Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-20 / 3. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 20i3.>január 20. ► 5 JANUÁR 22. - A MAGYAR KULTÚRA NAPJA Életre felkészítő tanácsok ► Idén emlékezünk Gárdonyi Géza (1863-1922) születésének százötve­­nedik évfordulójára. Égre néző lélek (Intelmekfiaimhoz) című füvesköny­vének előszavában így ír: „Ezeket a jegyzeteket nektek írogattam. (...) Az. én gyermekségem csak 11 éves korig volt vigyázat alatt, azon túl min­dig meg kellett előbb égetnem az ujjamat, ha okulásra volt szükségem. A felnőtt ember is sokszor áll tétován, tanácstalanul az élet egyes kér­dései előtt, hát még az ifjú? Ha a halál elragad közületek, ezekben a jegy­zetekben megtaláljátok az én intő, őrködő, javatokra gondoló lelkemet.” A magyar kultúra napja apropóján álljon itt néhány részlet a kötetből. Mi a bűn? Minden cselekedet, amelyre belső ér­zésünknek egy hangja azt mondja:- Ne tedd! * * * Az a belső hang, amely az embert a jó­ra inti, a lélek hangja. Az a hang, amely a rosszra szólítja, a test hangja. A lélek hangja pedig az Isten hangja. * * * Minden adósság rablánc a nyakadon - a nyakadon, a lábadon. Ha nem szorít is, nyom. Csak egy adósság az, amely nem köt, hanem ha kötött voltál is, meg­szabadít, amely nem nyom, hanem fölemel - ha a gonosznak gonosz tet­tét hagyod megfizetetlen. * * * Érdekes: mennyire áhítják az embe­rek a rangot, címet, rendjelet, osztá­lyokban való felső grádust, de ami mindezeknél feljebb való: a lelki tö­kéletességet talán boltban se, garason se vennék meg. * * * Ha a tökéletesedés útját lépcsősnek képzeljük el, az egyik lépcsőre (az al­só lépcsőnél már feljebb) ez van írva:- Nem mondok rosszat senkiről. A következőre:- Nem is gondolok. * » * Nagy szenvedést átélt ember új szí­vet kap az Istentől. * * * Ateista könyvek... Elirtóztatnak, mint azok a lábtörlők, amelyeken ez a mondás olvasható: Isten hozott! S a vendég az Isten szent nevébe törli a sáros lábait. * * * Ellensége mindenkinek akad. Ez ter­mészeti törvény. Az ember akaratát az ellenállás, a küzdelem acélozza. Mindazonáltal valahányszor fúj valaki reánk, vessünk számot ma­gunkkal, hogy valamely cselekede­tünk-e az oka. Ha rosszat tettünk, engeszteljük meg. Ha nem lehet, tegyünk iránta annyi jót, amennyi tőlünk telik. Vannak azonban olyan ellensé­geink is, akik nem a mi vétségünkből ellenségeink. Ezek ellen se tegyünk rosszat. Csak pajzsot emeljünk, de ne nyilazzunk vissza. Az ilyen ellensé­gek állati emberek. Hideg nyugalom­mal tartsuk szemmel őket. Nekem a gyönyörűségeim közé tartozik az, hogy mikor lehet, az ilyen ellenségemnek jót teszek - a háta mö­gött. Ő ne tudja meg, mert ez meghu­­nyászkodás lenne. A tökéleüen ember inkább maradjon ellenségem, mint­sem hogy barátommá váljék. * * * Minek bizonygatjátok, hogy Jézus ki volt, mi volt? Világosságról ismerjük meg a napot. # ■*r * A templom közepén az örökmécs ég. Napos időben elhalványul, szinte eltűnik a mécses lángja. De mikor el­borul az ég, mikor sötétség száll a templomba, a láng élővilágok Az ember szívében is van szent örökmécs: a hit. * * * Balgatag ember az, aki azt akarja,, hogy mindennap derült, napos le­gyen az idő. * # * A boldogtalanság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a boldog­ságot hajhásszák. * * # A lelki erőgyakolat két súlyzója: 1. Mindennap valamit megtenni, ami a lelki jóra irányul. Ráerőltetni az aka­ratomat olyasmire, amit nem szok­tam. Például türelem, amikor nem vagyok türelmes. Nyugodtság, ami­kor nem vagyok nyugodt. Nyájas arc, amikor haragszom. Harag elnyo­mása (mert a harag kínzó és ártalmas képzetrajzokat idéz elő) stb. 2. Mindennap valamit meg nem tenni, amit a test kíván. Például föl­kelni korábban, mint a test óhajtaná. Megtagadni egy jó falatot csupán azért, hogy éreztessük a testtel, hogy nem ő parancsol nekünk, stb. * * # Címképet festetnél a boltodra? Eredj délben a festőiskola elé, ahol a rajztanárok és festőnövendékek ta­nulnak. Szólítsd meg, amelyik a legko­­pottabb, legsoványabb. Szebb képet kapsz, és ha akarod, ol­csóbbat is, mint a címképgyárosnál. És egy embernél Isten küldöttje voltál. * * * Az emberszeretet elve nem azt jelen­ti, hogy minden embert lógni enged­jünk a nyakunkon, csak azt, hogy a szenvedőt testvérünknek érezzük, és hogy mikor az emberiségről, a nem­zetről vagy több ember érdekeiről van szó, szívesen csatlakozzunk a tőlünk telhető erővel a munkájukhoz. De közelebbi érintkezésbe csak azokkal bocsátkozzunk, akiknek lel­ki fejlettsége nem alacsonyabb, mint a mienk. Ezt különben egy belső ér­zés folytán is megtesszük. * * # Az ember célja a tökéletesség. Eszköze rá a lelki tisztaság. A tiszta lelkű, tökéletes ember megis­meri, hogy az élet alapja a szeretet. Ezen a földön, a mindenféle töké­letesség világában a szeretet is töké­letlen. De fel lehet találni mégis a sze­retet legtisztább sugarait a családi szeretetben és a ránk sugárzó hálában, amely jó cselekedeteinkből származik. A felsőbbrendű világokban bizonyo­san tisztább és melegebb a szeretet, és nagyobb körei vannak, mint a földön. Forrás: Égre néző lélek - Gárdonyi Géza füveskönyve 2. Lázi Könyvkiadó, Szeged, 2004. Édes hazám, hol vagy? Gondolatok a magyar kultúra napján A töredezett kéziratlap tanúsága szerűit Kölcsey Ferenc 1823. január 22- én fejezte be Szatmárcsekén a Him­nuszt. Hosszú napok, virrasztó éjsza­kák után pontot tett a vers végére, le­tette a tollat egy pillanatra. Talán jó vörösbort öntött metszett poharába, és kinézett a téli udvarra. Bizonyára érezte, hogy érdemes volt a küszködés és az áldozat: fon­tos művet teremtett. Talán arra gon­dolt, már holnap fölkerekedik, meg­mutatja a letisztázott példányt, föl­olvassa legjobb barátainak. Talán az is fölvillant benne, hogy egyszer egy zsúfolt teremben elszavalja egy szí­nész a magyar nép zivataros száza­dainak megidézését. Nézem az idő fakította kézírást. Szépen formált, kalligrafikus betűk a nyolcsoros versszakokban. Itt-ott ap­ró díszítésekkel, régies nyelvtan sze­rint. Az „a kit” különírva; zz fesd be­tű úgy, ahogy Babits kanyarította. Az idő örvényes, kavargó pillana­taiban olykor partra vetődik egy­­egy sokaknak fontos mű, mint a Himnusz. Észrevétlenül a nemzet imádsága lett! „Amikor más népek himnuszát hallgatjuk vagy olvassuk - írja jeles irodalomtörténészünk, Kiss Gy. Csa­ba -, önkéntelenül eszünkbe jut a mi­énk. Hozzá mérjük, vele hasonlítjuk össze. Szemüvegünk magyar, ott van mögötte múltunknak emlékezete, nyelvünk, szellemi örökségünk. Akar­va, nem akarva hamar a közösségi ön­meghatározás kérdéséhez jutunk. Végtére is: mi a nemzet, lehet-e még nemzetről beszélni a 21. században?” Folytatva a kérdéseket: egyete­­mes-e az emberi kultúra? A közös­ség csupán virtuális? Darabjaira lehet szétszedni? Nem. Hiszen nemze­tünk nem a semmiből született, ott van mögötte az etnikai-nyelvi közös­ség hagyománya. Ott vannak sajátos jelképeink. Fölcsendülnek a nemzeti himnuszok, és párbeszédet kezdemé­nyeznek. „Nincs még egy ország, amelynek himnusza bűntudattal küszködne, amely olyan komor s már-már re­ménytelen hangot ütne meg, mint a mienk” - írta Csoóri Sándor. Imád­ság és erkölcs, amit énekelünk, örök történelmi önvizsgálat törékeny re­ménybe ágyazva. Egy amerikai, fran­cia, angol vagy orosz nem említi megmaradását. A nagyságról és erő­ről beszélnek. A lengyel himnusz így kezdődik: „Nincs még veszve Lengyelország...” A cseh himnusz (Nagy László fordí­tásában): „Ó szép hazám, te jó hazám! / Völgyek mélyén vizek zúgnak...” Horvátország (nyolc versszakban): „Szülőföldünk, szép vidékünk, / Drá­ga otthon, hősi rög, te, / Ősi dicső örökségünk, / Szent maradj már mindörökre...” Át a határon: „Mace­dónia fölött kel a nap ma, / Megvir­rad a szabadság napja...” Egy közeli nemzet: „Montenegró, kies földünk, tornyos bércek álma vagy... / éljen Miklós fejedelmünk, vigyázza Égi Úr!...” Románia (nyersfordításban): „Ébredj, román, halálos álmodból, / Ahová barbár zsarnokok taszítot­tak...” Szerbia: „Igaz Isten, ki megmen­ted / Pusztulástól önmagunk, / Hall­gasd meg most szavunkat, / Te légy ezután gyámolunk...” Folytathatnám tovább. Elemezhet­ném, hogy a szövegek - teljességük­ben - sok helyen összecsengnek. De inkább befejezem, idézve újból a jó­szomszédi viszonyért sokat fáradozó Kiss Gy. professzort: „A 19. század vé­gétől egyre inkább kikristályosodik a nemzet legfontosabb eleme, a modern állam egyik alapvető jelképe, a nem­zeti himnusz, melynek szerepe együtt formálódott a nemzetállamokkal.” Rendezvényeken, sporttalálko­zókon, ünnepi alkalmakon nyitott szívvel hallgatom más nemzetek himnuszát. És éneklem a magyart, el-elcsukló hangon, a végén mindig megkönnyezve a végtelennek tűnő perceket. ■ Fenyvesi Félix Lajos .1 £ C a.K-asv'tf-'i? i/£t Ä. £ -■ ftut/L r- j f//? CjeJct .Jlex >*• **■*'*'. /8ZO lói** aULz/auz» a.7 A '/ // 77 C' o /Cxii tpAßdi', . 1. S'V-'y Ví> ^ i 1 i ^u'r* «■* , cfft-k/juf nyír?? jC £‘ Éti / v VtÁk-AÉt ‘J'kd/ CfarißiL tSak%^CÁ íK. f'A- j J , •Jr Ud«* i’-'tsT'fX. . /X , d •I fi. Í9 / -Iß ff Éip yvf** í í\k, »t 4s*V 'AjM-a­ftyi'SÚfJL: ■ , / M.r> f , ' ' í~ _ n J / j / /j / C QsXtiyis A *-£*,■**■ ZeJk&d'VL&y 'S LtttíC. vltí., ^ f z / • -A. 6ocy-<­t/ .ÍJL r\ .tg? '■ A /x. 'tz. . * . '/ wL-«. :Cé! , /f ÁfdóSu. SÉFÉ-. , xStMcl (feji- ia fUC 1 1.A'yS.jt-v s*»* ftyÉ Orró ,’ü -*-<ú toy £-+ "tÉÍS'Vf, • ((’ f •— Éa ’• . .7., Ö2Í. / X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents