Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-13 / 2. szám
4 ◄( 2013. január 13. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Január a szövetségek és imahetek jegyében Vízkereszt ünnepén a kispesti baptista imaházban tartotta az Aliansz nemzetközi imahét országos nyitó istentiszteletét az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség. A házigazda, dr. Mészáros Kálmán Aliansz-alelnök, ügyintéző kispesti baptista lelkipásztor, a Magyarországi Baptista Egyház (MBE) előző elnöke apostoli köszöntéssel üdvözölte az alkalmi gyülekezetét, majd bemutatta a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsához (MEÖT) együttműködő szervezetként nemrégiben csatlakozott Aliansz tevékenységét és működését. Megemlítette, hogy a január már csak „ilyen ökumenikus imahetes hónap” hiszen a MEÖT imahete is ebben a hónapban lesz (20-27. között). A megnyitóbeszédet D. Szabó Dániel, az Aliansz elnöke Papp Jánosnak, a Magyarországi Baptista Egyház elnökének áldáskérő imádsága után mondta el. Az igehirdetés szolgálatát Szeverényi János (képünkön a mikrofonnál), az Aliansz alelnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze végezte Fii 2,11 alapján. Prédikációjában a különböző felekezetű keresztények egységének fontosságát emelte ki a jézusi imádság alapján: „...mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). A megnyitó gazdag volt ének-zenei, prózai és verses szolgálatokban és köszöntésekben. Az istentiszteleten bemutatták Izsák Norbert Vallomások című, egy éve megjelent kötetét is. I A felekezeti sokszínűséget talán legjobban úgy lehetne érzékeltetni, hogy a protestáns nagy- és kisegyházak tagjain túl katolikus és zsidó testvéreink is szolgáltak az alkalmon. A rendezvényt az Úrtól tanult imádság közös elmondása zárta. ■ Károly György Tamás Cserkész nemzeti nagytábor ^ A Magyar Cserkészszövetség augusztus 11-19. között rendezi nemzeti nagytáborát Ócsán. Az összejövetellel a szervezet alapításának századik évfordulóját ünnepük meg, több ezer cserkész részvételével. Hat esztendővel ezelőtt a magyar cserkészek Angliába indultak, hogy a mozgalom századik születésnapját közösen ünnepelhessék külföldi testvéreikkel. 2012-ben a Magyar Cserkészszövetség emlékezett meg alapításának századik évfordulójáról. A jeles alkalomnak nemcsak emlékérem és bélyegsor állít emléket, hanem a cserkészek is összegyűlnek egy nemzeti nagytábor keretében. A tábor azonban nem az alapítás évfordulóján, vagyis tavaly december 28-án nyitotta meg kapuit - hiszen a Kárpát-medence éghajlati viszonyai ezt nem teszik lehetővé -, hanem az idén nyáron Ócsa mellett várja majd a fiatalokat. Mint sok más tábornak, ennek is a cserkészet legfontosabb nevelési elemei adnak keretet: őrsökben végzett tevékenységek; cselekedve tanulás; folyamatos és ösztönző, vonzó és hasznos programok, lehetőleg a természetben; fogadalom és törvények; a magyar kultúra ápolása, különös tekintettel népi hagyományainkra. A nemzeti nagytábor elnevezés azonban jelzi, hogy többről van szó, mint hagyományos táborozásról: a szervezők minden magyar cserkészcsapatból legalább egy őrsöt látnak majd vendégül, s nemcsak a Kárpátmedencéből, hanem a világ minden tájáról, hiszen a Külföldi Magyar Cserkészszövetséggel is szoros kapcsolatot ápolnak, s nélkülük nem is lenne teljes ez az élmény. Arról sem feledkeznek el, hogy száz évvel ezelőtt a szövetség még nagyobb földrajzi terület cserkészeit fogta át, s épp ezért hívják és várják a térség nem magyar ajkú cserkészeit is, vagyis az Erdélyben élő román, a Bácska-Bánát településein található szerb, a Kárpátoktól délre, a Felvidéken és Kárpátalján dolgozó szlovák, ruszin és ukrán, az Őrvidéken megszakítást alig megélt osztrák és a horvát, illetve dalmát testvéreiket. Velük együtt több ezer résztvevő gyűlik majd össze. A nemzeti nagytáborban érdemes minden magyar cserkésznek részt vennie, hiszen a következőre további száz évet kell várni... Az nnt2013.cserkesz.hu honlapon bővebb információ található a táborról. ■ Réder Kristóf Dés László, Konok Tamás, Parti Nagy Lajos és Üveges Krisztina Szentendrén Az Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás kísérőprogramjaként január 13-án, vasárnap 16 órai kezdettel beszélgetés és zene a kiállításon. Meghívott beszélgetőtársak: Dés László zeneszerző, zenész, Konok Tamás festőművész, Parti Nagy Lajos író, Üveges Krisztina művészettörténész. Házigazda: Galambos Ádám evangélikus teológus, a kiállítás kurátora. A rendezvény ingyenes. A kiállítás meghosszabbítva január 20-áig; megtekinthető: Szentendre, Régi Művésztelepi Galéria (2000 Szentendre, Bogdányi u. 51.). Nyitva tartás: mindennap 10-től 17 óráig. A párnán túl Negyedszázados a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon ► A Magyarországi Református Egyház KIMM (Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió) Ráckeresztúri Drogterápiás Otthona a Válaszút Drogkonzultációs Iroda irányításával 1987 februárja óta várja lakóit. Az egyéves terápia a szenvedélybetegek testét és lelkét együttesen kívánja gyógyítani, és a mentori munka, közösségépítő programok mellett utógondozást is váüal. Sok kallódó fiatal térhetett vissza Ráckeresztúrról új minőségben „a kinti világba” - ahogyan ezt ebben a körben emlegetik. A huszonöt éves jubileum alkalmából a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg a Történeteink című kötet, amelyben huszonöt vaüomásos jellegű újjászületés-történetet olvashatunk. Mindenki a gyerekkoránál kezdi a történetét. Innen ered és ide vezethető vissza ugyanis a legtöbb lelki sérülés és az útról való későbbi letérés. Általában cigivel kezdik - van, aki már óvodában! -, aztán jönnek sorra az egyre pusztítóbb szerek: szintetikus drogok, kokain, heroin. Egyre „magasabb” élmények - egyre mélyebbre süllyedés. A terápiát meg kell, hogy előzze egy döntés: a legnehezebb beismerni azt, hogy egyedül nem megy, belátni, hogy az ember beteg, és a válaszúton - a Válaszúira - aztán igent mondani. Általában isteni beavatkozásról beszélnek a fiatalok. Nemhiába fogadja az új lakót az otthonban az a felirat: „Isten hozott!” Még mélyebben át tudják ezt élni azok, akik a kötetben öngyilkossági kísérletekről vagy sikeres újjáélesztésekről számoltak be. Persze van, aki a terápia orientációs szakaszában feladja, van, aki pár hónapot bír, és van olyan is, aki elmegy, aztán visszatér, kezdi elölről... El sem tudjuk képzelni, mik azok az elvonási tünetek, és micsoda fizikai és lelki gyötrelmekkel járnak a tisztuló napok. Ráckeresztúron a közösségépítésre helyezik a legnagyobb hangsúlyt. Az otthonban az újak a régiekre vannak bízva. A bizalom és az őszinteség alapkövek. A könyvben többen is szólnak megtérésélményről. A felszabadulás akkor következhet be, amikor az ember elismeri-felvállalja tehetetlenségét. Egy drogterápiás csoportban nincs mit szégyellni, nincs mit megjátszani, pont az a lényeg, hogy az ember az lehessen, ami. Hatékony módszer az élmények feldolgozására a hatvanas-hetvenes években hódító útjára indult bibliodráma. A bibliai történetek feldolgozása mellett egy ilyen drámajáték során a szereplők érzései és kérdései is felszínre kerülhetnek. Tavaly december 23-án a Széli Kálmán tér közelében, a Válaszút Misszió kápolnájában életre kelt sok emlék és álom, letűnt és eljövendő karácsonyokat idéztek meg a résztvevők. Szűcs Balázs református missziói lelkész vezette a „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” kérdéssel indító alkalmat. Ezt a kérdést Jézus tette fel a vak Bartimeusnak. Az alkalom bemelegítő játékkal, ünnepélyes „átlépő” aktussal indult: párnákkal jelölték ki a határvonalat, és mindenki, aki ezen átlépett, előbb elmondta a közösségnek, hogy mit akar kint hagyni, majd a „párnán túl” társai a következő kérdéssel üdvözölték: „Itt vagy?" „Igen, asszem” - hangzott a válasz. A tudatosítás és tudatosság kulcsfontosságú a terápia során. Például egy rosszullétet a „most ez azért van, hogy később jobb legyen” tudattal könnyebb átvészelni. A bemelegítés után szoborjáték következett. Három vállalkozó szellemű bibliodrámás a társai segítségével megjeleníthette egy régi - még „anyagos” - karácsony érzéseit, a belövés előtti pillanatokat. Így kelt életre a Szorongás, a Feszültség és a Bánat a Csaba utcai színpadon. Ezek közrefogták a negyedik alakot, aki magát az érzésgazdát helyettesítette. Egy-egy ilyen állókép nagyon erősen bevésődik az ember szívébe. A néző a Bánat által átkarolt alakot nézve átélheti annak vergődő helyzetét. A képek erejét kihasználva a gyakorlat a pozitív képre cseréléssel folytatódott, az érzések megidézője ezúttal a vágyott állapotot állíthatta színpadra, új szereplők jelentek meg a színen: az Öröm, a Béke és a Szeretet. Miután ezt a már vidámabb képet a „rendező” megszemlélte, maga állhatott az őt eljátszó helyébe, és pár pillanatra átadhatta magát az érzésnek. Óriási ereje volt a gyakorlatnak. A szoborcsoportba állás szavak nélküli imához vagy áldásáradáshoz hasonlítható leginkább. Megállt az idő, benne állt fél tucat félidegen félúton a terápiában, és egybeölelte őket a közelgő karácsony csöndje. Az ölelés bevett gesztus a csoportokban, melyek a bibliodráma esetében ugyan mindig alkalmiak, de lényegében mindenki ismer mindenkit Keresztúrról. Van, aki már önkéntesként jön el egyegy foglalkozásra. Például a „Doki”, akivel már a Szélrózsán, a Kontrasztkiállításon is találkozhattunk, ezen az estén ő szállította a csapatot Keresztúrról Pestre és vissza. A szünet utáni második felvonás közös elcsendesedés volt. A körbeállt asztalon az adventi koszorú négy gyertyája égett, a lelkész pedig Lukács evangéliumából felolvasta a csillagfényes éjszaka krónikáját. Aztán mindenki egyenként hálát adhatott mécsest gyújtva azért, ami az idén vele történt. A hála szavai ott születtek meg helyben, nem kellett hozzá semmi. Szenvedélybetegek szájából a szabadság szó igazi mélységet kap. Valahogy az ige is diadalmasabban cseng. Miután valaki mondandója végére ért, választott „angyala" felolvasta neki az örömhírt: „Ne féljetek, mert ímé, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban’.’ Erre pedig együttesen felelt a csapat: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” így sokasodott a világosság a Csaba utcai kápolnában a Jézus születését megelőző estén. ■ Kinyik Anita Más emberként ^ Az alábbi vallomás a Történeteink - 25 éves a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthona című kötetből való. Reményvesztetten, lelkileg teljesen összetörve, de meghozva a döntést, édesanyám és egy lelkész segítségével kerültem Ráckeresztúrra. Nekem már teljesen mindegy volt, mert a környezetemből mindenki eltávolodott tőlem, az öngyilkosság gondolatával játszottam. Amikor beléptem az otthonba, nem arra számítottam, ami fogadott. Megláttam, hogy itt ugyanolyan emberek vannak, mint én. Feltűnt az emberek kedvessége, mert a kinti agresszív életemben ilyen nem létezett. Volt egy érzés, ami nagyon sokszor elfogott, de nem tudtam, mi az. Ez a szeretet volt. Kezdetben felvettem a komolytalanság álarcát, hogy takarjam vele az indulatosságomat és az agressziómat. Nagyon nehéz eset voltam, mindenből viccet csináltam. Ekkor jött egy fordulópont a terápiámban, és elkezdtem foglalkozni önmagámmal. Rengeteg fájdalom, szomorúság és bűntudat tört fel, ahogy megismertem önmagam és a múltamat. Az otthonban megtértem, Isten az életem részévé vált. Megtanultam, hogy létezik felelősség más emberek felé is. Megtanultam objektiven mérlegelni, és sokat nőtt az önbizalmam is. Egy széttört életet kellett összeraknom. Úgy érzem, itt, a terápián nőttem fel magamhoz és az élethez, megismerve az érzéseimet, reakcióimat A közösségnek ebben nagyon sokat köszönhetek. Rengeteg segítséget kaptam a munkatársaktól, akiknek örökké hálás leszek. Külön köszönetét mondok Orsolics Zénónak, a mentoromnak, aki mindig kitartott mellettem. A kapcsolatom a szüleimmel teljesen megjavult, sok munka árán. Megismerhettem újból a lányomat és a volt élettársamat. Elértem, hogy biztos céljaim legyenek, tudom, mi felé haladok. Tudom, mi az életben a szép, a fontos, és egy teljesen más emberként távozom. Köszönettel: ■ Frodi
