Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-05-12 / 19. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2013. május 12. *- 15 A startupok és a jó dolgok Most már „menetrend szerinti” szak­mai eseménynek számít a tavaszi Barcamp, amely a webes technoló­giákkal foglalkozók egyik legjelentő­sebb konferenciája Magyarorszá­gon. A programok közül pedig idén is kiemelkedett a többórás Buda­pest Bank startupverseny, amelyen kezdő internetes vállalkozások mér­hették össze erejüket. A startup valójában nem is vállal­kozás, hanem - a legpraktikusabb de­finíciója szerint - olyan kísérlet, amely egy termék vagy vállalkozás létrehozására irányul. Vagyis útkere­sés, amelynek a vége egy ténylegesen működő cég. Azért kell ezt megemlíteni, mert a Barcamp előadásaiból érdekes dolgokat szűrhetett le a figyelmes hallgató. Gil Penchina, a konferen­cia sztárvendége, a világ egyik legna­gyobb üzletének, az eBaynek az al­­elnöke elmondta: a startupok az Egyesült Államokban olyanok, mint a hippikorszak - csak éppen a füg­getlenedni vágyó fiatalok nem a ter­mészetbe vonulnak el, hanem hor­dozható számítógépükkel valamelyik internetkávézóba, ahol egy lehetsé­ges üzleten dolgoznak. A belépési korlát ugyanis valójában csak ennyi: számítógép, sok idő és tanulási kedv birtokában bárki indíthat internetes projektet. És ebbe a legtöbben jól meghatá­rozott exit stratégiával vágnak bele. Ez azt az előre elhatározott célt jelen­ti, amelynek az elérésekor kiszállnak az üzletből. Ideális esetben ez akkor következik be, amikor egy nagyobb cég megveszi a kis induló vállalko­zást. A terméket onnantól ez a cég fejleszti, menedzseli tovább. Amerikában erre jóval nagyobb esély is van, mint Magyarországon. Erre a bevezetőt tartó Terray Tamás hívta fel a figyelmet. Ő pár éve szin­tén ennek a rendezvénynek a startup­­versenyén indult Jószaki nevű projekt­jükkel, amelynek az a célja, hogy a ki­váló mesterembereket összekösse az iparosokat kereső átlagemberekkel. Előadásához Terray magához hason­ló internetes cégvezetőt kérdezett meg, és végül arra a következtetésre jutott: nem érdemes várni a befekte­tőre és úgy felépíteni egy rendszert, hogy külső forrásból kelljen finanszí­rozni, hanem minden internetes pro­jektet úgy kell működtetni, akár az összes többi céget, azaz az első nap­tól kezdve profitra kell törekedni. Az idei startupverseny első helye­zettje a Drungli (www.drungli.com) lett, amely olcsó repülőjegyeket kínál. A csavar azonban az, hogy az alkalma­zás csak a kiindulási állomást és az utazás napját kéri be, a lehetséges cél­helyszíneket a rendszer ajánlja. Nem véletlenül lett a szlogenje Kalandge­nerátor spontán embereknek, ugyan­is ez az alkalmazás nem az előre elter­vezett utazásokhoz szolgál informá­cióval - ha viszont valakinek hirtelen támad kedve kirándulni, akkor példá­ul lapszámunk megjelenésekor hat­ezer forintért repülhet Milánóba. A verseny harmadik helyezettje a Sighter (sightergame.com) nevű játék volt, amely való világbeli kincskere­sésre hív: érdekes helyeket kell meg­találni a városban. Ehhez egy fénykép áll a rendelkezésünkre, illetve az al-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence kalmazás a helyzetünk alapján jelzi, hogy merre is kellene mennünk. A já­ték kiválóan alkalmas arra, hogy ér­dekes helyeket fedezzünk fel lakóhe­lyünk közelében. Mint látható, az internetes-mobilos fejlesztések inkább a szórakozás és a játék irányába mutatnak, illetve ha nem, akkor is jellemzően „első világ­beli” problémákat oldanak meg, hasz­nálatukhoz pedig sok esetben szükség van okostelefonra. Könnyen tűnhet úgy, hogy a világ nem is szól másról. A startupalapítóknak pedig néha fel kell nyitni a szemüket: érdemes körül­nézni az utcán és valódi problémák megoldásán fáradozni. connecting farmers Jó példaként álljon itt Susan Oguya, aki a kenyai M-Farm (www.mfarm.­­co.ke) céget működteti. Kenyában az emberek kilencven százalékának van mobiltelefonja, de okostelefon szinte alig van a készülékek között. Az Aí- Farm egyszerű információs szolgálta­tás: a kenyai farmereket sms-ben tá­jékoztatja terményeik éppen aktuális áráról. Ez egyáltalán nem trendi téma - ugyanakkor az egyszerű rendszer al­kalmas arra, hogy átalakítsa, jobbá, ter­vezhetőbbé tegye egy afrikai ország mezőgazdasági rendszerét. A jó dolgok nem mindig innova­­tívak, viszont lehetnek zseniálisak... ■ N. B. „Határtalanul!” - határtalan szeretettel Kirándulás a „hepehupás, vén Szilágyban” A soltvadkerti Kossuth Lajos Evan­gélikus Általános Iskola 7. évfolyamos diákjai a Flatártalanul! pályázat se­gítségével április 15-19. között Sarma­­ságban, Szilágy megye legnagyobb községében jártak. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 898 800 forinttal tá­mogatta a Tanulmányút Partiamban- Baráti kapcsolatok erősítése Sarma­­ságban című tematikus utazásunkat. A kirándulást hosszas felkészülés előzte meg. A gyerekek az osztályfő­nökök - Csiszár Katalin és FJegyiné Szanádi Adrienn - vezetésével csopor­tokban készültek fel egy-egy nap látnivalóiból, nevezetességeiből. Szabadiné Viszmeg Erzsébet tanárnő a Partium történelmi hát­terét dolgozta fel a gyerekekkel, különös tekintettel a trianoni bé­keszerződés következményeire. Gurzó Lászlóné tanárnő segítségé­vel a térség irodalmi óriásainak éle­tét és költészetét elevenítették fel Ady Endre, Kölcsey Ferenc és Pe­tőfi Sándor művein keresztül. Udvarhelyi Attila igazgató ve­zetésével indult el a negyvenkét di­ákból és tanáraikból álló küldöttség. Nagyvárad (Ady Endre Emlékmúze­um), Sződemeter (Kölcsey Ferenc szülőháza) és Érmindszent (Ady Endre szülőháza) érintésével érkez­tünk meg Tasnádra, a szállásunkra. Itt meleg, baráti fogadtatásban volt részünk: Dombi Attila polgármester és Dari Tamás igazgató személyesen köszöntött bennünket. Másnaptól Horváth József tanár úr- aki egyébként gazdag programun­kat is összeállította - kalauzolt ben­nünket szinte a kirándulás végéig. (Külön megköszönjük a tanár úr gondos, lelkiismeretes és kedves ve­zetését.) A programot úgy állította össze, hogy néhány nap alatt megis­merhessük a hepehupás Szilágyság - így nevezte Ady - kulturális, irodal­mi emlékeit, jelentősebb temploma­it, nevezetes iskoláit. Emellett a tú­rázásról sem feledkezett meg: az al­­másgalgói „Sárkányok kertjébe” és a Dragán-völgyi víztárolóhoz gyalogol­tunk el. Meleg fogadtatásban részesültünk a zilahi Szilvania Főgimnáziumban, ahol az iskola igazgatója és történelem­tanára várt bennünket. Megtudtuk, hogy ebben a szép és korszerű gimná­ziumban egy-egy évfolyamon kilenc osztályt indítanak, ezekből évfolya­monként két-két osztály magyar nyel­vű. Az iskola erőssége a matematika­informatika tagozat, de megtalálhatók a két tannyelvű osztályok is. Gyönyörködhettünk volna a zsibói Wesselényi-kastélyban is, ha nem azt kellett volna megtudnunk, hogy ez a csodálatos épület azért tart zárva, mert életveszélyes. Az örökösök ugyanis nem tudnak megegyezni, ezért nincs, aki felújítsa az omlado­zó kastélyt.' Sajnos ez -nem' egyedi • probléma itt. Némileg kárpótolt ben­nünket a kastély botanikus kertje és vadasparkja. Hálásan gondolunk a szilágylom­­pérti és a tasnádi református lelké­szek kedves kalauzolására, amelyek révén megismertük templomaikat és gyülekezeteik munkáját. Természetesen sor került személyes találkozásokra is a határon túl élő ma­gyarokkal. Egy napot töltöttünk a sar­­masági általános iskolában. A vadkerti és sarmasági gyerekek közös órákon vettek részt, közös csoportokban dol­goztak. Az órai munka után mind a fiúk, mind a lányok focimeccset játszottak a helyiek csapata ellen. A nemrégen átadott korszerű polgármesteri hivatalban a jegy­zőnő köszöntött bennünket ro­mánul. Majd Katona Szabolcs filmjét - Héjanász a hepehupán - néztük meg, amely Ady Endre ifjúkoráról szólt. A helyszínek, a rendező, de még a szereplők is eh­hez a tájékhoz kapcsolódnak. A sarmasági iskola néptánccso­portja - melynek szíve, lelke, motor­ja Bai Attila tanár, kultúrház-igazga­­tó - fergeteges néptáncbemutatót tartott. Ezután pedig a táncházban roptuk a táncot együtt mi, magyarok- határon innenről és határon túlról. Még egyszer ezúton is megkö­szönjük azt a szeretetteljes fogadtatást- határtalan szeretettel -, amelyet a kirándulás során megtapasztaltunk a Szilágyságban élő magyar honfitársa­ink körében. Abban a reményben búcsúztunk el, hogy az itt kialakult ba­rátságok tovább erősödnek, feltétle­nül tovább fogjuk ápolni őket! •.•///1 y y • _‘P. Gtjrzó Lászlóné Hat évtized dicsérő éneke Ünnepi szolgálatra gyűltek össze a Budai Egyházmegye énekkarai Can­tate vasárnapjának délutánján, ápri­lis 28-án a Bécsi kapu téri evangéli­kus templomban. Különös fényt adott az ünnepnek az a tény, hogy az együttes szolgálatok történetében ez volt a hatvanadik alkalom. Peskó Zoltán fasori kántor, orgona­művész javaslatára 1954. május 16-án rendezték meg az első közös Canta­te vasárnapi hangversenyüket az egy­házmegye kórusai három énekkar - a budahegyvidéki, a kelenföldi és az óbudai - részvételével. Az énekkarok közösen megszólaltatott művek elő­adásával is gazdagították az alkalmat. Magam 1957-től kapcsolódtam be az örömteli szolgálatba a budavári Schütz kórus élén. A hat évtized alatt a klasszikus kó­rusirodalom felemelő alkotásai mel­lett megszólaltak magyar szerzők színvonalas énekei is. Schütz, Bach, Händel, Praetorius, Walther kompo­zíciói mellett Esterházy, Liszt, Kodály, Bárdos, Gárdonyi, Rezessy, Sulyok és Szokolay művei jelentették a közös ünnepek legszebb színeit. Az énekkarok vezetői lelkesen, odaadással és szakértelemmel irányí­tották a közösségeket. Sajnos itt - helyszűke miatt - nem sorolhatom fel mindazok nevét, akik ezt az áldo­zatos munkát végezték, de tisztelet­tel emlékezünk rájuk, közöttük a leghűségesebbekre, Arany Sándorra, Rezessy Lászlóra, Sulyok Imrére. A kórusok az évek folyamán az egy­házmegye tíz templomában szolgál­tak: Budafok, Budahegyvidék, Buda­örs, Budavár, Csepel, Érd, Kelenföld, Óbuda, Pesthidegkút és Szentendre voltak a közös ünnepek helyszínei. Az alkalmakon az egyházmegye es­peresei, lelkészei hirdették Isten igéjét. így volt ezúttal is: Bence Imre espe­res a zsoltáros szavaival köszöntötte és buzdította a többtucatnyi énekest, a karnagyokat és a templomot megtöl­tő, szépszámú hallgatóságot a zene missziós szolgálatára. A budaörsi (Kecs­kés Balázs vezetésével), a budavári (Bán István vezetésével), a kelenföldi (Bence Gábor vezetésével) és a pesthi­degkúti (Kukorelly Eszter vezetésével) kórus saját műsorral is szolgált, a kö­zös éneklésben pedig részt vettek a bu­dahegyvidéki és óbudai énekesek is. Ér­dekes, új színfoltot jelentett az esten a budavári gospelkórus szereplése (Szu­kái Mónika vezetésével). A közös számokat - Bach, a há­romszáz éve elhunyt Esterházy Pál és M. Reger műveit - Bán István, Bence Gábor és Kecskés Balázs vezényelte. Az estet az egyházmegye újonnan megválasztott zenei felelőse, Prőhle Péter szervezte, megköszönve e so­rok írójának eddigi, több évtizedes szolgálatát. Végül Isten további megtartó sze­­retetét remélve adok hálát a szent muzsika öröméért, misszionáló szol­gálatáért. ■ Csorba István TEDD TELJESSÉ A MOSOLYT! Találkozások - Isten jelenlétében A budapest-fasori evangélikus temp­lomban rendszeresen szolgáló MoNa- Mo dzsesszegyüttes - kiegészülve Petrovics Sándor táncművésszel - és Aradi György lelkipásztor volt a vendége május 5-én a grazi magyar evangélikus gyülekezetnek, ahova cserediákságom néhány hónapja alatt, a közösség nyitottságának és befoga­dásának köszönhetően, tartozhatok. „Jazzistentisztelet Grazban!" - ezzel a hirdetéssel különböző fórumokon már hetek óta találkozom; még­is altkor fogtam fel igazán, hogy hol vagyok, amikor megszólalt az első korálfeldolgozás. Na­gyon szeretem a zenét, így az el­ső percekben mindenről meg­feledkeztem, csak hallgattam és élveztem azt, ami történik. A következő érzésem, hogy nem csupán a templomba ér­keztem meg, hanem Isten elé is. Nagyon valóságosan. Nagyon könnyedén, örömmel a szívemben. Isten valóság itt van - éreztem - kö­rülöttem és bennem. Aztán elkezdtem figyelni a zenészeket, a táncost. Alázat. Ez volt az első szó, amely eszembe jutott, és akarva-akaratlanul Mt 11,29 is: .. tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szí­vű..!’ Alázat a művészet, a zene és nem utolsósorban Isten iránt. Az ar­cok, a hangok, a mozdulatok mögött nem volt nehéz felfedezni Istent. Tehát Isten bennük is van. Akkor Is­ten szól és zenél és mozdul is, miköz­ben bennem van, aki ülök, és hallga­tom. Tehát Isten hallgat is. Ekkor ta­lán egy újabb árnyalatát értettem meg a „hogy Isten legyen minden minde­nekben” (lKor 15,28b) igének. Csodálatos Istenünk van, és olyan jó, hogy képes időben és térben min­denhol ott lenni; és eddig úgy tapasz­taltam, hogy ez a „közeg” az, amely miatt valódi és értékes találkozásaink, kapcsolataink lehetnek, mindannyi­unknak, akik „őbenne élünk, moz­gunk és vagyunk”. (ApCsel 17,28) Saját érzéseimből, emberi kap­csolatok mélységéből és minőségéből indultam ki, de úgy gondolom, szin­tén a Krisztus-központú gondolko­dás és élet, az Isten jelenléte az a „tér” ahol a szabadabb, merészebb voná^ sokkal rendelkező kortárs művészet és a sokszor, sokak által merevnek és régimódinak tartott egyházi szoká­sok, a liturgia „rossz szájíz” nélkül, fe­szültségmentesen, szabadon, egy­mást támogatva találkozhat sokak örömére. így találkozott most Graz­ban (is) a dzsessz és az istentisztelet. ■ Barta Eszter FESSEL BRIGITTA FELVÉTELE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents