Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-23 / 25. szám
6 « 2013. június 23. KULTÚRKÖRÖK t 4Evangélikus Élet Zenés évzárás Ferencvárosban ► A ferencvárosi evangélikus gyülekezetben ez év januárja óta kéthetente különleges istentiszteleti forma részesei a gyülekezeti tagok és az érdeklődők: a főistentisztelet liturgiájába illesztve, többszólamú feldolgozásban csendülnek fel az istentisztelet állandó részei: a Kyrie, a Gloria, a Sanctus és az Agnus Dei. A Ferencvárosi kántorátus vezetője, Muntag Lőrinc a reneszánsz kor gazdag miseirodalmából válogathatott, így az együttes minden alkalommal más-más kompozíciót szólaltatott meg. (A sorozat indulásáról az Evangélikus Élet 2013/1. számában, a 13. oldalon tudósítottunk.) Június 16-án tanévzáró, évadzáró istentiszteletre került sor: a kibővített kántorátus Giovanni Pierluigi da Palestrina Missa Papae Marcelli című, hatszólamú misekompozícióját adta elő szervesen a liturgiába építve. De mit is jelent a liturgiába ágyazottság? Az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv rendje gazdag liturgikus örökségünk sok-sok kincsét tárja elénk, és lehetővé teszi a nagyon egyszerű és a nagyon díszes megvalósítást is. (Meg sokféle átmenetet a kettő között; csak legyen szakmai tudásunk és nyitottságunk ahhoz, hogy ki-ki megtalálja a saját gyülekezete számára ideális megoldást.) Ferencvárosban az elmúlt években természetessé, otthonossá vált az énekelt liturgia, tehát nem csupán a gyülekezet koráléneklése jelenti a zenét az istentiszteleten. A bibliai alapú köszöntések, a lelkész-gyülekezet párbeszédek egyszerű dallamon szólalnak meg: ez is segít abban, hogy valóban kiemelkedhessünk a mindennapokból, és létrejöhessen az Isten-ember találkozás. Adott volt tehát egyrészt egy rugalmas istentiszteleti rend és egy nyitott gyülekezet. Másrészt egy lelkes fiatal muzsikus, aki ismerte a zeneirodalom értékes alkotásait, és szerette volna ezeket a műveket megszólaltatni. Ez a találkozás lehetővé tette, hogy a ferencvárosi istentiszteletben egy újabb stílusréteg jelenhessen meg: a próza, a recitálás és a strofikus gyülekezeti ének után a polifon műzene. Attól függően, hogy melyik rész kap többszólamú kompozíciót, más és más lesz az istentisztelet összhatása. Ha az ordináriumtételek szólalnak meg így, az a liturgia mindig azonos üzenetét emeli ki. Ekkor még jobban érvényesülhet a Kyrie Krisztusimádatának főhajtása és a Gloria angyali dicsőségmondásának kirobbanó öröme, a Sanctus Isten szentségét megfogalmazó emelkedettsége és az Agnus Dei Isten Bárányához fohászkodó bensőségessége. Ha a propriumtételekre, vagyis a változó részek műzenei feldolgozásaira esik a választás, az az egyházi év szerint változó mondanivalóra irányítja a figyelmet. Most vasárnap erre is volt példa. A graduálének előtt - mintegy előjáték gyanánt - elhangzott Johann Sebastian Bach Ach Gott, vom Himmel sieh darein című kantátájának (BWV 2) első tétele. A korálkantáta alapja a Lásd mega mennyből, Úristen (EÉ 257), Luther Mártonnak a 12. zsoltárra írt parafrázisa. A mű eredetileg a Szentháromság ünnepe utáni második vasárnapra készült, de nagyszerűen illett a harmadik vasárnap témájához - Isten bűnösöket hív - és az óegyházi evangéliumhoz, Az elveszett juh és Az elveszett drahma (Lk 15,1-10) történetéhez is. A rendszeres és változatos istentiszteleti szolgálat nagy és értékes gyakorlatot jelent a fiatal énekesek számára. Egy hangversenyhez képest kevésbé kiélezett helyzetben tapasztalhatják meg, hogy mely művekhez mennyi próba elegendő, és az istentisztelet mely pontjain mekkora koncentrációra van szükség. A hallgatók számára észrevétlenül tanulhatnak a saját hibáikból, és megtanulhatják, mitől függ, hogy gördülékeny legyen a liturgia. Ferencvárosban - a helyi adottságokhoz igazodva - így ünnepük az istentiszteletet. Máshol esetleg az orgona kap nagyobb szerepet, vagy hangszereseket vonnak be a muzsikálásba. Kívánjuk, hogy ebből a kez* deményezésből erőt merítve mind több helyen kezdjenek el gondolkozni azon, hogyan tudnák méltó módon gazdagítani a gyülekezet életének központi alkalmát! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa !► Folytatás az 1. oldalról A színhely is illő volt a költőhöz, a versformák mesteréhez: a Karácsony Sándor utcai evangélikus gyülekezeti ház igazi otthon a Külső-Józsefvárosban, amelyet a legtöbben csak dzsumbujnak nevezünk. A szombati találkozón sokszínű közönség gyűlt össze: voltak katolikusok és reformátusok, idősebbek és fiatalabbak. Ott voltak, és terített asztallal várták a vendégeket és a józsefvárosi gyülekezet tagjait az otthon lakói, zömmel fiatal egyetemisták. Ott volt egy lelkes drámaszínész, Resetár Dániel, szintén a Mandák Mária Evangélikus Gyülekezeti Ház ifjú lakója. Elhívta a szombat délutáni ünnepre a Partvonal nevű drámaszínház három másik művészét, Telepó Zsófit és Dézsi Darinkát, valamint a másik Dánielt, Szilvási Danit. Ők négyen tették emlékezetessé a Weöres-centenáriumot a józsefvárosi gyülekezet tanévzáró ünnepén, a gyülekezeti ház kertjében és kápolnájában. Előadásaikat interaktívra formálják, bevonják a közönséget is: az előadók és a hallgatóság különféle ritmussorban és dinamikával együtt mondogatta a szép szó-hármashangzatot: „fű, fa, füst”. Úgy hangzott, mit egy varázslatos közös ima. A művészek Tíztagú alternatív színházat hoztak létre. Négy évvel ezelőtt alakultak, szerintük csak az ilyen színjátszásnak van jövője. Most hiányzott az alapító-főrendező, Quintus Konrád, mert keresztelőre kellett mennie. A Weöresműsort ő állította össze, s helyére Resetár Dániel, a Mandák-kollégium lakója ugrott be. Elnézést kért, hogy nem tudja kívülről, ezért olvasnia kell a szövegét. Ez csak részben volt igaz, alig nézett bele a jegyzetébe. Az előadás azzal kezdődött, hogy mindenkit az első sorokba ültetett, így közelebb került egymáshoz az együttes és közönsége. Voltak, akik oldalra ültek, őket is megkérte: üljenek át a szemközti sorba, hiszen látniuk kell az arcokat. Telepó Zsófi csörgődobbal kísérte az éneket, alt hangján szólaltatta meg a verseket, Dézsi Darinka volt a szoprán szólam, Szilvási Dániel gitározott, néha a gitár hátán doboltak. Előadtak egy saját költeményt: Darinkát négy Weöres-vers ihlette a mű megírására. A Partvonal művészei énekszóval vonultak a kert szélére, rózsákért volt a háttér a gitármuzsikával kísért dallamokhoz. Gyermekversek bűvöletében Természetesen hallhatta a közönség a jól ismert gyermekkölteményeket is. Megszólalt a táncoló Bóbita, elénekelték a galagonya izzását, csepegett az olvadó jégcsap, Szilvási Dani volt a békakirály, a dallam a Csókkirály slágerének zenéjét idézte fel. A békakirály orra előtt a legyet megszemélyesítő „Fű, fa, füst...” Darinka zümmögött, majd vége szakadt a legyeskedésnek: Dani mint légyvadász egy hangos csettintéssel vetett véget a kedves szemtelenségnek. Az alternatív színházzal már több pályázatot nyertek, rendszeresen tájolnak, nagyon szívesen lépnek fel iskolákban is. így kisiskolások, sérült fiatalok számára is érthetővé tesznek nagy drámákat, például a Rómeó és Júliát vagy görög sorstragédiákat. Józsefvárosi menedékhely Eredetileg fuvarosok éltek itt, a külső-józsefvárosi házban, az akkori Karpfenstein utcában. A szép, földszintes házat - amely azóta műemléki védelmet kapott - Mandák Mária 1946-ban ajándékozta az evangélikus egyháznak. Ő egy gazdag fóti földbirtokos lánya volt, nem ment férjhez, így hagyta örökül az egyházra ingatíanát a kerttel együtt, hogy ott evangélikus otthon jöjjön létre. Sorra kivásárolták a lakásokból a beköltöztetett lakókat, 1979-ben költözött ki az utolsó ilyen lakó. Kezdetben ide menekítették a diakonisszákat, rendházukat - mint ismeretes - a Rákosi-rendszer szüntette meg. Évekig itt lakott például Túrmezei Erzsébet, abban a lakásban - mutatja Bolba Márta, vendéglátó lelké-Dézsi Darinka tánclépésben gitározik szünk az egyik sarokajtót. Elmeséli, hogy a gyülekezet a templomépítésre nagyon nem kedvező esztendőben, 1957- ben határozta el egy kápolna felépítését. Az egykori istálló falait használták fel hozzá. A kápolna különlegessége, hogy két szószéke van: annak idején itt létezett olyan prédikáció, amelyet jobb- és baloldalt két lelkész mondott el, egymásnak felelgetve. A Mandák Mária Szeretetotthon 1958- ban alakult meg, ma már Gyülekezeti Ház néven működik. Az otthon- _ ban nem volt rendszeres felügyelet, orvosi ellátás, azért szeretetotthonként már nem létezhetett, viszont megújult mint kollégium. Ma is vannak önellátó idősebb lakók, de zömmel fiatalok élnek a házban. Most mintegy negyven diák lakik itt, összetartó közösséget alkotnak, van már több manzárdlakás is - mondja a lelkész, aki szeretné rendbe hozatni a pincét is. WEÖRES SÁNDOR 100 Faragványok a pincében Mintegy fél évszázada is lelkes fiatalok ügyködtek a boltíves pincében. E cikk szerzője most ötven éve a Józsefvárosban konfirmált, annak idején ő is részt vett a takarításban és a falak díszítésében. A homokkőbe könnyű volt faragni, a félhomályban most is látszanak az ábrák, amelyeket évtizedekkel ezelőtt véstek a falakba: volt háromkirályok, volt hal s persze kereszt is. A mai fiatalok eddig nem tudták mire vélni az ábrákat, azt hitték, középkori faragványok. Annak idején komoly pingpongmeccsek voltak az ódon falak között, Ruttkai Levente akkori segédlelkész volt az egyik leglelkesebb játékos. A mai kollégisták is egy hűvös klubról álmodnak, ahová a manzárdlakásokból le lehet menekülni a nyári forróságban... A rózsakert Ilyenkor, nyár elején a legszebb - mondja László Albert. Évek óta ő tartja rendben a kertet. A hatalmas kapun átlépve más világ tárul a szemünk elé: a rózsaliget valódi menedék a Magdolna-negyed közepén. Bolba Márta lelkész szerint egyébként nem olyan rossz ez a környék, mint amilyennek lefestik, itt nem támadtak meg kollégista lányokat, nem volt betörés. Másutt, egy sokkal jobb hírű kerületben rendszeresek voltak a támadások, volt, hogy baltás rablók törték fel egy diákotthon ajtaját - fűzi hozzá. A kollégiumi bérlet ára nagyon kedvező, szívesen jönnek ide a fiatalok, zömmel a közeli egyetemek hallgatói. Az utca Eredetileg Karpfenstein Ferencről, a terület tulajdonosáról nevezték el az utcát, aztán Pontykőre magyarosították a nevet. Ez a szószülemény nem volt hosszú életű, hamarosan Karácsony Sándor nevét kapta az utca. Nem a hírneves tudósról, pedagógusról van szó, hanem egy vasmunkásról, akit 1944-ben meggyilkoltak a nyilasok. Ezt ma már csak az tudja, aki elolvassa az utca elején az emléktáblát, s elcsodálkozhat azon, hogy volt Karácsony Sándornak ilyen névrokona. Az utca nemsoká megújul, a Magdolna-terv alapján olyan léptékű rekonstrukció valósulhat meg, mint a Ferencváros hasonló negyedeiben. Lehet, hogy még Karácsony Sándor, a Tavaszmező utcai egykor Zrínyi-gimnázium híres tanára is emléktáblát kap névrokona utcájában. ■ B. Walkó György Bemutatkozik a Partvonal együttes r ROMÁN PÉTER FELVÉTELEI
