Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-19 / 20. szám
12 41 2013- május 19. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Gyermeki szemmel Mostanság különösen foglalkoztat a maradandó üzenetek átadásának kérdése... Amolyan hosszan elkísérő, palackba zárható, sok emberhez eljutni méltó gondolatok keresése. Nem csoda, hiszen négy év után alig néhány napja ballagott el az osztályom a soproni Eötvös-gimnáziumban. Idézetek persze vannak. Túl sok is. Ám sok általános, semmitmondó vagy csak félig-meddig igaz bölcsességgel találkozom. Milyen jelmondatot választhat magának a búcsúzó, életének új szakaszába lépő fiatal? MiÁprily Lajos versének részletét választottuk: „Ámulni még, ameddig még lehet, / amíg a szíved jó ütemre dobban, / Megőrizni a táguló szemet, / mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.” Hogy miért pont ezt? Talán azért, mert olyan sok körülöttünk a kész ember! Ők azok, akik azt gondolják magukról - sokszor még hangosan hirdetik is -, hogy ők már felnőtté váltak, megtanultak mindent, kialakult a személyiségük, ne akarjon rajtuk változtatni senki. Pedig minél inkább magunkra és magunkba nézünk, annál inkább megismerhetjük személyiségünknek azokat a jegyeit, amelyeken nagyon is kellene változtatnunk. Minél őszintébben szemléljük a képet, amelyet a lelki tükörben önmagunkról látunk, annál inkább feltörhet bennünk az igény az alakítására, formálására. S talán éppen ennek nyomán alakul ki az a nyitottság, amellyel befogadhatjuk Isten bennünket alakítani akaró evangéliumát. Nem más ez, mint ami az első pünkösdön történt. A tanítványok átélhették, hogy ott, ahol Isten Szentlelke kiárad, az emberi logikának alapvetően ellentmondó csodák is megtörténhetnek. Akár az, hogy egyéni életek fordulnak egészen más irányba, akár az, hogy több százan vagy ezren csatlakoznak a gyülekezethez. Amikor pünkösdöt ünnepiünk - sok helyen konfirmációval -, arról teszünk bizonyságot, hogy a Szentlélek ma is kísér bennünket életünkben, és segít, hogy kérdéses helyzetekben, döntéseinkben megtaláljuk a helyes választ és azt az utat, amelyet Isten jelölt ki számunkra. Az ezen való haladást segítheti egy-egy jó gondolat, klasszikus idézet vagy éppen bibliai biztatás. Mind-mind arról szól, hogy nem kész emberekre van szükség, hanem a jövőbe nyitottan tekintő, azt és önmagukat formálni képes keresztyénekre, akik az isteni elhívást meghallva készek ennek szellemében élni az életüket - sokaknak utat mutatva... ■ Wagner Szilárd Névjegy: Wagner Szilárd A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola iskolalelkészeként azt az áldást tapasztalhatom meg nap műit nap, hogy fiatalok vesznek körül. Ők azok, akik arra indítanak, hogy próbáljuk meg az evangéliumot, Jézus szavát a mi nyelvünkre fordítani, mai helyzetünkben megérteni, és belőle táplálkozva tudatos, „pünkösdös” azaz a Szentlélek által teremtett hitben élni. Fontosnak tartom, hogy ennek a keresésében senki ne maradjon egyedül, hanem útitársakra találjunk egymásban. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Láthatóan evangélikus --------------► Láthatóan evangélikus - ez egyházunk készülő stratégiájának mottója. Bizonyára sokan találkoztak már vele - akár lapunk hasábjain is de talán kevesebben gondolkoztak el rajta. Mi most három fiatalt kértünk arra, hogy röviden fogalmazzák meg, számukra mit jelent evangélikusnak lenni, illetve szerintük miként lehetne az evangélikus identitást még láthatóbbá tenni. (V J.) Számomra fontos, hogy evangélikus vagyok, mert nagyon jó közösségnek lehetek a tagja. Ugyanakkor a hit a legfontosabb, ami egy bizonyos biztonságot, stabilitást ad az életben. Kecskeméten evangélikusnak lenni különleges, hiszen a gyülekezet nem hatalmas, éppen ezért családias a hangulat, mindig szeretettel várnak. A templom is különbözik a többi felekezetétől. Egyszerű, fehér, természetes fény világítja meg; tökéletes hely arra, hogy az ember elcsendesedjen és imádkozzon. Az úrvacsora alkalmával „letehetjük” a terhűnket az Úr előtt, és tiszta lappal indulhatunk. Az evangélikus ember szerény. Hitéletét nem hanyagolja el, hanem próbálja megtalálni az egyensúlyt az élettel. Egy evangélikus is szórakozhat, azonban a határokat meg kell tartani, nőnek és férfinak egyaránt. Az utcán is úgy kell megjelenni, hogy ne legyen kirívó, de lehet ízléses. Ugyanez igaz a magaviseletre is. Nemcsak a templomban kell illően viselkedni, hanem kint az utcán és egyéb közösségekben is. Az evangélikus attól evangélikus, hogy tisztában van a saját egyháza történetével, a Biblia tanításával, és ami a legfontosabb: Jézus Krisztussal. ■ Bogdándi Márk (15), a Kecskeméti Református Gimnázium tanulója Gondolkodj fordítva! - ez a címe Paul Arden könyvének, amely a kreatív, ötletes gondolkodásra ösztönöz. Számomra azonban a fordítva gondolkodás az evangélikus identitásom mottója is. Másképp látni a világot, mint a tömeg, mint a korszellem által vezérelt emberek: elég nehéz vállalkozás. Azonban nem lehetetlen! Jézusnak például sikerült. Ő nem igyekezett megfelelni a konvencióknak, a felé irányuló elvárásoknak vagy az épp aktuális hatalom nyomásának. Szeretni jött az embereket, és ez bizony azzal járt, hogy prostituáltakkal beszélgetett, és bűnösökkel vacsorázott. Vajon érdekelte őt, hogy ezért az emberek mit gondolnak róla, hogy kibeszélik a háta mögött, és lenézik? Nem! Mert ő fordítva gondolkodott! Egy másik - persze Jézushoz nem hasonlítható - úttörő személy volt Luther Márton. Ő merte újraértelmezni a középkori egyház tanítását, és volt bátorsága rámutatni a hibáira. Szenvedélyesen szembeszállt a hatalommal, hogy megmutassa: Jézus üzenete nem tűr emberi elnyomást, mindenkinek szól, és mindenkinek joga van hallani. Vajon érdekelte, hogy emiatt máglyán akarják megégetni? Igen! De legyőzte félelmeit, és haladt tovább a fordítva gondolkodás útján. Evangélikusnak lenni számomra annyi, hogy nem vakon követek egy tanrendszert, hanem szabadon gondolkodom az egyház tanításáról, és hitemet a való életben tapasztalom meg! Ma ezer irányból akarják nekünk megmondani, hogy mit tegyünk, mások érdekeinek vagyunk kiszolgáltatva. Te, evangélikus testvérem, azonban ne abban higgy, amit hallasz, és amit látsz. Annak higgy, akit nem látsz, és nem hallasz, mégis gondodat viseli! Gondolkodj fordítva! ■ Kovács Barbara (22), a pilisi gyülekezet tagja, III. éves teológus-lelkész és kommunikáció szakos hallgató „Nem rejthető el a hegyen épült város” (Mt 5,14) - talán erre az igére fordíthatnánk le egyházunk stratégiájának jelmondatát. Nem panaszkodhatunk, hiszen ahhoz a felekezethez tartozunk, amelynek már nevében is benne van az örömhír. Gyakran talán mégis komorak, komolyak vagyunk, túlságosan beleveszünk a szürke, búslakodó társadalomba. A kérdés pedig éppen az, hogy miként tudjuk az örömhírt a mindennapok során továbbadni, személyiségünkkel világítani a többi ember között. Ahhoz azonban, hogy világítsunk, továbbadjuk már létünkkel is az örömhírt, nekünk kellene percenként felismernünk, hogy mekkora ajándék birtokosai vagyunk. Luther az asztala lapjára véste a mondatot - „Meg vagyok keresztelve” -, hogy a küzdelmes mindennapok során se tévessze ezt szem elől. Vajon nekünk milyen gyakran jut eszünkbe a homlokunkra öntött néhány csepp víz? Evangélikusként élni annyit kellene, hogy jelentsen, hogy felismerem bűneimet, ugyanakkor hálával elfogadom azt a kegyelmet, amelyről a nevünkben is megtalálható evangélium szól. Ha ezt valóban komolyan vennénk, az utolsó „lépés”, az őszinte hálával, derűvel, életünkkel való világítás nem is lenne igazi feladat, mindössze természetes következménye a Luther által is naponta ízlelgetett mondatnak. így lehetünk nemcsak láthatóan evangélikusok, hanem világító keresztények is. ■ László Jenő Csaba (30) jogtanácsos, a pusztaföldvári gyülekezet kántora, az EvÉlet ifjúsági oldalának korábbi rovatvezetője Ismét megmozdul az ország június í-jén Ez az a nap! a Papp László Budapest Sportarénában ► „Fontosnak tartjuk, hogy minden évben legyen egy olyan nap, amikor Isten népe - függetlenül attól, hogy milyen keresztény közösségbe tartozik - közösen keresi Isten akaratát, és egységben jön elé. Nem sok élmény hasonlítható ahhoz, mint amikor több ezer lelkes szív együtt dobban, együtt imádkozik, és dicsőíti Istent. Imádkozunk nemzetünk megújulásáért, az egyházért, a családokért, a fiatalokért, a szükségben lévőkért. Hiszünk benne, hogy jó hatással lehetünk társadalmunkra, ha fel tudjuk mutatni azt, hogy hívő keresztények egymást elfogadva járulunk Isten színe elé. A zene és Isten dicsőítése összekötő kapocs testvérek között. A résztvevők számára nagy megerősítést jelent látni a hívők sokaságát, és jó lehetőség ez a találkozásra is” - hangsúlyozta lapunknak László Viktor, az Ez az a nap! Szervezőiroda vezetője (képünkön), aki a június í-ji rendezvénnyel kapcsolatban némi háttérinformációval is szolgált.- Az idei Ez az a nap! zenei világa igen színes és sokrétű. Régi vágyunk volt, hogy az Egyesült Államok egyik legkedveltebb dicsőítő zenekara, a texasi Gateway Worship köztünk szolgáljon, idén ez megvalósul. Israel Houghton & New Breed neve már igen ismerősen cseng a magyar testvérek körében is. Reméljük, hogy a zenéje, a bizonyságtétele sokak számára lesz bátorító. Az együttesről el kell mondjam, hogy ötvözi a gospel, a rock, az R&B és a dzsessz elemeit, a szerzeményeik pedig az életről, az elfogadásról és az örömhírről szólnak - mindenkihez. Israel Houghton édesanyja mindössze tizenhét éves volt, amikor várandós lett, ráadásul egy fekete férfitól egy olyan közegben, ahol a faji előítéletek nagyon erősen hatottak. Szülei az abortuszt javasolták neki, de Margaret úgy döntött, megtartja a babát! Nyolc hónapos terhes volt, amikor gyermeke apja elhagyta. Az anya egyedül maradt, drogozni kezdett, az állam pedig el akarta venni tőle a gyermeket, mivel alkalmatlannak tartották az anyaságra. Ekkor odament hozzá az utcán egy ismeretlen nő, és ezt mondta: „Nem ismerlek téged, és nem akarom megnehezíteni a helyzetedet, de amikor a kocsimmal az előbb elmentem melletted, azt éreztem, hogy meg kell mondjam neked: Jézus szeret téged! Ő nem felejtett el. Minden rendben lesz.” Ezek a szavak annyira mélyen megérintették az anyát, hogy ott, San Diego utcáján azonnal befogadta Jézust az életébe. Fiát is azután nevezte el Israelnek, hogy a Bibliában olvasott Izrael történetéről. Ez a kisgyermek azóta felnőtt, és Isten hatalmasan használja őt! A neves keresztény zenei díjakon kívül öt Grammyvel is jutalmazta a világ Israel zenéjét. Bárhol jár, azt hirdeti, hogy a dicsőítésnek nincs színe, Isten nem tesz különbséget. Az idei Ez az a nap! kiegészül egy egész napos dicsőítő konferenciával, amely május 31-én, pénteken lesz. Ezen a napon 21 órakor kezdődik a huszonnégy órás dicsőítés, amely egészen másnap 17 óráig tart, ekkor a nagyszínpadon folytatódik az ezerfős kórussal, amelyet Almásy Kornél vezényel, és a Joy Gospel Music zenekara kísér. A kórust a színpadon az összevont magyar dicsőítő csoport követi.- Az elmúlt tizenkét évben több mint százhatvanezer ember vett részt rendezvényeiteken, harminc nemzet képviseltette magát a színpadokon. Idén egy német ajkú, de Magyarországon is nagyon jól ismert, mi több, igen népszerű igehirdető fog prédikálni.- Ulrich Parzany német evangélikus lelkész az alkalom előtt szemináriumot is tart vezetők, pásztorok részére. Ma valóban őt tartjuk Európa egyik legnagyobb hatású szolgálattevőjének...- Örömmel hallom, hogy idén is lesz ezerfős kórus!- Igény mutatkozott rá, hogy ismét színpadra lépjen Magyarország legnagyobb kórusa. Míg tavaly a Reménységfesztiválon főleg kisebb-nagyobb létszámú kórusokból állt össze az ezer fő, idén rengeteg egyéni jelentkező regisztrált.- Tizenharmadik éve töretlen lelkesedéssel szerveznek keresztény eseményeket. Mi motiválja Önt és munkatársait?- Magyarországnak változásra van szüksége, és Isten a változást az egyházban fogja elkezdeni. Célunk a keresztények egységének előmozdítása, közös tanúságtétel Urunkról, Jézus Krisztusról. Ezt megunni nemhogy nem tudjuk, nem is lehet. Csak egyre buzgóbban előremenni. Egy irányba! ■ Csapó Szilvia
