Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-13 / 2. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2013. január 13. » 7 Hőmérő a digitális táblán Informatikai fejlesztés hét evangélikus középiskolában A köztünk élő legidősebb nemzedékek még a távirányító gombjait nyo­mogatva bizonytalankodnak, gyerekeink pedig már markukban tart­ják a világ minden létező hírforrását az okostelefonjukon. Az egy idő­ben élő generációk között talán még sose volt ekkora szakadék a min­dennapi használatú technológiák, eszközök tekintetében - ez mintegy biztosítéka a folyamatos meg nem értésnek. Az oktatási eszközök te­rületén is forradalom zajlik, például a digitális tábláké. Macskaköveink ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának, a püspö­ki hivataloknak és a gyűjteményeknek, valamint egyházunk kiadójá­nak munkatársai a 2013. esztendőt is az Úr szavára figyelve kezdték. A január 2-ai évkezdő alkalmon Gáncs Péter elnök-püspök az eszten­dő igéjéről - „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljö­­vendőt keressük” (Zsid 13,14) - tartott áhítatot, majd Pró'hle Gergely országos felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket, végül Kákay István országos irodaigazgató mondott beszédet. Az alábbiakban ennek szer­kesztett változatát közöljük. A budapesti egyetemre készülő vidé­ki fiú lepedőnyi térképet kap figyelmes gesztusként az apjától, hozzá megerő­sítésként még egy bátorító mondatot: „De ha így se boldogulsz, felhívhatsz bármikor!” Nagyfokú érzelmi intelli­genciáról tanúskodik, ha a fiatalem­ber ilyenkor képes elnyomni előtörő vigyorát, amellyel vagy elszomoríta­ná, vagy feldühítené az ő költözködé­se miatt amúgy is sebezhető szülőjét. De az is rosszul venné ki magát, ha épp most kezdené el magyarázni, hogy ha a hüvelykujját erre a G betűt formázó kis jelre helyezi itt, a telefon­ja megmutatja neki még azt is, hogy ő pontosan hol áll a nagyvárosban. S ha fordul a járdán, vele fordul a kép is a környező utcák térképével, szóval nem kell a fa mohás oldalát keresni a tájoláshoz... Legyen szó internetes tartalom felkutatásáról vagy a legújabb digitá­lis eszköz beüzemeléséről, kevés csa­lád lehet, ahol még ne fordult volna elő, hogy a gyerektől kértek segítsé­get a felnőttek! Nem nehéz belátni, egy ilyen világ­ban mennyire esélytelen az a tanár, aki kezében krétával a zöld tábla előtt magyarázva negyvenöt percen át szeretné lekötni diákjai figyelmét. „Uncsi” - gondolja az ötödikes, a he­tedikes pedig pimasz szánakozással ki is mondja. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház hét középiskolájában - Sopron­ban a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Is­kola és Kollégiumban és az Eötvös Jó­zsef Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakközépiskola, Kollégi­um és Alapfokú Művészetoktatási In­tézményben, a Bonyhádi Petőfi Sán­dor Evangélikus Gimnázium és Kol­légiumban, Miskolcon az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Peda­gógiai Szakközépiskolában, Kőszegen az Evangélikus Mezőgazdasági, Ke­reskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégiumban, valamint a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban - nagyszabá­sú projektet zártak a téli szünetet megelőző napokban. Az Európai Unió támogatásával nem kevesebbet vállaltak a projekt munkatársai, mint az intelligens iskola létrehozását az in­formatikai infrastruktúra fejlesztésé­vel és IKT- (infokommunikációs technológiák) támogatású pedagógi­ai módszertan kidolgozásával. Mint a Magyarországi Evangélikus Egyház pályázati referensétől, Kocsis Istvántól megtudtuk, az elnyert 124 millió forintos támogatásból két­százhetvenkét darab iskolai PC cso­magot (számítógépeket), hatvan­nyolc tantermi csomagot (digitális táblákat), egy szervercsomagot, hét wifi csomagot, a sajátos nevelési igé­nyű látás- és hallássérült diákok munkáját segítendő további négy speciális csomagot telepítettek az intézményekben szerte az országban.- Sok nehézséget kellett legyőz­nünk. Ennek érzékeltetésére talán annyi is elég, ha emlékeztetek rá, hogy ez a pályázat 2008-ban indult, és 2011-ben kaptuk meg a támogatói határozatot. A nagy értékű informa­tikai eszközök közbeszerzési eljárá­sa háromnegyed évet vett igénybe. Ez egyébként egy csoda, amelyet jóra le­het használni - lelkesedik az eszkö­zök között ugyancsak beavatottként mozgó pályázati referens. Kocsis István nyilvánvalóan előre tudja, mire számíthatunk azon a be­mutatóórán, amelyet a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázi­umban szerveztek meg a projekt zá­rásaként, hogy az intelligens iskola mibenlétéről fogalmat alkothasson az is, akinek már nem természetes kö­zege a tanterem. Mielőtt azonban a gázok állapot­­változásainak energetikai vizsgálatát taglaló fizikaórára becsengetnének, még kíváncsiak voltunk, ki akarta ezt a projektet: az iskolákat fenntartó egyház vagy az ország különböző vá­rosaiban működő középiskolák?- Az iskolák kezdeményezésére a fenntartó lépett - mondja rövid töp­rengés után Kocsis István, Tar János­áé, a nyíregyházi gimnázium igazga­tója pedig megerősíti:- Ez a TIOP-os - azaz Társadal­mi infrastruktúra operatív program - pályázat csatlakozott a korábbi kompetenciafejlesztő programhoz és a tanulóilaptop-pályázathoz. A pedagógiai, módszertani kultúra megújítása jóval korábban elkezdő­dött intézményeinkben, nagy szük­ség volt tehát a további eszközökre, hogy mindez kiteljesedjék. Mindeb­ben valóban nagy összhang és egyet­értés mutatkozott a pályázatot be­nyújtó fenntartó és az iskolák között. A B épület 27-es tantermében először hőmérőt látunk a digitális táblán. Az angolszász országokban használatos Fahrenheitben megadott hőmérsékletről kell kideríteni, mennyi az Celsius-fokra átszámítva. Tóth Diána kutató-tanárnő (képünkön) előbb Csillát kéri a táb­lához, oldja meg a feladatot, majd Bence bök magabiztosan a felületre, a tanárnő újabb kérdésére adva he­lyes feleletet. Ezzel máris a gázok ter­mikus kölcsönhatásánál vagyunk. Az interaktív tábla oldalán sorako­zó ikonok segítségével újabb és újabb ábrákat, szövegeket, képleteket vará­zsol elénk Tóth tanárnő, könnyed mozdulatai nyomán fénybuborék emeli ki a képletet, minden egyéb el­halványodik a felületen, hogy csak a lényegre koncentráljunk. Már túl vagyunk az izobár állapotváltozás mi­benlétén, mikor laza simító mozdu­latára sárgába borul a lényeg, de a ta­nárnő ismétli is, hanghordozásával jelezve, ezt kell rögzíteni a füzetbe.- Leírtátok? Haladhatunk? S haladunk, hisz nem kell új ábrát a táblára rajzolnia a tanárnak, egyút­tal hátat fordítani az osztálynak, a vál­la fölül visszakiabálva, mit csinál éppen - újabb finom érintésre a di­gitális tábla máris szemlélteti az izochor állapotváltozást. Sémarajz és grafikus megjelenítés illusztrálja a to­vábbi anyagot, a tanár folyamatos kérdésekkel tartja kézben az osz­tály figyelmét, majd a bemutatóóra közönségének demonstrálja a digitá­lis tábla egy másik fantasztikus elő­nyét: ha a speciális tollal csúnyán ír rá, felismerve az alakzatot a gép ol­vashatóvá teszi az írást! A didaktika ma is érvényes szabá­lyai szerint az új anyagot ellenőrző kérdések sora zárja, s miután a tanár­nő a válaszokból és a tekintetekből meggyőződhetett róla, hogy a több­ség bejárta vele a mára kijelölt utat a fizika határtalan birodalmában, az óra végére egy valódi tapasztalatot adó kísérletet tartogat: mi történik, ha a szifonpatron zárófóliájába sze­get ütünk? A diákok most először csodálkoznak, hisz mire megszület­tek, kiment a divatból az otthon ké­szített szódavíz. A hirtelen lehűlt pat­ronnal Tóth tanárnő körbeszaladja az osztályt, hogy mindenki megérint­hesse... Hogy élvezte-e az elmúlt negyven­öt percet, azt nem kell megkérdez­nünk kicsöngetés után a máris a kö­vetkező órájára siető fizikatanártól, inkább arra vagyunk kíváncsiak, ho­gyan hatottak az első ilyen fizikaórák a tanítványaira.- Kétségkívül imponál a gyerekek­nek. És csak így lehet állni a versenyt az internetes felületekkel, tartalom­­szolgáltatókkal, ha a természettudo­mányokat meg akarjuk szerettetni.- Akármennyire könnyednek tű­nik is, amit láttunk, tudnunk kell, ha­talmas munka előzte meg - világít rá Tar Jánosné. - Az interaktív tábla csupán eszköz, amely segíti a tanár munkáját, de csak azt adja vissza, amit előtte „beletett”. A projektnek köszönhetően további öt ilyen felsze­­reltségű termünk lett, ami azért na­gyon fontos, mert a mi iskolánkban minden tanár alkalmazza az info­kommunikációs eszközöket. Min­den tantárgyban jelen van, még a testnevelésben is: a gyógytestnevelé­­si gyakorlatok betanításánál kiváló szolgálatot tesz ma is, pedig még nem tartunk ott, ahol mondjuk Ameriká­ban, hogy tilos megérinteni a diákot. ■ Veszprémi Erzsébet Keresztény időszámításunkban az egyházi esztendő advent beköszön­­tével kezdődik, vagyis már benne já­runk az új egyházi évben, mikor a „vi­lági” esztendő még csak éppen meg­kezdődik. Nincs ez másképp most sem, és az sincs másképp, hogy ami­kor az egyházi év már vízkereszt ünnepe felé halad, az országos iroda és a püspöki hivatalok megkezdik munkájukat. A hagyomány követé­sében és a korszerűség elvárásai kö­zepette, a régi és új találkozásában élünk, így járjuk utunkat. Az élet mint út ősi toposza a 21. szá­zadban sem változik, ám az út minő­sége és építőanyaga igen. Bár a macs­kakő az egyik legrégibb útburkoló anyag, ma már egész modern megol­dásokkal tudják újrarakni. A rajta já­rók érzik ódon hangulatát, de nem ta­pasztalják, hogy nehezítené útjukat. A keresztény élet útján „macska­köveinket” megőrizni a tisztünk, de úgy kell őket újraraknunk, hogy könnyedén lehessen járni rajtuk. Látsszanak az értékei, a mozaiksze­­rűen összeálló egész, de lépteinket ne nehezítsék, hanem stabil alapot ké­pezve biztonságos járást adjanak. Az országos egyház munkatársainak éppen ez a feladata. Lutheránus kö­szöntésünkben naponta emlékez­tetjük egymást: „Erős vár a mi Iste­nünk!” - ehhez a várhoz utat építe­ni a közös feladatunk. Mert a régi kövekből, a maradan­dó értékekből újat, korszerűt lehet al­kotni. Ennek a macskaköves útnak az újraburkolásával telik most már ötö­dik éve - megválasztásom óta - az országos iroda munkatársi közössé­gének az élete. Az út újraépítésében meglátásom szerint fontos ponthoz érkeztünk. Az első három év magve­tése, munkája érett be és hozott eredményeket az utóbbi kettőben. Macskaköveinket az új technikák­kal tettük le, most - szakmai elhiva­tottságunk és keresztény hitünk út­mutatása szerint - járnunk kell rajtuk. A 2013-as esztendő kezdetén öröm­mel tekinthetünk vissza arra az útra, melyet 2011-ben és 2012-ben közösen tettünk meg: egyházunk országos irodájának és a püspöki hivataloknak a munkájára, a munkatársi közösség fejlesztésében és az adminisztratív működésben elért eredményekre. Az iroda osztályvezetői közösségé­nek szupervíziós fejlesztése az együtt­működési készség és az eredmé­nyesség olyan jelentős javulását hoz­ta, mely lehetővé tette, hogy sikere­sen mérettessük meg az irodát az ISO minőségbiztosítási rendszerben. Ez­zel Magyarországon az első egyházi szervezetként megkaptuk az ISO-ta­­núsítványt az auditorként működő Certop Kft.-től. Az országos egyház felnőttképzé­si akkreditációjára és más területeken elért eredményeinkre is joggal lehe­tünk büszkék, hiszen tudjuk, hogy ezeket szorgalmas, áldozatos mun­kánknak, kitartásunknak, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködé­sünknek köszönhetjük. Az irodán belüli együttműködés és szervezettség magasabb fokra fej­lesztése tette lehetővé, hogy olyan ha­talmas feladatokat is sikerrel oldjunk meg, mint elsősorban egyházunk 2005. évi intézményi törvényének át­fogó reformja, majd a módosított tör­vény megkívánta változtatások vég­rehajtása. Ezek korábban nem látott nagy terheket róttak az irodára, de a folyamatos működés szokásos felada­tainak egyidejű ellátása mellett is sikerült eredményesen a folyamat vé­gére érni - igaz, ehhez több munka­társunknak is az elvárhatónál lénye­gesen nagyobb erőfeszítésére, hóna­pokon át tartó szakadatlan munká­jára volt szükség. Ezt az alkalmat is szeretném meg­ragadni, hogy megköszönjem áldo­zatos munkájukat, mintaszerű hoz­záállásukat, mellyel valóban példát mutattak minden munkatársunk számára egyházunk iránti elkötele­zettségből, szorgalomból, az újra és újra felmerülő problémák konstruk­tív megoldására törekvő pozitív vi­szonyulásból, ki nem fogyó türe­lemből és szolgálatkészségből. Ez az az út, melyre örömmel, bát­ran léptünk, és melyen sikerrel halad­tunk az eltelt két esztendőben, mint­egy magunkat is beépítve az útba: „Az utat nemcsak építjük, de ma­gunkba építjük annak anyagát, eggyé válunk útitársainkkal. Mindeközben magunk is beleépülünk az útba, az utazókba.” (Szöllősi Zsuzsa) Az út újabb szakaszához értünk. A 2013-as esztendő bizonyára nem hoz kevesebb feladatot, ezért lazítást, több pihenést nem ígérhetek senki­nek. A külső környezet, a pénzügyi feltételek javulását sem ígérhetem. Arra viszont jó esélyt látok, hogy hosszú-hosszú évtizedek folyamatos romlása, a siralmas lepusztulásig ve­zető elhanyagolódás után egyhá­zunk központi épülete, szimbóluma, az „Üllői út 24.” egyszeri pályázati le­hetőség realizálásával, komoly saját erőforrások bevetésével és alaposan átgondolt belső szervezéssel, felké­szüléssel megújuljon, gazdaságosab­ban működtethető és fenntartható, tetszetős külsejű legyen, hogy a jövő­ben egyházunknak ne szégyenére váljon, hanem büszkeséget szerezzen. A 2013-as év igéje a Zsidókhoz írt le­vélből akár saját terveink mottója is le­het: „Mert nincsen itt maradandó vá­rosunk, hanem az eljövendőt keressük’.’ Őszintén remélem, hogy munka­társaim kreativitásával, alkalmazko­dókészségével sikeresen meg tudjuk valósítani a pályázatot, és a régi épü­let értékeit megtartva új anyagokkal, korszerű technológiákkal olyan or­szágos központ készül el, amely szimbolizálja mindazt, amit vallók: a régi értékek megtartásával, újraértel­mezésével, innovatív, humán értékek hozzáadásával korszerűt, jól műkö­dőt teremteni. A megkezdett úton ez a nagy lépés látszik a következőnek, melyet össze­fogással meg kell és meg is tudunk tenni - miközben szorgosan végez­nünk kell napi feladatainkból eredő kötelezettségeinket is. Ehhez, azaz egyházunk hűséges, kitartó szolgálatához kérem mind­nyájunk számára Isten gazdag áldá­sát a 2013-as évre. Sikeres, eredmé­nyes új esztendőt! Erős vár a mi Istenünk!

Next

/
Thumbnails
Contents