Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-05-26 / 21. szám

14 41 .2013. május, 26. KRON.HCA ßv^ngpljku^ Éjét In memóriám Bödecs Barnabás evangélikus lelkész (1931-2013) Különleges ember volt, imádságos, a Teremtőhöz minden ízében kötődő, szabad lelkű pásztor, a rábízott nyáj bé­kés, hűséges, állhatatos őrzője, aki hit­valló ősei, elődei örökségét mindvégig követte, magában hordozta... Kamaszkoromtól ismertem őt. Amikor annak idején helyettesítő lel­készként nálunk, az enesei gyülekezet­ben szolgált, fontosak voltak, hitem­ben megindítottak, megerősítettek azok az alkalmak, amikor prédikáci­óit, imáit hallgattam. Megragadott az a kántortanító nagyapjától örökölt szabadság, az a minden sallangtól, ke­netteljes szavaktól mentes, őszinte, természetes vallomás, amellyel a Min­denhatóhoz fordult, ahogy beszél­getett vele, ahogy hallható válaszok nélkül kérdezte, ahogy fogadta az Úr csendbe csomagolt szavait. Aztán évtizedekkel később, a győri szeretetházban ismét találkoztunk. Beszélgettünk, mesélt, mesélt, majd mikor búcsúztam, édesanyámhoz igyekezve, megkérdezte, kivel is osz­totta meg emlékeit... Alikor mondtam, hogy Mesterházy Gyöngyi fia vagyok, rám mosolygott, és áldást kívánt. Ag­gódtam érte, mert nem tudtam, mer­re tart. Nem tudtam, mi motoszkál fe­­jében-lelkében. Féltettem Barna bácsit! Féltettem azt az embert, aki lelkész édesapját 1945. március 19-én, a kegyetlen orosz förge­tegben veszítette el. Féltettem azt az embert, aki vallotta: egyedül Isten igé­jével maga Jézus vigasztalhat meg ke­gyelmes szeretetével. Jézus áldozata az egyedüli elégtétel a bűnökre, nincs más vigasztalás, nincs másért üdvösség. Bödecs Barnabás győri evangélikus lelkész élt nyolcvankét esztendőt. Ön­ként ment el e világból. Maga mögött hagyva azt az életutat, amely 1931. má­jus 30-án Budapesten kezdődött. Ma­ga mögött hagyva azokat az esztendő­ket, amelyeket Súron, Sopronban, Kemenesszentmártonban, a győri sze­retetházban, a bencés gimnázium­ban, az evangélikus teológián töltött. Maga mögött hagyva azt a szolgálatot, amelyet Bácsi Sándor mellett Győr-Új­­városban, Győrújfalun, Öttevényen, majd Győr-Nádorvárosban teljesített. Őrizte a nyájat, a gyülekezetét, amelyet Isten rábízott, Győrszentivá­­non, Bőnyben, Banán, Gönyűn és Győrött is. A kórházban járt, ahol a betegeket, elgyengült híveit, az utolsó óráikban a haldoklókat vi­gasztalta. Három évvel ezelőtt elve­szítette feleségét, és miután egyre jobban elhatalmasodott rajta a be­tegség, emlékezetében összetört az idő, tavaly januárban a győri szere­­tetházba került. Barna bácsi ezután is ment, város­szerte sétált, őszinte szívvel vallotta meg önmagát. Azzal az alázattal, amelyből egyik 1976-os prédikációja is született. Így zárul: „Vajon nem azért van oly sok panasz kis és nagy beteg­ségeknél, mert magunk körül for­­gunk? Nem fordulunk Isten felé, nem valljuk meg bűneinket, nem kérjük se­gítségét. Betegek és gondozók között valakinek a hálája mind családban, mind más emberi közösségben köl­csönös hitbeli gazdagságot jelent! A Jé­zustól megérintett emberek dicsére­te gyógyulás, szabadulás és öröm itt és az örök életben.” Ahová Barna bá­csi április 29-én költözött. Emléke legyen áldott! ■ Gülch Csaba Azt kereste, ami összeköt Új kötet Bajcsy-Zsilinszky Endréről ► Bajcsy-Zsilinszky Endre nemcsak kiváló publicista és küldetéses politi­kus, hanem hívő lelkületű, keresztény magyar ember is volt, aki írásai­ban, beszédeiben gyakorta élt bibliai hasonlatokkal, képekkel, példázatok­kal. Nem véletlenül, hiszen evangélikus őseivel együtt ő is hitte, hogy fel­adata van, amelyet csak ő tud elvégezni szeretett hazájáért, népéért, s ezt kivégzése előtt a siralomházban lelkészének is megvallotta - emelte ki D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök Az utolsó nyár - Bajcsy-Zsilinszky Endre életének utolsó szakaszairól, valamint a magyar antifasiszta ellenállásról című kötet május 8-i bemutatóján. Az antifasiszta mártír életének hetven évvel ezelőtti utolsó nyarát kidombo­rító ismeretterjesztő kötet ráirányítja a figyelmet a már-már elfeledett Bajcsy-Zsilinszky Endrére. A könyv szerzője-szerkesztője Kerecsényi Zol­tán, a Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizott­ság ügyvezetője, ajánlását D. dr. Har­mati Béla (képünkön) fogalmazta. A budapesti könyvbemutató nyitá­nyaként Jávor Pálnak, a harmincas­negyvenes évek legnépszerűbb magyar férfiszínészének 1944-es sopronkő­hidai börtönnaplójából - melyben a művész Bajcsy-Zsilinszky megölését is megörökítette - olvasott fel részletet Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas szín­művész. Dr. Vitányi Iván szociológus, or­szággyűlési képviselő, Bajcsy-Zsilinsz­ky Endre egykori sopronkőhidai rab­társa, a kötet lektora elmondta: jó, hogy ez a kiadvány napvilágot látott, mert Bajcsy-Zsilinszky ma is aktuális, ha nem a legaktuálisabb, hiszen bő hét évtizeddel ezelőtt azt kereste, ami összeköt, nem azt, ami szétválaszt; s olyan nagyság volt, aki hatalmas utat járt be a szélsőségtől a demokráciáig. Ez az út igazán példaadó, vállalható. Vitányi szerint az emlékkötettel s a kö­zelmúltban létrejött Bajcsy-Zsilinsz­ky Emlékbizottsággal van remény ar­ra, hogy ennek a rendkívüli magyar embernek a kultusza újraéled. A kötet összeállítója, Kerecsényi Zoltán kiemelte: Bajcsy-Zsilinszky életét, munkásságát értékelni nem az ő feladata, ezt elvégezték illetékeseb­bek, mint például az általa igen nagy­ra becsült, kilencvenöt esztendős Vigh Károly történész. Új utakat sem kívánt vágni a mártír életművének kutatásá­ban, a kötet nem tudományos jellegű munka - hangsúlyozta -, nem tartal­maz önálló kutatási eredményeket, ha­nem forrásokra támaszkodik. Össze­állítóját az a cél vezette, hogy minél több, Bajcsy-Zsilinszkyt és korát meg­jelenítő szöveg, idézet kerüljön bele a kiadványba, olyan - régen közölt, mára már szinte elfeledett - visszaem­lékezések is helyet kapjanak benne, amelyek Bajcsy-Zsilinszkyt hitelesen mutatják be. Bajcsy-Zsilinszky politikai pályafu­tásának csúcspontja volt a hetven év­vel ezelőtti nyár, az utolsó „szabad” nyár, hiszen egy esztendő múlva már börtön­ben ült, soha többé nem láthatta a Ba­laton partját, kis nyaralóját Pálkövén, ahol a magyar antifasiszta ellenállás sok neves személyisége kereste fel, ahol fon­tos politikai vitákat folytatott, ahol tervezgette a jövőt, ahol számos írása, memoranduma fogalmazódott meg. Az antifasizmus nem politikai és nem felekezeti hovatartozás kérdése - mutatott rá továbbá Kerecsényi. Ezért a kötet emlékeztet Bajcsy-Zsi­linszky antifasiszta kortársaira is, pél­dául Apor Vilmosra, a zsidómentő győri katolikus püspökre, Remete László lelkészre, az ellenállás evangé­likus mártírjára, Salkaházi Sára szo­ciális testvérre, a zsidókat mentő vér­tanúra vagy éppen Bárdosi Jenőre, a sopronkőhidai börtön bátor evangé­likus lelkészére, Bajcsy-Zsilinszky éle­te utolsó óráinak tanújára. Kerecsényi Zoltán kiemelte: a kötet azzal a szándékkal is készült, hogy rá­irányítsa a figyelmet a magyar zsidóság deportálásának közelgő hetvenedik évfordulójára. Ezért a könyv lapjain Bajcsy-Zsilinszkynek azt a megrázóan bátor és bámulatra méltóan sokrétű te­vékenységét is igyekezett felvillantani, melyet az üldözöttek érdekében fejtett ki. Igen kevesen tudják, hogy - átme­netileg - az ő közbenjárására a költő, Radnóti Miklós is felmentést kapott a munkaszolgálat alól. „Bandi bácsi fel­lépése ezer és ezer zsidó vallású magyar állampolgár életét mentette meg” - idézte Kerecsényi Barcs Sándor hajda­ni kisgazda politikust. Végül két Bajcsy-idézetet osztott meg a jelenlévőkkel az emlékbizottság vezetője. Álljon itt az egyik: „Lehetek én és vagyok is jó fajvédő, mert nem vagyok hajlandó megvonni az emberi jogokat attól a néptől, amely a tizen­két apostolt adta a világnak... Nemze­tünket és államunkat egyes-egyedül csak a magyar nép... józansága és Toldi Miklós-i ereje mentheti meg, semmi más erő a kerek világon...” A méltóságteljes rendezvény Búzás Huba veszprémi költő Bajcsy-Zsi­linszky emlékére írt költeményének szavalatával, majd szerény vendéglá­tással, beszélgetéssel ért véget. ■ K. Z. Istentiszteleti rend ♦ 2013. május 26. Szentháromság ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Róm 11,33-36; Ézs 6,1-13. Textus: Mt 28,16-20. Énekek: 41., 250. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr. Agod Anett; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Agod Anett; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9.; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. dr. Béres Tamás; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Horváth Ferenc; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Timo Agren; du. 6. (orgonazenés áhítat) Smidéliusz Gábor; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél to. (angol nyelvű, úrv.) Scott RylI; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv., kon­firmáció) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; XI., Egyetemi és főiskolai gyülekezet, Magyar tudósok krt. 3. du. 5. (évzáró labirintusjárás); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (tanévzáró is­tentisztelet) Grendorf-Balogh Melinda; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; du. 6. (zenés áhítat) dr. Varga Gyöngyi; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Szirmai Zoltán; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Halász Alexandra; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Halász Alexandra; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. End­­reffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. (úrv.). Összeállította: Bállá Mária HIRDETÉS www.digitalstand.hu DIGITALSTAND Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa j' az Evangélikus Elet digitális változatát!

Next

/
Thumbnails
Contents