Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-14 / 15. szám
6 ■m 2013. április 14. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Mária Terézia ezredese Szirmay Tamás emlékezete ► „Életünket és vérünket!” - kiáltották a magyar nemesek 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen. Mária Terézia a magyar- és a rendikiváltság-ellenes intézkedések érvénytelenítéséért cserébe magyar katonai segítséget tudhatott magának a Habsburgok trónviszályában. Történelemből és irodalomból is jól ismert mondat, festményeken megörökített jelenet. A segítségnyújtás valóban kétirányú volt: a gödöllői királyi rezidenciára látogatva kézzelfogható, hogy Grassalkovich Antal ennek köszönhette saját és családja felemelkedését A történelmi tanulmányok nyilván szélesebb szemtanúi és résztvevői kört tártak fel. Mi az egyik résztvevőre, az evangélikus Szirmay Tamásra emlékezünk születésének 325. évfordulóján. Szirmay Tamás a történetét egészen a tatárjárásig visszavezető ősi nemesi família sarja. Nagy Iván Magyarország családai című munkájának 1863- as kiadású 10. kötete részletesen közli mind a szerteágazó család történetét, mind az ő életrajzát. Tamás Szirmay (III.) Miklós és Semsey Anna gyermekeként látta meg a napvilágot 1688-ban (a hónap és a nap a múlt homályába vész) a felvidéki Komlóskeresztesen (ma: Chmel’ov, Szlovákia). Lutheránus családban született. Az egyetemet 1705 és 1707 között német földön, Greifswaldban végezte. Tanulmányait a XII. Károly svéd király jóvoltából elnyert ösztöndíj segítette. Bogár Judit Egy késmárki polihisztor élete és munkái - feljegyzéseinek tükrében. Ifi. Buchholtz György naplója (1709-1737) című, 2009-es disszertációjából tudjuk, hogy az ösztöndíjat a protestáns rendek küldötteinek - Szirmay édesapjának, Miklósnak és Meltzel Mihálynak - a közbenjárására az uralkodó tehetséges lutheránus diákok számára alapította. Évtizedekkel később betegágyán Tamás maga volt az, aki adományozását újjászervezte. Az iskola elvégzése után a kor szokásai szerint beutazta Európát, majd a katonai pályát választotta élethivatásul: a Buda felszabadításában főszerepet játszó Savoyai Jenő parancsnoksága alatt gránátos lett. A katonai ranglétrán emelkedve 1709- ben elérte a századosi rangot. 1711-ben visszatért hazájába. Birtokainak jövedelmeiből tartotta fenn magát, Gömör-Sáros-Szepes-Zemplén táblabírájává nevezték ki, és ő képviselte követként a vármegyéket az esedékes országgyűléseken. Egyházunkban a tiszai egyházkerület felügyelőségét látta el - Zoványi Jenő 1977-es kiadású Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikonjából származó adatok szerint - 1735- től haláláig. 1711-ben vette nőül Mednyánszky Anna Máriát, akitől Anna lánya született. 1741-ben (mint minden életrajza megjegyzi) Mária Terézia oldalán saját maga szervezett gyalogezredet. Hadtestével a rá következő két esztendőben kétszer is megütközött a poroszokkal. Bátorságával kitűnve méltó módon vezette haderejét. Egy gyors és megállíthatatlan lefolyású tábori betegség 1743. július 9-én vitte el Ambergben, majd a közeli Altdorfban helyezték örök nyugalomra. E sorok írójának látókörébe Szirmay Tamás életének csillagászati vonatkozásai miatt került. Szirmay greifswaldi egyetemi dolgozata a Régi Magyar Könyvtár (RMKIII.) 4592- es jelzetén szerepel. Az 1707-ben jegyzett diplomamunkában az abban az esztendőben április 17-én látott teljes holdfogyatkozásról értekezik. A témával foglalkozó szakirodalom (M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig 1961; uő:A felvidéki fizika története, 1998) megállapítása szerint az írás korszakos fejlődést jelent a magyarországi csillagászat történetében. Jelentősége abban áll, hogy - a korábbi hasonló dolgozatokkal ellentétben - „megtörtént asztronómiai eseményt elemez, és az általános megállapításokat ezekhez fűzi”. Kopernikusz, az evangélikus Kepler és a megfigyelések nélkülözhetetlen eszköze, a távcső dicsérete mellett „egzakt asztronómiai és matematikai ismereteket árul el”. A dolgozat sikeres védésén az asztronómiai és teológiai munkákat jegyző matematikaprofesszor, Jeremias Papken elnökölt. Az egyetemi rutinnak megfelelően már a dolgozat elkészítésében is komoly szerepe lehetett, de M. Zemplén megállapítása szerint a megfigyelés és számítás minden bizonnyal Szirmay munkája. Érdekességként jegyezzük meg, hogy bár a megfigyelés már jóval a távcső feltalálása után történt, nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy Greifswaldban Szirmaynak megfelelő teleszkóp állt-e rendelkezésére, és ha igen, a megfigyelések során élt-e a műszer nyújtotta lehetőségekkel. Az viszont biztos, hogy a szükséges csillagászati és matematikai táblázatokat ismerte és forgatta, hiszen ezekről említést is tett csillagászattörténeti jelentőségű munkájában. ■ Rezsabek Nándor Csak lépésben lehetett haladni. A lehullott havat kásássá taposták az autók, alatta meg láthatatlan zátonyként bújt meg az egyenetlenné fagyott, jeges és göcsörtös út.- Kész életveszély ilyenkor közlekedni - gondolta a férfi, és nagyot sóhajtva hátradőlt a kényelmes ülésen. Aztán valahogy mégsem mert így maradni, a bizonytalanul kacsázó kerekek nyugtalanná tették. Előrehajolt, és mereven figyelte az utat maga előtt. Hát igen. Ilyenkor aztán hiába minden. Szép, gondosan karbantartott kocsija van, mégsem tud gyorsabban célba érni. Csúszkálva óvakodik előre, és reménykedik, hogy semmi váratlan dolog nem történik, mert ha itt fékeznie kell, hát nem tudni, mi fog történni. Érezte, hogy lüktet a vér a halántékán, a tehetetlenség ingerültté tette. Rágyújtott, az mindig megnyugtatja. Az ablakot leengedte, hogy ne rekedjen benn a füst. Hideg levegő csapott az arcába. Hiába, esteledik, télen hamar leszáll az éjszaka, és akkor már az erőtlen nap gyenge sugarai sem fűtik ezt a hóborította világot. Vacogva húzta feljebb az ablakot. A hosszú vezetés közben most érezte csak, hogy megizzadt. Le kellett volna venni a kabátot, de most már mindegy. Húsz percen belül kiér a főútra. Azt azért remélhetőleg sózták. Onnan már száguldhat haza normális tempóban. Jó lesz végre hazaérni, egy forró fürdő, finom vacsora, és elfelejti ezt a nehéz napot. Megvigasztalta ez a gondolat. Bekapcsolta a rádiót. Kellemesen vidám műsor hangjai áradtak szét. Máris jobban érezte magát. Merev tartása is lazult, és valahogy közelebbinek érezte a megérkezést. Könnyedén és gondtalanul kerülte ki az út szélén haladó rongyos kis öregasszonyt. Tulajdonképpen észre sem vette. Fáradt volt. Mozgalmas nap állt mögötte, és a sokféle feladat, amelyet mind neki kell ellátnia, kimerítette. Itt is, ott is meg kell felelni, mindennel idejében végezni, közben meg ez a folytonos kötelező optimizmus. Huh! Nagyot ásított, és jóízűt nyújtózkodott.- Na, ezt nem szabad csinálni a munkahelyen - gondolta gúnyosan elhúzva a száját. - Nem tudják ezek, mi az élet. Az ember teljesen megmerevszik közöttük. Viselkednek egész nap, tán már nem is emlékeznek rá, milyen jó papucsban, köntösben végigcsoszogni a puha szőnyegen, vagy keresztbe vetett lábbal lazán belesüppedni egy öblös fotelba. Lehet, hogy otthon is úgy tipegnek, húzzák széles mosolyra a szájukat, tartják tiszteletet parancsolóan egyenesen a gerincüket, mint a cégnél? Vagy más is elábrándozik az emberi életről, akárcsak ő maga? Egyáltalán, van-e még igazi érzés a világon? Régen azért más volt minden. Nem taposták így egymást a munkatársak, legalábbis az anyja mindig ezt meséli. Persze lehet, hogy ez csak amolyan „bezzeg az én időmben” Megszépült, ködös régi emlék. Aztán a fene se tudja. De valahogy tényleg embertelen ez a rohanás. Legalábbis ő nehezen viseli. Füller Tímea Havas úton Most is meddig volt benn! Tessék, mindjárt hat óra, és nem is először fordult elő ezen a héten. Semmire nincs ideje az embernek. Se egy mozi, se egy kis kiruccanás a haverokkal. A munkatársai hívják, de hát ebből a merevségből épp elég ekkora adag naponta. Ha még az éjszakát is velük töltené, tán el is tűnne minden, ami ő maga. Csak egy megkeményedett, mosolygós képű álarc maradna belőle. Azt meg nem szeretné. Neki kellenek az igazi érzelmek, őszinteség, szeretet, figyelmesség - szóval mindenféle konzervatív érték. Őt még úgy nevelték. Kettesben élnek az anyjával hosszú évek óta, tán azért is ragaszkodik hozzá a szíve mélyéből olyan nagyon. Na tessék, most majdnem elütötte ezt az öregasszonyt! Pedig jó a reflektora. Mondjuk eléggé csillog ez a hó. Huh, ijesztő volt a helyzet. Láthatósági mellény nélkül persze nem lenne szabad közlekednie annak sem. Szürkületben nehéz észrevenni ilyen időben bárkit. Huh, jobban kell figyelnie! Az emberek fegyelmezetlenek, vigyázni kell nagyon, mert könnyen bajba sodornak. Temetésről jött. Egy vadidegen temetéséről. Tulajdonképpen csak egy társát helyettesítette, aki most az anyját látogatja, és nem ért vissza erre az alkalomra. Megmagyarázhatatlan, miért rázta meg mégis. Ott állt a ravatalozóban a koporsó mellett, és elbúcsúztatta azt a sosem látott nénit, akire úgy találtak rá a szomszédok, hogy már ki volt hűlve. A gyerekei külföldön dolgoznak, nem tudtak naponta ránézni. Betegnek meg nem látszott, azt mondták, bevásárolt, főzött, ellátta magát szépen. Nem tehetett erről senki. Érthetetlen, hogy mégis - csak úgy hirtelen - elragadta a halál. Sokan azt suttogták, szerencsés volt, mert nem szenvedett sokat, a legkönnyebb így menni el, fájdalmak nélkül, egy pillanat alatt. Mégis hátborzongató, hogy az egész csak úgy megtörténik. Ő vigasztaló igét vitt, de keserű szájíz maradt benne. Olyan törékeny az ember. Ma még él, dolgozik, és holnap talán csak a levetett teste lesz itt. Nem vádol senkit, hogy is tehetné, csak faj neki, hogy olyan egyedül volt ott, abban a pillanatban az az ismeretlen néni. Talán tehetnénk többet, figyelhetnénk jobban egymásra. Az ember él, dolgozik, vezet, prédikál, aztán... Az út szélén, a ragyogó fehér hóban valami rongycsomót pillantott meg. Megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába. Ez ma ilyen nyughatatlan nap. Talán egy front lehet az oka? Óvatosan kikerülte a koszlott kupacot. Lassan vezetett eddig is, mert ritkán tudott egyedül maradni a gondolataival, és nagy szüksége volt ezekre a percekre. Most azonban egyáltalán nem lépett a gázra, finoman hagyta megállni az autót. Látni akarta, mi az ott. Kiszállt az autóból, ropogott a hó a cipője alatt. Az alkonyat rózsaszínre festette az ólomszínű eget, egy pillanatra hálásan szívta magába a friss, tiszta levegőt. Aztán elborzadva rázta meg a fejét. A rongycsomó egy öregasszony volt. Háttal az útnak feküdt a hóban összegömbölyödve, mintha aludna. A kezére fonnyadt nejlontasak volt kötözve, az arca zsíros, ráncos, sok gondot őrző arc. Nem, nem üthették el, mert akkor talán látszana rajta valami vér vagy ilyesmi, de a hideg biztosan nem tesz jót neki. Talán él még. Föl kellene segíteni. De mi van, ha már régen fekszik itt? Ha nem is él? Hova vigye? Talán van nála valami irat. Meg kell néznie, mit tehet érte. Mégsem merte megérinteni, valami riadtan tiltakozott benne.- Csak bajba kevered magad - motyogta. - Könnyen lehet, hogy hajléktalan. Nem keresi senki. Neki is könnyebb lesz, ha hagyod ott, ahol van. A fagyhalál nem fáj, azt mondják, csak elalszik szép békésen az ember. Harangszót hall, és csak megnyílik a menny kapuja. Aztán a két kezébe temette az arcát.- Istenem, még soha nem érintettem meg halottat, félek! Lelkész vagyok, a te szolgád, szégyellem magam! Adj erőt! - kiáltott az égre.- Biztosan tetves, bolhája van, vagy rühöt kapsz tőle.- Meghal, ha itt hagyod!- Már régen halott, és nem is keresi senki. Viaskodott a lelke. Mélyeket lélegzett, aztán remegő kézzel felemelte az öregasszonyt a földről. Az ügyetlen mozdulattól az öregasszony feje lekonyult.- Nem merev, ezek szerint még élhet! - ujjongott fel magában. Amikor karjába vette a bűzlő öreg testet, a nő egy pillanatra még a szemét is kinyitotta. Aztán fáradtan be is csukta újra, de most már biztos volt, hogy él. Él! Nem gondolkodott tovább, sietős léptekkel az autóhoz sietett, és óvatosan a hátsó ülésre fektette a testet. Már indította is az autót, a fűtést feljebb állította, lassan, óvatosan vezetett, a tükörből rá-rápillantott az emelkedő-süppedő rongycsomóra, és mosolygott. A következő kanyarnál a kórház felé fordult. & * * HIRDETÉS Újszövetségi előadások a teológián Szeretettel hívja és várja az érdeklődőket az Evangélikus Hittudományi Egyetem április 16-án, kedden 10 és 13 óra között a 10-es előadóterembe Rekha Chennattu indiai biblikus professzor előadásaira: Új evangélizáció mint keresztény létforma, Nők a Bibliában: a szociális szerepvállalás képviselői. Az angol nyelvű előadások tolmácsolásáról a szervezők gondoskodnak. A két előadás között rövid szünetet tartanak. A professzor az első szerzetes nővér - a katolikus Mennybe Felvett Szűzanya apostoli kongregáció tagja -, akinek biblikus tudományokból van doktorátusa. Hazánkban sem ismeretlen, hiszen 2010-ben a Hermeneutikai Kutatóközpont megjelentetted Biblia és az indiai exegézis című kötetét.
