Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-31 / 13. szám
GYERMEKOLDAL 12 M 2013. március 31. Evangélikus Élet Bárány Gyászból öröm elkóborolnak anyjuk mellől, annak bégetését akár sok száz állat közül is felismerik, és gyorsan visszatérnek hozzá. A kisbárány örül a nemrég kapott életének. Szeretem nézni, amint bolondosán ugrándoznak, kergetőznek, játszanak egymással, míg az anyajuhok szorosan egymás mellett haladva legelnek. A juhász komótos léptekkel ballag utánuk, és ha valamelyik elválik a többitől, csak int kis fekete kutyájának. Az már tudja a kötelességét: piros nyelvét lógatva szalad, és csaholva kergeti vissza az elkóborolt juhot a többi közé. A nyáj lassan halad előre, de ha valamitől megriadnak, gyorsan és vakon rohannak, kpvetik az pipi. szedőt. Az említett nemzeti parkokba látogató külföldi turisták sok egyéb mellett rackákat, rackajuhokat is szeretnek látni. A kosok hosszú szarva a tengelye körül jellegzetesen megcsavarodott. A magyar puszta képéhez hozzátartozik a legelő birkanyáj és a kutyájával a nyájat terelgető juhász képe. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Meddig bárány a bárány? 2. Mit hívunk toklyónak? 3. Mi az ürü? soy ijdJdif v £ !jojv]]v nuvAi jpypmw jjjozgy vjoy ranpipy sa -/CSa zv 'z ‘.(ayual ‘iCumvcjsoy) Swuoy sa/ia-CSa 1 :yozsv]v/[ A bárány több helyen is szerepel a Bibliában. Amikor Isten kivezette a zsidókat Egyiptomból, bárányt ettek, ezzel ünnepelték a szabadulásukat. A húsvéti bárány Jézust jelképezi, aki magára vette a bűneinket, és - ahogyan Ézsaiás prófétánál olvashatjuk (53,7) - „amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját”. A húsvéti bárányhús sokfelé ma is népszerű, Magyarországról például évente exportálunk kisbárányokat Olaszországba. Miután pedig a bárányok tavasszal születnek, ezek a kedves, fehér gyapjas állatok akár a tavasz jelképei is lehetnének. Ha tavasszal a Kiskunság vagy a Hortobágy nagy legelőit járom, és birkanyájjal találkozom, már messziről hallom az állatok szinte folyamatos bégetését. Az anyajuhok mellett ott vannak a fehér gyapjas apróságok. Csodálatos, hogy ha véletlenül kicsit követ elhengeríteni nekünk? Mi egyedül nem bírjuk! De aztán megnyugtatták magukat:- Majd az Úr megsegít! Amikor a sírhoz értek, nagyon megrémültek. Nyitva volt a sírbarlang bejárata, a kő el volt hengerítve! Azt hitték, valaki ellopta a holttestet. Összeszedték minden bátorságukat, és bementek. Ijedelmük még nagyobb lett: Jézust nem találták ott, helyette egy hófehér ruhába öltözött ifjú ült bent. Az Isten angyala így szólt hozzájuk:- Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Nincs itt, feltámadt, ahogy megmondta. Menjetek, mondjátok meg a tanítványoknak a jó hírt! Az asszonyok sietve kimentek a sírból, és örömmel futottak a városba, hogy elmondják a többieknek: feltámadt az Úr. Keressétek meg a két kép közötti öt különbséget! A kutyának ilyenkor igencsak dolgoznia kell, hogy megfékezze őket. A birkákat részben gyapjúk, részben húsuk miatt tartják. A bárányok tavasszal exportcikként gazdasági hasznot hoznak, de fontos szerepük van a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Parkban is. A birka a még a rövid füvet is képes lelegelni, így újra növekedésre serkenteni. Ott, ahol a teheneknek felkopna az álluk, ők jóllakhatnak. Húsvét hajnalban az asszonyok szomorúan, nagy gyászban elmentek Jézus sírjához. Két nappal azelőtt, amikor a Mestert a sírba betették, az ünnep már majdnem beköszöntött. Ezért sietniük kellett, nem tudták illő módon eltemetni. Most, az ünnep elmúltával vittek magukkal illatos keneteket, hogy rendesen befejezhessék a temetési szertartást. Az odavezető úton aggódva kérdezték egymástól:- Ki fogja a sír bejárata elől a nagy MESÉLNEK AZ ÁLLATOK RAJZ: JENES KATALIN
