Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-23 / 25. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. junius 23. » 13 ► Lutherstadt, Lutherweg (Luther városa, Luther útja) - a szóösszetételek alkotásában igen hajlékony német nyelv Luther nevével több intézményt is társít Közép- Németország tartományaiban, Szászföldön és Türingiában. A „Luther városa” elnevezés hivatalosan is kíséri Luther Márton életének és tevékenységeinek fő helyszíneit. A Szász-Anhalt tartománybeli Lutherstadt Eisleben 1946, Lutherstadt Wittenberg 1950, végül Mansfeld-Lutherstadt 1996 óta őrzi nevében a nagy reformátor emlékét, de a türingiai Eisenach is „Luther városa” A Lutherweg már inkább turisztikai elnevezés, Szász-Anhalt, Turingia és Szászország Luther-emlékeinek és a reformáció emlékhelyeinek felfűzése egy több mint másfél ezer kilométeres útvonalra. ■ Gyulai Éva De nemcsak a német kulturális és egyházi turizmusnak, hanem a miskolci evangélikusoknak is van saját Luther-útjuk, a miskolc-belvárosi evangélikus gyülekezet ugyanis április 27. és május 1. között negyedszer szervezte meg a Luther nyomában elnevezésű autóbuszos tanulmányi és lelkiségi utat, ezúttal a Vas megyei répcelak-csánigi evangélikus gyülekezet híveivel együtt. A répcelakiak csatlakozása lehetővé tette, hogy a Miskolcról, az evangélikus templomnak és lelkészi hivatalnak otthont adó Luther-udvarból induló utazás második állomása a répcelaki evangélikus templom mellett felállított Luther-emlékmű, Veres Gábor szobrászművész alkotása legyen. Luther mellszobra és a wittenbergi tézisek magyar és német nyelvű pontjait tartalmazó mészkő tábla 2011 májusa óta emlékezteti Répcelakon a híveket és az érdeklődőket a reformáció kezdetére. A miskolci és répcelakcsánigi hívek evangélikus zarándoklatnak is felfogható tanulmányútja két katolikus zarándokhely felkeresésével indult a Luther-emlékek felé. Előbb Ausztria Wachau nevű régiójában a íx. századi alapítású melki bencés apátságot és múzeumot tekintették meg. Melk hatalmas barokk épületegyüttese és műkincsei okán nemcsak a bencés lelkiséget és rendtörténetet felfedezni vágyók, hanem az egyetemes művészeti értékek iránt érdeklődők zarándokhelye is. Akárcsak Wolfgang Amadeus Mozart városa: Salzburg. Itt a zeneszerző szülőházában berendezett múzeum megtekintése mellett rövid városnézésre is lehetőség volt, amelyet a helyi tűzoltóság éppen zajló hagyományos Flórián-ünnepsége keretezett, rezesbandával, történeti uniformisokban felvonuló tűzoltókkal. Az utazás első németországi állomása az európai katolikus zarándoklatok egyik legfontosabb helyszíne, a Bajorországban fekvő Altötting volt. Az apró, már a 8. században bajor hatalmi központként ismert városka - Andechs után - a leglátogatottabb bajorországi katolikus zarándokhely, sőt a világ legismertebb Mária-kegyhelyei között van egy 15. század végi csodának köszönhetően. Lutherweg A reformátor útján a miskolci és a répcelaki evangélikusok Vasárnap lévén a magyar evangélikusok a városka főterén álló apró kegykápolna és az impozáns prépostsági templom körül igazi katolikus vasárnapi lelkiséggel találkozhattak. A vasárnap üzenetében való elmélyedést szolgálta a száztíz éve eredeti helyén álló altöttingi Jeruzsálem-körkép megtekintése is. A hatalmas dioráma, amely az eredeti helyszínek, Jeruzsálem városa, a keresztút és a Golgota hangulatát, sőt benyomását közvetítette, az egyetlen máig fennmaradt vallási témájú körkép (világi témájúból azonban számos hasonlót láthatunk, így Magyarországon a rekonstruált és Pusztaszeren ismét felállított Honfoglalást). Az utazás a hitbeli, lelki elmélyülést és gazdagodást nemcsak az egyes helyszínek nyújtotta élményekkel segítette, hanem a reggeli és esti áhítatokkal is, melyeket jórészt az autóbuszon tartott a csoporttal együtt utazó Sándor Frigyes és Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi miskolci, Verasztó János répcelak-csánigi, illetve Bakay Péter sárszentlőrinci lelkész. Az áhítatok, amelyekhez a gyönyörű májusi arcát mutató németországi táj nyújtotta a hátteret, az evangélikus egyház alapvető hittételeit idézték: a bűn (Róm 5,12); a törvény szerepe (Róm 5,13-14); a kegyelem (Róm 5,15-21); a megtérés (Mt 4,17); az újjászületés (Jn 3,5-7); az egyház (Jn 10,4-5); az úrvacsora (íKor 11,23-25); a keresztség mint küldetés (Mt 28,19- 20). Sándor Frigyes lelkész teológiai ban, Augsburgban kezdte követni a magyar csoport, amely a rengeteg látnivaló között is megtalálta a protestantizmus szempontjából legfontosabb helyszíneket: előbb az egykori érseki palotát, amely ma a sváb tartományi kormányzat székhelye. A palota egykori, ma már nem létező káptalantermében olvasták fel németül és latinul 1530 egyik forró júniusi napján V. Károly császár előtt a Melanchthon fogalmazta, de Luther ihlette Ágostai hitvallást. Luther igazi augsburgi emlékhelye azonban a Szent Anna-templom, hiszen a középkori eredetű, karmeliták alapította kolostor egyik cellájában várta 1518 októberében - akkor még Ágoston-rendi szerzetesként -, hogy a pápa követe, Tommaso Cajetan de Vio bíboros elé kerüljön. Mivel Luther nem vonta vissza kilencvenöt tételét, menekülnie kellett Augsburgból, de a reformáció gyors terjedésének egyik bizonyítéka, hogy az egykori augsburgi karmelita kolostor és templom 1525-től Luther követőihez került, bár Augsburg lakosságának jó része ma is katolikus. Augsburgot elhagyva, a menekülő Luther nyomát követve, a reformátor városai következtek, elsőként Wartburg vára és Lutherstadt Eisenach. A várban a zarándokok egyszerre voltak evangélikusok és magyarok, hiszen Wartburg nemcsak a kiátkozást szenvedett Luther, hanem Árpád-házi Szent Erzsébet - akit theré és Baché. A Luther-múzeumnak helyet adó épület, ahol a reformátor kisiskolásként lakott, inkább eredetiségével, mint a kiállítással ragad meg, múzeumi boltja azonban gazdag tudományos és népszerűsítő irodalmat kínál Lutherről és az evangélikus hitről. Sorsszerű, hogy a fáradt utazók Lipcsének éppen abban a külvárosában kaptak szállást, amely a Breitenfeld nevet viseli, s a szálloda éppen a csatamező mellett épült. A vallásháborúként is ismert harmincéves háború kezdetén, 1531 szeptemberében ugyanis Breitenfeldnél csaptak össze a protestáns országok seregei a katolikus császári hadakkal, s Gusztáv Adolf svéd király, az egyesült svéd és szász evangélikusok vezére megsemmisítő csapást mért a Katolikus Liga katonáira. A győzelemnek és Gusztáv Adolfnak a csata helyszínén 1831-ben egyszerű emlékművet emeltek. A breitenfeldi csatamező mellett töltött nyugalmas éjszaka után a társaság Luther születésének és keresztelésének, valamint halálának helyszínét kereste föl. Az eislebeni szülőházban berendezett múzeum remek, informatív kiállítása a reformátor korát mutatja be, a 15-16. századi Mansfeld Grófságot, az uradalom rézbányászatát, a korabeli társadalmat, hiszen Luther apja parasztból lett bányász, majd egy kis rézkohó résztulajdonosa, azaz vállalkozó. magyarázataiban Luthernek az adott hittételhez fűzött, illetve a témához kapcsolódó írásairól szólt. Ugyancsak az áhítatok kiegészítéseként a csoport tagjai több ízben tanúságtétellel kapcsolódtak a hit és vallásgyakorlat kérdéseihez, köztük Bakay Péter lelkész, aki meggyőzően vallott cigánymissziójáról. Mindebben nemcsak a két gyülekezet evangélikus hívei, hanem a csoport más felekezetű tagjai is elmélyültek. Luther útját a ma Bajorországhoz tartozó, egykori sváb birodalmi városa világegyház inkább Türingiai, esetleg Magyarországi előnéwel ismer - emlékhelye is. Igaz, a vár, főként berendezésének mai képe - a Luther-szobával, ahol az Újszövetség német fordítása készült, és a Szent Erzsébet-mozaikokkal - Károly Sándor szász-weimar-eisenachi nagyhercegnek köszönhető, aki 1838-tól historizáló stílusban építtette újjá, és alakíttatta múzeummá. Ahogyan Wartburg egyaránt nevezetes Lutherről és Szent Erzsébetről, az alatta fekvő városka, Eisenach szintén két nagyság emlékhelye: LuA miskolci és répcelaki evangélikusok a szülőházhoz közeli Szent Péter- Pál-templomot, Luther keresztelőtemplomát és Eisleben egyik palotáját, a városi jegyző egykori házát, Luther halálának színhelyét is meglátogatták. Ez utóbbiban modern szemléletű, főként a múzeumpedagógia céljait szolgáló kiállítás idézi fel a reformátor életének legutolsó szakaszát. Luthert ugyanis, egyházi és közéleti tekintélyének köszönhetően, halála előtt Wittenbergből Eislebenbe hívták, hogy járjon el az Eisleben óvárosa és az újváros földesurai, a Mansfeld grófok közötti peres ügyben. A múzeummal szemben áll a Szent András-templom, ahol a nagybeteg Luther utolsó prédikációit tartotta. Eisleben mai napig piactérként is szolgáló középkori főterének Luther-emlékműve előtt, a vásározók tömegében az obiigát közös fénykép is elkészült a magyar zarándokokról. A tanulmányút utolsó napján Luther városából a legfontosabb Lutheremlékhelyre, Wittenbergbe indult az autóbusz. Az egykori ágostonos kolostor, majd Luther-ház mint emlékhely és múzeum kivételes gazdagságú kiállítása mellett Wittenberg a 2017. évi jubileumra készülve egy másik múzeumot is megnyitott, a modern építészeti elemekkel kiegészített Melanchthon-házat, de felújítva várja a reformáció ötszázadik születésnapját a városháza is, előtte a téren Luther (újabb közös fotó!) és Melanchthon egész alakos szobrával. Wittenberg városa, amelynek utcáin egykor nemcsak a nagy reformátorok, hanem a város egyetemén tanult sok magyarországi tanítványuk, közöttük későbbi evangélikus és református prédikátorok jártak-keltek, legismertebb Luther-emlékhelyét, a vártemplomot a felújítás miatt egyelőre elzárja látogatói elől. A magyar társaság legnagyobb sajnálatára, hiszen többen most találkoztak először a wittenbergi vártemplommal, amely mögül szinte elenyészett a Bölcs (II.) Frigyes által a 15. században emeltetett városi erőd és fejedelmi rezidencia, csak a templommal egybeépült falai maradván meg. Az állványok között megbújó nevezetes templomkapu azonban (vagy inkább bronzból öntött rekonstrukciója a 95 tézis szövegével) még a felújítás alatt is hozzáférhető, s minden bizonnyal nem a miskolci és répcelaki evangélikus gyülekezet képviselői az egyedüliek, akik az építkezés alatt is eléneklik, egymás kezét fogva, a zsoltárból lett éneket: „Erős vár a mi Istenünk...” Az evangélikus köszöntés és ének sehol sem hangozhat hívebben, mint ott, ahol szerzője, Martin Luther költötte, és ahol először énekelték. Sehol sem énekelhetik mélyebb áhítattal, mint ott, ahol szerzője közel ötszáz évvel ezelőtt meghirdette reformjait, amelyek nemsokára reformációvá értek. A vártemplom, amelynek magas, erődszerű tornyára a 19. században felírták a Luther-ének kezdősorát (Ein’ feste Burg ist unser Gott), egyben a Luther nyomán bejárt utazás végső állomása is volt. A továbbiakban csak egy rövid pillantást vethetett a magyar evangélikus zarándokcsoport az esőfüggönyben is impozáns lipcsei Tamás-templomra, amely a művészetben ugyanúgy emblematikus és egyetemes jelentésű, mint a wittenbergi vártemplom. Azaz nemcsak az evangélikusoké, hanem az emberiség közös kincse. Az evangélikus magyarok és testvéreik ezzel fejezték be Luther nyomán tett németországi látogatásukat, hogy otthon folytassák tovább útjukat, ugyancsak Luthert követve. A szerző egyetemi docens, a Miskolci Herman Ottó Múzeum történészmuzeológusa
