Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-09 / 23. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013, június 9. » 3 Hat állomás és tizenhat szó Horváth-Csitári Boglárka Flóra ordinációja Pestlőrincen ► Nagytarcsa, hittudományi egyetem, Kőszeg, Tolnanémedi, Deák tér és Pestszentlőrinc. Egy induló lelkész pályájának állomásai. A legtöbb lelkész nyugdíjba vonulásakor sem tud annyi gyülekezetét fölsorolni, amennyit Horváth-Csitári Boglárka pályája eddig érintett. Ez persze önmagában nem érdem, de ismerve Boglárka történetét, a felsorolt állomások a megélt és megharcolt hit és el­hivatottság mérföldkövei. Horváth-Csitári Boglárka Flóra Kecskeméten született 1982-ben katolikus család gyermeke­ként. 1992-ben költözött családjával Nagytar­­csára, ahol Gáncs Péter és Gáncs Pétemé, Márti hatására igen hamar bekapcsolódott az evan­gélikus gyülekezet életébe. 1996-ban konfir­mált, és már ekkor megfogalmazódott benne, hogy a lelkészi szolgálatnak szenteli életét. Ebben nagy szerepet játszott a gyülekezet­ben végzett szolgálat, a gyenesdiási, révfülö­pi ifjúsági táborok, a Szélrózsa találkozók és ter­mészetesen lelkészei, Gáncs Péter és Smidéli­­usz Gábor, akik mindig szeretettel kísérték. Teológiai tanulmányait 2001-ben kezdte. Nagy érdeklődéssel fordult a gyakorlati teoló­gia, elsősorban a homiletika felé, évekig de­monstrátora volt dr. Szabóné Mátrai Marian­nának. 2007-2008-ban Kőszegen végezte a ha-Ezt az elhivatott küzdeni tudást többen is kiemel­ték köszöntőjükben. Gáncs Péter püspök is, aki prédikációjában megköszönte, hogy Boglárka át­gondolt hitvallásként felsorolta eddigi pályája hat állomását a választott páli igével - ahogyan az or­­dinációra szóló meghívón szerepelt „Jézus Krisz­tus mondja: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.«(2Kor 12,9a)” „Ez a hat állomás, életed stációi és ez a tizen­hat szó életed titka, hitvallása, küldetésnyilatko­zata” - mondta a püspök, majd V7. Pál pápát idézve hangsúlyozta: ma tanúk kellenek és jó ve­zetők, akiken átragyog a fény, átjön az erő. Hi­szen a lelkész vezetője a közösségnek, és itt sincs másképp, mint ahogyan fizikaórán tanultuk: az a jó vezető, aki a rajta átfolyó áramot, energiát minél kisebb veszteséggel, minél nagyobb hatás­fokkal tudja továbbítani. Ennél többet Horváth- Csitári Boglárkának sem kívánhatunk. A lelkészszentelés liturgiájában Bácskai Ká­roly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem ad­junktusa és Győri Gábor esperes szolgált Gáncs Péter püspök mellett. A köszöntők sorában szót kaptak az újonnan ordinált lelkész barátai, mentorai és kollégái is korábbi gyülekezeteiből. ■ Szöveg és fotó: Kiss Tamás todévet Baranyayné Rohn Erzsébet és Baranyay Csaba mentorsága mellett. Mentorai mind em­berileg, mind lelkészi szolgálatukban példát ad­tak számára, és a gyülekezet is nagy szeretet­tel fordult felé. 2008-2010 között Tolnanémedi és Tamá­si gyülekezetében szolgált. 2009 júniusában házasságot kötött Horváth Mátéval. 2010 augusztusától a Deák téri gyülekezetben szol­gáltak mint egyházfi és gondnok. 2011 júliu­sában legnagyobb boldogságukra megszüle­tett kislányuk, Zorka Emma. Boglárka 2012 szeptemberében visszaállt a szolgálatba, jelenleg Győri Gábor esperes mellett végzi munkáját Pestszentlőrincen és Pestszentimrén, ahol egy igazi befogadó, szerető közösségben talált otthonra család­jával együtt. Tanítólakásból gyülekezeti vendégház ► A Győrhöz tartozó győrújfalui evangéli­kus leányegyházközségben gyülekezeti vendégházat szentelt fel az elmúlt hét szombatján, a második győrújfalui evan­gélikus találkozó alkalmából Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese. A gyülekezet már 2011-ben pályázott, és el is nyerte a támogatást, ennek eredménye­képpen szalmatetős épületek és játékra al­kalmas drótkötélpálya épülhetett a köz­ségben. A megkezdett fejlesztés folytatá­saként az evangélikus közösség saját erő­ből és pályázati pénzből felújította és tu­risztikai célra alakította át az egyház­­község régi tanítólakását. A helyiek a szigetközi kerékpárút kínálta lehe­tőségekre alapoztak, merthogy a vendégház nagyszerű kiindulási pontja lehet kerékpáros és vízi túráknak egyaránt. Az épületben egy három- és két kétágyas szo­ba várja a vendégeket. Min­den szobához fürdő és vécé, valamint teakonyha tarto­zik. A sátorozók számára külön fürdési lehetőség áll rendelkezésre. Az udvar al­kalmas sátorverésre és bog­rácsozásra, sőt kemence is van, így akár friss kenyér sü­tésére is lehetőség nyílik. A vendégek közvetlenül a tá­borhely mellett éttermet és boltot találnak. Az udvaron harangtor­nyot is felállítottak, igaz, egyelőre csak ideiglenes helyre. A templomkertben álló, 1906-ban épült evan­gélikus iskolaépületben la­kott ugyanis az a harang, amely napjainkban a templomtoronyból hívogatja a híveket. Erre az iskolai toronyra már csak a legidősebbek em­lékezhetnek, mivel az államosítás és a templom elkészülte után lebontották. Tavaly, a régi is­kolaépület felújításakor azonban előkerült a ré­gi torony tetőn belüli szerkezete. Ez adta az öt­letet Tóth Péter presbiternek, hogy visszaállít­sa a régi helyére. Most már eredeti formájában látható a torony, de - az elmúlt napok zord, esős időjárása következtében - még nincs a végle­ges helyén. Reménység szerint azonban a jö­vő héten már ott fog állni. A szombati ünnepi rendezvény a temp­lomban istentisztelettel kezdődött, melyen Kiss Miklós hirdette Isten igéjét Róm 1,16-17 alapján. A modern kor embere sok okot talál­hat, amiért szégyenkeznie kell, de a Krisztus­ról szóló bizonyságtétel és az evangéliumban való hit nem szégyellni való dolog. Mert az evangélium igazság, benne emberi életeket átformálni tudó erő lakozik, és a bűnből való szabadulást és életet hozza el - mondta az es­peres. Az istentisztelet liturgiájában Jánosa Attila győri igazgató lelkész vett részt. A ven­dégház kialakításának történetét Jakus Gyula, a gyülekezet gondnoka ismertette. Az istentisztelet után a gyülekezet átvonult a templom mellett álló felújított vendégházhoz, majd Kiss Miklós felszentelte (képünkön) az épületet. ■ K.M. Négydimenziós misszió... Az idei tavaszon avatták fel Budapes­ten az első úgynevezett 4ÖX-es mo­zit. Ezen azt kell érteni, hogy új tech­nikával szórakoztatják a nagyérdeműt: a néző már nem csupán térben láthat­ja a vetített képet, hanem a többi ér­zékszervét is bevonva átélheti. Adott esetben megmozdulnak alatta a szé­kek, speciális szelepekkel a szél érze­tét is imitálni tudják, hogy a néző tény­legesen érezze magát ott a szélben, az esős jelenetnél vízpermet hull a néző­téren, hogy a bőrén érezhesse az esőt, és így tovább. Bár vannak, akik joggal vonják kétségbe a „négydimenziós” jelzőt, mondván, hogy a negyedik dimenzió nem az érzékelésünk kiszélesedése, hanem az idő, vagyis rossz a szóhasz­nálat. Ebbe most ne menjünk bele. Aki akarja, megérti, hogy a szórakoz­tatóipar ezzel mit szeretne jelezni. Azt, hogy megint egy hatalmas lépés történt a technikában. írásomban ezután sem a szóhasz­nálattal, sem a technikai részletekkel nem foglalkozom tovább. Olvasóim figyelmét inkább az új technológia célja felé szeretném irányítani. Mert ezek az újítások arra irányulnak, hogy a néző minél inkább lépjen be a virtuális térbe. Ne kívülálló, passzív szemlélője, hanem résztvevője le­gyen a történetnek. Elgondolkodta­tó, hogy még a szórakoztatóipar­ban is küzdenek azért, hogy a néző­téren a néző ne csak szemlélő, hanem résztvevő legyen! A mindenkori ember ősidők óta hajlamos arra, hogy felvegye a kívül­álló, passzív, szemlélődő pózt. Talál­kozunk ezzel a problémával a Bibli­ában is. Jézus az irgalmas samaritá­­nusról szóló példázatában két olyan embert is bemutat, akik főállásban az Isten ügyében forgolódnak (pap és lé­vita), az aktuális élethelyzetben azon­ban a kívülállók közömbös és passzív pózát felvéve elmennek a rászoruló mellett... Ki tudja, hány „szemlélő­dő” ember ment el a betesdai beteg mellett is harmincnyolc év alatt?... Miért „nincs embere” a hömpölygő nagyvárosban? Mert a körülötte élők a kívülállók passzív közömbösségé­vel mentek el mellette rendszeresen. Változott ebből a szempontból a világ? A technikai fejlődés nyomán az ember könnyebben eljuthat akár a vi­lág másik oldalára is. A hírek is pil­lanatok alatt körbeérnek a földön. A modern eszközök segítségével beszél­ni tudunk távol élő szeretteinkkel, ugyanakkor szinte áthidalhatatlan távolságot hoz létre ember és ember között a közömbösség. Az ember él valahol egy országban, egy településen vagy egy családban, de sokszor úgy, mintha semmi köze nem lenne a többiekhez. Ott van, de csak passzívan. Csak felszínesen szemlélődik, nem vesz részt a másik életében, csak az elvárásait fogalmaz­za meg vele kapcsolatban. John Fitz­gerald Kennedy néhai amerikai elnök talán legtöbbet idézett mondata pon­tosan ezt a problémát érinti: „Ne azt kérdezd, hogy mit tett érted az or­szág, hanem azt, hogy te mit tettél az országért...” Mai egyházi életünk fő problé­máinak gyökere is itt van. Egyházunk tagjainak nagy része úgy egyháztag, hogy gyakorlatilag nem is él az egy­házban. Nem vesz részt az egyházi életben, istentiszteletekre nem jár, jó esetben is csak passzív szemlélő. A népszámlálási adatok 2001-2011 kö­zötti változása sokaknak megdöbbe­nést okozott, pedig csak egy lépéssel közelebb vitt bennünket a realitáshoz. Négydimenziós misszióra van szükség! Ezen azt értem, hogy az egy­háznak nagyon komolyan kell vennie azt, amit a szórakoztatóipar felismert már. A „nézőt” a passzív szemlélődök pozíciójából be kell hívni, be kell ve­zetni a belső térbe. Határozott cé­lunknak kell lennie, hogy passzív testvéreink lépjenek be valóban gyü­lekezeteinkbe, vegyenek részt kö­zösségeink életében! Teológiai nyel­ven ez a megtérésre hívás. Luther a 95 tételt mindjárt az első tételben a megtérésre hívással kezdte. És micso­da változások indultak el! Ehhez persze az egyházon belül is szemléletváltozásnak kell bekövetkez­nie. Gondoljunk bele, hogy istentisz­teleteinken és gyülekezeti alkalmaink többségén jut-e más szerep a résztve­vőknek, mint a „néző” szerepe! Itt most ízelítőül egy már létező és egy tervezési fázisban lévő „négydi­menziós" missziói lehetőséget vá­zolok. Az osztrák evangélikus egyház néhány éve kialakított egy turistautat az Alpok festői hegyein át Könyvek útja vagy bővebben Könyvcsempészek útja elnevezéssel. A Bajorországból déli irányban egészen Szlovéniáig vezető útvonalon nem csupán túrá­zást kínál, hanem „négydimenziós módon” tanít. A túrázók számára az útvonalat és szálláslehetőségeket kí­náló kísérő könyv impulzusokat, sok érdekes és fontos történelmi ismere­tet, valamint lelki útravalót is ad. Sajátos bizonyságtétel ez az evan­gélium hatalmáról. A reformációt kö­vető gyászos évtizedekben az evan­gélium által megérintett emberek micsoda kockázatot, veszélyeket vál­laltak, amikor köpenyük alatt a Szent­írást vitték, hogy az örök élet beszé­de eljusson mind többekhez!... Isten Lelke segíthet meglátni és megérte­ni a ma emberének is, hogy mi volt az a kincs, amelyért ilyen kockázatot vállaltak és áldozatokat hoztak! Régóta gondolkodom egy olyan „négydimenziós” missziói alkalmon, amely a mi dunántúli történelmünk­ből merítve úgy tanít, hogy a részt­vevők mintegy a lábukban, a tagjaik­ban megérezhetik, átélhetik, hogy mit jelentett bizonyos századokban az evangélikus hit megélése. Ne­künk, mai evangélikusoknak is erőt adhat annak tudata, hogy olyan elő­dök leszármazottai és utódai lehe­tünk, akik evangéliumi hitüket akkor sem hagyták el, amikor vasárnapon­ként a templomba jutásért tíz-húsz­­ötven kilométereket kellett megten­niük gyalog vagy lovas kocsival. Olyan artikuláris missziói nap ter­vei körvonalazódnak bennem, ame­lyen valamelyik történelmi artikulá-ÉGTÁJOLÓ ris templomunkba látogatnánk el több (különböző távolságra lévő) ki­indulási pontról gyalog, illetve lovas kocsikkal. Több lehet ez, mint emlék­túra. Több, mint belegondolás egy­kori eleink nehéz helyzetébe. Segít­het megérteni honi evangélikussá­­gunk belső erejét és rátalálni a mö­götte lévő kincsre. Arról nem is be­szélve, hogy ez a keret is kínál vala­mit a modern embernek, amiben manapság már alig van része. Egymás mellett közösen haladhatunk a közös cél felé, és közben beszélgethetünk. És talán ezen az úton vagy az odaérkezés után a lelki programokon is odaszegődik mellénk az, aki sokak­nak még ismeretlen idegen. Aki az emmausi úton is odaszegődött el­csüggedt tanítványaihoz, és új erőt, új látást, új életet adott nekik! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület VINGLER BÉLA FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents