Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-13 / 2. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2013. január 13. » 7 Hőmérő a digitális táblán Informatikai fejlesztés hét evangélikus középiskolában A köztünk élő legidősebb nemzedékek még a távirányító gombjait nyomogatva bizonytalankodnak, gyerekeink pedig már markukban tartják a világ minden létező hírforrását az okostelefonjukon. Az egy időben élő generációk között talán még sose volt ekkora szakadék a mindennapi használatú technológiák, eszközök tekintetében - ez mintegy biztosítéka a folyamatos meg nem értésnek. Az oktatási eszközök területén is forradalom zajlik, például a digitális tábláké. Macskaköveink ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának, a püspöki hivataloknak és a gyűjteményeknek, valamint egyházunk kiadójának munkatársai a 2013. esztendőt is az Úr szavára figyelve kezdték. A január 2-ai évkezdő alkalmon Gáncs Péter elnök-püspök az esztendő igéjéről - „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14) - tartott áhítatot, majd Pró'hle Gergely országos felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket, végül Kákay István országos irodaigazgató mondott beszédet. Az alábbiakban ennek szerkesztett változatát közöljük. A budapesti egyetemre készülő vidéki fiú lepedőnyi térképet kap figyelmes gesztusként az apjától, hozzá megerősítésként még egy bátorító mondatot: „De ha így se boldogulsz, felhívhatsz bármikor!” Nagyfokú érzelmi intelligenciáról tanúskodik, ha a fiatalember ilyenkor képes elnyomni előtörő vigyorát, amellyel vagy elszomorítaná, vagy feldühítené az ő költözködése miatt amúgy is sebezhető szülőjét. De az is rosszul venné ki magát, ha épp most kezdené el magyarázni, hogy ha a hüvelykujját erre a G betűt formázó kis jelre helyezi itt, a telefonja megmutatja neki még azt is, hogy ő pontosan hol áll a nagyvárosban. S ha fordul a járdán, vele fordul a kép is a környező utcák térképével, szóval nem kell a fa mohás oldalát keresni a tájoláshoz... Legyen szó internetes tartalom felkutatásáról vagy a legújabb digitális eszköz beüzemeléséről, kevés család lehet, ahol még ne fordult volna elő, hogy a gyerektől kértek segítséget a felnőttek! Nem nehéz belátni, egy ilyen világban mennyire esélytelen az a tanár, aki kezében krétával a zöld tábla előtt magyarázva negyvenöt percen át szeretné lekötni diákjai figyelmét. „Uncsi” - gondolja az ötödikes, a hetedikes pedig pimasz szánakozással ki is mondja. A Magyarországi Evangélikus Egyház hét középiskolájában - Sopronban a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégiumban és az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban, Miskolcon az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában, Kőszegen az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégiumban, valamint a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban - nagyszabású projektet zártak a téli szünetet megelőző napokban. Az Európai Unió támogatásával nem kevesebbet vállaltak a projekt munkatársai, mint az intelligens iskola létrehozását az informatikai infrastruktúra fejlesztésével és IKT- (infokommunikációs technológiák) támogatású pedagógiai módszertan kidolgozásával. Mint a Magyarországi Evangélikus Egyház pályázati referensétől, Kocsis Istvántól megtudtuk, az elnyert 124 millió forintos támogatásból kétszázhetvenkét darab iskolai PC csomagot (számítógépeket), hatvannyolc tantermi csomagot (digitális táblákat), egy szervercsomagot, hét wifi csomagot, a sajátos nevelési igényű látás- és hallássérült diákok munkáját segítendő további négy speciális csomagot telepítettek az intézményekben szerte az országban.- Sok nehézséget kellett legyőznünk. Ennek érzékeltetésére talán annyi is elég, ha emlékeztetek rá, hogy ez a pályázat 2008-ban indult, és 2011-ben kaptuk meg a támogatói határozatot. A nagy értékű informatikai eszközök közbeszerzési eljárása háromnegyed évet vett igénybe. Ez egyébként egy csoda, amelyet jóra lehet használni - lelkesedik az eszközök között ugyancsak beavatottként mozgó pályázati referens. Kocsis István nyilvánvalóan előre tudja, mire számíthatunk azon a bemutatóórán, amelyet a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban szerveztek meg a projekt zárásaként, hogy az intelligens iskola mibenlétéről fogalmat alkothasson az is, akinek már nem természetes közege a tanterem. Mielőtt azonban a gázok állapotváltozásainak energetikai vizsgálatát taglaló fizikaórára becsengetnének, még kíváncsiak voltunk, ki akarta ezt a projektet: az iskolákat fenntartó egyház vagy az ország különböző városaiban működő középiskolák?- Az iskolák kezdeményezésére a fenntartó lépett - mondja rövid töprengés után Kocsis István, Tar Jánosáé, a nyíregyházi gimnázium igazgatója pedig megerősíti:- Ez a TIOP-os - azaz Társadalmi infrastruktúra operatív program - pályázat csatlakozott a korábbi kompetenciafejlesztő programhoz és a tanulóilaptop-pályázathoz. A pedagógiai, módszertani kultúra megújítása jóval korábban elkezdődött intézményeinkben, nagy szükség volt tehát a további eszközökre, hogy mindez kiteljesedjék. Mindebben valóban nagy összhang és egyetértés mutatkozott a pályázatot benyújtó fenntartó és az iskolák között. A B épület 27-es tantermében először hőmérőt látunk a digitális táblán. Az angolszász országokban használatos Fahrenheitben megadott hőmérsékletről kell kideríteni, mennyi az Celsius-fokra átszámítva. Tóth Diána kutató-tanárnő (képünkön) előbb Csillát kéri a táblához, oldja meg a feladatot, majd Bence bök magabiztosan a felületre, a tanárnő újabb kérdésére adva helyes feleletet. Ezzel máris a gázok termikus kölcsönhatásánál vagyunk. Az interaktív tábla oldalán sorakozó ikonok segítségével újabb és újabb ábrákat, szövegeket, képleteket varázsol elénk Tóth tanárnő, könnyed mozdulatai nyomán fénybuborék emeli ki a képletet, minden egyéb elhalványodik a felületen, hogy csak a lényegre koncentráljunk. Már túl vagyunk az izobár állapotváltozás mibenlétén, mikor laza simító mozdulatára sárgába borul a lényeg, de a tanárnő ismétli is, hanghordozásával jelezve, ezt kell rögzíteni a füzetbe.- Leírtátok? Haladhatunk? S haladunk, hisz nem kell új ábrát a táblára rajzolnia a tanárnak, egyúttal hátat fordítani az osztálynak, a válla fölül visszakiabálva, mit csinál éppen - újabb finom érintésre a digitális tábla máris szemlélteti az izochor állapotváltozást. Sémarajz és grafikus megjelenítés illusztrálja a további anyagot, a tanár folyamatos kérdésekkel tartja kézben az osztály figyelmét, majd a bemutatóóra közönségének demonstrálja a digitális tábla egy másik fantasztikus előnyét: ha a speciális tollal csúnyán ír rá, felismerve az alakzatot a gép olvashatóvá teszi az írást! A didaktika ma is érvényes szabályai szerint az új anyagot ellenőrző kérdések sora zárja, s miután a tanárnő a válaszokból és a tekintetekből meggyőződhetett róla, hogy a többség bejárta vele a mára kijelölt utat a fizika határtalan birodalmában, az óra végére egy valódi tapasztalatot adó kísérletet tartogat: mi történik, ha a szifonpatron zárófóliájába szeget ütünk? A diákok most először csodálkoznak, hisz mire megszülettek, kiment a divatból az otthon készített szódavíz. A hirtelen lehűlt patronnal Tóth tanárnő körbeszaladja az osztályt, hogy mindenki megérinthesse... Hogy élvezte-e az elmúlt negyvenöt percet, azt nem kell megkérdeznünk kicsöngetés után a máris a következő órájára siető fizikatanártól, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogyan hatottak az első ilyen fizikaórák a tanítványaira.- Kétségkívül imponál a gyerekeknek. És csak így lehet állni a versenyt az internetes felületekkel, tartalomszolgáltatókkal, ha a természettudományokat meg akarjuk szerettetni.- Akármennyire könnyednek tűnik is, amit láttunk, tudnunk kell, hatalmas munka előzte meg - világít rá Tar Jánosné. - Az interaktív tábla csupán eszköz, amely segíti a tanár munkáját, de csak azt adja vissza, amit előtte „beletett”. A projektnek köszönhetően további öt ilyen felszereltségű termünk lett, ami azért nagyon fontos, mert a mi iskolánkban minden tanár alkalmazza az infokommunikációs eszközöket. Minden tantárgyban jelen van, még a testnevelésben is: a gyógytestnevelési gyakorlatok betanításánál kiváló szolgálatot tesz ma is, pedig még nem tartunk ott, ahol mondjuk Amerikában, hogy tilos megérinteni a diákot. ■ Veszprémi Erzsébet Keresztény időszámításunkban az egyházi esztendő advent beköszöntével kezdődik, vagyis már benne járunk az új egyházi évben, mikor a „világi” esztendő még csak éppen megkezdődik. Nincs ez másképp most sem, és az sincs másképp, hogy amikor az egyházi év már vízkereszt ünnepe felé halad, az országos iroda és a püspöki hivatalok megkezdik munkájukat. A hagyomány követésében és a korszerűség elvárásai közepette, a régi és új találkozásában élünk, így járjuk utunkat. Az élet mint út ősi toposza a 21. században sem változik, ám az út minősége és építőanyaga igen. Bár a macskakő az egyik legrégibb útburkoló anyag, ma már egész modern megoldásokkal tudják újrarakni. A rajta járók érzik ódon hangulatát, de nem tapasztalják, hogy nehezítené útjukat. A keresztény élet útján „macskaköveinket” megőrizni a tisztünk, de úgy kell őket újraraknunk, hogy könnyedén lehessen járni rajtuk. Látsszanak az értékei, a mozaikszerűen összeálló egész, de lépteinket ne nehezítsék, hanem stabil alapot képezve biztonságos járást adjanak. Az országos egyház munkatársainak éppen ez a feladata. Lutheránus köszöntésünkben naponta emlékeztetjük egymást: „Erős vár a mi Istenünk!” - ehhez a várhoz utat építeni a közös feladatunk. Mert a régi kövekből, a maradandó értékekből újat, korszerűt lehet alkotni. Ennek a macskaköves útnak az újraburkolásával telik most már ötödik éve - megválasztásom óta - az országos iroda munkatársi közösségének az élete. Az út újraépítésében meglátásom szerint fontos ponthoz érkeztünk. Az első három év magvetése, munkája érett be és hozott eredményeket az utóbbi kettőben. Macskaköveinket az új technikákkal tettük le, most - szakmai elhivatottságunk és keresztény hitünk útmutatása szerint - járnunk kell rajtuk. A 2013-as esztendő kezdetén örömmel tekinthetünk vissza arra az útra, melyet 2011-ben és 2012-ben közösen tettünk meg: egyházunk országos irodájának és a püspöki hivataloknak a munkájára, a munkatársi közösség fejlesztésében és az adminisztratív működésben elért eredményekre. Az iroda osztályvezetői közösségének szupervíziós fejlesztése az együttműködési készség és az eredményesség olyan jelentős javulását hozta, mely lehetővé tette, hogy sikeresen mérettessük meg az irodát az ISO minőségbiztosítási rendszerben. Ezzel Magyarországon az első egyházi szervezetként megkaptuk az ISO-tanúsítványt az auditorként működő Certop Kft.-től. Az országos egyház felnőttképzési akkreditációjára és más területeken elért eredményeinkre is joggal lehetünk büszkék, hiszen tudjuk, hogy ezeket szorgalmas, áldozatos munkánknak, kitartásunknak, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésünknek köszönhetjük. Az irodán belüli együttműködés és szervezettség magasabb fokra fejlesztése tette lehetővé, hogy olyan hatalmas feladatokat is sikerrel oldjunk meg, mint elsősorban egyházunk 2005. évi intézményi törvényének átfogó reformja, majd a módosított törvény megkívánta változtatások végrehajtása. Ezek korábban nem látott nagy terheket róttak az irodára, de a folyamatos működés szokásos feladatainak egyidejű ellátása mellett is sikerült eredményesen a folyamat végére érni - igaz, ehhez több munkatársunknak is az elvárhatónál lényegesen nagyobb erőfeszítésére, hónapokon át tartó szakadatlan munkájára volt szükség. Ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy megköszönjem áldozatos munkájukat, mintaszerű hozzáállásukat, mellyel valóban példát mutattak minden munkatársunk számára egyházunk iránti elkötelezettségből, szorgalomból, az újra és újra felmerülő problémák konstruktív megoldására törekvő pozitív viszonyulásból, ki nem fogyó türelemből és szolgálatkészségből. Ez az az út, melyre örömmel, bátran léptünk, és melyen sikerrel haladtunk az eltelt két esztendőben, mintegy magunkat is beépítve az útba: „Az utat nemcsak építjük, de magunkba építjük annak anyagát, eggyé válunk útitársainkkal. Mindeközben magunk is beleépülünk az útba, az utazókba.” (Szöllősi Zsuzsa) Az út újabb szakaszához értünk. A 2013-as esztendő bizonyára nem hoz kevesebb feladatot, ezért lazítást, több pihenést nem ígérhetek senkinek. A külső környezet, a pénzügyi feltételek javulását sem ígérhetem. Arra viszont jó esélyt látok, hogy hosszú-hosszú évtizedek folyamatos romlása, a siralmas lepusztulásig vezető elhanyagolódás után egyházunk központi épülete, szimbóluma, az „Üllői út 24.” egyszeri pályázati lehetőség realizálásával, komoly saját erőforrások bevetésével és alaposan átgondolt belső szervezéssel, felkészüléssel megújuljon, gazdaságosabban működtethető és fenntartható, tetszetős külsejű legyen, hogy a jövőben egyházunknak ne szégyenére váljon, hanem büszkeséget szerezzen. A 2013-as év igéje a Zsidókhoz írt levélből akár saját terveink mottója is lehet: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük’.’ Őszintén remélem, hogy munkatársaim kreativitásával, alkalmazkodókészségével sikeresen meg tudjuk valósítani a pályázatot, és a régi épület értékeit megtartva új anyagokkal, korszerű technológiákkal olyan országos központ készül el, amely szimbolizálja mindazt, amit vallók: a régi értékek megtartásával, újraértelmezésével, innovatív, humán értékek hozzáadásával korszerűt, jól működőt teremteni. A megkezdett úton ez a nagy lépés látszik a következőnek, melyet összefogással meg kell és meg is tudunk tenni - miközben szorgosan végeznünk kell napi feladatainkból eredő kötelezettségeinket is. Ehhez, azaz egyházunk hűséges, kitartó szolgálatához kérem mindnyájunk számára Isten gazdag áldását a 2013-as évre. Sikeres, eredményes új esztendőt! Erős vár a mi Istenünk!
