Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-17 / 7. szám
4 ◄» 2Ó13- február if. KERESZtÚtAK EVangéliküs'Élét LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT... XVI. Benedek pápa lemond „péteri szolgálatáról” Egyelőre maradhat a slusszkulcs ^ XVI. Benedek pápa bejelentette, hogy lemond „péteri szolgálatáról” A katolikus egyházfő február 11-én délelőtt n órakor, három szentté avatási ügyben összehívott konzisztórium alkalmával tette közzé a hírt. (Lemondólevele alább olvasható). „Kedves Testvérek! Nemcsak a három szentté avatás miatt hívtalak össze benneteket erre a konzisztóriumra, hanem azért is, hogy közöljem veletek döntésemet, amely nagy jelentőségű az egyház élete számára. Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem, előrehaladott korom miatt, már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot. Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot spirituális lényege miatt nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell. Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve, és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak. Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról mint Róma püspöke, mint Szent Bécsi magyar gyülekezetek tagjai gyűltek össze ökumenikus istentiszteletre február ro-én, vasárnap délután a német lovagrend templomában (Deutschordens-Kirche). Az alkalmat indiai dobok hangja vezette be, és a római katolikus Liszt Ferenc kórus énekszolgálata kísérte. A liturgiában - a házigazda, Simon Ferenc római katolikus esperes mellett - Solymár Mónika bécsi evangélikus lelkész és Karvansky Mónika, a helyi református közösség lelkésze működött közre. Péter utóda, amelyre 2005. április 19- én a bíborosok révén kaptam megbízatást. 2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására. Kedves Testvérek! Teljes szívemből köszönetét mondok nektek azért a szeretetért és munkáért, amellyel velem együtt hordoztátok szolgálatom súlyát, és bocsánatot kérek minden hibámért. Most ajánljuk az Anyaszentegyházat Legfőbb Pásztora, a mi Urunk, Jézus Krisztus gondjaiba. Fohászkodjunk Szent Anyjához, Máriához, hogy anyai jóságával segítse a bíboros atyákat az új pápa megválasztásában. Ami engem illet, a jövőben is teljes szívvel kívánom szolgálni Isten Szent Egyházát imának szentelt életemmel.” M Forrás: Magyar Kurír A pápai lemondásra lapunk jövő heti számában visszatérünk. - A szerk. Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke az emmausi tanítványok története (Lk 24,13-35) alapján arról beszélt, hogy a fájdalom és a lelki vakság megtapasztalásán túl közös ökumenikus tapasztalatunk lehet Jézus közelségének megélése is. „Jézus az útitársunk, aki ott van mellettünk akkor is, amikor nem látjuk; és erőt ad, amikor felismerjük” - hangsúlyozta igehirdetésében a püspök. ■ Adámi Mária felvétele Lapunk előző számában Ide a slusszkulcsot! című írásunkban számoltunk be róla, hogy veszélyben a tanyagondnoki ellátás a Nyíregyházát övező huszonhét bokortanyában. A Nyírségi Többcélú Önkormányzati Társulás (Nyitót) egyeztetés nélkül, határozati úton mielőbb kéri a szolgálat nélkülözhetetlen munkaeszközének, egy 2005-ös évjáratú Ford Transit gépkocsinak az átadását a szolgálatot fenntartó nyíregyháza-kertvárosi evangélikus gyülekezettől. Azóta kaptuk a hírt, hogy az elzártságban élő idős emberek szociális ellátása egyelőre tovább működhet: a Nyitót társulási tanácsa - megfontolva a gyülekezet vezetőinek levélben eljuttatott és lapunkban is ismertetett Ez évben kicsit könnyebb dolguk van azoknak az asszonyoknak, akik előkészítik gyülekezetükben a világimanapi alkalmat. Az istentiszteleti liturgia ezúttal ugyanis Franciaországból érkezett hozzánk. Aligha van olyan közösség, amelyben ne tudna mesélni valaki Párizsról, a csodálatos provence-i vidékről vagy éppen a Loire menti kastélyokról... A már ismerten túl az országnak egy másik arca is feltárulhat előttünk az idei imanapon: Franciaország a bevándorlók, a jövevények hazája. Évszázadokon keresztül telepedtek ide az emberek Európa más vidékeiről. A19. században meginduló iparosodás magával hozta a lengyel és olasz vendégmunkások beáramlását, akik főként bányákban, illetve a gyárak építkezésein dolgoztak. A harmincas években a spanyol polgárháború elől is ide menekültek az emberek, de az 56-os forradalom leverése után ugyanúgy befogadták a menekülni kényszerült magyarokat, miként a hetvenes évek politikai száműzötteit Chiléből és Vietnamból. A legtöbben azonban kétségkívül gazdasági kényszerből érkeztek Franciahonba, ahol az ötvenes évek közepén olyan nagy szükség volt munkás kezekre, hogy Észak-Afrikából, a Szahara vidékéről csábították ide az embereket. Ezek a férfiak gyakran a családjuk nélkül érkeztek, iskolázatlanok voltak, ezért egyszerűbb szállásokkal is megelégedtek. Ám a hetvenes évek közepén (amikor már át tudták volna telepíteni a szeretteiket is) kitört az olajválság, s hogy a gépkocsi átadását a téli krízisidőszak utánra halasztja. Erről Metzner Zsolt, a társulás munkaszervezetének megbízott vezetője tájékoztatta telefonon lapunk munkatársát. Veszprémi Erzsébet megismételt kérdésére, hogy mi indokolta egyáltalán annak a határozatlan idejű szerződésnek a felbontását, amely a vitatott helyzet kialakulásához vezetett, a munkaszervezet vezetője tömörválaszt adott: „Racionalizálás. Az egész város szociális alapellátását egyetlen szervezetre, történetesen egy civil szervezetre kívántuk bízni.” Az egyházközség és az általa fenntartott Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézmény munkatársai fellélegeztek, miután - ugyancsak telefonon - ők is értesültek a Befogadottak ennek következtében megnövekedett a munkanélküliség. A gazdasági krízis felszínre hozta az idegengyűlöletet. A szélsőséges nacionalista párt tagjai azt hangoztatták, hogy a bevándorlók elveszik a munkát a franciák elől. A genfi egyezmény értelmében a kormánynak engedélyeznie kellett a családegyesítést, ám az ily módon letelepedett családoknak általában csak a városok peremkerületeiben juthatott lakhely. Bár Franciaország komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy megteremtse a törvényes kereteket a vendégmunkások és a menekültek letelepedéséhez, ma is tömegek élnek hivatalos papírok nélkül. Az idei imanapon ez a kérdés kerül elénk, magyar keresztények elé is: hogyan viszonyulunk a jövevényekhez? A probléma egyáltalán nem idegen tőlünk. Már Budapesten is vannak negyedek, „gettók”, ahol Ázsiából, Afrikából érkezett menekültek élnek. Gyakran több család is osztozik egy-egy régi, felújításra szoruló lakáson. Az iskolák osztálytermeiben afgán, kínai, arab gyerekek ülnek együtt a magyar diákokkal. Hogyan gondolunk rájuk? Miként vélekedünk az idegenekről? Jézus cikkünk megjelenését követő fordulatról, bár nyugodtabbak lennének, ha mielőbb írásban és hivatalosan is hírt kapnának róla - tudtuk meg Laborczi Géza igazgató lelkésztől. Akkor ugyanis az is kiderülne, pontosan milyen határidőhöz kell tartaniuk magukat, amikor a szolgálat megmentése érdekében új megoldáson dolgoznak, esetleg egy célnak megfelelő használt autó beszerzését készítik elő. A szociális ellátásban jártas, szociálpolitikához értő forrásunk szerint egyébként egy adott feladat kiszervezése egyeden szervezethez nem minősül racionalizálásnak. A centralizáció nem gazdasági művelet, noha kétségtelen, hogy az önkormányzatok - vagy azok társulásai - ezt jogszerűen megtehetik. M EvÉlet-infó mondata eszméltet: „...jövevény voltam, és befogadtatok..’.’ (Mt 25,35) Az idegenekhez való viszonyulásunk lesz a próbaköve annak, hogy megvan-e bennünk Krisztus lelkülete. Sajátos módon fejezi ki ezt a gondolatot Anne-Lise Hammar Jeannot művésznő nonfiguratív - ahogyan ő fogalmaz: az absztrakt határáig elmenő - festménye. A festő, aki maga is a Sorbonne képzőművészeti karán szerzett diplomát, így beszél az imanap címadó képéről: „Ezen a festményen az idegent a szürke árnyékkal fejezem ki, amely a többi színtől határozottan megkülönböztethető. A vonalak s a csaknem fehér szín hangsúlyozásával a fényt próbáltam belevinni az alkotásba. A szürke sziluettet körülragyogja a fény, amely felülről, a mennyből árad, s az egész teret átjárja. Minden belekerül ebbe a fényes ragyogásba- aminthogy az emberek is egy földgolyón élnek. A kép alján látható formákra is ráárad a fény. Ezek a formák- mint egy embercsoport - körülveszik a szürkébb részt, és valójában befogadják. Azt szerettem volna, hogy az egész kép meleg és színes hangulatot árasszon. Ezzel az ünnepélyességet is hangsúlyozni akartam, és azt is, hogy micsoda ereje van az egymással való találkozásnak, az egymás iránti nyitottságnak.” A művésznő nem szokott embereket ábrázolni. Ezen a képen, amely Mt 25,35 „adaptációja” mégis megformázott egy alakot. A néző fantáziájára bízza, hogy mit, illetve kit lát benne. Felismerheti a környezetében élő idegent, de észreveheti akár önmagát is... Hiszen az idei imanap végső konklúziója éppen ez: valójában mindannyian befogadott jövevények vagyunk, akiknek az Atya szeretetéből, Krisztus által van polgárjoguk az Isten országában. ■ B. Pintér Márta Magyar ökumenikus istentisztelet Bécsben érveit - legutóbbi ülésén úgy döntött, KÉSZÜLÜNK A MÁRCIUS 1-JEI VILÁGIMANAPRA!
