Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-05 / 18. szám
2 « 2013. május 5. FORRÁS Evangélikus Élet HŰSVÉT UTÁN 5. VASÁRNAP (ROGATE) - 1KIR 8,28-30 Mégis Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Jézus Krisztus Urunk és a Szentlélek által szüntelenül buzdítasz és tanítasz minket imádkozni, ezért most eléd visszük könyörgéseinket. Könyörgünk a teremtett világért. Hálát adunk neked gondoskodásodért, az éledő természetből áradó reménységért. Könyörgünk egyházunkért. Hálát adunk neked legfőképpen Jézus Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért. Könyörgünk az egyházi vezetőkért és a vezetettekért, kicsikért és nagyokért. Tudjuk, hogy akire sokat bíztál, attól sokat kérsz számon, add erődet, hogy ne fáradjunk bele az evangélium hirdetésébe. Adj újult lelkesedést, ha a közöny falával találkozunk! Könyörgünk e világban fogytán lévő türelmes szóért, adj kitartást választottaidnak! Erősítsd és oltalmazd népedet, add, hogy meghalljuk hívó és útmutató szavad! Könyörgünk hazánkért, népünkért határainkon innen és túl. Hálát adunk neked minden ajándékért, melyet magyar népünknek adtál. Könyörgünk minden népért és nemzetért. Adj bölcsességet egymás segítésében és a jóban előrehaladást! Könyörgünk a rászorulókért. Hálát adunk neked, hogy te nem próbálsz minket erőnkön felül, és a nehézségekben is megmutatod megtartó erődet a benned bízóknak. Adj alázatos és engedelmes szívet, adj vigaszt, erőt és reményt nekünk! Könyörgünk a rászorulókért, a betegekért, elhagyottakért és gyászolókért. Könyörgünk a szegénységgel küzdőkért és a gazdagságban eltévelyedettekért is. Könyörgünk közösségeinkért. Hálát adunk neked közeli és távoli rokonainkért, szeretteinkért, barátainkért. Te áldd meg otthonainkat, családunkat! Add meg kegyelmesen mindazt, amire közösségeink építéséhez szükségünk van! Adj nekünk több megértést egymás iránt! Könyörgünk az édesanyákért. Hálát adunk neked azért, hogy gondoskodásodat rajtuk keresztül is kiteljesítetted. Könyörgünk, tedd alkalmassá az édesanyákat az önfeláldozó feladatra. Adj jó szülőket, meghitt családi békét minden otthonba! Add, hogy ne csak ezen az egy napon jusson eszünkbe megköszönni az élet ajándékát! Végül eléd visszük hálánkat és könyörgésünket mindenért, ami tetszésed szerint való. Fogadd hálaadásunkat, és teljesítsd kéréseinket a mi Urunkért, Jézus Krisztusért. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Mennyei Atyám, édes Istenem! Haszontalan, bűnös ember vagyok, méltatlan arra, hogy szememet, kezemet hozzád emeljem, s imádkozzam. De te mindnyájunknak megparancsoltad, hogy imádkozzunk, és megígérted, hogy meghallgatsz. Te magad tanítottál bennünket drága Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, mit és hogyan imádkozzunk. Ezért a te parancsolatod szerint, neked engedelmeskedve jövök. A te kegyelmes ígéretedre bízom magamat, és az én Uram Jézus Krisztus nevében imádkozom a földön levő minden szent keresztyén híveddel együtt, amint ő tanított engem: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy stb. - végig szóról szóra.” H Luther Márton: így imádkozzál! (Balikó Zoltán fordítása) Februárban, amikor két hetet Izraelben, legfőképpen pedig Jeruzsálemben tölthettem, az egyik kedves helyem a nyugati fal, a sokak által siratófalként ismert építmény volt. A fal a második templom idejéből (Kr. e. 516 - Kr. u. 70) megmaradt támfal Jeruzsálemben. A siratófal elnevezés arra utal, hogy a zsidók ennél a falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását; nyugati falnak pedig azért nevezik, mert egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta. A siratófal a jeruzsálemi óvárosban a vallási emlékek együttesének, a Templom-hegynek a része. Meghatott, ahogy ott a hívő zsidó emberek imádkoztak. Ott álltam, néztem, amint a fal felé fordulnak, megérintik, és imakönyveiket olvasva hajlonganak a fal előtt. Nem tudtam magam kivonni a látvány hatása alól, sírva fakadtam. Azt éreztem, hogy ott van az Isten. Pedig tudom, hogy Isten mindenhol ott van. Mégis olyan áhítat járta át a lelkemet, hogy muszáj volt elővennem a kis füzetemet, kitépnem belőle papírdarabokat, felírnom a számomra nagyon fontos emberek nevét. Muszáj volt odamennem a falhoz, megérintenem, és betennem a fal réseibe a kis cetliket. Nem én voltam az egyetlen, aki így tett. A fal minden repedése tele van kis papírdarabokkal, lent, a földön is mindenütt a leesett fecnik szerteszét. Mégis valami belső kényszer indított arra, hogy ugyanúgy cselekedjek, mint mások. Azt éreztem, az itt elhangzott imát meg kell, hogy hallgassa az Isten. Olyan erőt éreztem magamban, a többiekben, amilyet talán még soha máskor. Az imádság erejét, az imádság megrendítő voltát éreztem a levegőben. Igénkben Salamon király imádságát olvashatjuk, amely a templom► Néhány hónap múltán újra Szombathelyre látogatunk. A gyülekezet másodlelkészének segítségével betekintést nyerhetünk a jövő generáció nevelésének folyamatába, a hittanórák világába. „Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész fold!” (Zsolt 96,1) „A gyerekeknek énekelniük kell, és zenét tanulniuk az egész matematikával együtt.” (Luther Márton) Már a zsoltáros is arra biztat minket, hogy énekkel dicsérjük az Urat, a fenséges Istent, aki megalkotott mindannyiunkat. Egyeseknek hatalmas tehetségük van a zenéhez, a művészetekhez, másoknak kevesebb. A hitoktatásban mindezt tapasztalhatjuk. Sok gyermek fogékony a zenére, az éneklésre, és még ha nincs is annyi tehetsége hozzá, buzgalommal és nagy örömmel énekel. Sokszor azonban ennek az ellenkezőjét éljük meg: nagyon biztatni kell őket, hogy énekeljünk az órákon. Evangélikus identitásunkból következően azonban felelősségünk, hogy a gyermekeket már kisgyermekkoruktól kezdve - ahogyan Luther is tanította és gyakorolta - buzdítsuk az éneklésre, zenélésre, mert ez olyan ajándék, amely egész életünkben hasznunkra válhat, sok örömöt adhat. Mindezeket figyelembe véve fontosnak tartom, hogy a gyermekek egyházzenéhez való viszonyát szorosabbra fűzzük, hogy az istentiszteleten ne érezzék magukat idegenül, szentelési ünnepen hangzott el. Hét év után végre elkészült az a templom, amelyet Isten ígérete szerint épített fel az uralkodó. Nem akármilyen munka volt ez. Már az építés előkészületei is óriási méreteket öltöttek. Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből. A munkások száma harmincezret tett ki, rajtuk kívül Salamon hatvanezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is itt dolgozott. A király hatalmas kövek fejtését rendelte el, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot. A templom 60 könyök (29 méter) hosszú, 20 könyök (9,5 méter) széles és 30 könyök (14,5 méter) magas volt. Egyszerű formákból alkotott terekből állt. A vastag kőfalakkal határolt teret cédrusfából készült falazat osztotta két részre: a szent helyre és a szentek szentjére. A templomhoz udvar, csarnok és számos melléképítmény is kapcsolódott. Az imádságban a hála és az öröm fejeződik ki, hiszen a templom elkészülése annak bizonyítéka, hogy Isten hűséges, és amit megígér, azt meg is teszi. Hiszen már Dávid királynak szólt az ígéret, hogy ő ugyan nem építhet templomot Istennek, mert sok vér tapad a kezéhez, viszont a fia, Salamon végrehajthatja ezt a fontos feladatot. Salamon öröme teljes, hálája határtalan. Mégis az imádságban megfogalmazódik az is, hogy Istent nem lehet a templomba bezárni. Őt, aki mindenható és mindenütt jelenvaló, nem köthetik röghöz az emberi alkotások, még ha oly pompás remekművek is, mint Salamon temploma. amikor elhangzik a korái vagy éppen egy gyönyörű orgonadarab. Ezt próbáljuk megvalósítani Szombathelyen a hozzánk tartozó hittanosok vagy a baba-mama csoportba járó gyerekek körében egyaránt. Gyülekezetünkben 2007 óta működik a baba-mama kör. Ezeken az alkalmakon nagyon sokat éneklünk, és csodálatos látni, hogy az egészen picik is mennyire figyelnek, és mennyire szeretik az énekeket. Itt még nem korálokat énekelünk, hanem olyan gyermekénekeket gitárkísérettel, amelyeket mutogatni is tudunk. Ezután következik az iskolás korosztály, ahol igazán megmutathatjuk az egyházzene minden területét. Mert nagyon fontosnak tartjuk, amit Luther is leírt: „A zenét az iskolában mindenesetre tanítani kell. A tanító értsen az énekléshez, különben látni se akarom. Sőt a fiatal lelkészjelölteket se szabad a lelkészi szolgálatra felavatni, ha a zenét tanulmányaik során nem művelték és nem gyakorolták.” [Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról. Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, é. n., 28. oldal.) Luther radikálisan fogalmazza meg az éneklés, a zene iránti elkötelezettségét. Ha nem is ennyire élesen, de nekünk is célul kell kitűznünk azt, hogy a gyermekek minél több oldalát megismerjék az egyházzenének. Ne csak a gitáros énekek világában nőjenek fel, hanem énekeljenek korátokat, a nagyobbak hallgassanak kantátákat, ezen keresztül érezzék meg az Istenhez tartozás örömét. Szombathelyen százharmincegy Nem is szólva arról, hogy a templomkultusz valóban ott és akkor kezdődik el, amikor felszentelik az első templomot. Ma is valóságos az itt felmerült probléma. Vajon templomunk van, vagy Istenünk, aki akárhol meghallgat minket? Salamonban ott van az alázat, amikor azt kéri Istentől, hogy mégis hallgassa meg az ő és népe imáját, amikor ezen a helyen imádkoznak. Talán a legnagyobb kérés ez. Isten mégis hallgasson meg minket. Akkor is, ha ki akarjuk rekeszteni az életünkből, a hétköznapjainkból, és a templomba száműzzük, és csak vasárnap szentelünk neki időt. A legnagyobb dolog ez: Isten mégis meghallgat minket. Egy barátommal az imádságról beszélgettünk. Elmesélte édesanyja gyógyulásának csodálatos történetét. A barátom magában már eltemette az édesanyját, amikor kórházba került súlyos szív- és érrendszeri problémákkal. Nem a barátom imádsága gyógyította meg. Ő nem mert hinni az imádság erejében. Egy szomszédja azonban, amikor ránézett, és látta barátom elkeseredett arcát, megkérdezte, hogy mi a baj. Amikor megtudta, hogy a beteg édesanyjáért való aggódás gyötri így, csak annyit mondott: megyek, imádkozom érte. Az édesanya két nap múlva nevetve telefonált otthonról a fiának, hogy meggyógyult, teljesen egészséges. Spurgeon, a 19. században élt híres prédikátor jegyzi fel nagyanyjának és nagyapjának a történetét. A nagymama, hívő, szelíd és jóságos asszony, hittanos gyermeket oktatunk különféle csoportokban, két helyszínen. Az egyik helyszín a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola (2007-től evangélikus fenntartású), ahol felmenő rendszerben vezettük be a hitoktatást. Jelenleg az első hat osztályban van órarendbe illesztve heti két óra. A csoportok átlaglétszáma tizenhárom fő. A hittanórákon nagyon fontos az éneklés: rendszerint kéthavonta tartunk olyan órákat, amelyeken csak éneklünk, és az énekek kapcsán beszélgetünk az addig tanult történetekről. Az énekeket az adott korosztálynak megfelelően válogatjuk össze: az elsősöket eleinte még mutogatós gyermekénekekkel ismertetjük meg, és később térünk át a tanmenet által javasolt korátokra. Második osztályban nagyon jónak tartom, hogy a hittankönyv végén van egy énekgyűjtemény gyülekezeti és bibliaórai énekekből. Ezt a gyerekek is szeretik, hiszen kézben van, és még a szüleiknek is megmutathatják otthon. A felsőbb korosztályokban is a gyülekezeti énekeket vesszük elő. Nem maradhatnak ki a repertoárból a könnyebb műfajok, a gitáros énekek sem, ezért a hétfő reggeli iskolai áhítatokon inkább ezekből tanulunk és éneklünk. Elkészült egy tanmenet-kiegészítés, amely az énekórák tanmenetébe beillesztette az egyházi esztendőnek megfelelő gyülekezeti énekeket, így felekezettől függetlenül minden évfolyamon találkoznak ezekkel a gyerekek. Fontos, hogy az iskolánkba járó diákok ismeretet kapjanak - akár az énekeken keresztül is - az evangélikusságról. AZ ÉNEKLÉS JELENTŐSÉGE ÉS GYAKORLATA Hittanórák Szombathelyen - iskolában és gyülekezetben A VASÁRNAP IGÉJE egész életében azért imádkozott, hogy a férje, aki zsémbes, hálátlan, káromkodó, gonosz ember volt, térjen meg Istenhez, és változzon meg. Az unokák gyakran mondták a nagymamának, hogy hagyja abba az imádságot, nincs semmi értelme. A nagymama mégsem hagyta abba. Ötvenhét évig imádkozott a férjéért. Akkor meghalt. A nagypapa pedig ott, a felesége sírjánál omlott össze, térdelt le, és tért meg Istenhez. Az unoka, a későbbi híres prédikátor a nyolcvanhárom éves aggastyán mellé térdelt. Az egykor annyira rettegett zsarnok szelíd, szeretetteljes, hűségesen könyörgő nagyapó lett, aki minden látogatóját intette, hogy adja át életét az Úrnak. Spurgeon így tapasztalta meg a soha el nem lankadó imádság erejét és az imádságot meghallgató Istent. Azt gondolom, mindegyikünknek számtalan példája van arra, hogy Isten mégis, minden bűnünk, hibánk, Isten-ellenességünk dacára meghallgatja az elmondott imát. Mert ő a mi Istenünk. Jézus ezt így mondja a Hegyi beszédben: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik’.’ (Mt 7,7-8) ■ Heinemann Ildikó Imádkozzunk! Köszönöm, Uram, hogy te mégis meghallgatsz minket, akkor is, ha csak akkor fordulunk feléd, amikor bajban vagyunk. Ámen. CANTATE Eggd Ifién diczcriinc. Az oktatás másik helyszíne a gyülekezet: itt szintén elsőtől hatodik osztályig folyik heti két órában a hittantanítás, valamint hetedik osztálytól a konfirmandusokkal való foglalkozás. Itt sokkal több a lehetőség beszélgetésre, éneklésre, a közösség megtapasztalására. Mindezt azért gondolom így, mert ezeket az órákat - olykor három korosztállyal is - közös énekléssel kezdjük. Volt már olyan alkalmunk is, hogy az egyházi év kapcsán beszélgettünk egy-egy énekről - keletkezéséről, szövegéről -, és ezen keresztül tanultuk meg a hittanos anyagot. Húsvétkor így vettük elő a 217-es számú éneket - Felvirradt áldott, szép napunk amelyet Nikolaus Herman kifejezetten gyermekek tanításához írt, és a feltámadás csodáját ennek segítségével elevenítettük fel. Nem mindig egyszerű ezekkel a korosztályokkal koráit énekelni, de előfordul, hogy a könnyebb műfajú zenéket sem értékelik igazán. Sokszor tapasztaljuk, hogy nem hajlandók bekapcsolódni az éneklésbe, főként a kamaszok. Mégis fontos, hogy tágítsuk látókörüket, énekeljenek és halljanak olyan egyházzenei kincseket, amelyeket máshol nem. Fontos célunk az is, hogy a kántorképzőbe küldjünk fiatalokat, valamint énekkarunknak is utánpótlást biztosítsunk. Egyedülálló alkalom volt húsvétkor a kantátazenés istentisztelet, amelyre sok iskolás gyermek, fiatal is eljött: ebből látszik, hogy a fogékonyaknak sikerül átadni egyházzenei értékeinket. ■ Torma-Hasza Mónika
