Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-05 / 18. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. május 5- »• 9 Egyházkerületi közgyűlés ...nyugaton ...délen ^ A Pápai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termébe várta az elmúlt hét szombatján a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége a kerület közgyűlési tagjait. A tanácskozás Tóth Károly takácsi lelkész áhítatával vette kezdetét. A közgyűlés első részében az elnökség és a kerületi tisztségviselők jelentéseit hallgatták és vitatták meg a küldöttek. Szemerei János püspök az első olyan jelentését mondta el, amely egy teljes szolgálati évet ölelt fel. Az egyházkerület lelkészi vezetője visszatekintett a tavaly lebonyolított általános tisztújításra, beszámolva - többek között - arról, hogy az egyházkerület esperesi karának minden tagját újraválasztották a gyülekezetek, az egyházmegyei felügyelők közül pedig csak azt nem, aki nem vállalta a szolgálatot a következő ciklusra. Ez - meglátása szerint - azt jelenti, hogy az egyházmegyékben folyó munkával a gyülekezetek elégedettek, s hogy a megyei elnökségek tagjait bizalmi légkör veszi körül. A kerületi szervezésű alkalmak sikeresek voltak - folytatta a püspök -, nagy számban vettek rész rajtuk az egyházkerület gyülekezetei. Ez azt bizonyítja, hogy a jobbára szórványhelyzetben élő gyülekezeti tagok vágyakoznak a nagyobb közösség alkalmi találkozásaira is. Az aktuális kihívások között Szemerei János említést tett elgyengülő anyagyülekezeteink helyzetéről, a lelkészi ellátottságról, a testvéri összefogás fontosságáról és az új rendszerű hitoktatásról, amely egyszerre hordoz reményt és félelmet. Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő jelentésében szintén kitért a hitoktatás helyzetére, továbbá érintette a népszámlálás korábban napvilágot látott adatait. Az elnökség jelentéseinek meghallgatását és elfogadását az egyházkerületi tisztségviselők beszámolói követték. Verasztó János missziói és Béres László Gusztáv Adolf segélyszolgálati előadó után dr. Horváth József egyházkerületi ügyészt hallgatták meg a küldöttek. A közgyűlés mindegyik jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezt követően egy társulási szerződés jóváhagyása várt a grémiumra. A Nagykanizsa környéki gyülekezetek közül több is olyan mértékben meggyengült, hogy önállóan nem képes lelkészi állást fenntartani. A nagykanizsai egyházközségben viszont pályázati pénzből sikerült szépen felújítani a régi parókiát, így ott már két lelkészlakás áll rendelkezésre. Kézenfekvőnek tűnt tehát az a megoldás, hogy az eddig egylelkészes nagykanizsai gyülekezet meghívjon egy másik lelkészt is, majd három gyülekezet - Szepetnek, Sand és Pat - Nagykanizsához társuljon. A társulási szándékot a Somogy-Zalai Egyházmegye közgyűlése támogatta, így már csak a kerületi közgyűlésnek kellett rábólintania ahhoz, hogy a társulás ténylegesen is, a törvény előírásai szerint megtörténjen. A közgyűlés megadta erre a felhatalmazást. A most már Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség harminc napon belül dönteni fog a díjlevélről, illetve a másik lelkészi állás betöltéséről. A következőkben egy támogatási kérelemről határozott az egyházkerületi közgyűlés. A mencshelyi parókián szükséges elvégezni néhány nem halasztható felújítást. A kémény a téli időjárás következtében komolyan megrongálódott, az elektromos hálózat hibái miatt pedig több helyiségben nincs áram. Az épület falai megrepedtek, és a lakás egy részét újra is kell festeni. Az egyházközség minderre 800 ezer forint támogatást kért és kapott a kerülettől. Az egyházkerületi közgyűlés utolsó napirendi pontjaként a hosszú ideje tetszhalott állapotban lévő egyházkerületi újság, a Dunántúli Harangszó újraindításáról döntöttek a közgyűlési tagok. Az újság negyedévente színesben, kilencszáz példányban fog megjelenni, kiadásának és terjesztésének támogatására az egyházkerület költségvetéséből évi egymillió forintot fog biztosítani. Az idén két szám jelenik meg, az első szeptemberben. A testület megválasztotta az újság főszerkesztőjét is Kovács László nemeskoltai lelkész személyében. A közgyűlés végeztével az egyházkerületi elnökség, illetve közgyűlési tagok a város temetőjében imát mondtak a kerület néhai püspöke, az 1841. április 27-én született és 1925. május 3-án meghalt Gyurátz Ferenc sírjánál. ■ Kiss Miklós ^ A Déli Egyházkerület az elmúlt hét végén Szekszárdon tartotta meg tavaszi közgyűlését. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes vezetésével immár második alkalommal vezette be a kerület közgyűlését az egyházkerületi és egyházmegyei elnökségek számára meghirdetett csapatépítő tréning, ezúttal Szemben a depresszióval címmel. A csütörtök este és péntek reggel tartott képzés címének aktualitását a népszámlálási adatok nyomán tapasztalható egyházi közhangulat adta. Az egyházkerület vezetői egyetértettek abban, hogy nem a számok értelmezése a legfontosabb feladat, hanem a krízishelyzet okainak közös feltárása a terápia megtalálása reményében. A résztvevők izgalmas interaktív csoportmunkában keresték a legfontosabb krízispontokat, majd másnap az ezekre adható válaszokkal foglalkoztak. Az alkalom helyszínéül egy Szekszárd közeli hangulatos tanya szolgált, amelynek kiválasztásáért mindenki hálás volt Andorka Árpád kerületi másodfelügyelőnek. A tréning után a csapat a szekszárdi evangélikus templomba vonult, ahol egyházkerületi közgyűléssé bővültek. A közgyűlést Sefcsik Zoltán szekszárdi lelkész áhítata vezette be. A házigazda Dán 1,3— 7 alapján hívta fel a figyelmet arra a veszélyre, hogy környezetünk igyekszik megváltoztatni bennünket, megpróbálva kikezdeni keresztény identitásunkat. Hangsúlyozta Istentől kapott örökségünk, értékeink felismerésének és megőrzésének fontosságát. A közgyűlés Gáncs Péter püspök jelentésével folytatódott. „A jelentésem címében felvetett kérdésre - Zöldellő vagy kiszáradó egyházban élünk-e? - nincs egyszavas válasz. Egyházunk, egyházkerületünk fáján találunk nem egy sorvadó, száradó ágat, de akadnak jövőt ígérő rügyek is - mondta az egyházkerület lelkészi vezetője. - Fontos, hogy felülről kérjünk és kapjunk bölcsességet és erőt a száraz ágak lemetszésére és az új hajtások gondozására, ápolására... Fel kell vállalnunk olykor fájdalmas döntéseket is az életképtelenné vált, kiszáradt fákról, hogy korlátozott erőnket plántálásra, az életképes közösségek fokozott támogatására koncentráljuk. Bízhatunk a Jób könyvében megfogalmazott ígéretben: »Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete.« (Jób 14,7-9)” Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelői jelentésében az elmúlt év örömeit és nehézségeit számba véve említést tett a canonica visitatiók és egyéb látogatások során szerzett tapasztalatairól, az intézményátvételekről, iskolák és óvodák indulásáról. Reményét fejezte ki, hogy ezeknek az intézményeknek a tanulói egyházunk jövőjét jelenthetik: „Van fény az alagútban, nem csak az alagút végén! Óvodákat, iskolákat vettünk át. Ezek az intézményeink sok-sok gyereket, szülőket, nagyszülőket, barátokat, ismerősöket, pedagógusokat jelentenek. Bízom benne, hogy a következő népszámláláskor nagy részük majd evangélikusnak vallja magát. Tőlünk is függ!” A közgyűlés - néhány hozzászólást követően - mindkét jelentést egyhangúlag elfogadta. Szabóné Mátrai Marianna a 2012-es lelkészi jelentések tükrében tárta fel a mögöttünk hagyott év gyülekezetépítő szolgálatának jellemző vonásait, trendjeit. A tanulságos elemzés végén a testület „házi feladatot” is kapott a hallottak továbbgondolására. Ez a prezentáció, akárcsak a püspöki és felügyelői jelentés, az egyházkerület honlapján (del.lutheran.hu) elérhető. Néhány gyülekezeti beadvány megtárgyalása után a közgyűlés dr. Száraz Csenge Gitta jelölő- és szavazatbontó bizottsági elnök előterjesztése alapján megválasztotta a egyházkerület küldötteit a különböző intézmények igazgatótanácsaiba. A szavazásokat követően dr. Font Éva egyházkerületi ügyész, valamint Káposzta Lajos Gusztáv Adolf segélyszolgálati előadó számolt be éves munkájáról. A közgyűlés berekesztése után a gyülekezeti teremben felszolgált ízletes ebéddel zárult a csapatépítés. ■ Kiss Tamás Zsinat és lelkészszentelés „a világ közepén” ^ „A világ közepén” tartotta - amint Székely Levente lelkész köszöntőbeszédében elhangzott - április 19-20-án a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház háromévente esedékes zsinati ülésének első ülésszakát. A tatrangi zsinati ülést ünnepi istentisztelet nyitotta meg. Ez alkalommal szentelte lelkésszé Adorjáni Dezső Zoltán püspök Kálit Eszter gyakornok lelkipásztort. Jel 3,14-19 alapján tartott igehirdetését a püspök a nagy mártír teológus, Dietrich Bonhoejfer gondolataival kezdte: „A keresztyének dolga hosszú időre halk és rejtett lesz. A keresztyének a világban csak egy kisebbséget fognak képezni, az egyház pedig egyfajta szórványba, diaszpórába kényszerül. Amolyan halk, zsugorodó »föld sója«, kis létszámú »alkotó kisebbség« leszünk.” Adorjáni Dezső Zoltán elmondta: egyértelműen tagadta ezt a gondolatot, nem tudott azonosulni vele mindaddig, amíg fel nem merült benne az a kérdés, hogy vajon nem csak egy szimpatikusnak hitt díszletszerepet szánnak-e a mai egyházaknak. A kirégült, megkopott, elavult, használhatatlan díszletek sorsa viszont nem más, mint hogy kidobják, újjal helyettesítik őket. Mindez sajnos azért tud bekövetkezni - folytatta a püspök -, mert a laodiceai gyülekezet langyos lelkülete, nem pedig az apologetikus, hitet védő szellemiség jellemez bennünket. Sokat beszélünk, konferenciákat szervezünk, meghirdetjük a liturgiái reform korszakát, de mindez csak tüneti kezelés, amely nem oldja meg a fő problémát. Gyökérkezelésre van szükség, melynek első lépése, hogy kimondjuk, őszintén beismerjük, hogy baj van hitünkkel, hitelességünkkel. Hitünk már nem hat perzselő erővel, nincs mozgásba hozó ereje, nem ragad magával, nem késztet cselekedetekre. Érdemes-e egy ilyen langyos, lebénult társadalomban szolgálatot vállalni? - fordult a püspök Kálit Eszter felszentelendő lelkészhez. A válasz egyértelműen igen, hiszen ha őszintén beismerjük helyzetünket, alkalmatlanságunkat, akkor leszünk igazán alkalmas eszközök a mindenható Isten kezében. Véget kell vetni tehát langyosságunknak, és meg kell hirdetni az új „keresztyén kurzust” ami azt jelenti, hogy minden helyzetben és mindenkivel szemben vállaljuk keresztyénségünket, hitünket, életünket. Az igehirdetés után került sor Kálit Eszter lelkészi fogadalomtételére és lelkésszé szentelésére. A szentelési aktus után mintegy húsz lelkész ajkáról hangzott a megerősítő Confirma imádság (képünkön), majd minden lelkész külön is áldással indította a szolgálat útjára új lelkésztársát. \ ....................................... A zsinat nyitó istentiszteletén zajlott az új zsinati tagok fogadalomtétele és megáldása is. Az istentisztelet befejeztével Székely Levente, a házigazda lelkész üdvözölte az egybegyűlteket, majd a Magyarországi Evangélikus Egyház, illetve az Evangélikus Hittudományi Egyetem nevében köszöntötte a zsinatot és Kálit Esztert dr. Béres Tamás docens, az egyetem rendszeres teológiai tanszékének vezetője. A zsinati ülésen Adorjáni Dezső Zoltán püspök Feleljen a jövőért című expozéjában az elmúlt évtizedek népszámlálási statisztikáinak tükrében elemezte az egyházak mai helyzetét, Riedl Rudolf egyházkerületi felügyelő számolt be munkájáról, majd Fehér Attila egyházkerületi főtanácsos ismertette a legutóbbi zsinat óta hozott határozatokat és a pénzügyi jelentést. A zsinati ülés hátralevő részében megtörtént a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház kánonjának, jogszabályainak szükség szerinti megtárgyalása és módosítása. Az egyházközségi, egyházmegyei, valamint egyházkerületi törvények módosítása, aktualizálása nyomán több építő megbeszélés és vita alakult ki, melyek segítették a jó döntések meghozatalát. A törvények módosítására az egyház gördülékenyebb működése érdekében volt szükség. ■ Fejér Olivér
