Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-12 / 19. szám
Evangélikus Élet élő ,víz 2013. május 12. ► 11 Jobb későn, mint soha HETI ÚTRAVALÓ „Jobb későn, mint sohasem megismerni a teljes igazságot” - mondta egyszer egy súlyos beteg a kórházi ágya mellett üldögélő lelkészének, miután úrvacsorát vett, és leikével megértette, szívével felfogta a bűnbocsánat csodáját. Megvallotta, elmúlt élete évtizedei alatt nem érdekelték a hit kérdései, így szocializálódott, azaz így nevelték. Élte a maga szokványos életét, mint sok millióan még rajta kívül, nem törődve se élettel, se elmúlással, se Istennel, se halállal. Csak élt hétköznapi tudattal a mindennapok taposómalmában, kiszolgáltatva az idő makacs múlásának, munkaadói kénye-kedvének. Ezt látta gyermekkorában, erre tanították hajdan az iskolában; azt hitte, ennyi az élet - és kész. Csak most, a betegsége kezdetén gondolkozott el az élet lényegéről! Talán mégiscsak többről van szó, mint eddig feltételezte. Eleinte csak homályos kérdésként bukkant fel: mi is lehet az emberi élet eredete, értelme, célja? Mit is kezdjen saját elrontott, kificamodott életével? Nagyon sok minden balul ütött ki az évek során. Miután megbetegedett, és már a harmadik orvos mondta ki ugyanazt a diagnózist, döbbent rá - elmondása szerint -, hogy valami nincs rendben a világgal, de talán inkább az ő világképével. Ekkor fordult egy lelkészhez, aki szépen, lassan, fokozatosan Jézushoz vezette, és eljutott odáig, hogy a betegágyon elismerte és megvallotta bűneit, élt az Úr szent testével és vérével, és megtapasztalta a lelki békességet „a halál árnyékának völgyében”, ahogy a zsoltáros is imádkozza (23,4). S ezt a vallomását zárta le a fent idézett mondattal: „Jobb későn, mint sohasem megismerni a teljes igazságot.” Egészen más vonatkozásban, de - és ez az én mulasztásom - csak most kerekedett ki az a kép, amely a francia tudós, Laplace elméletéhez fűződik. Középiskolás korom óta hordoztam magamban egy Laplace személyével és elméletével kapcsolatos történelmi anekdotát, amely az ateizmust volt hivatott alátámasztani. A történelmi anekdota úgy szól, hogy amikor Pierre Simon Laplace (1749-1827) megírta A világrendszerének magyarázata című művét, örömmel ajándékozta meg az akkoriban általa is rajongva tisztelt francia császárt, Napóleont műve egy példányával. A harcias császár intellektuális becsületére legyen mondva: elolvasta a tudós művét, és imigyen szólt: „Sok száz oldal szól az égről, de a Jóisten sehol se szerepel benne.” Laplace ezt felelte a felséges uralkodónak: „Felség! Erre a hipotézisre nem volt szükségem.” Erre állítólag Napóleon azt mondta volna: „Pedig remek hipotézis!” De nem Napóleon felelete miatt idéztük fel a híres anekdotát, hanem a teljes igazság kedvéért. Ugyanis divattá vált ateista körökben Laplace kijelentését harciasán istentagadó, Istent feleslegessé nyilvánító tételként idézni, és mintegy fennen hirdetett jelszavává lett a büszke tudománynak, hogy az „Isten hipotézisére” nincsen szükség. A magyar könyvpiacon nemrég megjelent Nagy kérdések - Isten című kötetében (Geographia Kiadó, Budapest, 2013) Mark Vernon számol be arról, hogy a Laplace-Napóleonesetnek az eddigi elbeszélési módja nem a teljes igazságot adja vissza. Ideológiai haszonlesők saját ateista elméleteik alátámasztására propagandisztikus módon aknázták ki ezt az esetet - a teljes igazság az, hogy Laplace nem volt ateista. Elmélete szerint a naprendszer egy izzó és kavargó gáztömegből keletkezett, de nem véletlenül, nem önmagától, hanem a természet mechanikus törvényei szerint, ám ezeket a mechanikus törvényeket a Teremtő rendelte el! „Isten előre megszabta ezeket az elveket” - vallotta Laplace, és a világ ezek szerint működik, és aki a világ működését vizsgálja, annak már nem kell foglalkoznia az elvek, törvények eredetével. Jó propagandisták voltak tehát azok, akik elterjesztették azt a felfogást, hogy a tudomány feleslegessé tette a teremtő Isten személyét, mert a jelenségeket önmagukban is lehet vizsgálni és le lehet írni. Bármilyen emberi alkotás működési elvét vizsgálhatnánk anélkül, hogy az alkotó neve után kérdezősködnénk. Elénk tehetnek - csak példaként említve - egy bonyolult digitális órát, leírhatjuk működési elvét a gyártó iránti érdeklődés nélkül. Jobb későn, mint sohasem megismerni a teljes igazságot. De az itt felidézett eset csak egy tudománytörténeti anekdota, és a benne elrejtett igazság csupán fontos érdekesség, amelyre felkaphatjuk a fejünket, hogy lám-lám, mégsem arról van szó, hogy a tudósok elfordultak Istentől, hanem egészen más indulatokból fakad az istentagadás szelleme, amihez féligazságok ügyes felhasználásával igyekezett ez a tagadó szellem hozzájárulni. A betegágyon fekvő, a földi életből elmenni készülődő felebarátunk egy másik, egy életbevágóan fontos igazság megismerése által szabadult meg a bűneitől, és nyerte el az örök életbe vetett hitet és reménységet. Ez az igazság pedig az a názáreti Jézus Krisztus volt, aki egyszer így is bemutatkozott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam’.’(]n 14,6) A názáreti Jézus földi élete egyik életveszélyes helyzetében, útban a kereszt felé a nagy hatalmú római Pilátusnak mondotta ezt: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra’.’ A cinikus politikusnak csak egy kézlegyintésre tellett: „Mi az igazság?” (Jn 18,37-38) Csak valószínűsíteni tudjuk, hogy ő nem ismerhette meg a megszabadító igazságot, amelyet nagyon sok felebarátunk, testvérünk megismert. Talán éppen a betegágyon, de jobb későn, mint soha. Mert a megtestesült igazság, azaz maga Jézus Krisztus megszabadít bűntől és haláltól. És ha „megismeritek az igazságot, az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,32). Csak ne legyen túl késő! ■ Ribár János Jézus Krisztus ígéri: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket’.’ (Jn 12,32) Húsvét ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a földön szolgáló gyülekezet új életébe adnak betekintést. Pünkösd böjtjében a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Uruk ígéretében bízva a hívő nép így kiált: Exaudi! „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg engem!” (GyLK 687,6) Az Úr meghallgatja erőtlen népe kiáltását. „Az Úr gazdagon megáld mindenkit, aki őt segítségül hívja.” (Róm 10,12; LK) Jézus nem hagyta magára egyházát, hanem Isten jobbján szüntelenül közbenjár érte. S így bátorítja tanítványait: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, .„az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek..’.’ (Jn 15,26-27) Pál a gyülekezetéért térdre hull, hogy „a Krisztus lakjék szívetekben a hit által”, és „megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét”. (Ef 3,17.19) Egyedül Istené a dicsőség az egyházban! És így vall Luther: „Én olyan egyház kicsi csapatában akarok lenni s maradni, akik érzik és elismerik bűneiket, nyomorúságukat; ezért szüntelen Isten vigasztaló segedelméért sóhajtoznak szívbéli kiáltással, hisznek a bűnbocsánatban, s az igéért üldöztetést szenvednek.” Prófétája által az Úr megígérte fogságból hazatérő népének: „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítóm testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek.. ’.’ (Ez 11,19-20) Jézus bátorít: a nagy megpróbáltatás „alkalom lesz nektek a tanúságtételref...) én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. (...) Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” (Lk 21,13.15.19) Bizonyságtételre biztat: „...ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. (...) ne aggódjatok amiatt, .„mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell’.’ (Lk 12,8.11-12) Péter javaslatára Júdás helyére Jézus életének két tanúját jelölték, s miután imádkoztak, „sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt” (ApCsel 1,26). Halála előtt a kereszten Jézus gondoskodott édesanyjáról; így szólt hozzá: „Asszony, íme, a te fiad!” Majd ezt mondta Jánosnak, szeretett tanítványának: „íme, a te anyád!” (In 19,26.27) Az Isten látomásban adott kijelentést prófétájának a jeruzsálemi templom újjáépítéséről. Az ő két felkentje: a kegyelmet nyert Jósua főpap s a helytartó, Zerubbábel „az egész föld Urának a szolgálatára állnak”. Ám nem földi eszközökkel, de Isten Lelke erejével tart az építkezés, miként az anyaszentegyházé is, amelynek a Messiás az alapköve és a záróköve is: „Az Úr igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura’.’ (Zak 4,14.6) Kérhetjük az ősi ének szavaival: „Jövel, Szentlélek Isten, / Tarts meg minket igédben; / Ne legyünk sötétségben, / Maradjunk igaz hitben!” (EÉ 230) Lelkes ünnepet! ■ Garai András Meghívó női hétvégére A női missziói szolgálat Isten országa bennünk összefoglaló címmel női hétvégét szervez június 6-9. között (csütörtök estétől vasárnap délig) Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Minden érdeklődő jelentkezését szeretettel várjuk május 14-ig a következő elérhetőségeken: MEE Női Misszió, 1085 Budapest, Üllői út 24.; marta.pinter@lutheran.hu. Konzultáció aférfimisszióról Konzultációt tartottak április 24-én az evangélikus férfimisszióról egyházunk országos irodájában. Koháry Ferenc férfimissziói referens és Szeverényi János országos missziói lelkész számolt be az elmúlt évek történéseiről. 2007 óta hat országos konferenciát, regionális, egyházmegyei és gyülekezeti programot szervezett Koháry Ferenc. Húsz gyülekezetben működik férfikör, melyek eltérő szervezettségűek. Különféle tevékenységekkel, szolgálatokkal segítik gyülekezeteik életét. A legaktívabb talán a szombathelyi közösség. Hét év alatt harmincegy gyülekezetét látogattak meg. A több ezer példányban kiadott missziói szórólap és más cikkek, írások (Híd magazin, Épüljetek! című könyv) adtak hírt erről a fontos területről. A konzultáció résztvevői négytagú munkabizottságot választottak, elhatározták, hogy a Híd missziói magazinban és az éves körlevélben rendszeresen beszámolnak a munkaág eseményeiről és a férfikörök életéről. A legközelebbi országos férfitalálkozó június 22-én lesz a kelenföldi gyülekezetben. Maradj életben! Missziói hétvége a várpalotai evangélikus gyülekezetben Missziói hétvégét tartottak április 26-27-én a várpalotai evangélikus gyülekezetben a Forrás óvoda, az egyházközség és a missziói központ szervezésében. A négy alkalomból álló sorozat mottója Maradj életben! volt, az egyes alkalmak témacíme pedig: Maradj életben, család!; Maradj életben, ember!; Maradj életben, egyház!; Maradj életben, ifjúság! Az óvodában, a hajléktalanszállón, a templomban és a templomkertben sokakat megszólított az evangélium. Szeverényi János missziói lelkésszel együtt szolgált énekkel, verssel, bizonyságtétellel Káli-Horváth Kálmán, Balog Tibor és Drenyovszky Péter. Környezetvédelmi világnap - a teremtés 23. ünnepe Kétnapos konferenciára várjuk az érdeklődőket május 17-18-án a környezetvédelmi világnap, a teremtés 23. ünnepe alkalmából. A konferencia témája: Az etika, valamint a hit- és erkölcstan oktatása, különös figyelemmel a környezetvédelem és teremtésgondozás kérdéseire. A konferencia helyszíne: 1088 Budapest, Üllői út 24., utcáról nyíló kis tanácsterem. Missziói és Környezetügyi Központ - Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend Program • Május 17. 14.30: Ökumenikus, teljes liturgiájú istentisztelet (Biczó Dénes, Románné Bolha Márta, Széchey Béla, Zsigmondy Árpád) - Szolgálat az áldott kenyérrel (Gulybán Gergely) 15.15: A konferencia megnyitása - dr. Nagy Andor levelét Sahó Eszter, dr. Zsengellér József levelét Altziebler Károly olvassa fel 15.45: Sudár Annamária: Erkölcs és költészet 16.00: Dr. Szűcs Ferenc: Környezeti és teremtésgondozási értékek, amelyeket kiemelten kívánatos megjeleníteni az etika-, valamint a hit- és erkölcstanoktatásban 16.45: Dr. Fábri György: Hogyan segítheti vagy'ronthatja a hit- és erkölcstan oktatása az etikai, ezen belül a környezetetikai tudatosságot? 17.30: Dr. Jancsó Gábor, dr. Kosztka Miklós, D. Szebiklmre, Tóth Melinda Anna: Tapasztalataink a környezetetika művelése területén 18.30: Börönte Márta: Taizéi imaóra, rákosszentmihály-sashalmi ökumenikus közösséggel ♦ Május 18. 9.30: Meditáció a csendről (Kún András Nándor) - Zsoltározás (Lakatos József) 10.00: Szabó Erik: Gondolatok a településetika tárgyköréből 10.30: Dr. Széchey Béla József: Ajánlások az etika, valamint a hit- és erkölcstan oktatásához, kiemelten a környezetvédelem és teremtésgondozás szempontjából (közösségi munka) 12.30: A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend közgyűlése 13.00: Úti áldás . ■ Sz. J. ■ Szeverényi János felvétele
