Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-02-03 / 5. szám

Evangélikus Élet

7' 'ÉLő'víz 1

2öi^.'február 3. !►’

„Jövevény voltam, és befogadtatok”

Közeledik a női világimanap

► Mindannyian menekültek vagyunk a világon - ez a vezérgondolata az idei ökumenikus világimanapnak. A kezdeményezés 1870-ben indult útjára. A hazánkban március í-jén immár huszonnyolcadszor megszervezendő alkalom tematikáját, amely a jövevénység és a befogadás témáit járja körül, idén francia nők készítették el - hangzott el az imanapi előkészítő konferencián január 26-án Budapesten. (Az imanap segédanyagai a www.meot.hu honlapról tölthetők le.)

„A kérdés az, vajon mi mindig befogadjuk-e Krisztust" - ezzel a gondolattal köszöntötte a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára, Fischl Vilmos az egybegyűlteket a szervezet székházában.

„Te mit tennél, ha számkivetett lennél?” - tette fel a kérdést Brebovszkyné Pintér Márta evangélikus lelkész Mt 15,21-28 alapján tartott nyitóáhítatában, és az alázat szerepét hangsúlyozta a számkivetettek befogadásában. Ebben a befogadásban Krisztussal találkozunk, és felelősségünk, hogy a jövevény is Krisztussal találkozzon bennünk. Az áhítat után a lelkésznő beszámolt az imanapot szervező világközösség legutóbbi New York-i konferenciájáról, ahol új vezetőséget választottak.

A befogadás hallatán nem csak a menekültekre kell gondolnunk - illetve nem csak azokra, akik fizikailag menekülnek. A lelki otthontalanságnak, a menekülésnek más útjai is vannak, például az alkohol, amelynek rabságából csak Jézus Krisztus szabadíthat ki - erről tett bizonyságot Márkus Gábor és felesége, akik az idén huszonegy éves Tiszta Forrás Alapítványon és a református hajléktalanmisszión keresztül igyekeznek az utcán élőket felkarolni, befogadni.

Nem egyértelmű az sem, hogy valaki nem érzi számkivetettnek magát a saját családjában: Kovács Gézáné, Ildikóéknál négy generáció él egy fedél alatt békességben. Mint mondta, ez az izgalmas és nagyszerű állapot igen törékeny, egyedül Isten kegyelme tartja fenn.

A konferencián bemutatkozott Dani Eszter, a zsinati missziói iroda vezetője, aki a cigányok befogadásáról beszélt a hallgatóságnak.

Az ökumenikus imanapon a téma megjelenítése mellett a tematikát kidolgozó ország kultúrájába is betekinthetnek a résztvevők - a büféebéden több francia finomságot is megkóstolhattak.

Ebéd után keményebb falatok következtek: két afrikai fiatal vallott hányatott életéről, és bemutatkozott a református menekültmisszió is. Megrázó történetek hangzottak el olyan országokból, ahol az embernek az életébe kerülhet a keresztyénsége, és arról, hogy mennyit jelenthet egy látogató, egy alma, egy szeretetgesztus annak, aki menekülése közben mindent elveszített.

A résztvevők megismerkedtek a katolikus Láng Edittel, aki látássérültként végzi missziós szolgálatát a menekültek között, hihetetlen szeretettel és energiával karolva fel őket. Az alkalmon a baptista Salyámosi Éva, a Duna Televízió szerkesztő-rendezője is bemutatkozott, akinek a közelmúltban jelent meg Az ítélet: felmentés című könyve, amelyben megtérésének és első hitbeli lépéseinek történetét írta meg. (A kötetről lapunk előző számában írtunk. - A szerk).

Menekülés és befogadás szövevényes története Ruth könyve, erről beszélt P. Tóthné Szakács Zita, a MEÖT Női Bizottságának elnöke záróáhítatában. Kiemelte: nem dőlhetünk hátra elégedetten, ha egyvalakit befogadtunk - a hitünk kötelez, hogy minden emberhez odaforduljunk, rámutatva arra a Krisztusra, aki által Isten befogadott minket örök országába. Ezért különösen fontos, hogy megragadjuk az imádkozás lehetőségét azokért, akik akár életveszélyes fenyegetés, akár önmaguk elől menekülnek.

■ Bagdán Zsuzsanna

JÖTTMENTEK

Történetek az ökumenikus világimanap előkészítő konferenciájáról

Az élet minden véres tollú szerzőnél keményebb történeteket ír.

Polgárháború van. A saját nagyszüleid támadnak rá a családodra, mert a muszlim anyád egy keresztyén férfihoz ment feleségül. Menekülnötök kell, ahányan vagytok, annyi irányba. Még látod, ahogyan az egyik testvéredet lábon lövik, amikor te az egyik húgoddal együtt átjutsz a határon.

Tíz évet élsz le egy menekülttáborban, semmit sem tudva a tieidről. Aztán úgy döntőtök, hazamentek, elbújtok a fővárosban, rövidre vágatod a hajadat, hogy véletlenül se ismerjenek fel az otthoniak. Egy hónapig tart a biztonság, aztán egy nap berontanak hozzátok, és megkötözve nézed végig, ahogy megverik a húgodat, majd szíven lövik, miközben harcol, hogy a támadók ne erőszakolják meg.

Te életben maradsz, megkötözve a halott húgod mellett, de az életösztön erős, kiszabadítod magad, és az apád egyik barátjához rohansz, aki segít kijutni az országból. Több államon keresztülmész, egy török kereskedő lerak Szerbiában, de mivel nem tudod kifizetni, napokra bezár. A rendőrség szabadít ki, majd azt mondják, három napod van eltűnni, különben nyolc év börtön vár rád.

Egy ismeretien szerződést ajánl neked, hogy focizhatsz Németországban, és kivisz a zöldhatárra, majd otthagy. A magyar határőrök előbb érnek oda. Megtapasztalod a fogdabeli vendégszeretetet. Hónapokra.

Vagy legyen egy másik történet. Hazajössz edzésről, és látod, hogy a házadat földig rombolták, a családodat elvitték. „Ha megtalálunk, meghalsz” - olvasod a falon a neked szóló üzenetet. A szomszédok azt tanácsolják, menekülj, hát fogod a táskádat, amely nálad volt az edzésen, és nekiindulsz.

Aztán te is egy fogdában találod magad. Az első menedékkérelmedet elfogadják, a másodikat nem, mondván, az országodnak bizonyos régiói biztonságosak, nem mindenhol fenyeget közvetlen életveszély. Közben mintha meghaltál volna, lassan folynak a fogdái mindennapok.

Nem érted. Lelkész akartál lenni, és börtöntöltelék lettél. Bekasztliztak egy idegen, keresztyén országban, mert elmenekültél a saját hazádból, ahol pont azért akartak megölni a családoddal együtt, mert keresztyén vagy.

Annyiféle módon, helyen lehetsz számkivetett. Például a családodban, ahol semmi másról nem szólnak a hétköznapok, mint hogy marjátok egymást, amíg valakit el nem visz a rák, vagy el nem megy magától máshová, mással élni. Hogy generációk éljenek együtt, egy fedél alatt békességben, ez már-már utópia. Illetve egy egészen törékeny, rajtad kívül álló dolog: kegyelem.

Próbálhatsz menekülni saját otthontalanságod elől, például szexbe, vásárlásba vagy az italba. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik fazonnal bódék mögé bújva döntőd magadba a legaljasabb kisüveges szeszeket, és napról napra sötétebb lesz benned, körülötted. Beleszeretsz egy lányba, ő is vedel, és amikor elfogy a cérnátok, eldöntitek, hogy együtt

mentek a halálba. Te felébredsz - melletted a lány halott.

Aztán jön valaki, megszólít, és elkezd veled beszélgetni. Meghallgat, bátorít, Jézusról beszél neked. És benned elkezd újra pislákolni az élet. * # %

Jézus Krisztus is menekült volt, ahogy mindannyian menekültek vagyunk ezen a világon nélküle.

„Jövevény voltam, és befogadtatok” (Mt 25,35) - ez lesz a március 1- jei ökumenikus világimanap igei mottója. Azért imádkoznak majd szerte a világon, hogy minél többen befogadják a jövevényt a jövevényekben, a jöttmentekben, legyenek azok szenvedélybetegek, menekültek, vejek és menyek, vagy egyszerűen csak falura került lelkipásztorok, betelepült cigányok, akiknek ugyanúgy ez a Ids haza az anyaország, mint nekünk. Azért, hogy segíteni tudjunk a másik embernek helyet találni a világban - ahogyan annak idején egy menekült asszony menye, Ruth hittel és alázatos szívvel talált helyet a zsidóság történelmének egyik legelőkelőbb helyén: Dávid király, ezzel együtt Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában.

Meg kell tanulnunk másokat befogadni, bennük a jövevény Krisztussal. Rémületesen nehéz ez. Vagy éppen könnyű, és csak utólag fogjuk fel, hogy megtörtént.

Pénzérmék sokszor inkább lennénk, mint emberek, mert sokkal jobban örülnek nekik, mint nekünk - írja a Méhecske című regény szerzője, Chris Cleave. Elveszett drahmák vagyunk. Vagy még annál is sokkal, sokkal értékesebbek.

A hónap igéje

„Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen” (Lk 11,35)

1948 táján történt. Egy ismerősöm hívő édesapja kántortanító volt, de az államosításkor választania kellett: tanító vagy kántor lesz. „Természetes” hogy a tanítói állást választotta. Hiszen az biztos munkakör volt abban az időben. Aztán később igazgatónak jelölték az iskolájában. Elfogadta. Majd elérkezett április 4-e. Fölkérték egy kommunizmust dicsőítő beszéd elmondására. Most már főtt a feje, mit tegyen. De már benne volt a darálóban. Nehéz szívvel, de elvállalta.

És ezután - a családja mesélte - szinte egy pillanat alatt megváltozott. Nem engedte a családot templomba, otthon nem beszélhettek a hit dolgairól, elkezdett erősen inni, verte a gyermekeit... Mi történt?! A benne lévő világosság sötétséggé lett. Azt gondolta, hogy majd el fog lavírozni, hogy egy kicsit tetszésére tesz az istenellenes felsőbbségnek. Nem elégedett meg a kántori állással, ahol nagyobb biztonságban lehetett volna lelkileg. Nem az Urat kérdezte, hogy mit tegyen.

Nagy kincs a világosság. Ragaszkodni kell hozzá, hogy el ne veszítsük. Többet ér a világos beszéd, világos cselekedet és döntés, mint a lavírozás, csöndben megbújás vagy hallgatás. Merd vállalni a felismert és a kapott igazságot! Még ha úgy gondolod is, hogy hátrányod származik belőle.

Isten igazsága mindig javadra van. Isten Lelke világítja be a világot és a szíveket. Nem fényt ad csupán. Sokkal többet jelent ez a szó: világosságot. Azaz nem erősebben látom a dolgokat,

hanem áttekinthetőbben, egyértelműbben, világosabban. Jobban belelátok a dolgokba. Kiélezve: egy hívő parasztember sokkal tisztábban láthatja a dolgokat, mint egy művelt tanár, akinek nem árad a belsejébe Isten világossága a Szentlélek által.

A tudás, ismeret, látás ne váljék Isten nélkülivé számodra, mert akkor az csak sötétség. Mert nincs mihez és kihez viszonyítani a dolgokat. Illetve a viszonyítási alap is tetszőleges lesz. Egy nagy ideológiai rendszer, egy híres ember, egy jó könyv, egy megnyerőnek tűnő személy véleménye lesz a mérték. És ez már nem biztos, hogy világosság. így olvassuk a Bibliában, amely mécses a lábunk előtt (Zsolt 119,105): „Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ö gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán!’ (2Kor 4,6; újonnan revideált Károli-fordítás)

Jézus a világ világossága (Jn 8,12). Ha előtte kitárod szívedet, akkor bevilágít bensődbe. Meglátod bűneidet, hamis gondolataidat, és „világossá lesz” számodra, hogy ő szabadít meg mindentől, ami rossz. És ha megtisztította szívedet a bűnöktől, akkor a te életed is világítani fog. Mert mindazt, amit a Biblia Jézusról mond, az övéiről is mondja.

De jó őhozzá tartozni! Ha ápolod az Úrral való kapcsolatot, és ez a legfontosabb számodra, akkor nem fog elsötétedni az eged és besötétedni a szíved. S talán világosság leszel te magad is mások számára.

■ Széll Bulcsú

HETI ÜTRAVALÓ

„Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek mega szíveteket!.’ (Zsid 3,15)

Hatvanad hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Isten szavának földi sorsáról szólnak, s intenek: böjtelő idején jussunk el a lelki süketségből az ige meghallására. Urunk szerint boldogok, „akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják” (Lk 11,28). így „kiáltok a magasságos Istenhez, ő mellém áll mindenkor” (GyLK 712): Exurge Domine - „Serkenj fel, Uram! (...) Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!” (Zsolt 44,24.27) „Isten sokszor és sokféleképpen szólt az atyákhoz a próféták által, ezekben az utolsó időkben pedig az ő Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1-2; LK) Ő Isten országa titkairól a magvető példázatában szólt: „Akinek van füle a hallásra, hallja! (...) A mag az Isten igéje. (...) Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal’.’ (Lk 8,8.11.15) Az ő szava eléri célját, nem tér vissza hozzá üresen, véghezviszi, amit akar (lásd Ézs 55,11): „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál..., és megítéli a szív gondolatait és szándékait’.’ (Zsid 4,12) Heti igénk Isten intését idézi (lásd Zsolt 95,7.8). Luther figyelmeztet: „Isten igéjét ne okoskodd el, se felőle ne vitázz, egyszerűen csak hallgasd. Akkor majd jön a Szentlélek, és elkészíti szívedet, hogy azt mondhasd: ez Isten igéje, a tiszta igazság, amelyre életemet is ráhagyhatom.” Ez Mózes tanácsa: „...fiaitoknak pedig parancsoljátok meg hogy... teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét!Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek’.’ (5MÓZ 32,46-47) A konok szívű fáraó mégsem engedelmeskedett Isten szavának, melyet Mózes és Áron közvetített: „A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr!’ (2MÓZ 7,13) Jézusra sem hallgattak Názáretben, sőt megbotránkoztak benne. Csodálkozott is népe hitetlenségén: „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában...” (Mk 6,4) Amilyen a fa, olyan a gyümölcse: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót..!’ És aki nemcsak hallja az Atya s a Fiú beszédeit, de azok szerint cselekszik, az „hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott”. (Lk 6,45.48) A mi életünk alapja is az Úr Jézus. Ma is csak azok tartoznak az ő tanítványi gyülekezetéhez, „akik Isten igéjét hallgatják és megtartják” (Lk 8,21). Jézus a világ világossága, benne kell járnunk: „Amíg nálatok van a világosság higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” Az ő igéje azóta is megosztja az embereket: voltak, akik a jelek ellenére „mégsem hittek benne” (lásd Ézs 53,1; 6,9-10). Akik „többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét” (Jn 12,36.37.43), azok önmagukat zárták ki az üdvösségből. Ám aki hisz Jézusban, az az Atyában hisz. „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, (...) a kovászhoz” (Mt 13,31.33) - tanított az Úr az írásokat beteljesítve (lásd Zsolt 78,2). Ma is: „Boldog, aki hallgatja, / S megtartja, Uram, beszéded. / Ó, nyújts, áldások Atyja, / Erre nekünk segítséget...” (EÉ 294,1)

■ Garai András