Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-03-24 / 12. szám

12 -m 2013. március 24. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Sebezhetővé lenni Ha visszatekintek az életemre, példaképül gyakran választottam erős, kemény, határozott embereket. Olyanokat, akik szeretettel, de ke­ménységgel elérték, amit akartak. Feladták érte magukat, áldozatvállalásukra néha rá­ment a családjuk, egészségük, életük. Amikor azokra a nőkre gondolok, akik mos­tanában fontos szerepmodellek az életemben, azt találom, hogy egy dolog jellemző mind­­annyiukra: közép- és időskorukra is megőriz­ték az érzékenységüket, sebezhetőségüket. Bár arra nevel minket a nem mindig kedves 21. század, hogy önállók legyünk és kemények - egyedül és „most mindjárt” -, számomra az a példaértékű, aki ember. Ha megütsz, fáj. Sírok. Mert csak ha meg tudnak ütni, lehet meg­simogatni. És csak az érzékenység tesz képes­sé, hogy ne legyen halott vagy béna a szívem, hogy tudjak érezni. Élünk ebben a zajjal szige­telt életben, ahol a csend fájdalmas, de a szí­vünk hallgat, ritkán ünnepel. És nem véletlenül védekezünk iróniával, cinizmussal, mert sokszor ütnek meg, ha gyengévé teszem magam, ha kockára teszem a szívemet. Kockáztatni nehéz. Ősi ösztönöm ez: menekülj! Mert a szavak, emberek, érzel­mek, munka, tanulás, kapcsolatok sebet üthet­nek. És repedések lesznek rajtam tőlük. De ha nem lennének, hol jönne be a fény?! Ha nincsenek rajtam repedések, sebek, ha nem okoznak nekem fájdalmat, ha soha nem adom fel a biztonságos, stabil komfortzónámat, akkor nem élek krisztusi életet, mert Mesterünk sírt, haragudott, ütött, nevetett. Ha nem válók sebezhetővé, nem érhet el semmi, ami új, ami változás, ami boldogság - és marad a cinikus, hideg, fájó hétköznapi valóság... Sebezhetőnek lenni, merni maradni nem gyengeség, hanem a legnagyobb erő. Megtanul­tam ezt a Mesterem, Megváltóm, barátom, Jé­zus példáján. Aki kiszolgáltatta magát. Sebez­hetővé lett. Bevonult Jeruzsálembe egy szamár hátán. Nem a hatalom útján, hanem a gyengé­kén. Az erőszakmentesség útján. Nem vá­lasztotta - pedig kézenfekvő lett volna - az erőt, a demonstrációt. Nem, ő csendesen bevo­nult, miközben készült a következő vonulásra - alig egy héttel később, a Koponyák hegyére. Add meg a kegyelmet - hosiannah -, kiabál­ták neki, és ő megadta. Virágvasárnap jön. Tudjuk, hová vezet az út. De azt is: a Golgota egy megálló a szabadítá­­sunk felé vezető, önátadó szeretet útján. ■ Körmendy Petra Névjegy: Körmendy Petra A Budapesti Evangéli­kus Egyetemi Gyüleke­zetben vagyok lelkész hét éve. Szeretem hall­gatni mások történeteit, szeretek beszélgetni a bibliaórákon és előadás-sorozatokon, de mindenekelőtt, amerre az életem gravitál: szeretek ünnepelni. Minden héten. Vasár­nap felé közeledve. OSZTOZÓ Nagyheti szorzó Őrzök egy szöget. Egy „passi­­ós” szöget. Még a 2008-as kőszegi Szélrózsáról, a kapos­vári ifjúság előadásáról. Em­lékszem: a közönség soraiban ülők között osztogatták őket, és a darab végén a nézők kö­zül néhányan maguk is szerep­lőkké váltak, amikor egy-egy szeget ütöttek a keresztfába... Ugyanígy fel tudom idézni azt is, amikor négy éve a Me­­visz (Magyarországi Evangé­likus Ifjúsági Szövetség) Bár­ka szakcsoportjának próba­hétvégéjén jártam, hogy meg­lessem, a mozgássérült és ép fiatalok hogyan készülnek kö­zös passiójáték-körútjukra. Néhány nappal később pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóival beszél­gethettem arról, milyen kihí­vást jelent nekik, mondjuk, Jé­zus vagy Júdás megformálása. Arról, hogy idén mely gyüle­kezetekben fognak aktív szere­pet vállalni a helyi fiatalok Jézus szenvedéstörténetének nagy­péntek esti felelevenítésében, nincs tudomásom, de a Mevisz és a teológia ez évi passiójáté­kait - saját korábbi élményem és két friss interjú alapján - lá­tatlanban is jó szívvel ajánlom. Előbbi csapat a Vasi Egyházme­gyébe utazik; jubileumi, tizedik passiójátékukról az Evangéli­­kus.hu munkatársa beszélgetett Halasi Andrással, a szervezet elnökével: href.hu/x/jj4y. A teo­lógushallgatók pedig az Észak- Pest Megyei Egyházmegyét jár­ják körbe; Kovács Barbara Jé­zussal, Péterrel, Júdással és Pi­látussal készült interjúja a szom­szédos hasábokon olvasható. * * * Nincs tévénk, így aztán csak hébe-hóba, egy-egy hazalá­togatás idején ülök le a képer­nyő elé. Egy ilyen otthon töl­tött hétvégén „kaptam el” az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató műsorában Henderson Dávid Hosanna­­adaptációját. A következő na­pokban aztán világhálószerte sok helyütt találkoztam a rö­vid videóval arról, miként va­rázsolta el Dávid a zsűrit a Hillsong United dalával. Szeretnél együtt - vagy leg­alábbis ugyanazon a rendezvé­nyen - énekelni a fiatalember­rel? Jelentkezz a június í-jei Ez az a nap! rendezvényre szer­veződő ezerfős kórusba, me­lyet Almási Kornél fog vezet­ni, és a Joy Gospel Music zene­kar kísér. Az Ez az a nap! rendezőinek célja idén is egy olyan esemény létrehozása a Papp László Buda­pest Sportarénában, ahol „meg­élhetjük a keresztények egysé­gét, Istent dicsőítjük, közösen imádkozunk nemzetünkért, hallhatjuk az evangéliumot, és mindemellett nagyszerű zenei élményben lehet részünk” A nap igehirdetője Ulrich Par­­zany, a ProChrist műholdas evangélizációsorozat elindítója, csőítő csapat - az Israel Hough­ton & New Breed és a Gateway Worship - mellett a magyar blokkban a már említett Hen­derson Dávidon kívül többek között Pintér Béla (képünkön), Csiszér László, Dobner Illés, a Gável testvérek és a Bolyki Bro­thers is szolgálatot vállal. A kórusba március 30-ig lehet jelentkezni a következő link alatt található űrlap kitöl­tésével: ezazanap.hu/korus­­jelentkezesi-lap. ■ Judit előadója lesz. A két külföldi di-Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Jézus körül megáll az idő ► A hagyományokhoz híven idén is virágvasámap indul útnak az Evangélikus Hittudományi Egyetem harmadik évfolya­ma, hogy az Észak-Pest Megyei Egyházmegye gyülekezeteit végigjárva előadja passiójátékát. A klasszikus szövegkönyv mellett rendhagyó elemeket is fűztek a darabba, így minden korosztály megszólítva érezheti majd magát Az előadás négy szereplőjével beszélgettem, akik nemcsak a szerepükben, de az életben is nagyon dinamikus és izgalmas személyiségek. Jézus alakját Endrejfy Máté, Péterét Zahorecz Pál, Júdásét pedig Hegedűs Gábor kelti életre. A Pilátust megszemélye­sítő Szente Áront a szövegkönyv megírásáról is kérdeztem.- Mitől más ez a passiójá­ték, mint a többi? Áron: Nehéz olyan passiót írni, amelyik különbözik az előzőektől. A miénk annyi­ban lesz egyedi, hogy más személyiségek szerepelnek benne, mint az előző években, mindenki hozzáadja a saját karakterét. Ezenfelül próbál­ni, aktualizálni, hogy a fiatalabb korosztály is megértse őket. Ez nem volt túl nagy feladat, na­gyobb nehézséget a megfelelő bibliai mondatok kiválasztása jelentett. Egy-egy részt csak úgy tudtam megírni, hogy a négy evangélium szövegét összedolgoztam, mert mind­egyiket fontosnak találtam. Mindenkinek olyat találtunk, ami testhezálló számára. Pali: Péternek valóban ne­héz dolga van, mert kétarcú. Egyrészt ő Jézus árnyéka, hű­ségesen követi mindenhova, másrészről ő az, aki aztán „hátba döfi”. Benne megvan a rosszak dinamizmusa, ugyan­akkor ő az a kőszikla is, akire Jézus építkezik. Számomra azért nagy öröm őt megjelení­teni, mert bűnös létére ő is a keresztre néz, nem vész el. De azért élethűen sírni még meg kell tanulnom! (Nevet.)- Ha csak egyetlen jelenet lenne, amit megmutathatná­tok az embereknek, melyik lenne az? Máté: Kajafás jelenete. Az őt alakító Barcsik Zoli annyi­ra zseniális, hogy ezt semmi­képp sem hagynám ki. Ez a tam hagyományos, irodalmi stílusban megírni a szöveget, talán ebben az egyszerűségben is rejlik különlegesség. Pali: Talán az is érdekesség, hogy a próbákon egyszer sem vesztünk össze, nem voltak nagy konfliktusok. Igyekeztünk egyetértésben dolgozni, mert így gyorsabban lehet haladni, és hatékonyabb a munka.- Egy új elemet is láthatunk a darabban, amikora jelenet­váltások között a szereplők néhány másodpercre megder­mednek. Mit szeretnétek ezzel szimbolizálni? Pali: Két síkon mozog a darab. Meg akartuk mutatni a nézőknek, hogy Jézus az egész kompozícióban ott van. Min­den, ami körülötte történik, még ha egy másik helyszínen játszódik is, hozzá kötődik. Jézus központi szerepét szeret­tük volna hangsúlyozni. Áron: Hatalmasat kockázta­tunk ezzel. A kétsíkú történet­vezetésben mindig fennáll az a veszély, hogy nem értik meg az emberek. Szerintem mi azért oldottuk meg ezt jól, mert nincsenek olyan monda­tok, amelyek összezavarnák a nézőket. Gábor: Ez majd a kis temp­lomokban okozhat problémát. Kíváncsi vagyok, hogy hely­szűkében is ki tudjuk-e emelni a párhuzamos eseményeket.- A hagyományos, bibliai szövegen alapuló passiót hogyan lehet aktualizálni? Nem félő, hogy a kétezer év távlatot nem sikerül áthidalni, és az üzenet nem jut el az emberekhez? Áron: Azt azért le kell szö­geznünk, hogy ezt a könyvet jól megírták! A kulcsszavakat és egyes nehezen érthető mondat­szerkezeteket kellett átdolgoz­- Jézus alakítóján van a legnagyobb teher. Milyen érzés a főszereplőt játszani? Máté: Teljesen hitelesen sen­ki nem tudja Jézus szerepét át­élni. Mostanában prédikációírás közben mindig azon gondolko­dom, hogy de jó lenne tényleg olyannak lenni, mint Jézus. Legutóbb is, amikor Ézsaiás könyvéből jelölték ki a textust, azt olvashattuk, hogy Jézus a megrepedt nádszálat nem töri el, a füstölgő mécsest nem olt­ja el, nem kiált, és nem lármáz. Ezt olvasni nagyon felemelő, de megélni annál nehezebb. Ho­gyan tudnám én ezt a szelídsé­get kifejezni? Főleg a temp­lomtisztítás jelenetében, ahol azért elég dühösen ordítozom!- Ez a jelenet a legnehe­zebb? Máté: Nem, megmondom őszintén, jólesik egy kicsit or­­dibálni (nevet). De nem is a ke­resztre feszítés, amit minden­ki várna. A kereszten - érde­kes módon - nem arra figye­lek, hogy mennyire szét va­gyok korbácsolva, hanem na­gyon felemelő érzést élek át. Nem tudnék egy jelenetet ki­emelni, egyik sem könnyű.- Júdásként és Péterként nehéz dolgotok volt a negatív karakterek megformálásával? Gábor: Én korábban is min­dig negatív szerepeket játszot­tam, számomra ez könnyebb is. Ezek a karakterek dinamikusak, kiabálnak, ezekből lehet a leg­több energiát kihozni. Nincs olyan, hogy könnyű vagy nehéz szerep. Ez attól függ, kihez mi illik. Hozzám a lázadószerep il­lik, míg Máténál jól eltaláltuk, hogy a szelíd Jézus alakja passzol hozzá. Áron: Ezek a szerepek nem véletlenül lettek így kiosztva. rész mutatja meg legkiemelke­dőbben az emberi gonoszsá­got. Annyira megalázóan, ke­gyetlenül, lenézően beszél Jé­zussal, hogy ennél mélyebbre ember már nem süllyedhet. Gábor: A templomtisztítás történetét mutatnám meg leg­inkább a nézőknek. Ebben van a legtöbb mozgás, ez a leg­izgalmasabb. Ráadásul Jézus itt a legkevésbé ismert arcát mutatja meg, reakciója a meg­lepetés erejével hat. Pali: Meghatározó jelenet az is, amikor Péter a három­szori megtagadás után sírva rohan ki a színről, de közben még összeütközik Júdással. A két áruló találkozik, és ebben a találkozásban akkora fe­szültség van, hogy szinte ta­pintható. Ha ez nem tetszik az aszódi gimnazistáknak, ak­kor semmi! ■ Kovács Barbara A teológushallgatók pas­siójátékának bemutatója március 21-én, csütörtökön 18 órakor kezdődik a zuglói evangélikus gyülekezet templomában. A körút ál­lomásai: március 24., virág­vasárnap, 10 óra: Ácsa, 15 óra: Csővár, 18 óra: Vác. Március 25., hétfő, 17 óra: Dunakeszi, 19 óra: Főt. Március 26., kedd, 16 óra: Váckisújfalu, 19 óra: Cso­rnád. Március 27., szerda, 11 óra: Aszód (gimnázium), 17 óra: Aszód (gyülekezet), 19 óra: Domony. Március 28., nagycsütörtök, 17.30: Iklad, 19 óra: Hévízgyörk. Március 29., nagypéntek, 10 óra: Gödöllő, 17 óra: Csö­mör, 19 óra: Nagytarcsa.

Next

/
Thumbnails
Contents