Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-16 / 24. szám

„Előadásában szólt arról, hogy az egyházakat stratégiai partnernek tekinti a jelenlegi kormányzat, és minél szélesebb körű együttműködésre törekszik velük.” Pápai útravalók... !► 3. oldal „Úgy nem lehet portrét készíteni, hogy az illető nem adja az arcát, nem engedi magát közel. Akkor csak a maszkját fényképezem. Weöres nagyszerű társ volt...” Beszélgetés Móser Zoltán fotóművésszel !► 6. oldal „Érdekesen egybecsengenek az említett előnyök az egyházunk stratégiájában megfogalmazott, kiemelt célokkal is. Ezek az önkéntesség és a szolidaritás gyakorlása mint »keresztény hitünk legmélyéből fakadó szervezeti fejlesztés«...” Szívességbankok !► 11. oldal A kereszt bölcsessége !► 2. oldal Mennyei zene a Bach-héten !► 4. oldal Fancsalifilagória ► 4. oldal Éltető találkozás a kúriában !► 5. oldal Üdülhet a lélek is... !► 7. oldal Melléklet: ÚTITÁRS magyar evangéliumi lap Evangélikus önkéntesek a gáton !► Riportunk a 9. oldalon Nyitás az utca felé Evangélikus fesztivál Budavárban ► A sok éve rendszeresen júniusban megrendezett, egész napos buda­vári evangélikus fesztivál immáron harmadik alkalommal lépett ki a templom falai közül. Múlt vasárnap a tárva-nyitva hagyott templom­kapun kicsik-nagyok jöttek-mentek egész nap, hisz a „beugrásra” bő­ven akadt apropó: a hűs, a csend, avagy látnivaló - például a gyüle­kezeti élet elmúlt egy esztendejét bemutató fényképkiállítás. Ha más nem, akkor az egyik kórus vagy éppen egy gyerekcsapat vonult be, hogy soron következő szolgálatára hangolódjon lélekben és beéneklésben. A tavalyi alkalom „Éljetek szeretetben” mottója idén is aktuálisnak tűnt, így a szervezők újra e gondolat köré csoportosították a programokat. Koncertek és igehirdetések mellett ki­rakodóvásár, borkóstoló, gyermek­foglalkozás, kézműveskedés várta az érdeklődőket. A „szabadtéri gyülekezet” lélek­­száma - hosszabb-rövidebb időre - fo­lyamatosan gyarapodott az arra járó turistákkal vagy helyi lakosokkal. Ér­dekes tanulmányt lehetne írni abból, hogy melyik „keresztyén produkció” késztetett legtöbbeket megállásra. Va­lójában azonban minden Isten közös­ségteremtő szeretetét hirdette: igehir­detésben, bizonyságtételben, ének­ben, bábozásban, néptáncbemutató­ban, de még a konferálás szavaiban is. A nap a délelőtti istentiszteletek­kel kezdődött, majd közös ebéd után a templom mellett folytatódott. A Táncsics utcában felállított pódiu­mon a budavári evangélikus gyüleke­zet szinte minden csoportjának lehe­tősége nyílt a bemutatkozásra. A közösség sokszínűségét mutatja pél­dául az öt, más és más műfajt képvi­selő énekes szolgálat: gyermekek éneke, a német gyülekezet énekkara, Schütz kórus, Budavári gospelkórus és Bence Imre gitáros szolgálata. Az evangélikus fesztivál bizonyá­ra elérte kettős célját, és mind a gyü­lekezet, mind a várnegyed kíván­csiskodó népe épült belőle, illetőleg általa. Mert nem mindenki megy be a templomba, de mellette sokan ha­ladnak el. Hallják hát ők is az evan­géliumot és Pál apostol felszólítását: „...éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket...” (Ef 5,2) ■ Horváth-Hegyi Áron Imádság árvíz idején Mennyei Atyánk! Számtalanszor kell átélnünk, mennyire kicsinyek és kiszolgáltatot­tak vagyunk. Most, árvizek idején a nemrég még nyugodtan hömpölygő folyók megfékezhetetlen előretöré­sét kell megtapasztalnunk. Félünk, mert érezzük: védtelenek vagyunk a természet erőivel szemben. Félünk, mert oly sokszor voltunk már vesz­teségekkel és áldozatokkal járó tra­gédiák részesei. Félünk, ha nem rád tekintünk. Most azért kérünk, mutasd meg ar­codat a baj közepette, és a ne adj erőnkön felüli megpróbáltatást. Segíts, hogy a zsoltárossal együtt mi is így tudjunk könyörögni: „...hozzád imádkozzék minden hívő, amíg meg­találhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt’.’ (Zsolt 32,6) Tégy minket eszközeiddé, hogy ön­zetlenül, jókor és jó helyen vigyük a vi­gasztaló szavakat és kétkezi segítő munkánkat a rászorulóknak. Külö­nösen is imádkozunk az idősekért, a gyermekekért, a várandós édesanyá­kért és a betegekért. Küldd minél több imádkozva zsá­koló és lapátoló hívedet a gátakra, és fakassz imára minden segítő szándé­kú embert. Köszönjük, hogy hivatásosok és önkéntesek összefogásának nagysze­rű példáit láthatjuk ezekben a napok­ban. Köszönjük, hogy a nemes célt szolgáló összefogás erejét te megáldod és tovább erősíted. így kérjük a te egy­séget teremtő kegyelmedet egyhá­zunkra és hazánkra. Kérünk, értesd meg velünk akara­todat a kihívások és tragédiák idején, hogy a te nevedet tudjuk dicsőíteni, és hogy mindinkább hozzád ragasz­kodjunk. Mert hisszük, hogy te sem­milyen körülmények között el nem hagyod a hozzád menekülőt. Ámen. A xvlagyarországi Evangélikus Egy­ház (MEE) elnöksége azzal a kérés­sel fordul a gyülekezetek tagjaihoz, hogy a június 23-án, vasárnap összegyűjtött offertóriumot az ár­vízkárosultak megsegítésére és a kárelhárítás céljára ajánlják fel. A templomokban gyűjtött összeget az MEE a Magyar Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül - az általuk végzett munkát támogat­va - juttatja el a rászorulókhoz. Azok, akik jövő vasárnap nem tudnak részt venni gyülekezetük is­tentiszteletén, ám támogatni kíván­ják szükséget szenvedett ember­társainkat, adományaikat az aláb­bi számlaszámra utalhatják át: 11707024-20347257-00000000 (Kérjük, a közlemény rovatban tüntessék fel: „Árvíz”) „Bárki Isten eszköze lehet. Istennek egyeden ilyen angyalára utalok, aki Szi­getmonostoron vett részt a mentésben. Órákon át a szakadó esőben kerekes székben ülve tartotta a zsákot, hogy tár­sa megtöltse homokkal. Gergő a neve.” Az árvízi kehely üzenete !► 3. oldal Itt az Isten köztünk Lelkészakadémia Révfülöpön ► Itt az Isten köztünk - a magyar evangélikus istentisztelet teológiai és gyakorlati kérdései címmel - dr. Hafenscher Károly és dr. Fabiny Tibor vezetésével - zajlott június 2-6. között a harmincötödik lelkészakadé­miai kurzus Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ­ban. Az utolsó esti kiértékeléskor a továbbképzésen részt vevő tucat­nyi lelkész is örömmel nyugtázta, hogy a téma nem egyszerűen a lel­­készi szolgálat ritkán bejárt határterületeinek egyikét érintette, hanem éppenséggel a középpontját. Az istentisztelet ugyanis az egyházi élet szolgálatának csúcspontja: az az alkalom, amelyen Krisztus földi zarán­dokutat járó népe együtt ünnepelhet Urával, meghallgathatja és meg­szólíthatja őt, leteheti a kezébe gondjait és örömeit, illetve reménység­gel kóstolhat bele a remélt, eljövendő mennyei istentisztelet ízeibe. Ki cselekszik az istentiszteleten? Mi az istentisztelet? Miért ünnepeljük az is­tentiszteletet? Hogyan ünnepeljük az is­tentiszteletet? E négy kérdés köré cso­portosította előadásait dr. Hafenscher Károly. A válaszokban és az előadáso­kat követő részletes megbeszélések során világossá vált, hogy a liturgiában nem a lelkész, nem a gyülekezet és nem is az egyház cselekszik, hanem maga Krisztus. A templomban ő a vendég­látó, a gyülekezet pedig a vendég. Folytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents