Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-12 / 19. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. május 12. *- 15 A startupok és a jó dolgok Most már „menetrend szerinti” szakmai eseménynek számít a tavaszi Barcamp, amely a webes technológiákkal foglalkozók egyik legjelentősebb konferenciája Magyarországon. A programok közül pedig idén is kiemelkedett a többórás Budapest Bank startupverseny, amelyen kezdő internetes vállalkozások mérhették össze erejüket. A startup valójában nem is vállalkozás, hanem - a legpraktikusabb definíciója szerint - olyan kísérlet, amely egy termék vagy vállalkozás létrehozására irányul. Vagyis útkeresés, amelynek a vége egy ténylegesen működő cég. Azért kell ezt megemlíteni, mert a Barcamp előadásaiból érdekes dolgokat szűrhetett le a figyelmes hallgató. Gil Penchina, a konferencia sztárvendége, a világ egyik legnagyobb üzletének, az eBaynek az alelnöke elmondta: a startupok az Egyesült Államokban olyanok, mint a hippikorszak - csak éppen a függetlenedni vágyó fiatalok nem a természetbe vonulnak el, hanem hordozható számítógépükkel valamelyik internetkávézóba, ahol egy lehetséges üzleten dolgoznak. A belépési korlát ugyanis valójában csak ennyi: számítógép, sok idő és tanulási kedv birtokában bárki indíthat internetes projektet. És ebbe a legtöbben jól meghatározott exit stratégiával vágnak bele. Ez azt az előre elhatározott célt jelenti, amelynek az elérésekor kiszállnak az üzletből. Ideális esetben ez akkor következik be, amikor egy nagyobb cég megveszi a kis induló vállalkozást. A terméket onnantól ez a cég fejleszti, menedzseli tovább. Amerikában erre jóval nagyobb esély is van, mint Magyarországon. Erre a bevezetőt tartó Terray Tamás hívta fel a figyelmet. Ő pár éve szintén ennek a rendezvénynek a startupversenyén indult Jószaki nevű projektjükkel, amelynek az a célja, hogy a kiváló mesterembereket összekösse az iparosokat kereső átlagemberekkel. Előadásához Terray magához hasonló internetes cégvezetőt kérdezett meg, és végül arra a következtetésre jutott: nem érdemes várni a befektetőre és úgy felépíteni egy rendszert, hogy külső forrásból kelljen finanszírozni, hanem minden internetes projektet úgy kell működtetni, akár az összes többi céget, azaz az első naptól kezdve profitra kell törekedni. Az idei startupverseny első helyezettje a Drungli (www.drungli.com) lett, amely olcsó repülőjegyeket kínál. A csavar azonban az, hogy az alkalmazás csak a kiindulási állomást és az utazás napját kéri be, a lehetséges célhelyszíneket a rendszer ajánlja. Nem véletlenül lett a szlogenje Kalandgenerátor spontán embereknek, ugyanis ez az alkalmazás nem az előre eltervezett utazásokhoz szolgál információval - ha viszont valakinek hirtelen támad kedve kirándulni, akkor például lapszámunk megjelenésekor hatezer forintért repülhet Milánóba. A verseny harmadik helyezettje a Sighter (sightergame.com) nevű játék volt, amely való világbeli kincskeresésre hív: érdekes helyeket kell megtalálni a városban. Ehhez egy fénykép áll a rendelkezésünkre, illetve az al-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence kalmazás a helyzetünk alapján jelzi, hogy merre is kellene mennünk. A játék kiválóan alkalmas arra, hogy érdekes helyeket fedezzünk fel lakóhelyünk közelében. Mint látható, az internetes-mobilos fejlesztések inkább a szórakozás és a játék irányába mutatnak, illetve ha nem, akkor is jellemzően „első világbeli” problémákat oldanak meg, használatukhoz pedig sok esetben szükség van okostelefonra. Könnyen tűnhet úgy, hogy a világ nem is szól másról. A startupalapítóknak pedig néha fel kell nyitni a szemüket: érdemes körülnézni az utcán és valódi problémák megoldásán fáradozni. connecting farmers Jó példaként álljon itt Susan Oguya, aki a kenyai M-Farm (www.mfarm.co.ke) céget működteti. Kenyában az emberek kilencven százalékának van mobiltelefonja, de okostelefon szinte alig van a készülékek között. Az Aí- Farm egyszerű információs szolgáltatás: a kenyai farmereket sms-ben tájékoztatja terményeik éppen aktuális áráról. Ez egyáltalán nem trendi téma - ugyanakkor az egyszerű rendszer alkalmas arra, hogy átalakítsa, jobbá, tervezhetőbbé tegye egy afrikai ország mezőgazdasági rendszerét. A jó dolgok nem mindig innovatívak, viszont lehetnek zseniálisak... ■ N. B. „Határtalanul!” - határtalan szeretettel Kirándulás a „hepehupás, vén Szilágyban” A soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola 7. évfolyamos diákjai a Flatártalanul! pályázat segítségével április 15-19. között Sarmaságban, Szilágy megye legnagyobb községében jártak. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 898 800 forinttal támogatta a Tanulmányút Partiamban- Baráti kapcsolatok erősítése Sarmaságban című tematikus utazásunkat. A kirándulást hosszas felkészülés előzte meg. A gyerekek az osztályfőnökök - Csiszár Katalin és FJegyiné Szanádi Adrienn - vezetésével csoportokban készültek fel egy-egy nap látnivalóiból, nevezetességeiből. Szabadiné Viszmeg Erzsébet tanárnő a Partium történelmi hátterét dolgozta fel a gyerekekkel, különös tekintettel a trianoni békeszerződés következményeire. Gurzó Lászlóné tanárnő segítségével a térség irodalmi óriásainak életét és költészetét elevenítették fel Ady Endre, Kölcsey Ferenc és Petőfi Sándor művein keresztül. Udvarhelyi Attila igazgató vezetésével indult el a negyvenkét diákból és tanáraikból álló küldöttség. Nagyvárad (Ady Endre Emlékmúzeum), Sződemeter (Kölcsey Ferenc szülőháza) és Érmindszent (Ady Endre szülőháza) érintésével érkeztünk meg Tasnádra, a szállásunkra. Itt meleg, baráti fogadtatásban volt részünk: Dombi Attila polgármester és Dari Tamás igazgató személyesen köszöntött bennünket. Másnaptól Horváth József tanár úr- aki egyébként gazdag programunkat is összeállította - kalauzolt bennünket szinte a kirándulás végéig. (Külön megköszönjük a tanár úr gondos, lelkiismeretes és kedves vezetését.) A programot úgy állította össze, hogy néhány nap alatt megismerhessük a hepehupás Szilágyság - így nevezte Ady - kulturális, irodalmi emlékeit, jelentősebb templomait, nevezetes iskoláit. Emellett a túrázásról sem feledkezett meg: az almásgalgói „Sárkányok kertjébe” és a Dragán-völgyi víztárolóhoz gyalogoltunk el. Meleg fogadtatásban részesültünk a zilahi Szilvania Főgimnáziumban, ahol az iskola igazgatója és történelemtanára várt bennünket. Megtudtuk, hogy ebben a szép és korszerű gimnáziumban egy-egy évfolyamon kilenc osztályt indítanak, ezekből évfolyamonként két-két osztály magyar nyelvű. Az iskola erőssége a matematikainformatika tagozat, de megtalálhatók a két tannyelvű osztályok is. Gyönyörködhettünk volna a zsibói Wesselényi-kastélyban is, ha nem azt kellett volna megtudnunk, hogy ez a csodálatos épület azért tart zárva, mert életveszélyes. Az örökösök ugyanis nem tudnak megegyezni, ezért nincs, aki felújítsa az omladozó kastélyt.' Sajnos ez -nem' egyedi • probléma itt. Némileg kárpótolt bennünket a kastély botanikus kertje és vadasparkja. Hálásan gondolunk a szilágylompérti és a tasnádi református lelkészek kedves kalauzolására, amelyek révén megismertük templomaikat és gyülekezeteik munkáját. Természetesen sor került személyes találkozásokra is a határon túl élő magyarokkal. Egy napot töltöttünk a sarmasági általános iskolában. A vadkerti és sarmasági gyerekek közös órákon vettek részt, közös csoportokban dolgoztak. Az órai munka után mind a fiúk, mind a lányok focimeccset játszottak a helyiek csapata ellen. A nemrégen átadott korszerű polgármesteri hivatalban a jegyzőnő köszöntött bennünket románul. Majd Katona Szabolcs filmjét - Héjanász a hepehupán - néztük meg, amely Ady Endre ifjúkoráról szólt. A helyszínek, a rendező, de még a szereplők is ehhez a tájékhoz kapcsolódnak. A sarmasági iskola néptánccsoportja - melynek szíve, lelke, motorja Bai Attila tanár, kultúrház-igazgató - fergeteges néptáncbemutatót tartott. Ezután pedig a táncházban roptuk a táncot együtt mi, magyarok- határon innenről és határon túlról. Még egyszer ezúton is megköszönjük azt a szeretetteljes fogadtatást- határtalan szeretettel -, amelyet a kirándulás során megtapasztaltunk a Szilágyságban élő magyar honfitársaink körében. Abban a reményben búcsúztunk el, hogy az itt kialakult barátságok tovább erősödnek, feltétlenül tovább fogjuk ápolni őket! •.•///1 y y • _‘P. Gtjrzó Lászlóné Hat évtized dicsérő éneke Ünnepi szolgálatra gyűltek össze a Budai Egyházmegye énekkarai Cantate vasárnapjának délutánján, április 28-án a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. Különös fényt adott az ünnepnek az a tény, hogy az együttes szolgálatok történetében ez volt a hatvanadik alkalom. Peskó Zoltán fasori kántor, orgonaművész javaslatára 1954. május 16-án rendezték meg az első közös Cantate vasárnapi hangversenyüket az egyházmegye kórusai három énekkar - a budahegyvidéki, a kelenföldi és az óbudai - részvételével. Az énekkarok közösen megszólaltatott művek előadásával is gazdagították az alkalmat. Magam 1957-től kapcsolódtam be az örömteli szolgálatba a budavári Schütz kórus élén. A hat évtized alatt a klasszikus kórusirodalom felemelő alkotásai mellett megszólaltak magyar szerzők színvonalas énekei is. Schütz, Bach, Händel, Praetorius, Walther kompozíciói mellett Esterházy, Liszt, Kodály, Bárdos, Gárdonyi, Rezessy, Sulyok és Szokolay művei jelentették a közös ünnepek legszebb színeit. Az énekkarok vezetői lelkesen, odaadással és szakértelemmel irányították a közösségeket. Sajnos itt - helyszűke miatt - nem sorolhatom fel mindazok nevét, akik ezt az áldozatos munkát végezték, de tisztelettel emlékezünk rájuk, közöttük a leghűségesebbekre, Arany Sándorra, Rezessy Lászlóra, Sulyok Imrére. A kórusok az évek folyamán az egyházmegye tíz templomában szolgáltak: Budafok, Budahegyvidék, Budaörs, Budavár, Csepel, Érd, Kelenföld, Óbuda, Pesthidegkút és Szentendre voltak a közös ünnepek helyszínei. Az alkalmakon az egyházmegye esperesei, lelkészei hirdették Isten igéjét. így volt ezúttal is: Bence Imre esperes a zsoltáros szavaival köszöntötte és buzdította a többtucatnyi énekest, a karnagyokat és a templomot megtöltő, szépszámú hallgatóságot a zene missziós szolgálatára. A budaörsi (Kecskés Balázs vezetésével), a budavári (Bán István vezetésével), a kelenföldi (Bence Gábor vezetésével) és a pesthidegkúti (Kukorelly Eszter vezetésével) kórus saját műsorral is szolgált, a közös éneklésben pedig részt vettek a budahegyvidéki és óbudai énekesek is. Érdekes, új színfoltot jelentett az esten a budavári gospelkórus szereplése (Szukái Mónika vezetésével). A közös számokat - Bach, a háromszáz éve elhunyt Esterházy Pál és M. Reger műveit - Bán István, Bence Gábor és Kecskés Balázs vezényelte. Az estet az egyházmegye újonnan megválasztott zenei felelőse, Prőhle Péter szervezte, megköszönve e sorok írójának eddigi, több évtizedes szolgálatát. Végül Isten további megtartó szeretetét remélve adok hálát a szent muzsika öröméért, misszionáló szolgálatáért. ■ Csorba István TEDD TELJESSÉ A MOSOLYT! Találkozások - Isten jelenlétében A budapest-fasori evangélikus templomban rendszeresen szolgáló MoNa- Mo dzsesszegyüttes - kiegészülve Petrovics Sándor táncművésszel - és Aradi György lelkipásztor volt a vendége május 5-én a grazi magyar evangélikus gyülekezetnek, ahova cserediákságom néhány hónapja alatt, a közösség nyitottságának és befogadásának köszönhetően, tartozhatok. „Jazzistentisztelet Grazban!" - ezzel a hirdetéssel különböző fórumokon már hetek óta találkozom; mégis altkor fogtam fel igazán, hogy hol vagyok, amikor megszólalt az első korálfeldolgozás. Nagyon szeretem a zenét, így az első percekben mindenről megfeledkeztem, csak hallgattam és élveztem azt, ami történik. A következő érzésem, hogy nem csupán a templomba érkeztem meg, hanem Isten elé is. Nagyon valóságosan. Nagyon könnyedén, örömmel a szívemben. Isten valóság itt van - éreztem - körülöttem és bennem. Aztán elkezdtem figyelni a zenészeket, a táncost. Alázat. Ez volt az első szó, amely eszembe jutott, és akarva-akaratlanul Mt 11,29 is: .. tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű..!’ Alázat a művészet, a zene és nem utolsósorban Isten iránt. Az arcok, a hangok, a mozdulatok mögött nem volt nehéz felfedezni Istent. Tehát Isten bennük is van. Akkor Isten szól és zenél és mozdul is, miközben bennem van, aki ülök, és hallgatom. Tehát Isten hallgat is. Ekkor talán egy újabb árnyalatát értettem meg a „hogy Isten legyen minden mindenekben” (lKor 15,28b) igének. Csodálatos Istenünk van, és olyan jó, hogy képes időben és térben mindenhol ott lenni; és eddig úgy tapasztaltam, hogy ez a „közeg” az, amely miatt valódi és értékes találkozásaink, kapcsolataink lehetnek, mindannyiunknak, akik „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”. (ApCsel 17,28) Saját érzéseimből, emberi kapcsolatok mélységéből és minőségéből indultam ki, de úgy gondolom, szintén a Krisztus-központú gondolkodás és élet, az Isten jelenléte az a „tér” ahol a szabadabb, merészebb voná^ sokkal rendelkező kortárs művészet és a sokszor, sokak által merevnek és régimódinak tartott egyházi szokások, a liturgia „rossz szájíz” nélkül, feszültségmentesen, szabadon, egymást támogatva találkozhat sokak örömére. így találkozott most Grazban (is) a dzsessz és az istentisztelet. ■ Barta Eszter FESSEL BRIGITTA FELVÉTELE