Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-20 / 3. szám
evangélikus hetilap ♦ www.emngelikuselet.hu 78. évfolyam, 3. szám ■ 2013. január 20. ■ Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap Ára: 275 Ft „Fontos hozadéka az ökumenikus „Talán arra gondolt, már hol„Életünk bizalomláncolatra épül. „A délutáni és esti koncertek, a zsoltárének-Ökumenikus közeledésnek, hogy még a somogyi nap fölkerekedik, megmutatja Bizalomra elsősorban abban, hogy léssel egybekötött fáklyásmenet olyan lelki szórványvidéken is sikerült a letisztázott példányt, fölola fejlődés titokzatos, az érés nem és zenei élményt ad, amely sokunk számára imaheti rendszeressé tenni az ökumenikus vassa legjobb barátainak.” befolyásolható, azt magasabb erők iráújra és újra felejthetetlen öröm és támasz melléklet teológiai konferenciákat.” Gondolatok a magyar nyitják, de a támogatás a mi dolgunk.” mindennapi életünkben.” Nyolcnapos ünnep kezdődik !► 3. oldal kultúra napján !► 5. oldal Hiteles mintával nevelni !► 13. oldal Aki énekel, kétszeresen imádkozik !► 6. oldal W- 7-10. oldal Farsang a bálok, így a középiskolai szalagavatók időszaka is lehet. Az egyházunk tizenhat középfokú oktatási intézményében idén végző diákok szorgalmas gyakorlással és nem kis izgalommal készültek-készülnek a nagy eseményre. Voltak, akik még az advent beköszönte előtt megkapták az iskolájuk lógójával ellátott szalagot, majd eljárták táncukat, de akadnak olyan evangélikus alma materek is, ahol ezekben a hetekben rendezik a szalagavató bált. Dörögdi Ádám felvétele a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium január 12-ei alkalmán készült; a diákok az Erzsébetligeti Színház színpadán adták elő az elmaradhatatlan palotást. Diakóniai ülés eskütétellel ► Megtartották idei első ülésüket az evangélikus diakóniai intézmények vezetői. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) székházában zajlott január 10-i konzultáció ünnepi istentisztelettel kezdődött, ennek keretében iktatták be hivatalukba az új ciklusra megválasztott diakóniai bizottsági tagokat. Az ülés második felében az intézményeket érintő állami jogszabályváltozásokról tájékoztatták a résztvevőket a meghívott előadók. Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás diakóniáért felelős püspök hirdetett igét Ef 4,1-3 alapján. A liturgiában a diakóniai bizottság tagjai vettek részt; beiktatásukra a prédikáció után került sor. Az előadások előtt köszöntötte az egybegyűlteket dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára, Kákay István országos irodaigazgató, valamint ekkor került sor a Magyar Bibliatársulat áliai felajánlott, nagyalakú Bibliáknak az átadására. Ahogyan hetilapunkban már korábban beszámoltunk róla, az evangélikus szeretetotthonok is kapnak egy-egy példányt a bibliatársulattól a Károli-fordítású Szentírás gyengén látók számára készült, A4-es formátumú kiadásából. A szervezet nevében az egyik munkatárs, Burján Tamás nyújtotta át a könyveket. Az előadások a munka törvénykönyvének változásait, a szociális területet, a gyermekvédelmet érintő, illetve a bérkompenzációval kapcsolatos jogszabályváltozásokat tekintették át. Referátumot hallhattak továbbá a résztvevők az intézményvezetői teljesítményértékelés témakörében, illetve Fenntartóifeladatok delegálása igazgatótanácsra címmel. Az elhangzottakról az egybegyűltek kis csoportokban konzultáltak ebéd után. A diakóniai bizottság tagjai: Gregersen-Labossa György elnök, Bozorády Kriszta, Deichmann Tibor, Jegessy Zoltánná, Krámer György, Laborczi Géza, Lázár Zsolt, Rostáné Piri Magda és Szabó Szilárd. ■ Boda Zsuzsa „...HOGY MIT KÍVÁN TŐLED AZ ÚR!” Imahét a Krisztus-hívők egységéért 2013 A 2013. évi ökumenikus imahét országos megnyitó istentisztelete január 20-án, vasárnap 18 órakor lesz a budapest-fasori evangélikus templomban (VII. kerület, Városligeti fasor 17-21.). Az igehirdetést a hagyományoknak megfelelően dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, Steinbach József református püspök végzi. A liturgiában a tagegyházak vezetői is részt vesznek. Minden kedves testvérünket szeretettel hívjuk és várjuk a megnyitó istentiszteletre, és a Szentháromság egy örök Isten áldását kérjük az imahét országszerte megrendezendő helyi istentiszteleteire. ■ A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Mit kíván tőlünk az Úr? ■ Steinbach József Mit üzen nekünk az idei ökumenikus imahét vezérigéje - „... mivel járuljak az Úr elé?” (Mik 6,6-8) -, legyünk bármely felekezet, gyülekezet, kegyességi kör tagjai, legyünk bárhol e hazában vagy a világban? Az Úr válaszol erre a kérdésre. Hiába hajlongunk, önmagában hiába bármiféle szép liturgia. Hiába akarunk bármit is adni, odaáldozni az Úrnak, semmink sincs, mindenünk az övé. Amit pedig adunk, abban mindig van valamiféle számítás, mintha befolyásolhatnánk az Istent cselekvésünkkel, jóságunkkal, szorgalmunkkal, kegyességünkkel, istentiszteletünkkel. A világban ezek eredményesnek tűnnek egy darabig, amíg el nem fáradunk, meg nem öregszünk, de az Úr előtt kezdettől fogva hiábavaló minden emberi akarás. El kell jutni odáig, amit az egyik lelki énekünk igei igazságként fogalmaz meg: „Jövök semmit sem hozva, keresztedbe fogódzva." Krisztus, Isten testet öltött, szabadító irgalma az, aki odavisz bennünket a kegyelem királyi székéhez. Isten Krisztusban aláhajolt az emberhez. Krisztus pedig felemel, és Isten színe élé vezet bennünket. Krisztus által járulhatunk az Úr elé! Mennyi görcstől megszabadítana bennünket, keresztyéneket - közösségi és egyéni értelemben egyaránt -, ha ezt végre komolyan vennénk! Sokkal több öröm, bátorság, reménység lenne bennünk, ha ezt az evangéliumot, amely ránk bízatott, egyszer végre legalább mi komolyan vennénk. Nem statisztikától, liturgiától, istentisztelettől, kegyességtől, igaz tantól függ a keresztyénségünk, hanem egyedül Krisztustól, aki meghalt és feltámadott. így eleve egy győztes ügy eszközei vagyunk. Aki azonban Krisztus megváltó irgalmában részesült, annak életében ő láthatóvá lesz kegyességében, istentiszteletében, áldozathozatalában ugyanúgy, mint a mindennapjaiban. Krisztus visz bennünket az Úr elé. Nem azért vagyunk kegyesek és jók, hogy az Úr színe elé vigyünk valamit, hanem azért, mert Krisztus által már eleve ott vagyunk az ő kegyelméből. Kegyességünk így lehet rendszeres, igére figyelő, azt tanulmányozó, abban Isten akaratát egyre jobban megértő kegyesség. Istentiszteletünk lehet vonzó, szép, Istennek kedves, hajlongásaiban, liturgiájában, „áldozataiban” felajánlásaiban is méltó; mert tudjuk, hogy Krisztusban már minden a miénk. Istentiszteletünk lehet igére figyelő és nem csupán hatni akaró cselekmény. Életünk pedig lehet olyan élet, amelyben a kegyességünk végre „leföldelt”; mert mindig a mindennapokban vizsgázik a hit. A krisztusi ember vallja, hogy van Istennek kedves „jó" és ezt a jót kijelentette az Úr az ő törvényében, igéjének ide vonatkozó tételes paragrafusaiban. De a krisztusi ember azt is tudja, hogy a törvény betöltése a szeretet. Ez a szeretet mindig több, mint Isten akaratának paragrafusokba foglalt rendszere. Ez az a szeretet, amelyet Jézus Krisztus a Hegyi beszédben a törvény leikéről elmondott nekünk, amelyet megélt, és amely szeretettel szíve utolsó dobbanásáig jelen volt ebben a világban. A krisztusi ember képviseli Isten akaratát, a törvényben kijelentett jót. Teszi ezt határozott szeretettel és alázattal, mert tudja: nem ő teszi, hanem a benne munkáló Krisztus. Az idei ökumenikus imahét anyagát Indiában élő keresztyén testvéreink állították össze, akiknek nyolcvan százaléka az indiai társadalomban az úgynevezett dalitokhoz tartozik, vagyis a kaszton kívüliekhez, akik érinthetetleneknek, a legtisztátalanabbaknak, társadalmilag a legkivetettebbeknek számítanak. Rájuk tekintve még hangsúlyosabb Mikeás próféciája. Mit kíván tőlünk az Úr? Nem ő kíván tőlünk, hanem először ő ad nekünk. Mindent odaadott Krisztusban. Aki azonban Krisztusban hisz, annak kegyességében és mindennapi életében is kiábrázolódik Krisztus. Nemcsak abban, hogy az elnyomottak oldalára áll - mert ennél mindig többről van szó Isten igéjében -, hanem abban is, hogy ő maga nem elnyom másokat, hanem segít másokon, miközben saját elnyomott voltát is hitben hordozza. Ez már nem a dalitoknak, hanem nekünk hangsúlyos! Ne felejtsük el, hogy noha az evangélium társadalmi reform is, félreértjük Isten igéjét, ha csak társadalmi reformmá silányítjuk. Vegyük tudomásul, hogy Isten nem úgy érti a társadalmi igazságosságot, ahogy mi. Isten igazságosságfogalma nem e világi igazságosságfogalom. Az Isten igazságossága ebben a világban soha nem valamiféle egyenlőséget jelent - elég a tálentumok vagy a szőlőmunkások példázatára gondolni, és akkor a kegyelmi kiválasztást még nem is említettem. A krisztusi ember csakis irgalommal fordulhat mindenki felé, főként a kitaszítottak felé (lásd a Filemonnak írt levelet). A krisztusi ember ugyanakkor mindig boldog tud lenni abban a keretben, amelyet ebben a világban kapott az Úrtól. Ma ezt a keretet nem akarjuk tudomásul venni, elvileg mindenki mindenné lehet, miközben irigykedve, törtetve halálra tapossuk egymást. Az örök élet hite sokat segíthetne, hogy „egytálentumosan” is boldog légy, azt az egy tálentumot ne ásd el, de ne is irigykedj arra, aki például ötöt kapott, mert van annak elég baja és felelőssége, hiszen öt tálentum kéretik rajta számon. Ez a boldog alázat is hozzátartozna ahhoz, ahogyan az Úr elé járulhatunk. A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke
