Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-31 / 13. szám
KULTÚRKÖRÖK 2013. március 31. » 7 Evangélikus Élet ► Sopronban március 3-án állította szolgálatba Gabnai Sándor esperes Holger Mánkét (képünkön), aki a hazájába múlt hónapban visszatért dr. Volker Menke utódja lett az evangélikus egyházközség német ajkú gyülekezetében. Lapunkban az eseményről tudósítás ugyan nem jelent meg, de az alábbi interjú bízvást pótolja ezt a mulasztást. Indokolja a nagyobb terjedelmet az is, hogy az új soproni lelkész évek óta szerkesztője az Evangélikus Élet német mellékletének, és immár több mint egy évtizede építi a bajor-magyar testvérkapcsolatokat - hol a határokon innen, hol azokon túl. Nem mellesleg Holger Mánké kitűnően beszél magyarul... Otthonról haza Beszélgetés Sopron új német lelkészével- Ha jól tudom, részben kollégák is vagyunk, hiszen újságíróként is dolgozott, méghozzá a Pester Lloydnál...- Valóban dolgoztam a Pester Lloydnál. De nekem ajtót Magyarországra nürnbergi gyülekezetem nyitott, amely idén harminc éve ápol testvérkapcsolatot a budavári egyházközséggel. Én közel tizenöt éve csatlakoztam a folyamathoz. Kezdetben hivatalos programokon találkoztam a budaváriakkal. Aztán barátságok születtek, és lassan egyre többször nem hivatalosan, vagyis nem a gyülekezeti csereprogram keretében is találkoztunk. Később a budavári német ajkú evangélikus gyülekezetben voltam néhány hónapig. Nagyjából ezek után lettem a Pester Lloyd újságírója. Oda pedig azért kerültem, mert a teológia elvégzéséhez Bajorországban minimum fél évig egyházon kívüli munkát kell végezni, hogy a lelkészeknek később legyen fogalmuk a „normális” életről is. Azt nem határozták meg az egyetemen, hogy mivel kell foglalkoznunk ez alatt a fél év alatt, csak azt, hogy a munka ne legyen egyházi vagy diakóniai jellegű. A Kígyó utcai szerkesztőségben mindenesetre élmény volt dolgozni.- Képzett újságíró?- Nem. Műkedvelő vagyok, de ez hozzátartozik a lelkészséghez. Mármint az, hogy olyan feladatokat is el kell végezni, amelyekre az egyetem nem képzett ki. Építésznek is kell lenni, meg programkoordinátornak is, sok mindennek. Természetesen a szerkesztőségben volt egy tapasztalt mentorom, akitől sokat tanulhattam. Fél évig voltam az újságnál, és 2007- ben, illetve 2008-ban két szemesztert az itteni teológián hallgattam. Ekkortájt a szabad időmet is Magyarországon töltöttem, hiszen a teológián megismerkedtem Lackner Eszterrel, aki időközben a feleségem lett. Ő is lelkész: megismerkedésünkkor Debrecenben volt hatodéves, majd Veszprém megyében szolgált, Nagyalásonyban.- Azóta van már egy gyermekük. Vele magyarul vagy németül beszélnek?- Eszter magyarul, én németül. Mind a két nyelvet érti.- Térjünk vissza Önre! Mi a pontos státusa a soproni egyházközségben?- Sopronban manapság is sok német anyanyelvű, illetve német gyökerű evangélikus él. Hogy legyen német lelkész a gyülekezetben, arról a bajor egyház gondoskodik. Egy gyülekezetét alkotnak közösen magyarok, németek, egy presbitériummal. Az igazgató lelkész jelenleg Hegedűs Attila, míg Gabnai Sándor személyében a második lelkész egyben esperes is. A harmadik lelkész lettem én: Volker Menke után Holger Mánké. Elődömhöz hasonlóan én is a bajor egyház alkalmazottja vagyok, ők küldtek Sopronba. Felettesem Ulrich Zenker egyháztanácsos Münchenben.- Másrészt viszont Németországban is Magyarországhoz kötötte - például - az Evangélikus Élet...- Természetesen. Ahogy visszagondolok, hamarosan fontos lett számomra nemcsak a budavári és a nürnbergi gyülekezet közötti, hanem a két evangélikus egyház - a bajor és a magyar - közötti kötelék is. Emlékezetes állomás volt 2007-ben a bajor-magyar testvérkapcsolat tizenöt éves jubileumának megünneplése Balatonföldváron. Ennek a szervezésében már magam is részt vettem, és sok embert megismertem mindkét oldalról. Kapcsolati hálóm folyamatosan tovább bővült a magyar egyházban is. Talán nem véletlen, hogy T Pintér Károly főszerkesztő tőlem kérdezte meg, nem folytatnám-e Gazdag Zsuzsanna munkáját, aki addig szerkesztette a német oldalt az Evangélikus Életben. Az EvÉlet számára végzett munkámmal párhuzamosan egy német nyelvű hírlevél készítésében is részt veszek dr. Fabiny Tamás püspökkel és Cselovszkyné dr. Tarr Klára osztályvezetővel közösen. Ez többek között a bajor partnereknek és gyülekezeteknek szól a magyarországi evangélikusokról. Segít fogalmat alkotni a magyarországi helyzetről, történésekről olyan szervezeteknek, mint amilyen például a GEKE vagy a Lutheránus Világszövetség. Köztudomású, hogy az utóbbi időben Magyarország elég rossz színben tűnt fel a német sajtóban. Ezen is próbáltam és próbálok javítani a rendelkezésemre álló eszközökkel. Talán így színesebb és árnyaltabb képet kapnak a német emberek a magyarokról... Igyekszem az aktuális, a társadalmat éppen foglalkoztató témákra is evangélikus szemszögből reagálni. Ez a közvetítői munka mindig is összekötött tehát Magyarországgal.- Milyen tervei vannak újdonsült magyarországi német lelkészként?- A testvérkapcsolat hídját mindkét hídfőről lehet építeni. Ebben természetesen továbbra is megkülönböztetett szerepe van a sajtónak. Az Evangélikus Élet német oldala nagyon fontos számomra, mint ahogyan a német hírszolgálat is. Fontos, hogy a közöttünk lévő földrajzi távolság ellenére tudjunk egymásról. Bár a soproni gyülekezet a nyolcvanas évek végén nem bajor, hanem egy baden-württembergi gyülekezettel létesített testvérkapcsolatot, ez is a német-magyar evangélikus közösséget építi. A Bad Wimpfennel működő testvérkapcsolat ápolásában szeretnék magam is hasznos partnernek bizonyulni. Mivel azonban még nagyon új vagyok Sopronban, fel kell térképeznem a szokásokat és az igényeket ahhoz, hogy hosszabb távú terveket dolgozhassak ki. Szeretném a feladataimat a lehető legmagasabb színvonalon végezni. Sok erőt remélek ehhez a családomtól, a barátoktól, a gyülekezettől, erőt ad, hogy együtt élhetjük meg a hitünket... De elsősorban a Szentlélek Istenre támaszkodom.- Mindig lelkész akart lenni?- Nem. Voltam vegyészhallgató az egyetemen, dolgoztam biztosítónál; amint említettem, voltam újságíró, és hallgattam gazdasági matematikát is. Elhívásomat az egyetemi évek alatt kaptam, ám nem egyetlen pillanat határozta meg - katartikus élményként - a jövőmet. A gyülekezetek lelki otthonaim voltak, sokat segítettek abban, hogy lelkésszé legyek. De hosszú folyamat volt, amíg megérett bennem a döntés. A lelkészi pályára készülőknek csak ajánlani tudom, hogy ismerjenek meg az egyházin kívül más közeget is. Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy eleve rossz, ha valaki - mondjuk, lelkészcsaládból érkezvén - már a harmadik születésnapja után kizárólag a lelkészi pályára készül. Nekem azonban nem ez volt az utam. Rám fért az élettapasztalat.-Azt mondják, lényeges különbség van a magyar és a német mentalitás között. Ön hol van otthon?- A németek szerint magyar a mentalitásom, a magyarok szerint meg német. Valahol a kettő között vagyok. Talán úgy mondhatnám, hogy német vagyok magyar szívvel és lélekkel... Egyébként pedig ha Ausztrián keresztül utazom bármelyik irányba, mindig úgy érzem, hogy hazafelé megyek. És ezt már elég régen érzem így... ■ Károly György Tamás Eleink leírása Schnell Károly lelkész a vadkerti német és szlovák evangélikusokról ► Mindig érdekes belelapozni olyan régi dokumentumokba, amelyek elődeinkről szólnak. A napokban ismét kezembe került egy vadkerti evangélikus lelkész, Schnell Károly írása, melyet az 1879. évi canonica visitatióra készített. (A latin kifejezés „kánoni látogatást” jelent, amikor is a püspök keresi fel az illető egyházközséget.) Schnell Károly ekkor már meglehetősen idős volt, és igencsak ismerte a híveit. Egyébként három évtizedet szolgált (Solt)Vadkerten, 1855-1885 között. Akkor még két evangélikus egyházközség működött a településen (egy templommal és egy vezető lelkésszel): a német és a szlovák. A nem minden tanulság nélküli irat a helyi evangélikus gyülekezet levéltárában található. (Az alcímeket magam adtam az egyes szövegrészeknek.) A vitatkozó gyűlésezőkről Az egyházi közgyűlések olyan viszonyban állnak a presbyteri gyűlésekkel, hogy az elsőben a sok összevissza beszéd által a tárgy fonala elrejtetik, vagy egymással ellentézisbe jönnek az egybegyűltek. Az idő elmúlik, és keveset vagy semmit végezni sem lehet: azért fontos ügyekbe tanácsosabb a német egyháznál csupán presbyteri gyűléseket tartani. A szlovák egyháznál ellenben mindenkor, akár köz-, akár presbyteri gyűlés tartatik, az illem határán minden esetben megmarad a keresztyén szellem. Mind öreget, mind fiatalt e szellem vezérli, nincs itt neveletlen, nyers kikelésnek, sem sértegetésnek helye. Schnell Károly kézírása A templomlátogatásról A vasárnapi és ünnepi isteni tisztelet látogatása dicséretet érdemel. A hétköznapi isteni tisztelet ellenben a szlovák egyház részéről sokkal szorgalmatosabban látogattatik meg, mint a német-magyar részéről. Nyári munkás időben legalább az öregebbek, munkatehetetlenek szoktak rendesen a hétköznapi isteni tiszteletre eljárni. A vasárnap szentsége ugyan munka által nem töretik, de egy rossz szokást hallgatással nem szabad mellőzni: gyümölcsbővelkedő években a reggeli és délelőtti órákban seregenként a szőlőbe mennek, ezáltal a keresztyéni buzgóság, ünnepi napok iránt való kegyelet már az ifjú kebelben elfojtatik. Délelőtt a szőlőjárás, délután pedig a táncz, a muzsika, mely helységünkben rendesen minden ünnepi és vasárnapi napokon tartatik, sok kicsapongásoknak s erkölcsi megmételyezésnek anyagot szolgáltat. A keresztelésekről A kereszteléseket a lelkész mindig a templomban végzi, csak akkor a papiakon, ha a gyermek gyenge, és a keresztséget minél előbb el kell végezni. A keresztszülők a nők részéről megjelennek, hanem a férfiak szeretnek elmaradni, annyira, hogy a lelkész többször abban a kellemetlen helyzetben lévén, kiváltképpen a téli időben, vasárnapi napokban, mikor elfoglalva nem lehettek, hogy a keresztséget mindaddig felfüggeszti, míg a keresztapa jelen nem lesz. Templomkerülő és úrvacsorával nem élő személy tudtommal egy van, akit egyszer a többiek társaságában kérdőre vettem, miért nem jár templomba. Azt felelte: „Mivel az egyház gondnokul nem választott.” A bűn és megítélése Ami a gyülekezet belső erkölcsi állapotát illeti, kevés kivétellel ugyan szembetűnő és nyilvánvaló lopások és rablások nem észlelhetők. Ámbár az igazi megkülönböztetést az enyim és a tied között tenni, úgy látszék, sokan nem akarnak. Mindazáltal e tekintetben a szüléknek és az iskolának és a lelkésznek még mindig sok a teendője, hogy a dívó visszaélések, bűnös szokások megszűnj enek és kiküszöböltessenek, a hazugság megutáltassék, az alattomosság és a ravaszság, hamisság jellemtelenségnek, a bosszúállás undor véteknek tartassák, mely a keresztyéni élettel nem egyezik. A házasságokról A szerencsétlen házasság, ha nem is nagyban, de mégis mind a két egyházban előjő, és én úgy tapasztalom, hogy a nők gyakrabban szolgáltatnak okot rá. Külön élő és önkényesen elszakadó házas párok ritkák. A zsörtölődő és egymást elhagyó házasfelek kibékítése körül a lelkész mindenkor megteszi azt, amit hivatása szerint tehet. Babonaság, varázslás Kárhozatos előítéletek, fájdalom, még léteznek az egyház hívei között. Ilyen ama balgatag hit, hogy az embernek hatalmában áll másnak csupán elátkozás vagy babonaság által rosszat eszközölni, a betegséget reá hozni stb. Az iskola és a szószék ez ellen együttesen, karöltve dolgozik, de a begyökeresedett előítéleteket nehéz hamar és teljesen kiirtani. ■ Közli: iFj. Káposzta Lajos
