Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-03-10 / 10. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. március 10. *■ 9 « O Z Ó D Á S Zuglóiak a kulisszák mögött tés nagyszerűségében még bajosan bízó „paj­kos, engedetlen csacsi” Csabi volt. A vidám szí­­vűek a gyermekközpontú előadás díját kapták. * * # Az utolsó fellépő a Nagytétényi Református Egy­házközség egérbőrbe bújt Kisharang színjátszó köre volt. Várnái Andrea és Kovács Hajdú Ani­ta főcincogókkal egy egész mikrovilágra redu­kálták a megváltás történetét, egérjelmezbe öl­töztetve Atyát, Fiút és önnön testüket-lelküket. A pálpusztaifalók előadása Döbrentey Ildikó szerint félúton volt a maszkos élőjáték és a báb­játék között. Az Egérkirály című darabbal a leg­lelkesebb csapat díját nyerték el. * * Ht Az ifjúsági osztály jóvoltából a versenyzőkre vá­ró díj- és bábesőt követően - az ifjú bábosok további játékait inspirálandó - meglepetés előadások következtek. Első profi előadóként az Evangélikus Hittu­dományi Egyetem bábcsoportja érkezett a színpadra. A Muppet Show-hoz hasonló mű­sorral készültek. Nem bántak kesztyűs kézzel se bábbal, se humorral, se vérpezsdítő zenei fu­tamokkal. Betanítójuk, Krista Anita a Budapesti Bábszínház munkatársa, aki már két éve óra­adó a teológián. A Kézjáték zenére című mű­sorszámmal felléptek már iskolai rendezvénye­ken, szerencsére azonban nem dobták sufni­ba a kellékeket, a zöld-sárga-rózsaszín kesztyű- Toleranciára tanító óriás babák két, madártollakat, tyúkszemeket. A közönség Elmélyült munka a „teremtőműhelyben” dőlt a nevetéstől, a végén füttyögtek a maxi­mum négy féléves bábosmúltat maguk mögött tudó lelkes teológusoknak. * Ht * A záró bábozás tulajdonképpen bábparódia volt. A színpadon népviseletben tevő-vevő főszereplő igen határozottan kért fényt előadá­sához, mondván, a közönséget neki látnia kell. Csernik Szende sepsiszentgyörgyi születé­sű székely meseszövő amolyan jó boszorkány. Nyelvi és szituatív leleménnyel, elsöprő jelen­léttel, festett lócával és „csóré lábacskákkal” ér­kezett, melyekre rögvest rá is húzta Békácskát és Egerecskét - a Lábita Színház tagjaként ugyanis csakis az alsó végtagokra esküszik. Az első sort hamarjában „belekotyogós­­mániásnak” minősítette, ugyanis a gyerekek rögtön megelevenedtek a művész elevenségé­nek hatására. „Mit játszódjunk, mit játszód­junk?" - ismételtette a mondókát, felszólítva a játszódásra öreget, fiatalt, kamera- és super­­mant egyaránt. Aztán játszódtak sütés-főzést Kolbászkával, megismerkedhettek a laskasimí­­tóval, a lőtt medvés ábrázattal és a léleksúro­­lás legviccesebb technikáival. Szende már az elején leszögezte: „Szeretném, ha a mese beván­dorolna a lelkedbe.” Belopta hát a szívekbe magát a mese, és most is ott mesterkedik a képzelet szárnyait borzol­­gatva, a hétköznapi színházi szerepekhez egy kis könnyedséget adva... ■ Kinyik Anita Zakariás és Erzsébet Nagyvelegről Bátonyterenye-szúpatakiak csodálatos szö­vetsége Csabi csacsi megvidámított szíve BOTTÁ DÉNES FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents