelmében bízva éljük napjainkat, mint akik már most Krisztusban megkapták Isten legnagyobb ajándékát: bűneik bocsánatát. Hétfő (augusztus 26.) Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó, Isten. Zsolt 48,10 (Zsid 10,24-253; 5MÓZ 15,1-11; Ezsd 1,1-11) Szeretem a templomok meghittségét. Egy zűrös hétfőn is találok nyitott templomot. Vágyom erre a találkozásra. Egy forró nyári napon a vastag falak között a hűvös félhomályra. A zajos, lüktető, zaklatott fővárosban a csend és béke szent helyére. De nem a külsőségek miatt vagyok itt! Megszületik bennem a csend, és szól hozzám Valaki. Imádságban válaszolok az engem szólító hangra. Értelmet nyernek zavaros, összefüggéstelen történések, testi-lelki sebeim gyógyulnak, lenyugszom, derű és reménység tölt el. Isten templomában jóságáról elmélkedem. A külső és a belső csend áldott pillanatai ezek. Megtisztulva indulok tovább... Kedd (augusztus 27.) Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké. Fii 2,10 (Zsolt 124,8; Ám 5,4-15; Ezsd 3,1-13) Látható bálványaink előtt naponta „térdet hajtunk” áldozunk oltáraikon, és várjuk boldogságunkat, harmóniánkat, frusztrált életünk szenvedéseinek enyhülését. Tárgyakba, szenvedélyekbe, testi dolgokba kapaszkodunk. Mégsem elég semmi, csak pillanatnyi boldogságot adnak, végül üres marad a kezünk. „Szerelmes Jézusom, én orvoslásomra / Ne késsél, de jöjj el én gyógyításomra, / Szent nevedért tekints az én siralmimra, / Emlékezzél, kérlek, tött fogadásodra.” (Petrőczi Kata Szidónia) Szerda (augusztus 28.) Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! Zsolt 60,13 (Lk 7,140-15; 5MÓZ 24J10-15/17-22; Ezsd 4,1-24) Tegnap arról beszélgettem valakivel, hogyan lehet megbékélni a halállal. Az ember csak keresi a szavakat, és ha igazán vigasztalni akar, és igazságot is szeretne mondani, nem áltatni, akkor a Szentírást idézi. Dávid bizonyságtevő zsoltárai is segítenek. A legnagyobb ellenség ellen az emberi segítség mit sem ér, nem tudjuk legyőzni saját halálunkat sem, de azt sem könnyű elfogadni, hogy elment, akit szeretünk. Isten kezében vagyunk, aki Jézus Krisztus, egyszülött Fia által vezérli sorsunkat, és Jézus minden félelmünket, fájdalmunkat, a halált is megismerte értünk. Az ő segítsége az egyetlen, amellyel erősek lehetünk, és győzhetünk. Csütörtök (augusztus 29.) Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját. 5MÓZ 28,12a (Mt 5,45; ApCsel 4,32- 37; Ezsd 5,1-17) Hetekig tartó szárazság volt, negyvenfokos hőség, minden élőlény sóvárogva várta az esőt, az enyhülést. A természettől távolabbra került városi ember is a bőrén érzi már, hogy hiábavaló minden, ha az Isten nem áldja meg. Éltetni és virágoztatni sem a vetést, sem otthoni kis veteményesünket, virágoskertünket, sem a gyümölcsfákat nem tudjuk, csak ideigóráig. Ha az életünket nézzük, akkor pedig még világosabb: Isten „gazdag kincsesháza" nélkül üres, színtelen vagy hamis, csak látszólagosan működő, de nem virágzó az élet. Isten esőjére: Lelkének éltető forrására van szükségünk, amelyet ő az ige szerint „idejében” megad! Kérjük már most, hogy áldja meg életünket és kezünk munkáját is. Péntek (augusztus 30.) Jöjjetek, járjunk az Úr világosságában! Ézs 2,5 (Fii 2,14-15; Mt 26,47-50/55- 56/; Ezsd 6,1-22) Kicsit elszomorít, hogy bár alig venni észre, de már rövidülnek a napok, hosszabbodnak az éjszakák. Ám a sötétség térhódítása csak egy ideig tart - a mi életünkben is. A sötétség, a halál, a fájdalom, a betegség elmúlik: a végső győzelmet Krisztus aratta mind felett. A fény, a világosság és az igazság soha nem fog elmúlni. Isten az igazi Világosságot küldte el a világba, és addig is, amíg várjuk Jézus visszatérését, már most járhatunk abban a fényben, amelyet ránk sugároz. Szombat (augusztus 31-) Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak. Zsolt 86,5 (2Thessz 3,5; Júd 1-2.20-25; Ezsd 7.1-28) „Hallgass már, ne hisztizz, ne beszélj annyit, fáradt vagyok! Mit csináltál megint, százszor kértem, hogy ne... szégyelld magad, ne is lássalak!” Még a legtürelmesebb szülő is kifakadhat így. Igen, hiszen emberek vagyunk, gyarlók, korlátáink vannak. Isten, aki a mennyei Atyánk, nagyon szereti a hozzá kiáltó, őt hívó gyermekeit. Pedig hálátlanul, rosszul viselkedünk. De ő nem ember, erre mutat rá Dávid, erről tesz bizonyságot: Isten jó. Ő a tökéletes jóság és szeretet, és ezzel ölel át minket. Most, augusztus utolsó napján adjunk neki hálát mindazért, amit ezen a nyáron kaptunk tőle és általa! ■ Kőháti Dóra Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu. ♦ EvÉlet on-line: www.evangelikuselet.hu. ♦ Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: elofizetes@evelet.hu. ♦ Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108, 20/824-5519; fax: 1/486-1195. Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Fedor Sára (sara.fedor@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Károly György Tamás (evelet@kgyt.hu). Munkatárs: Kinyik Anita (kinyik.anita@lutheran.hu). Rovatvezetők: dr. Ecsedi Zsuzsa - Cantate (ezsu@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu). Szerkesztőbizottság: Adámi Mária, B. Walkó György, dr. Fabiny Tamás, Horváth-Hegyi Áron, Kendeh K. Péter, Kiss Miklós, Orosz Gábor Viktor, Prőhle Gergely, Radosné Lengyel Anna, T. Pintér Károly. Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486-1228, 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3575 Ft, fél évre 7150 Ft, egy évre 14 300 Ft, európai országba egy évre 48 100 Ft (172 euró), egyéb külföldi országba egy évre 56 320 Ft (201 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével regisztrálni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hét végi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk. ■ . . . • .• : .rv . . t
