Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-05 / 18. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. május 5. *• 11 Kedves Húgom! Tavasz van! Végre tavasz van! Talán furcsának tűnik számodra ez az ujjongás ott, a világ túlsó felén, de mi bizony kiböjtöltük idén a jó időt! Március lsén a hótorlaszok miatt két napigei voltunk zárva a külvilágtól, de az ország nyugati részén méghúsvétkor is hófúvás volt. Április elejéig etettük a madarakat, de jöttek is csapatostul az etetőhöz, mert a nagy hó miatt nem találtak maguknak élelmet. Sajnos rengeteg rovarevő kismadár elpusztult éhen. A gyerekek két kis kiéhezett rozsdásfarkútpátyolgattak itthon, amelyek hirtelen szárnyra is kaptak, és röpdösni kezdtek itt a szobában - legnagyobb rémületemre, de sajnos annyira le voltak már gyengülve, hogy nem lehetett őket megmenteni. Mostanra azonban kizöldült minden, a természet néhány nap alatt behozta a hónapos lemaradást. Megérkeztek a fecskék és a gólyáink is, bár azok miatt is izgultunk, mert sokáig csak a pár egyik felét láttuk a fészekben. Szörnyű hírek borzolják mostanában a madárkedvelők idegeit: sorra mérgezik meg ragadozó nagymadarainkat. Sasok, héják, ölyvek esnek áldozatul ennek az értelmetlen pusztításnak az ország különböző részein, még a nemzeti parkok területén is. Legutóbb épp egy jeladás kerecsensólyom tetemét fedezték fel. Ennek a hazánkban ritka madárnak egymillió forint az eszmei értéke példányonként, de a kár ennél jóval több, hiszen az egyedül maradt pár vagy nem tudja kikölteni a tojásokat, vagy már a kikelt kicsinyeket nem tudja majd egyedülfelnevelni. A családban egyébként újabban nagy a lelkesedés a madarak iránt! A gyerekek az unokatestvérekkel járnak madárlesbe, fényképezik őket, különböző madármeghatározó könyveket olvasnak, s olyan boldogok, ha felfedeznek egy-egy ritkán látottpéldányt! Idén a bíbic volt a nagy újság nagy csapatokat fedeztek fel a március végi nagy havon. Amikor otthon voltunk, Vésztőn, hatalmas csapat vetési varjút láttunk, feketéllett az ég amikor este és reggelfelkerekedtek. Eszembe jutott a régi kertünk, ahol a hatalmas diófákon ezrével tanyáztak telente. Ezen a vidéken nincs vetési, csak szürke varjú. És holló! Újra szaporodik a hollóállomány, talán majd azt is egyre gyakrabban vehetjük szemügyre. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu A kert is zöldül végre! írtam már neked a medvehagymáról, szinte az az első zöld növény, amelyet le lehet szedni és jó étvággyal elfogyasztani. De már a spárga is beindult - tudom, hogy mennyire szereted ezt a finomságot! Naponta lehet szedni a frissen kihajtott zöld sípokat, amelyeket aztán levesként vagy csak megpárolva jó étvággyal elfogyasztunk. De készítettem már belőle spárgás-sajtos pitét és csirkemellbe és szalonnába göngyölt finomságot is. Most meg már azt lessük, mikor virágzik az eper, mert akkor már csak néhány hét, és ehetjük a finom gyümölcsöt! Talán soha nem örültünk még ennyire a kikeletnek, mint most, a jó hosszúra nyúlt tél után! Milyen jó is újra felfedezni azt, ami már olyan természetes, hogy szinte észre sem vesszük! Szeretettel üdvözöl: ■ Anikó ÉLETMENTŐ MŰSZEREK A TŰZOLTÓ UTCAI GYERMEKKLINIKÁNAK Jótékonysági esttel ünnepelt a húszéves Béres Alapítvány ► „Az élet az, amiért érdemes és kell is küzdenünk!” - idézte id. dr. Béres József szavait Béres Klára, a húszéves Béres Alapítvány elnöke a daganatos gyermekek megsegítésére rendezett jótékonysági est kezdetén, melynek főszereplője Magyarország táncművészeti életének egyik legrangosabb társulata, a Csillagszemű táncegyüttes volt. A nagy sikerű est teljes bevételét a Tűzoltó utcai gyermekklinika új intenzív osztályának korszerű felszerelésére ajánlották fel. Erről az adományozási okiratot dr. Szabó András professzor, a klinika igazgatója vette át Béres Klárától. ■ Pető Zsuzsa felvétele Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke jelképesen átadja az adományt dr. Szabó András professzornak, a Tűzoltó utcai gyermekklinika igazgatójának Budapesti kirándulás A Tehetséghidak Projektiroda a TÁMOP 3.4.5-12-2012- 0001 Tehetséghidak program keretében felhívást tett közzé magyarországi akkreditált és akkreditált kiváló Tehetségpontok számára. A pályázat célja, hogy tanórán kívüli tehetségsegítő programokkal fejlessze a Tehetségpontnál tanuló diákok, pedagógusaik, illetve a diákok szülei közötti kapcsolatrendszert. Ezen a pályázaton a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola színjátszó tehetségműhelye kétnapos tanulmányi kirándulást nyert Budapestre. A kis csapat (harmincnyolc gyermek, két pedagógus és tíz szülő) április 20-án, intézményünk kulturális gálaműsora után indult el a fővárosba. Programunk első helyszíne a Citadella volt. Megcsodálhattuk Budapest kivilágított panorámáját, a hidakat, a gyönyörű épületeket, templomokat ezúttal nem mindennapi perspektívából. Ezután elfoglaltuk szállásunkat a Magyarországi Evangélikus Egyház kollégiumában, a Rózsák terén. Az épület hangulata (ahogy egyik anyukánk megfogalmazta) képzeletben visszarepített bennünket az Abigél leánykollégiumába. Másnap Pestszentlőrincen evangélikus istentiszteleten vettünk részt. Szeretettel várt bennünket Győri Gábor esperes úr és Korányi András lelkész úr. Gyermekeink tartalmas szolgálattal készültek. Olyan szeretetben volt részünk, hogy ez a délelőtt mindenkinek nagy lelki feltöltődési adott. (Ezúton szeretnénk köszönetét mondani Lázár Zsolt esperes úrnak is, aki ezt a programot megszervezte számunkra.) Az istentisztelet után drámafoglalkozást tartottak nekünk. A téma és a feladatok, énekek kapcsolódtak Dávid király történetéhez, életéhez. A foglalkozásba bekapcsolódtak pesti diákok is, így izgalmasabb volt a játék. A viszontlátás reményében köszöntünk el a kedves gyülekezettől. A kollégium társalgójában felfedeztünk egy színpadot, melynek nagyon megörültünk, hiszen készülünk a május 12-i alapítványi előadásunkra. Kétórás intenzív próbát tartottunk a helyszínen. Elérkezett a színházlátogatás ideje. A pályázat színházjegyek vásárlására is adott lehetőséget, így meg tudtuk nézni a Madách Színházban a József. és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicalt. A színház patinája, hangulata már megalapozta a részt vevő gyermekek és felnőttek kedvét, amelyet az előadás még fokozott. A lenyűgöző díszletek, a jelmezek, a színpadi mozgás, tánc, a darab humora, az énekhangok olyan élményt adtak, melyet soha nem fogunk elfeledni. Legkevésbé azok a gyerekek, akik - a mai nehéz anyagi helyzetben - ilyen élményekkel nem gazdagodtak volna, ha kétnapos kirándulásunk teljes költségét nem fizeti ki részükre a pályázatot kiíró Tehetséghidak program. ■ Himerné Dúló Erika pedagógus (Szarvas) EVÉL&LEVÉL „Nem saját ötletből..V Tisztelt Szerkesztőség! Néhány megjegyzést szeretnék tenni Gregersen-Labossa Györgynek az Evangélikus Élet március 24-i számában megjelent, a magyarországi németek kitelepítéséről szóló cikkéhez (,A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen”, 5. 0.). Első renden szeretném felhívni Nagytiszteletű Úr figyelmét arra, hogy lehettek - nyilván voltak is - az akkori magyar kormányban, akik egyetértettek a kitelepítéssel (s ebben a Volksbund keltette gyűlöletnek bizonyosan nagy része volt), de legjobb tudásom szerint magára a tényre nemzetközi egyezmény kötelezte a magyar kormányt - nem saját ötletből tették, amit tettek. (Legalább más bűnét ne vegyük magunkra - van sajátunk is elég...) A másik dolog, amelyet igen-igen nehezményezek a cikkben (és ezzel nem vagyok egyedül): a „Schwäbische Türkei” név használata Tolna-Baranyára. Mint Nagytiszteletű Úr a magyar történelemből bizonyára jól tudja, mi a százötven év alatt sem voltunk „Türkei” azaz Törökország, csak hódoltsági terület. Amikor Mária Terézia és II. József a németek betelepítését végezte, már az sem voltunk. „Sváb Törökország” honunkban sosem létezett. Ezt a megszégyenítő és hamis fogalmat egy békéscsabai, Weidlein Johann nevű, a harmincas években erősen hitlerista beállítottságú ember „hozta világra” 1967 óta élt kint Németországban, de könyve e témáról és ezzel a címmel 1958-ban jelent meg odakinn. Mindezt dr. Kotta László néhai bonyhádi helytörténésztől tudom. Kinn élő, német gyökerű rokonaink hazajőve felháborodva mondták el, hogy ezt a kifejezést használják a németek - „hogy mit ki nem találnak!” Sajnos a történelmünket nem vagy hiányosan ismerő emberek használják itthon is. Kérem, a maga eszközeivel küzdjön ellene, mint minden történelemhamisítás ellen! Tisztelettel: Dr. Simor Ferencné (Siklós) Válasz dr. Simor Ferencné olvasói levelére Kedves olvasónknak szeretném megköszönni levelét és cikkemhez fűzött észrevételeit. A leírtakkal kapcsolatban jelzem: természetesen a valóságnak megfelel, hogy a háború után nemzetközi egyezmény írta elő (1945. január 20-án a Magyar Ideiglenes Kormány által megkötött fegyverszüneti egyezmény) a német állampolgárok internálását. „Ennek nyomán született meg február végén a 302/1945. M. E. sz. rendelet, mely kimondta, hogy »az ország területén tartózkodó minden német állampolgárt internálni kell, kivéve Németország zsidó nemzetiségű lakosait«. A magyarországi németek közül viszont csak azok lettek német állampolgárok, akik 1942-1943 folyamán önként léptek be német fegyveres alakulatba” - olvassuk Marchut Réka kitűnő tanulmányában (A magyarországi németek internálása) a Rubicon történelmi magazin 2012/11. számában. A cikkből világosan kiderül, hogy a jogi alapot az internálásokhoz, a kényszermunkához és a megbélyegzéshez a 81/1945. M. E. sz., népbíráskodásról szóló rendelet adta, amely - ismét az említett tanulmányt idézve - „háborús bűnösnek nyilvánította azt, aki magyar állampolgárként német fegyveres vagy biztonsági szolgálatba lépett. A miniszterelnöki rendeletet azonban igen tágan és önkényesen értelmezték, ami teret nyitott a féktelen üldözésnek, megbélyegzésnek és a kollektív bűnösség elve érvényesítésének...” Ennek alapján tehát történelmi tény, hogy többek között a német kisebbséget is támadó agresszív politika, amely később totális diktatúrában teljesedett ki, a népi demokratikus rend kiépítésének része volt. Érdemes korabeli baloldali hordószóno <ok beszédeit és politikai nyilatkozatait olvasni! A sztálinista program, miszerint csak vagonkérdés egyes népek, kisebbségek sorsa, függetlenül nemzetközi egyezményektől, közvetlenül a háború befejezése után kíméletlen folyamatokat indított el Magyarországon. Kedves olvasónk másik észrevételével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy cikkemben én nem tértem ki a Schwäbische Türkei kifejezés pozitív vagy negatív jelentésére és eredetére. A levél írójának figyelemre méltó sorait tudomásul véve és akceptálva szeretném mégis megjegyezni, hogy függetlenül eme elnevezés eredetétől, úgy tűnik, hogy a korral és a témával foglalkozó történészek tanulmányaiban és tudományos kiadványokban mindenféle pejoratív tartalom nélkül e megjelölés elterjedt. A kiegészítést olvasóink nevében is köszönöm, és remélem, hogy írásommal eredeti célomat elértem: igyekeztem a Magyar Parlament példamutató döntéséről hírt adni és teológiai szempontból a kollektív bűnösség elvének helytelenségét kifejteni, függetlenül attól, hogy ez mely népcsoportot hol és mikor sújtotta vagy súj tja napjainkban is. Gregersen-Labossa György Legyen szabad tisztelt olvasónkfigyelmébe ajánlanom e témában egy könnyen hozzáférhető másik írást is. Rutsch Nóra A németség elűzése című dolgozata ugyancsak a Rubicon 2012/11. számában jelent meg. Ebben olvashatjuk a következőt: „A lengyel-, cseh- és magyarországi németség kitelepítésének gondolata nem az 1945-ös potsdami konferencián fogalmazódott meg először [...]. A magyarországi pártok már 1945 tavaszán tárgyaltak a kitelepítés lehetőségéről, sőt a brit és a szovjet kormány véleménye után is érdeklődött Gyöngyösi János külügyminiszer, majd júliusban a SZEB-nek [Szövetséges Ellenőrző Bizottság] írt levélben kérte, hogy »szíveskedjék elősegíteni, hogy ezek a svábok Magyarország területéről Németország területére telepíttessenek ki«’.’ A Schwäbische Türkei megnevezésről pedig talán érdemes elmondani azt is, hogy önálló szócikket kapott az ötkötetes, 1977 és 1982 között az Akadémiai Kiadónál Ortutay Gyulafőszerkesztésében megjelent Magyar néprajzi lexikonban („A Schwäbische Türkei kifejezést a 19. sz. első felében kezdték a mo.-i német nyelvben használni” - olvashatjuk benne). Érdekes, hogy ezt „a megszégyenítő és hamis fogalmat” nem átallja használni a magyarországi németek térképének elkészítője, Sasi Attila térképész sem a magyarországi német helynevekről szólva: „Az első és legnagyobb csoport a németek által lakott települések nevei. Ezek lényegében a hagyományosan német nemzetiségű területekre (elsősorban Dél-Dunántúl, az ún. Schwäbische Türkei) jellemzők, és a német elnevezések zöme itt egy a magyar településnév alapján kialakult német nyelvjárásiforma’.’(Sasi Attila tanulmánya A magyarországi németek térképe címmel a Barátságfolyóirat 2004/6. számában jelent meg.) ■ Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő
